Új elnököt választottak

Elérhető távolságban

Szemét ügy a "szemétügy"


Keszhelyi Térségi Vállakozók Klubja

 

Új elnököt választottak

Február 9-én tartotta elnökválasztó gyűlését a Keszthely Térségi Vállalkozók Klubja. Mint ilyenkor szokás, a leköszönő elnök – Pál Károly – beszámolójával és helyzetértékelésével kezdődött az összejövetel. – Mozgalmas és sikeres évet tudhatunk magunk mögött – kezdte beszámolóját. – Az év a már hagyományos bállal kezdődött, s meghívott vendégeink a kormányzat köreiből kerültek ki.

Itt tartózkodásuk alatt megismerkedtek gondjainkkal, ami aztán később nagyon jól jött, amikor felkerestük őket és támogatásukat kértük. Az elnökség és a klubtagság közös munkája eredményeként színvonalas nőnapot szerveztünk. Vendégeink voltak a Pápai Vállalkozói Egyesület tagjai. Több közös kirándulás szerveződött – a legemlékezetesebb Erdélybe –, és színházba járunk minden hónapban egy alkalommal. Sokan kerestek meg bennünket, és kérték anyagi támogatásunkat. Így került sor a Kastélymúzeum „Goldmark emlékest” rendezvényének 120 ezer forintos támogatására, a Balatoni Múzeum pipakiállításának 200 ezer forintos támogatására, de támogattuk a városi tűzoltóságot is több mint 400 ezer forinttal, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük. Szorgalmaztuk és szorgalmazni kívánjuk a gesztenyefák megmentését. Erre a célra is tekintélyes összeget költöttünk. A 99-es év legnagyob sikere, hogy Kraft Péter államtitkárt sikerült támogatónak megnyernünk a Turisztikai Kht. létrehozásához. Ahogy az önkormányzati választásokkor ígértük, a testületbe került képviselőink mögé sorakozva segítjük munkájukat. A pozitívumok mellett természetesen vannak negatívumok is, amelyekről nem illik hallgatni. Négy évig bírtuk, de tovább már nem tudtuk finanszírozni a 84-es út mellett felállított „Keszthely a Balaton fővárosa” táblák kihelyezését. Az is igaz, hogy a kezdetekkor arra számítottunk, hogy találunk forrást a táblák folyamatos kintlétére. Arra gondoltunk, hogy a város és a turizmus érdekeltjei fogják majd az éves bérleti díjat átvállalni. Sajnos nem így történt. Ha hinni lehet a statisztikáknak, akkor a táblák kintléte idején jelentősen, közel 10 százalékkal nőtt az idegenforgalom városunkban. Ez a szám azért lehet valós, mert miután leszerelték a táblákat, közel ekkora csökkenést regisztráltak a szakemberek, míg ezzel szemben Balatonfüred és környéke növekedő turistaforgalomról számolt be. Pozitívum, hogy a táblákat a klub megvásárolta, és a felújítása 205 ezer forint értékben már el is készült, csupán a helyüket kellene megtalálni.
A sikeres klubélet alapja az állandóan növekvő klubtagság. Nagyon örvendetesen alakul, hisz egyre többen jönnek közénk, és lesznek a klub tagjai. Ezúton is buzdítanék mindenkit, hogy bátran jöjjön közénk, ha egyetért célkitűzéseinkkel, és legyen tagja a klubunknak.
A klubtagság és az elnökség nevében Horváth Tihamér mondott köszönetet Pál Károlynak elnöki munkájáért. Rendkívül nagyra értékelte az egész évben folytatott szervezőmunkát, a jó hangulatú klubéletet és azt a hallatlan energiát, amit minderre fordított. Pál Károly A klubélet – mondta Horváth Tihamér – Pál Károly elnöksége alatt olyan „Pálkarcsis” volt, figyelmes, kedves, vonalas és igazán jó hangulatú. Abban bízom, hogy ez a folyamat a későbbiekben sem szakad meg, mert nagy szükség van egy ilyen ízig-vérig vendéglátó mentalitású emberre. A klubtagság tapssal köszönte meg Pál Károly eddigi munkáját.
Következő napirendi pont az új elnökség megválasztása volt. Ennek eredményeként az elnökség tagjai lettek: Horváth Tihamér, Laza Mihály, Pál Károly, Süte Lajos és Szabó Kálmán. Az elnökség feladata, hogy maguk közül elnököt válasszanak. Közös megegyezésük eredményeként erre az évre Szabó Kálmán tölti be a Keszthely Térségi Vállalkozói Klub elnöki tisztét. Székfoglalójában az új elnök elhivatottságának adott hangot és – többek között – ezeket mondta:
– A klub alapító tagja vagyok. Nehéz feladatra vállalkozom, mert elődeim magas mércét állítottak fel számomra. Nagyon szeretnék megfelelni az elvárásoknak. Azért vállaltam el az elnöki tisztet, mert már korábban megtapasztaltam a tagság segítő erejét, jó szándékát, tenniakarását és „tenni-tudását”. Elsősorban szolgálni szeretném a klub, a keszthelyiek és a város érdekeit.Szabó Kálmán
Szabó Kálmán rövid életrajzából ezt mondja magáról:– Halimbán születtem 1955-ben, majd Nyirádon gyerekeskedtem. Az általános iskola elvégzése után Budapestre kerültem középiskolába, ahol az érettségi mellé elektroműszerész képesítést kaptam. Az élvonalban futballoztam, és ez a múltam a mai napig elkísér. A Bp. Spartacus NB I/B csapatában játszottam. Keszthelyre a katonaság hozott 1975-ben és annyira megtetszett a város, hogy itt maradva a Keszthelyi Haladásban játszottam. Jó csapatembernek, kitartó és szívós játékosnak ismertek. Eddigi életem során sok területen kellett helytállnom. Feleségem, Szabóné Takács Viola a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. dolgozója, aki most kisfiúnkkal, a kis Márkkal van otthon, Diana lányom az idén harmadikos a VSZK-ban.
Sikeres sportpályafutást magam mögött tudva, 1982-től vállalkozóként tevékenykedem. Az Interpur-System Kft. egyik tulajdonosa vagyok. Cégünk az ország egész területén dolgozik. Testvéremmel számos szabadalom tulajdonosai is vagyunk. A vendéglátásban is kipróbáltuk magunkat, és megnyitottuk a Donatello Pizzériát. A Keszthely Térségi Vállalkozók Klubja Egyesület vezetőségi tagjaként már eddig is sokat tettem a városért. Azért dolgozunk ennek a civil szerveződésnek a keretében, mert hiszszük, hogy saját közérzetünk jobbításával a város lakosainak közérzetét is befolyásoljuk egy jobb és biztosabb jövő felvázolásával. Hiszek a csapatmunkában. Saját példánkon szeretnénk bebizonyítani, hogy nem csupán pénzzel, de jóakarattal és összefogással hatalmas értékek teremthetők.


vissza az elejére

 

Szakmai fórum a színházfejlesztésről

Elérhető távolságban

ár a Keszthely Térségi Vállalkozók Klubjának fórumán is részletesen ismertette Bubla Zoltán, az önkormányzat városfejlesztési bizottságának elnöke a színház rekonstrukciós tervét, s a megvalósítás egymásra épülő lépéseit. Természetesen itt is szóba kerültek azok a beruházást segítő lehetőségek, amelyekben jelentős segítséget nyújthatnának a térség vállalkozói.E témakörben került megrendezésre az a szakmai fórum, amelyen a bizottság elnöke mellett az építészek mutatták be a terveket, s vázolták a helyi építőipar szereplőinek lehetséges közreműködési területeit. Bevezetőjében Bubla Zoltán felvázolta az épület múltját az egykori Uránia mozgószínháztól a jelenig. Az 1986-ban bezárt színház helyreállítására már kétszer volt építési engedély, s nem történt semmi. Az elmúlt 14 év alatt számos vezetője volt a városnak, ám az épület helyreállításáért érdemben nem történtek lépések. A közelmúlt pályázati lehetőségeit követően jelen pillanatban elérhető közelségbe került a rekonstrukció, 1999 őszén végre kormánydöntés született arról, hogy 2000-2002. években 455 millió forint címzett támogatást kap a 14 éve bezárt keszthelyi színház helyreállítási, fejlesztési programja, amely a befogadó színházi funkció mellett többcélú kultúrális és konferenciaközponti szerepet is betöltene. A tervek szerint a felújítás során kapcsolnák be a Kossuth Lajos utca 28-30. udvari épületeit is, mintegy kiszolgáló funkciókat adva azoknak. A finanszírozás legnagyobb összegéről május-júniusban dönt a parlament, de a folyamatos előkészítő munka eredményeként az önkormányzat jogerős építési engedéllyel rendelkezik, s napokon belül kiírásra kerül a lebonyolító kiválasztását célzó pályázat is. A kivitelezés folyamatossá tétele szükségszerűen megkívánja, hogy az előkészítő munka már most megkezdődhessen. Hogy hogyan, erre kértünk választ Bubla Zoltántól.– Az első csomag olyan, ami már holnap kezdhető, a színház belső tereiben a falburkolatok lebontásától kezdve, a berendezés bontásáig, a széksorok eltávolításáig egy csomó olyan dolgot lehet elvégezni, ami a beruházást teszi ennyivel olcsóbbá. A GKMK udvarában is kell különböző közműkiváltásokat csinálni, a szomszédos telken is van tennivaló, tehát biztosan lehet találni olyan megoldást, hogy egy, a bonyolítást vállaló kamara, vagy vállalkozói klub, vagy más szervezet, amely a koordinálást magára vállalja, szerződéses alapon összefogná ezeket a munkákat, hiszen ezek a dolgok forintosítva a városi önrészt csökkentenék. A mai számításaink szerint a szűkített program közel 700 millió forintjából még valamivel több mint 100 millió forint hiányzik, amit pályázatokkal szeretnénk előteremteni. Kicsit mindenki fél attól, hogy a konkrét kivitelezői tenderben magasabbak lesznek az árak, mint a költségbecslések, s ez újabb terhet jelentene. Ezeknek lehetne elébe menni az elvégezhető munkákkal. Természetesen a bontási munkákat – a használható anyagokon kívül – viszonozná a város, még nincs kitalálva igazán a mikéntje, de például páholyokat lehetne megváltani több évre az elvégzett munkákkal. De a nemes gesztusként történő felajánlásokat is olyanná lehet tenni, hogy évtizedek múltán is emlékezzen rá a város. Hogy konkrétan milyen munkákat lehet elkezdeni a lebontott anyagért cserébe, arról Csontos Csaba, a KÖZTI Rt. fő tervezője adott tájékoztatót.– Azonnal el lehet kezdeni a székek bontását, abból csupán a 140 legjobbat tesszük félre, mert lehetséges, hogy az erkélyre a felújítást követően újrakárpitozva ezek a székek kerülnek visszatelepítésre. A színházterem falburkolatát végleg el lehet távolítani, a színpadi deszkákat fel lehet szedni, le lehet bontani a zenekari árok mellvédjét is, mivel ez majd hátrébb kerül az átalakítás során. Bontható az összes szaniter berendezés, és a kémény is, az utóbbihoz építőmesteri szaktudás szükséges. A jelenlegi klubszínház falburkolata szintén bontható, beleértve a büfé faburkolatát, az ajtókat és az egész terem parkettáját is fel lehet szedni. A szcenikának a berendezései, régi reflektorok, régi világítási állvány, ezek mind leszerelhetőek. Bontható a színházterem bejárati részénél a teljes faburkolat is. Ezeket a munkákat az anyagért cserébe bárki elvégezheti, s ez nagyon nagy segítséget jelentene ahhoz, hogy a munkaterületet előkészíthessük. Az elképzelések ismertetése során számos ötlet és javaslat felmerült, ám szinte döbbent csend fogadta a hivatal illetékesének kérdését, hol lesz a színháznak a parkolója? A hivatal dolgozójának kérdése a jelenleg érvényes előírások szerint jogos, ám például Zalaegerszegen a színház közönsége a környező parkolókat veheti igénybe, amelyek az esti órákban már díjmentesen használhatóak. Hasonló a helyzet Keszthelyen is, hiszen a Fő tér környékének és a közeli utcáknak a kijelölt parkolóhelyei megoldják ezt a gondot. Csupán az furcsa, hogy egy város majdnem másfél évtizede próbálja megoldani a színházának a rekonstrukcióját, önkormányzatok, képviselők sokasága tett, vagy próbált tenni lépéseket a megoldás érdekében. S amikor központi pályázatokból, és jelentős lobbizásokat követően elérhető közelségbe kerül a több százmilliós költség jelentős hányada, akkor a hivatal egy rugalmassággal megoldható gond paragrafus szerinti értelmezésével egy csapásra keresztülhúzna mindent. Vagy már az azonos mezben játszó csapatban sem lehet tudni, ki kivel van?


vissza az elejére

Szemét ügy a "szemétügy"

Sokan, sokszor, és sokféleképpen próbáltak már, a sajnos nem csak városunkra jellemző áldatlan szemétügyhöz hozzászólni, mindezidáig nem sok siker koronázta megoldási javaslataikat.
A Keszthely Térségi Vállalkozók Klubjában szinte minden összejövetelen előbb vagy utóbb szóba kerül a téma. A javaslat lényege a következő:
Adva van a szemét, ami lehet kommunális, építési törmelék (sitt), szerves, szervetlen és így tovább. A szemét természeténél fogva termelődik, majd újra termelődik, és így megy ez a folyamat végestelen-végig. Viszont a szemét egy értékes dolog! Bármilyen furcsán hangzik is, ÉRTÉKES. Két okból: egyrészt, mert az emberek így-úgy fizetnek azért, hogy megszabaduljanak tőle, másrészt értékes, mert újra hasznosítható összetevőket tartalmaz.
A szemét már akkor nem csak “értékcikk”, amikor megvásároljuk mint újságpapírt, konzervdobozt, befőttes üveget, stb. Több annál. Kincs!
De maradjunk egyelőre annál az oknál, hogy az emberek fizetni kénytelenek, hogy megszabaduljanak tőle. A város lakói, mármint azok, akik a fent említett kategóriába tartoznak, ez után is fizetni fognak azért, hogy a környezetük szemétmentes legyen. Zsákot vásárolnak, matricát, szemétjegyet, vagy ami éppen akkor divatos, és minden elkövetnek azért, mert nem akarnak szemetet látni szűkebb-tágabb környezetükben. A szocializmus negyvenöt éve alatt több generáció tanulta meg azt, hogy szinte minden az övé, amit el tud venni, és semmi sem volt az övé, amit el tud dobni. És itt van az a pont, ahol a szemét már nem közügy, hanem igenis önös érdek. Ugyanis, ha végre valahára valaki üzletet látna, az amúgy üzletileg hasznot hozó tevékenységben, egy csapásra megváltozna a szemlélet, mert valakinek érdeke lenne, hogy a szemetet tulajdonilag birtokolja, és az abban rejlő értékeket hasznosítsa. Magyarul, neki kellene a szemét, nem úgy, mint a jelenlegi állapot részvevőinek, akiknek csak nyűg a nyakán, és mielőbb bármi áron szabadulni akarnak tőle.
De nézzük tovább a mai helyzetet. A szemét elszállítása, deponálása és még jó néhány vele kapcsolatos feladat a városüzemeltetést végző cégnek az egyik legnagyobb gondja. Ha mindezt üzleti vállalkozásban végezné valaki, vagy valakik, nem gond lenne, hanem áldás, hogy a szemét keletkezik, mert lenne mit válogatni, újrahasznosítani, feldolgozni, vagy ne adj isten újrahasznosításra továbbadni. Ez utóbbira van példa bőven. 
Manipulált társadalomban élünk, a nap minden pillanatában fogyasztásra ösztökélnek bennünket. A fogyasztás melléktermékkel jár, ami azért, mert melléktermék (szemét), még nem haszontalan és mellékes. Az UNIO kapujában állunk és bebocsátásért esedezünk. A szigorú környezetvédelmi szabályok alól nehéz lesz kibújni. Regionális tv-csatornán keresztül tűzgyújtásra ösztönözni a lakosságot, városi elöljáró aláírásával hitelesítve az ötletet (ki látott már tőlünk 80 km-re nyugatra, füstölgő árokpartot?), nem igazán tűnik “euroconform” megoldásnak. 
Nem ellenőrt kell alkalmazni, aki lesben áll, amúgy költségvetésből finanszírozva, havi ellátmánnyal, hanem szemétgyűjtőt, aki összegyűjti, és a feldolgozóhelyre szállítja az értéktelennek tűnő kincset. De jaj a legyőzöttnek, ha valaki vagy valakik nem eszmélnek mihamarabb, hogy a szemét micsoda hatalmas üzlet. Csak rá kell jönni a megoldásra. De nem kell messzire menni, mert a “megoldás”, tőlünk pár kilométerre kitűnően működik. Szelektív szemétgyűjtés, óvodai szintű nevelés, a környezeti károkozásról, filmek a Spektrum csatornán. Miért gondoljuk, hogy a Várvölgyi útra kiszállított szeméthegyekből, pl. a használt elemek mérgező vegyületeit nem fogja a csapadékvíz a csak néhány kilométerre lévő Balatonba mosni? Ez csak idő kérdése!
Végezetül egy megszívlelendő mégis derűs példa. Cserszegtomajon, falusi nádfedeles újravarázsolt házában svájci ismerősöm a mai napig elmossa az állateledel fémből készült dobozát, majd utána bosszankodva dobja a kukába, a többi szemét közé, és nem érti, hogy ha Svájcban azt külön kell gyűjteni és újrahasznosítják, akkor itt miért tesszük a többi szemét közé?- Gazdagok vagytok Ti - mondja mindig - ahol ilyen pazarlás van. Csak a gazdag nemzetekkel akarjátok elhitetni, hogy szegények vagytok. Ez így nem fog menni sokáig.


vissza az elejére