Panoráma

Az elmúlt év februárjában kezdődött Keszthelyen a Balaton Fejlesztési Tanács támogatásával útjára indított konferenciasorozat, amelyet a Nyugat-Balatoni Térségmarketing Kht. a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával és a Balaton Régió Európa Ponttal közösen hívott életre. Az elmúlt hét végén a Kehida Termál konferenciatermében került sor a konferenciasorozat zárására.

Kolber István az összefogás szükségességéről is szólt.

A résztvevőket házigazdaként Horváth Tihamér, a BFT alelnöke köszöntötte, majd Kolber István, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke szólt arról, hogy a Balaton-régióban élő 750 ezer lakos mintegy 13 százaléka részesedik az idegenforgalomból. Az országban található 317 ezer szálláshely 30 százaléka e térségben van, s mintegy 30 ezerre tehető a magánszálláshelyek száma. Az elmúlt évben 390 milliárd forint volt az idegenforgalom bevétele, s 970 ezer vendég látogatott hazánkba. A külföldiek vendégéjszakáinak száma 7-8 százalékkal csökkent, viszont több mint 4 százalékkal emelkedett ez a szám a belföldiekre vonatkoztatva. Nagy lehetőség az elkészült Balaton körüli kerékpárút, amelyet az idegenforgalomban is jobban ki lehetne használni. Javult a települések összképe, 18 százalékkal csökkent a regisztrált bűnesetek száma, s 30 százalékkal kevesebb gépkocsit tulajdonítottak el a Balaton melletti településekről. Összességében az ár-értékarányos szolgáltatások, a vendégvárás színvonala emelkedett, de nagy feladat a marketing hatékonyabbá tétele. Mint Kolber István elmondta, a Balaton vízminősége kiváló, ám a lecsökkent vízszint számos problémát vet fel. A felmerült 39 megoldási lehetőség közül a tóban kialakítandó sziget megvalósítása nem igazán reális, hiszen az iszap ülepedése akár tíz évig is eltarthat, a Rábából való vízpótlás pedig nem folyóelterelést, vagy állandó beavatkozást jelentene. A BFT az elmúlt évben 850 millió forintos támogatást nyújtott a környezetvédelemre és a vízminőség védelemére, az idén további 70-100 millió forint forráslehetőségre számítanak. A BFT szorgalmazza a három balatoni megye területfejlesztési tanácsainak összefogását, mert így közösen nagyobb lehetőség lenne a fejlesztések támogatására pályázni.

Egyedülálló élményeket kínál a Kehida Termál.

Ruszinkó Ádám, a Miniszterelnöki Hivatal Turisztikai Államtitkárságának programvezetője az egészségturizmus fejlesztésének lehetőségeiről szólva hangsúlyozta, hogy a világ 5 legnagyobb termálvízzel rendelkező országa között tartják számon hazánkat, s az eddigieknél is jobban kell élni ezzel az adottsággal. Hazánk idegenforgalomból származó 2002. évi bevétele elérte a 2000-es évi bevételt. Mint mondta, a 21. század a biotechnológia és az egészségturizmus évszázada lesz, hiszen az emberek számára egyre fontosabb a saját egészségük megőrzése, s ehhez igényesebb, minőség-orientáltabb szolgáltatásokat keresnek.
Bor Szilveszterné, a Térségmarketing Kht. ügyvezetője arról szólt, hogy az elmúlt időszak bizonyította az egységes marketing szükségességét. Az intézmény egyfajta összekötő láncszemként is működik, hiszen a kistérségek mellett kapcsolatot jelent a felsőbb szintű vezetés felé és az idegenforgalmi piacokon való megjelenéssel a világ felé is. Mint mondta, a minőségi szolgáltatások, a szezonhosszabbító programok körét kell szélesíteni, s a Balaton egységes marketingjének kialakításához a térségben szükség lenne még legalább öt hasonló intézményre. A vendégeket ma már csábítani kell, s ehhez egy egész régió építészeti, történeti, történelmi, kulturális értékeit kell számba venni, s egy egységes arculat kialakításával lehet igazán eredményeket elérni a külföldi idegenforgalmi piacokon.
Rudi Rumbak, a Szlovén Gyógyfürdők Egyesületének igazgatója Szlovénia termálturizmusban elfoglalt helyéről és szerepéről tartott előadást. Mint elmondta, Szlovéniában jóval kevesebb állami támogatást élveznek az összességében 35 ezer négyzetméter vízfelülettel rendelkező gyógyfürdők, amelyekben a 3 millió látogató mellett évente 110 millió kúrát regisztrálnak, s a 3 ezer foglalkoztatott havi átlagkeresete 800 Euró. Mint mondta, a gyógyturizmus terén nehéz már újat felfedezni, ezért a szolgáltatások minőségét kell tovább fejleszteni.

A hozzászólások során több kérdés hangzott el a sármelléki repülőtér sorsával kapcsolatban, s Fekete György a Danubius területi igazgatója hangsúlyozta, a Lufthansa fejlesztési elvárásainak eleget kell tenni, mert ennek elmaradása a német kapcsolatok felmondásával járhat. Szabó Vendel, Sármellék polgármestere elmondta, áprilisra készen kellene lennie a fénytechnikának és a légi navigációs rendszernek, amelyek tervszinten már elkészültek. Horváth Tihamér felvetette, a kamara vállalja fel, hogy hozzanak létre egy repülőtér-fejlesztő rt-t, mert meg kell teremteni a pályázati alapfeltételeket. A jelenlegi passzívitás nem viszi előre a repülőtér sorsát, csatlakozni kell a Danubius példaadásához, amellyel hozzájárult a repülőtér forgalmának fokozatos növekedéséhez.
Tóth István, a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara titkára zárszavában kiemelte a tapasztalatcserék fontosságát, s beszámolt a kamara képzési tevékenységéről is. Az egészségturizmust kiszolgáló cégek és intézmények számára a közeljövőben kezdik meg a wellness szakemberek képzését, amelyet pályázati úton nyert támogatásból valósítanak meg.
A konferencia résztvevői ezt követően kipróbálhatták a Kehida Termál fürdőjének egyedülálló szolgáltatásait.

„Kéményseprőt látok, szerencsét találok” - tartja a babona. Újévi üdvözlőlapok megszokott figurája a fekete ruhás füstfaragó. Hogy miért éppen ő? - többek között erről beszélgettünk a megye 183 településének kéményeiért „felelős” Lángőr ‘94 Kft. ügyvezetőjével, Szabó Tiborral.

– A kitüntetett figyelmet egyrészt bizonyára annak köszönhetjük, hogy a mi szakmánk kuriózumnak számít. Nem túl gyakori, és a munkaruhánk is kirí a többi közül...
– De miért éppen „szerencsét hoz” a kéményseprő?
– Többfajta magyarázata is van a babona eredetének, az egyik szerint például úgy keletkezhetett, hogy amikor fiatal lányok találkoztak a kéményseprővel utána mondták, hogy „szerencsém volt, mert nem kormozott össze”. Ám a legvalószínűbb, és a szívünkhöz is leginkább közelálló verzió értelmében azért hoz szerencsét a kéményseprővel való találkozás, mert régen azoknál a házaknál, ahova mentek, nem fordult elő a tüzelésből eredő tragédia, nem égett le a ház.
– Ma is él a babona? Ezzel kapcsolatban milyen élményeik vannak a dolgozóiknak?
– Rendszeres, hogy amerre mennek, az emberek fogják a gombjukat, esetleg megsimogatják őket, kihúznak egy-egy szőrszálat a keféjükből, hogy a pénztárcába tegyék. Nyáron panaszkodtak egy kicsit a kollégák, hogy nehéz haladni: különösen németek állították meg őket gyakran egy-egy közös fénykép erejéig.
– A kéményseprőt mindig kormos figuraként ábrázolják. Valójában miből áll a munkájuk?
– Alapvető feladatunk az, hogy a fűtés, tüzelés során keletkező égéstermék kéményen keresztüli távozásához biztosítsuk a szabad utat; ennek hagyományos része a kormolás. Mivel régen csak szilárd tüzelés volt, minden háznál kellett kormolni. A ‘70-es évek végéig havonta járt a kéményseprő a házakhoz. A régi parasztházakban mászható kémények voltak, amelyekbe tényleg bele kellett bújni, és alulról felmászva végig le kellett vakarni a lerakódott szurkot. A gáztüzelésnél korom elvileg nincsen, azonban sokkal nagyobb veszéllyel jár az elhanyagolt kémény.
– Miért?
– Szilárd tüzelés esetén a kéménydugulást észreveszi a lakó – hiszen visszafele jön a füst – és bejön hozzánk. Ezért egy-két kivételtől eltekintve szinte soha nem fordult elő tragédia. Gáztüzelésnél viszont annál inkább. A gáz égésterméke ugyanis színtelen, szagtalan szén-dioxid. Elégtelen égés esetén – vagyis, ha nem kap elegendő oxigént a készülék – szén-monoxid keletkezik, ami szintén színtelen, szagtalan, és mire a lakó észlelné, hogy valami baj van, általában már késő. Addigra olyan menynyiségben koncentrálódik ez a gáz, hogy mérgezést, halált okoz. Tehát lehet, hogy a lakó csak annyit lát, hogy a kéményseprő egy tükörrel belenézett a kéménybe, és erre azt mondja, hogy azt ő is meg tudja csinálni; igen ám, de ő valószínűleg nem azt látja benne, mint amit a szakember. Mint minden szakma, a miénk is fejlődik: ma már kamerákkal, mérőműszerekkel dolgozunk.
– Milyen követelmények vannak a kéményseprőkkel szemben?
– Mindenekelőtt ez egy bizalmi állás, hiszen otthonokba mennek be a kollégák, tehát nagyon fontos a megbízhatóság. Ma kéményseprő csak az lehet, aki rendelkezik erkölcsi bizonyítványnyal. Nagyon fontos a diszkréció, alapvető szabály az, hogy bármit lát a kéményseprő egy házban, ami nem tartozik rá, azt – kilépve onnan – el is kell felejtenie. Végül, persze nem utolsósorban a szaktudás is fontos.
– Hol lehet megtanulni ezt a szakmát?
– Mivel ez egy olyan foglalkozás, amelyre nincs tömeges igény, nappali képzés nincs máshol az országban, csak Budapesten. Így aztán a szolgáltató cégek általában maguk képezik ki a szakembereiket. Ez két év, a végén a jelölt vizsgát tesz. Tavaly novemberben Pécsett volt egy ilyen vizsga, amelyen vizsgáztatóként magam is részt vettem: az ország minden tájáról jöttek a tanulók, összesen 63-an szereztek képesítést. És még mielőtt valaki azt gondolná, hogy kéményseprőnek lenni könnyű, elmondom: egy ilyen vizsga három napos: meg kell felelni gyakorlatban, az elméleti anyagból írásban és szóban.
– Teljesen férfias szakma az Önöké?
– Tény, hogy országos szinten nagyon kevés kolleganő van. Mi próbálkoztunk nyitni a hölgyek felé, egy időben így is hirdettünk: női dolgozót keresünk. Volt jelentkező, fel is vettük, de úgy látszik, szerencsét hoztunk neki, mert tavaly férjhez ment Németországba...

A karácsony az öröm és a szeretet ünnepe. Tér... Idő nélkül. Ilyenkor a szívek megnyílnak és a sugárzó szeretet árad a jóakaratú emberek lelkéből. A sok jóság csodákra képes, ez történt valahol 2002 karácsonyán.
Az utolsó tanítási napon, december 20-án az örömtől csillogó tekintetű gyerekek vártak az osztályomban, az adventi gyertyák fénye ragyogta be a termet, de a sok csillogás mellett a figyelemem másvalamire terelődött.
Az ünnepi díszbe öltözött teremben négy nagy kartondobozra lettem figyelmes, amelyek tele voltak mindenféle földi jóval, s a gyerekek boldog suttogó hangon mondták....a Janikáé....a Janikáé.
Szemem a meghatottságtól fátyolossá vált és hálásan gondoltam a tanítványaim szüleire, aik ezt a meglepetést tették. A kisfiú nem tudta még, hogy a banán, a datolya, narancs, szaloncukor, sajt... tisztálkodószerek, az iskolatáska, játékautó és még sorolhatnám, mind, mind az övé. Megilletődve, de boldogan mutattuk Janikának, hogy mindezt az osztály Jézuskája hozta neki és a családjának.
Csodálkozva kérdezte: „Ez mind az enyém?” Móra Ferenc: Bice-bócája jutott az eszembe. Hálás voltam a szülőknek, hogy a gyerekek megtapasztalhatták azt az érzést, hogy mennyire jó adni. Köszönöm a Szendrey Júlia Általános Iskoa 2.z osztályos szülőinek azt az összefogást, amit egy hátrányos helyzetű gyermekért és családjáért tettek és tesznek.
A csodáért, amit cselekedtek a köszönetem kevés, a tiszteletem és hálám sem elég. Számomra itt és most több történt. Az emberekben néha megrendült hitemet erősítették meg és úgy gondolom, ha még képesek vagyunk így felülemelkedni önmagunkon, van remény egy boldogabb jövőre. Tér és Idő nélkül. Tudom, hogy ezek a szülők és gyerekek megtették az első lépést a boldogabb 2003. felé.
Szántó Andrásné
2.z osztályfőnöke