Kultúra

„Örvendetes, hogy az idegenforgalmi főszezon kínálatának palettáját Hévízen a bor és sörfesztivál mellett immár második éve a pálinkafesztivál is színesíti, de az időpontját inkább télre kellene tenni, mivel a pályinka inkább a hideg időszak lélekmelegítője” – fogalmazott Vértes Árpád polgármester a helyi sportcentrum fitness-termében augusztus második péntekjén, ahol is szimpóziumi üléssel nyitották meg a háromnapos nemzetközi pálinkafesztivált.

A rendezvényen nem csupán a magas alkoholtartalmú szeszes ital kóstolgatására kerítettek sort a szervezők, de előadások hangzottak el a pálinka zalai történetéről, a szabadalmaztatási eljárásokról, és a Zwack-família szerepéről az italfajta gyártás történetében. Szó esett még a kisüsti gyümölcspálinkával szemben állított európai uniós követelményrendszerről is.
„Csak magyar földön, magyar gyümölcsből, cukor hozzáadása nélkül, a hidegutas eljárást kizárva lehet valódi pálinkát főzni. Hazánk nemzetközi bizalmat kapott ahhoz, hogy éljen az égett bor által kínált piaci lehetőségekkel.” – büszkélkedett az ital levédésének kormányzati sikerével Benedek Fülöp a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára a fesztivál nyitóünnepségén. A politikus röviden ismertette a kerítésszaggatónak is csúfolt itóka históriáját, majd hangot adott azon véleményének, hogy az ital fogyasztásához kapcsolódó hagyományokat éltetni és folytatni kell. Faluhelyen születés, keresztelő, lakodalom, névnap és születésnap sem múlhat el nélküle. A naponta elfogyasztott fél deci szilvóriumnak pozitív élettani hatását orvosi adatok is alátámasztják. A hosszú életű somogyi parasztemberek pedig a mortalitási adatsorok vizsgálata nélkül is tudták, hogy mértékkel fogyasztva csodás hatású a kisüsti, melynek legfinomabbja körtéből és szilvából készül. A Zalában készülő, vegyes gyümölcsből főzött „igebor” a 48-49 helyett néha 50 foknál is erősebb, tehát nagyobb adagban kortyolgatva, akár félre is beszélhetünk tőle.
A nevezett átlátszó itókák zsűrizésére is lehetőséget kínáló rendezvényen Marcsák Oszkár fő szervező arról is mesélt, hogy Hévízen és környékén háromszáz évvel ezelőtt már folyt nagyüzemi pálinkafőzés.

A tavalyihoz hasonlatosan idén is négy különböző stílusban mutatta meg a zene hullámhosszán egyre magasabban szárnyaló tehetségét a Keszthelyen élő Bálint Natália, aki nagyszülei révén a fürdővárost is otthonának tekinti.

Közel félezer néző volt kíváncsi augusztus elsején a fiatal énekesnő második önálló koncertjére, melyen az ifjú tehetség operett -és musical részleteket, romantikus dalokat továbbá latinos ihletésű melódiákat is előadott fergeteges sikert aratva. A sztárság felé kacsingató énekes több mint kétórás bemutatójával bizonyította: méltó a vastapsokra.
Natália idén Zalaegerszegen érettségizett speciális nyelvi osztályban, így nem jelentett számára nehézséget, hogy egy-egy dalt németül, vagy angolul szólaltasson meg. Az éneklésen kívül a zenével már óvodás kora óta foglalkozó Lia tervei közt szerepel a közgazdász diploma megszerzése is, mely akár biztosnak is tűnhet, mivel felvételt nyert a fővárosi Zsigmond Király Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakára is. Hangját különféle technikákkal rendszeresen képzi, de komolyan 13 éves kora óta tanul énekelni. Sok sikeres fellépés van mögötte, több versenyt és fesztivált is megnyert. Legbüszkébb mégis "B" kategóriás előadóművészi képesítésére, melyet szokatlanul fiatalon, 18 esztendős korában szerzett meg. A „zenei kisdiploma” már arra is feljogosítja őt, hogy musicalszerepeket vállaljon egy-egy színházban. A koncerten Lián kívül fellépett Németh Norbert harmonikaművész, Kemendi Balázs zeneszerző, valamint Magyar Ildikó és Sáfár Anita táncosok.

A debreceni tánccsoport a palotással kezdett.

A világhíres hévízi gyógytóban fellelhető tündérrózsa kinyílásának századik évfordulója szolgáltatott apropót ahhoz, hogy hat esztendővel ezelőtt a Hévízi Egységes Művelődési Intézmény (HEMI) útjára indította az évről évre egyre nagyobb sikert hozó Tündérrózsa Fesztiválját.

A hagyományos eseményen minden alkalommal nívós műsort adó művészeti közösségek léptek színpadra. Július utolsó szombatján is zsúfolásig megteltek a Deák téri galéria átriumának széksorai. Rövid történeti kitekintésében Varga Csilla a HEMI-munkatársa először az indiai vörös tündérrózsa történetét ismertette meg az est vendégeivel, kiemelve: dr. Lovassy Sándor keszthelyi botanikus-zoológusnak köszönhetjük, hogy a gyógytó éke több sikertelen betelepítési kísérlet után végre szirmot bontott 1898-ban. A művészetekben ennek a virágnak a szépsége leginkább a tánc látványát idézi, ezért a fesztiválon is jobbára ezen ág vált népszerűvé, elfogadottá. Több száz néző kísérte vastapssal a fellépőket, köztük a debreceni Valcer Táncstúdió fiatal tehetségeit, a zalaegerszegi Gála Társastáncklub növendékeit, továbbá a Sümegi Művelődési Központ közösségeit.

Július utolsó napján a Hévíz Galéria Átriumának szabadtéri színpadán önálló esten mutatkozott be hálás közönsége előtt a fiatal, hévízi énekes Farkas Szabina. Közel kétórás műsorában nem csupán könnyűzenei slágereket, és táncdalokat adott elő, de gyönyörűen kiénekelt két különlegesen nehéz musicalban szereplő betétdalt is.

A Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola kommunikáció-könyvtár szakos másodéves hallgatója előtt már régóta nem ismeretlen a színpad. Megszámlálhatatlanul sok alkalommal lépett már föl a fürdővároson kívül is. Több évvel ezelőtt az Extázis együttes énekesnőjeként debütált, majd mintegy másfél esztendeje már a nagykanizsai Helios zenekarban énekel. A fülbemászó hazai és külföldi slágerek különösen csinos tolmácsolójának tehetségére a szokásosnál kicsit később derült fény: az általános iskolai ballagási ünnepélyen előadott énekére felfigyelt Szarka László az oktatási intézmény igazgatója is, aki a diáklányt arra buzdította, ne hagyja abba az éneklést. Szabina megszívlelte a lelkesítő szavakat. A szakközépiskolai énekkarban azután hamarosan szólistává lépett elő és 16 évesen a Zalaegerszegi Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskola klasszikus ének tanszakán két és fél évig képezte magát. Szabina szívéhez azonban közelebb állnak a romantikus lágy melódiák, könnyűzenei slágerek.

Kosztolányi 1910-ben vetette papírra a címben szereplő gyönyörű költeményét, melyet V. Fábos Rózsa Tapsonyban élő és alkotó festőművész mottóul választott hévízi tárlata apropóján.

A Fontana mozi emeleti kiállítótermében augusztus második hetében tartott nyitóünnepségen elsőként Börczi Nikoletta és Kiss Gábor, a Helikon Színpad előadói szavalták a gondolatgazdag verset, majd Mester Béla festőművész ajánlotta a műveket az érdeklődők figyelmébe. Mint elhangzott: a csurgói gimnáziumban érettségiző, a kaposvári tanítóképző főiskola elvégzése után a szombathelyi tanárképző főiskolán rajztanári diplomát szerző „színvarázsló” a festészettel éppen tíz esztendeje foglalkozik komolyabban. Azóta számos bel- és külföldi tárlaton mutatta meg munkáit: Marcali, Barcs, Böhönye, Kaposvár, Veszprém után Németországba, sőt Koreába is kijutottak nyugalmat árasztó, a természetet tisztelő tájképei, a fényeket brilliánsan komponáló csendéletei, a békét ontó, az örömet sugárzó festményei. V. Fábos nem csupán azt festi, amit lát, hanem inkább azt, amit érez. A misztikus varázslás nagymestere ő. A szakirodalom tanulmányozása után hittel vallja: a színeknek spirituális szerepükön túl, gyógyító hatásuk is van az emberekre, ezért alkalmazza kompozícióiban előszeretettel a pihentető kéket, a koncentrációjavító rózsaszínt. Húsz kiállított képe – melyek között több hévízi ihletésű is van – egyként azt üzeni: minden rendben van, ha a pozitív gondolatoké az elsőbbség.