Gyógyfürdőkórház

Nagyon fontos szerepe van a gyógytornának, hiszen a mozgásfunkciók visszaállításában a gyógytornászok végzik a munka nagy részét. Ezt természetesen úgy kell érteni, hogy a többi kezelés hatására ráépítve tudják elvégezni megfelelően a mozgásfunkciók visszaállítását.



A mozgásfunkciók javításáért.	Hatásos a „függesztett” kezelés.

– Itt a tornateremben kicsúcsosodik mindazoknak a kezeléseknek a hatása, amit a beteg a kórházban töltött hetek alatt kaphat. A kórház is nagy hangsúlyt fektet a gyógytornára, hiszen míg tíz évvel ezelőtt öt-hat gyógytornász dolgozott és naponta 100-120 beteget láttunk el és az egyéni kezelési idő 15 perc volt, addig ma már huszonketten foglalkozunk gyógytornásztatással. Új módszerek és eszközök kerültek bevezetésre, nőtt a helyiségünk befogadóképessége, naponta átlagosan 250 egyéni – kiscsoportos – beteg fordul meg a gyógytornán. Ezen kívül legalább százan vesznek részt nagycsoportos kezelésen – tájékoztat Babics Tamásné, a gyógytornászok csoportvezetője. – Három kis gyógytornaszoba van a kórház területén, valamint egy nagy tornaterem és rendelkezésünkre áll a vízalatti gyógytornamedence. A gyógytornát az orvos írja elő, hogy ezen belűl milyen módszert alkalmazunk, azt a gyógytornász dönti el, figyelembe véve a beteg állapotát. Ma már 30 perces időbeosztással dolgozunk. Említettem az új módszerek bevezetését, emellett jelentősen bővült az eszköztárunk is. Például a víz alatti tornához speciális, úszó eszközöket és a tartós lebegő helyzetet biztosító öveket és úszógallérokat kaptunk. Ki kell emelnem a rehabilitációs edzőtermet, amely a nagy tornaterem mellett működik és ahol a teljesítőképességet tudjuk javítani, izomerősséget fejleszteni. A sérülések és műtétek után gyorsabban állítjuk helyre a normális funkciókat.
Babics Tamásné elmondja, nőtt a betegek, különösen a gerincbetegek száma, és az elmúlt években inkább fiatalodott a kezelésre járók életkora. Ennek az okát érdemes vizsgálni. Közrejátszik ebben, hogy a fiatalok nem sportolnak, mozognak eleget, rossz a tartásuk, amivel nem foglalkoznak és később már nehéz helyrehozni. Ugyanakkor előtérbe került a megelőzés szemlélete. Egyre többen jönnek rá, hogy nem érdemes, nem szabad, hogy megvárják, amíg a betegség elhatalmaskodik rajtuk és már komoly fájdalmaik vannak. Érdemes az aktivitást szinten tartani, vigyázni az életminőségre. A gyógytornászok diákokkal is foglalkoznak, különösen olyanokkal, akiknek a gerincével valamilyen probléma van. Nem lehet elég korán elkezdeni a sportolást, a tornát. Erre jöttek már rá jópáran és reméljük egyre többen lesznek, akik így gondolkodnak...

Az ODM laborban sorban állnak a betegek, folynak a vizsgálatok, s dr. Torma Olga főorvos az elfoglaltság miatt nehezen szakít időt a beszélgetésre. Legutóbb az elmúlt év januárjában szóltunk az itt folyó munkáról, s arról, hogy a kórház által beszerzett új gép, a „Hologic Delphi W” mennyire könnyíti meg a vizsgálatokat. A főorvos asszony akkor beszámolt arról, hogy a közeljövőben a munka átszervezésével megnő a rendelési idő, ami jelentős könnyítés lesz az vizsgálatra ide érkező betegek számára is.

– Sajnos nem valósult meg a rendelési idő bővítése azóta sem – mondja dr. Torma Olga. – Még mindig keressük erre a megfelelő megoldást – erre vannak bíztató jelek –, hiszen itt kevés a helyünk. Sajnos így még mindig hosszú a rendelésre a várakozási idő. A den-zitometriára rövid előjegyzéssel tudjuk fogadni a betegeket, sürgős esetben szinte másnapra tudunk előjegyzést adni.
Kedvezőbb viszont, hogy az új gyógyszertámogatási listára felkerült 90 százalékos támogatással néhány olyan gyógyszer, amely eddig nem szerepelt azon, s megjelent egy-két új készítmény is. Ezzel bővült a gyógyszerek repertoárja, ami több reményt, s egyben anyagi könnyebbséget is ad a betegeknek a gyógyuláshoz.
– Jelenleg folynak a szűrések, amelyeket abban a reményben végzünk, hogy el tudjuk látni a bekerülő plusz betegeket. Az általunk szervezett szűrések célja, hogy a magas kockázatú személyeket kiszűrjük. Központi kérdés, hogy elsősorban azok részesüljenek célzottan gyógyszeres kezelésben, akiknek erre a legnagyobb szükségük van, akiknél a csontritkulásos töréskockázat csökkentését szeretnénk elérni. A diagnosztika fejlődésével, az újabb módszerekkel és a saját tapasztalataink bővülésével ezt egyre hatékonyabban tudjuk végezni, s hatékonyabbá válik a gyógyítás is.
Dr. Békefi Ferenc főorvos végez szűréseket Galambokon és környékén, valamint Gyenesdiáson és térségében. Számos betegtájékoztató előadást is tartottak a szűrésekkel összekötve, így Cserszegtomajon és Balatongyörökön is.
– Arra törekszünk, hogy felkészítsük a betegeket arra, hogy elvégezhessék mindazt, amit önmaguk is meg tudnak tenni a csontritkulás védelemben. A megelőzés minden életkorban fontos, s ennek a feladatait is népszerűsíteni próbáljuk előadások formájában – mondja dr. Torma Olga.
E hét végén Hévízen kerül sor egy orvos-természetgyó-gyász konferenciára, s a szakemberek bíznak abban, hogy ezen kialakítható lesz egy pozitív együttműködés. Az egészséges életmóddal kapcsolatos orvosi tanácsok helyenként átfedésben lehetnek a természetgyógyászok által ajánlottakkal, s ezen a konferencián is részt vesznek az ODM labor orvosai, munkatársai.
Egy helyi kezdeményezéssel párhuzamosan indul egy országos indítvány a nemzeti törésmegelőző és kockázatjavító program, amelynek a nyitó megbeszélésére e hónap végén, Budapesten kerül sor. Az Oszteoporózis Társaság szervezésében kezdődő program a társszakmákkal, a traumatológusokkal együttműködve szeretné elérni, hogy a töréses betegek minél nagyobb számban jussanak el a csontritkulás-szűrésre, s megkapják a megfelelő kezelést. Ezt a kezdeményezést Keszthelyen máris felkarolta dr. Edvi Illés Csaba traumatológus.
– A program keretében az oszteoporózis rehabilitációs lehetőségeinknek a kibővítésére is készülünk, előrehaladott állapotban vannak az ezzel kapcsolatos megbeszéléseink is – mondta dr. Torma Olga.

A diszpécserek központi helyet foglalnak el a fedett fürdőben és a munka szempontjából is rendkívül felelősségteljes feladatot végeznek. A kórházban megforduló összes beteggel először ők találkoznak. A magyar és külföldi betegek kezelésének időbeosztását végzik, hangolják össze az orvosok által felírtakat.

– A magyar betegek egy részét a kórházban fekvők teszik ki, akik 2-3 hétig vannak nálunk. A másik részük az ambuláns betegek, akik vagy háziorvosi beutalóval érkeznek és akkor a kórház reumatológiai szakrendelésén írják ki részükre a kezelést, vagy már a lakóhely szerinti reumatológustól jönnek a kórházba a kiírt kezelési javaslattal – mondja Vigánti Gabriella a diszpécserek csoportvezetője. – Naponta átlagosan 150-200 ember fordul meg nálunk, de előfordul ennél több is. A lehetőségekhez képest próbáljuk figyelembe venni az autóbusz, és a vasúti közlekedést, vagyis azt, milyen járművel érkeznek hozzánk a betegek.
– Melyik kezelésből van a legtöbb?
– Masszázst majdnem mindenki kap, az iszappakolás is nagyon kedvelt azoknál, akiknek bírja a szervezete. A vízalatti sugármasszázst – tangentort – is nagyon szeretik és természetesen gyógytornára is jár a betegek nagy része.
– Sokat kell várni, míg valaki megkapja a kezelőlapját?
– Négy szakrendelő működik, valamennyi naponta 50-70 beteget lát el. Hétfőnként vannak a legtöbben, mert mindenki ezen a napon szeretné kezdeni a kezeléseket. A nálunk megfordulóknak bizony előfordul, hogy egy-egy órát is várniuk kell, természetesen ilyenkor türelmetlenek. Sok külföldi fordul meg nálunk, ők fizetnek a kezelésekért. Készülünk már a szezonra, ami annyit jelent, hogy március végétől november közepéig külföldi szakrendelőt is működtetünk. A legtöbben német nyelvterületről érkeznek, nagyon szeretik a gyógytavat, a kezeléseket. Általános vélemény, hogy egy komplex kúra után fél évig panaszmentesek a kórházban kezeltek.
– Mennyire tartják be a betegek az önök által megadott időpontokat?
– Muszáj betartaniuk, mert annyira sok a beteg, hogy még késni sem szabad. Ha ez előfordul, elmarad az illetőnél a kezelés. Általában 5-10 perc jut egy emberre, amíg megbeszéljük az időbeosztását. Nyilván, ha valaki először van nálunk, akkor az adatfelvétel miatt egy kicsit több időbe telik a beosztása.
Én 17 éve dolgozom itt, először ketten csináltuk ezt a munkát, aztán hárman, jelenleg már hatan vagyunk – folytatja Vigánti Gabriella. – Négy diszpécser a magyar ambuláns betegek időbeosztását csinálja, egy a kórházban fekvőkét, egy pedig a külföldiekkel foglalkozik. Ez az alapállás, de természetesen besegítünk egymásnak.
Egyre több a beteg – hangsúlyozza – nyáron a tavon is vannak kezelések, és a szezonban hosszabbított az idő, túlórával is segítünk azon, hogy minden beteget kiszolgáljunk.

A fedett fürdő előcsarnokában sokan ülnek a rendelő előtt, ez várható volt, hiszen csak nehezen talált a doktornő időpontot a beszélgetésre. Most úgy alakult, hogy két vizsgálat között – amúgy pihenésképpen – ültünk le beszélgetni dr. Konrád Ibolyával, aki nyugdíjasként is aktív, pedig az idén lesz 46 éve, hogy Hévízen a gyógyfürdőkórházban gyógyítja a betegeket.

A doktornő gyermekkorától orvosnak készült, gyermekként eljárt a körzeti orvoshoz, csak azért, hogy nézhesse, hogyan gyógyítja a betegeket.
– 1957. szeptember 1-jén, friss diplomásként kerültem a hévízi kórházba, segédorvosként kezdtem, majd reumatológiából, fizioterápiából tettem szakvizsgát 1961-ben. Így lettem alorvos, adjunktus, azután 1969-ben osztályvezető főorvos, s ezt a feladatot 26 éven át, 1996. március 1-ig láttam el a „B” osztályon. Akkor mentem nyugállományba, de május elejétől visszajöttem a szakrendelésre dolgozni, s azóta is megszakítás nélkül dolgozom.
– Nem hiányzik a pihenés?
– Van helye az életemben a pihenésnek is, de én úgy érzem, a munka ad keretet és célt az ember életének. 1998-ban elveszítettem a férjemet, így különösen fontos, hogy rendszeres elfoglaltságom legyen. Nagyon szeretek otthon lenni, az unokáimmal foglakozni, de rettenetesen hiányoztak a betegek már az úgynevezett sétálóidőm alatt is. Már akkor éreztem, hogy valamit csinálnom kell, hiszen nem lehet otthon folyton szekrényt rendezni meg palacsintát sütni.
– Akkor végül is jelképesen a betegek hívták vissza?
– Sokan meg is kerestek, meg hiányzott az emberekkel való foglalkozás. Aki ezt a pályát választja, az azért teszi ezt, hogy tudjon segíteni a betegeken, a hozzá fordulókat naponta segítse a gyógyuláshoz.
– A sok éves praxis során voltak, vannak-e olyan betegek, akik emlékezetesek az ön számára?
– Hogyne, nagyon sok ilyen betegem volt. Ide a hévízi kórházba rengeteg beteg jár, járt vissza, volt akiket 1957-től ismertem, sajnos sokan már nem élnek közülük. Számos súlyos problémával műtött beteget ápoltunk, gondoztunk. Sok olyan páciensem volt, akit fiatalon ismertem meg, azután itt végigkísértük az életüket, a házasságokat, a gyermekek, az unokák megszületését. Számos baráti kapcsolat is kialakult az évtizedek során az orvos és a beteg között.
– A közismert személyiségek közül itt kikkel találkozott?
– A „C” osztályon alorvosként, majd adjunktusként dolgoztam Strecker Ottó mellett, s ezen a kiemelt osztályon számos művész, író fordult meg, Illyés Gyula, Lipták Gábor, Sárdy János, Amerigo Tot, és hát az akkori politikai élet szinte minden nagysága.
– A család milyen hátteret adott a munkájához?
– A család az mindig központi kérdés volt az életemben, s e mellett volt az orvoslás. Férjem, Nánási Dénes az egyetemen dolgozott, ő egy évvel korábban került Keszthelyre, s a diplomaszerzést követően jöttem én is utána. A családi háttér egy jó egyensúlyt ad az embernek az életben, s ez nagyon fontos. Kisebbik fiam Árpád Keszthelyen, a polgármesteri hivatalban dolgozik, náluk két unokám van, Zoltán a nagyobbik fiam Budapesten dolgozik, s ott is van egy kis unokám.
– Budapestről jöttek Hévízre, mennyire szerette meg ezt a mikrovilágot??
– Megszerettem és végül is az életem, az életünk részévé vált. Eleinte hiányzott Budapest, időnként fel kellett mennem, hogy lássam, eljussak egy hangversenyre, az Operába, színházba, de ma már itt is mindent megtalálok.