Kultúra

Úgy is mondhatnánk, hogy japán-magyar koprodukcióban hozták létre 15 évvel ezelőtt Keszthelyen az Életfa Óvodát, amely – azóta bővítve tevékenységi körét – ma Életfa Óvoda és a japán-magyar Életfa Általános és Alapfokú Művészetoktatási Iskola néven működik. Az alapítványi intézmény fennállása óta első ízben rendezték meg az elmúlt héten az Életfa Napokat, amely november 4-én Izumi Chikuka japán kalligráfus művész kiállításával, valamint Kósa Ferenc filmrendező Shirakawa, és A túlsó part című filmjeinek bemutatójával kezdődött, majd nyílt nap keretében ismerkedhettek az érdeklődők az intézményben folyó munkával.

A háromnapos program a hét közepén szakmai nappal zárult. Az intézmény igazgatójával, dr. Móroczné Komáromi Gyöngyivel a rendezvény kapcsán beszélgettünk a japán-magyar iskola működéséről, s az ott folyó nevelési programról.
– Az iskola létrehozása az intézmény alapítójának, Okuma Nobuko-nak köszönhető, az ő kezdeményezésére jött létre 5 évvel ezelőtt – mondja az igazgatónő. – Most első ízben rendeztük meg az Életfa Napokat az 5. évfordulónkon, s ezzel hagyományt kívánunk teremteni. Szeretnénk bemutatni a két intézményben folyó nevelést, hiszen közös az óvoda és az iskola nevelési programja, illetve teljesen egymásra épül.
– A lényegét tekintve, az itt folyó nevelés mennyiben különbözik a hazai intézményekben folytatott gyakorlattól?
– Ez egy személyközpontú nevelés, amelyben messzemenően figyelembe vesszük a gyermekek fejlődési sajátosságait, ez az alkalmazkodó pedagógia. A különböző életkorokban a különböző fejlődési tendenciákra figyelünk, ehhez alkalmazkodunk és figyelembe vesszük azt is, hogy az egyes gyermekek fejlődésében is eltérő sajátosságok vannak. Nem törekszünk arra, hogy egy szintre hozzuk őket, hanem azt erősítjük, hogy minden egyes tanuló úgy fejlődjön, amire képes, viszont abban a legtöbbet tudja kihozni magából. Ezért teremtettünk itt olyan körülményeket, hogy a gyermekek görcsöktől mentesen éljenek és tanuljanak, s ne legyenek összehasonlítva egymással. Egy nagyon fontos sajátossága ennek a nevelésnek, hogy a pedagógusok tudomásul veszik a különbözőségeket, s egyénenként keresik meg azt, amiben a gyermek tehetséges, egyedi tud lenni.
Ezt a nevelési módszert segíti az is, hogy kis létszámú közösségekkel dolgoznak, egy-egy évfolyamba 10-nél több gyermeket nem is vesznek fel, s az óvodában is maximum 20 gyermek van egy-egy csoportban. Jelenleg 154 gyermek jár ide óvodába, az iskolába pedig 34 diák tanul egyelőre, hiszen az iskolai évfolyamok még nem épültek fel, ez a következő években fog kiteljesedni.
– Az óvodában vegyes csoportokat alakítottunk ki, így kisebb közösségeket kialakítva lehet foglalkozni a gyermekekkel az érettségük, valamint a fejlődésük szerint. Az iskolában a tanórákon vannak csupán elkülönítve, de számos lehetőség kínálkozik arra, hogy közös programokon együtt legyenek, így egymástól is tanulhatnak.
– Keszthely mennyire fogadta el az itt folyó nevelési munkát, s milyen az érdeklődés a szülők részéről?
– Azok a szülők, akik ide hozzák gyermekeiket nagyon elégedettek, ám az érdeklődés nem túlságosan nagy, s ez abból is adódhat, hogy itt fizetni kell. Sajnos nem propagáljuk kellőképpen, s éppen ezért rendeztük meg az Életfa Napokat, hogy az érdeklődő szülők, a lakókörnyezetünk jobban megismerje ezt az iskolát, az itt folyó munkát. El kell fogadtatni magunkat a társadalmi környezetünkkel, s ehhez kell, hogy megismerjék belülről is az intézményt.
– Az elmúlt évek során már számtalan sikeres rendezvényt is szerveztek a hangversenyektől a kiállításokig, itt megfordult a nagyközönség is.
– Igen, de az Életfa Napok megrendezésével azt tűztük ki célul, hogy a pedagógiai gyakorlatunkat ismerjék meg jobban, s fogadják el az itt folyó munkát. Szeretnénk, ha az önkormányzat is megismerné intézményünket, függetlenül attól, hogy nem önkormányzati intézmény a miénk, de szeretnénk, ha elfogadnák, hogy mi is egy vagyunk a keszthelyi oktatási intézmények közül. A szakma országos szinten is elfogadta az Életfa Iskolában folyó munkát. A japán kapcsolatunk révén sikerül folyamatosan ide hozni a japán kultúrát mindenféle vonatkozásában. Az itt tanuló diákokban – a nevelési módszernek és a itt dolgozó pedagógusoknak is köszönhetően – egy rendkívül jó problémamegoldó képesség alakul ki, s igyekszünk, hogy sokoldalúan képzett, művelt emberekké váljanak. Mi úgy gondoljuk, hogy a jövő emberének szüksége van a műveltség mellett a többirányú tudásra, s itt a tudományos kérdéseket is a művészet eszközeivel, a hagyományok megismerésével alapozzuk meg, s erre a tudásra a későbbiekben is nyugodtan lehet alapozni.

Hosszú utat tettek meg a magyarok vándorlásaik során, amíg elértek a Kárpát-medencébe, és letelepedtek a Magna Hungaria területén. A már akkor is létező összetartozás tudata végigkísérte őseinket több száz éven át, azonban most, a XXI. század hajnalán érdemes végiggondolni: mennyiben változott nemzeti identitásunk? (Különösen érdemes ezen tépelődni most, az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén.)

A hévízi Fontánában november elején megnyílt, Csillagok és képek című kiállítás a régmúltba vezet minket, egészen a kezdetekhez, egy sajátos szemszögből bemutatva a magyarok útját.
Bicskei Zsolt Tamásiban élő festőművésznek már egészen kisgyermekkora óta két dolog izgatta a fantáziáját: a régészet, és a festészet. Saját elmondása szerint előbbihez nagyban hozzájárult, hogy Tápiószentmártonban nőtt fel, s a szomszéd faluban lévő régészeti múzeumban sokszor múlatta az időt. Emellett a festéshez való kivételes tehetségének is már hamar tanubizonyságát adta – első szavai is erre utaltak –, ecsetet kért szüleitől. Később az írás fejlődése kezdte el érdekelni, ennek köszönhetően napjainkban is hallgatják előadásait általános iskolásoktól az egyetemistákig, a rovásírás területén végzett kutatásairól. Egy időben nem igazán fogadták szívesen művészi pályafutásának termékeit – magyarságának felvállalása miatt –, ekkor kezdett el foglalkozni művészetterápiával, amelynek során irodalommal, zenével, képzőművészettel kezelte a beteg lelkeket.
Festészete ahogy ő mondta, magánmitológia, a magyarság életének bemutatása a kezdetektől. Művészetének alapkérdése: mit jelent magyarnak lenni a XXI. században?
A saját maga által kialakított – akrilból, színes tusokból és pácokból álló – technikával készült közel harminc mitológikus festmény, és a tizennégy grafika alkotta tárlat megnyitására Bicskei Zsolt egészen rendhagyó módot választott. Nem szereti ugyanis, ha a munkásságát méltatják, sokkal inkább a bensőséges hangulat híve, amikor az emberek gyertyafény és zene mellett egyfajta érzelmi impulzust kapnak, s onnantól kezdve másképp nézik a képeket.
Az eddig Tihanyban, Fonyódon, Sümegen és a budapesti Magyarok Házában kiállító, Fonyódon alkotó művész munkáit, most első alkalommal, november 27-ig tekintheti meg a keszthelyi közönség.

El tudják képzelni, hogy két játékmackó, lemászva a karácsonyfáról, felfedezőútra indul egy lakásban? Feltételezem, hogy nem igazán, pedig az eset megtörtént, Pálfalvi Dorotytya legújabb, Fiókmackók című mesekönyvében, amely stílusosan karácsony előtt jelent meg. Az írónővel a könyv megjelenése alkalmából beszélgettünk, a keszthelyi városi könyvtárban.

– Miért ezt a címet adta új könyvének, amelynek sorai szokásához híven, filozófiai tartalmat is rejtenek?
– Egyszerű a történet. Évekkel ezelőtt vásároltam egy pécsi ajándékboltban – immár felnőttként – két nagyon helyes játékmackót. Ők minden évben a karácsonyfámon díszelegnek, évközben pedig egy füstölőktől illatozó fiókban laknak. Nos egyik alkalommal elunták, hogy egész idő alatt a fán lógjanak, így hát lemásztak, és az ő egy napos kóborlásukat meséli el a könyv. Hozzáteszem, hogy a karácsony eredetileg egy szakrális ünnep, életfa szimbólum volt, ma is az, vagy legalábbis annak kellene lennie. Csak a XIX. században vált azzá, ami ma, s a karácsonyfát is abban az időben kezdték „agyon díszíteni” mindenféle csillogó dísszel.
– Önt ismerve, úgy gondolom elkerülhetetlen a kérdés: mi a könyv mondanivalója, üzenete?
– A könyv elsődleges mondanivalója, hogy minden él körülöttünk, mert megtöltjük lélekkel. A hit és a szeretet erejéről szól. Minden csak szeretettel kerülhet a helyére. Mint minden könyvem, ez is mesekönyv, egy felnőtteknek szóló mesekönyv. Helyzetkomikumon, szójátékokon alapszik, ami szerintem nagyon fontos, hiszen humorral sok minden könnyebbé tehető, a nehézségen átsegíti az embereket. Napjainkban magunkból kikelve rohangálunk a világban, nem veszünk észre senkit és semmit, nem törődünk egymással. A másik örökérvényű mondanivaló, a világ állandó felfedezésének szükségessége. Ez fiatalkorban inkább kifelé, érettebb, idősebb korban pedig már befelé irányul. Jelen esetben a szoba, illetve a lakás egy belső, vagy inkább benső tér, amelyben a megvalósulni vágyó álmok meséje játszódik.
– A felfedezéseken túl, szintén az ön stílusát tükrözi a régi környezet, a századfordulós hangulat.
– Nem lehet létezni a gyökereink, a múltunk nélkül, mert csak abból tudunk táplálkozni. Sokan semmibe veszik ezt, ami pedig alapvetően meghatározza későbbi, felnőttkori életünket. Ehhez még hozzájön az is, hogy én eleve egy polgári világban nőttem fel, így a könyveim óhatatlanul is magukban hordozzák a népművészet hagyományaival és a természeti értékekkel való együttélés nyomait.

Az Egry József Általános Iskolában immár ötödik alkalommal került sor egy angolszász, illetve amerikai hagyomány felelevenítésére, az október utolsó napján tartandó Halloween ünnepre. A jubileumi parti keretében megtartott nyelvi napon nem csak az angolt, hanem a németet tanuló diákok is bemutatkozhattak.

Az utóbbi években nálunk is egyre inkább divatba jött a mindenszentek estéjén tartott ősi, kelta eredetű Halloween ünnep, amikor – legalábbis a legenda szerint –, a halottak és a boszorkányok szellemei visszatérnek a földre. Ez az időszak a jókedvű mulatságok ünnepe. Ezen a napon a gyerekek maskarába öltöznek, és a maguk készítette töklámpások segítségével igyekeznek a szellemeket elriasztani, valamint Angliában és Amerikában a jelmezbe öltözött gyerekek bekopogtatnak szomszédaikhoz – valamilyen kis apró ajándék reményében – akiket megtréfálnak, ha elmarad a várt ajándék.
Az angol nyelvterülethez hasonlóan, a németekhez és az osztrákokhoz is október végén, a szüreti mulatságok után köszöntenek be, a „nemszeretem” napok, amelyek közül a leghíresebb talán az „oktoberfest”. Eredete 1810-re nyúlik vissza, amikor a müncheni Terézia mezőn rendezték meg az első népünnepélyt. A tizenöt napon keresztül zajló mulatságot régen ipari– és mezőgazdasági kiállítások, illetve lóversenyek színesítették, mindemellett pedig ekkor fogyott a legtöbb sör...
Az Egry-iskolában a szervezők közül dr. Brazsilné Hornyák Éva, illetve Banicsné Takács Katalin nyelvtanárok elmondták, hogy a tavalyihoz képest gyökeres változásokon ment keresztül a rendezvény. Az eddigi öt fős csapatok helyett, osztályonként tizenöt fős társaságok – tizenketten az iskolában, hárman-hárman pedig a városban – hajtottak végre különböző feladatokat, amelyek között szövegértés, rejtvény, helyismereti feladványok, bolti nyitvatartás, termékek árainak megérdeklődése is szerepeltek. A rendezvény különlegessége, az idén első alkalommal megrendezett szavalóverseny volt, amelyen a tanulók gyerekverseket adtak elő angolul, illetve németül. A verseny két fordulóból állt, így a selejtezőkön mindenki, a döntőben pedig osztályonként két-két tanuló szerepelt – tudtuk meg mindezt, a két pedagógustól. A szavalóverseny az alap óraszámú németeseknél a 7.C-s Bánáti Boglárka győzelmét hozta, majd őt követte Szántó Szabolcs a 6.A osztályból, illetve Lukács Katalin a 8.C-ből. A németet emelt szinten tanulók között a 8.A-s Barkó Mónika lett az első, Mátyás Nóra a 6.A-ból a második és Kocsis Noémi a 7.A-ból a harmadik. Az angolosoknál a 7.A-s Csák Zsolt vitte el a pálmát, a második helyezett Décsey Bianka (8.B), és a harmadik helyen végzett Nagy Zsuzsa (5.B) előtt.
A feladványokat tekintve az 5-6. osztályos németeseknél első lett a 6.A, utánuk jött az 5.C, a 6.C és az 5.A osztály. A 7-8. osztályos, ugyancsak németesek közül a 8.A-sok végztek az első helyen, őket követte a 7.A, a 8.C és a 7.C osztály. Az angolosoknál a kialakult sorrend: 6.B – ők végeztek az első helyen –, 8.B, 7.B és 5.B. osztályok.
A Hallowen parti keretében megrendezett nyelvi napot zenés, táncos mulatság zárta.