Évforduló

1807. október 17-én született Deák Ferenc, Zala megye és az ország kiemelkedően legnagyobb közéleti személyisége. Születésének bicentenáriuma alkalmából a Nők a Balatonért Egyesület Keszthely és Vidéke Csoportja önerőből egy márványtábla alapon lévő bronz mellszobrot állíttatott Keszthelyen, a Deák Ferenc utca 1. számú épület falán.

A Nők a Balatonért Egyesület Keszthely és Vidéke Csoportja szervezésében rendezett ünnepség keretében avatták fel a Deák Ferenc utcai épület falán az ablakból kitekintő Deák Ferenc bronz mellszobrát, amelyet dr. Hóbor Erzsébet, a megyei közigazgatási hivatal vezetője a haza bölcsének életútját méltatva leplezett le. Beszédében méltatta Deák Ferenc életútját, kitérve az adott kor politikai hátterére is.
– Deák Ferenc életútját áttekintve egy olyan ember, egy olyan politikus képe rajzolódik ki előttünk, akinél a leírt gondolat, a kiejtett szó és a cselekedet soha nem járt külön úton. Deák nem csak szép gondolatokat fogalmazott meg, nem csak magasztos eszméket tett közzé, hanem az egész élete ezeknek az eszméknek a legnagyobb alázatával, az erkölcsiségnek egy hihetetlen magas fokán, példaértékűen valósult meg. Egy olyan kiegyensúlyozott liberális politikusról volt szó mindig Deák személyében, aki képes volt figyelni az erőviszonyok alakulására, nem szigetelte el magát az uralkodó gondolataitól sem, nem hagyta figyelmen kívül megyéjének eredeti utasításait. Kivételes érzékenységű, másokat tisztelő személyiség volt Deák Ferenc – mondta egyebek mellett dr. Hóbor Erzsébet.
Keszthely új köztéri alkotásának megvalósítása a Nők a Balatonért Egyesület Keszthely és Vidéke Csoportjának köszönhető. A térségben számos kulturális és egyéb feladatot önként felvállaló egyesület ezúttal nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis az emléktábla közel félmillió forintba került. A 71x120 centiméteres kőtábla s a Deák mellszobor Farkas Ferenc zalai szobrászművész alkotása. A Nők a Balatonért Egyesület Keszthely és Vidéke Csoportjának vezetője, Vetőné Zeke Erzsébet az egyesület nevében átadta az emlékművet a városnak, kérve, hogy őrizzék meg szeretettel. Mohácsi József a város nevében mondott köszönetet az egyesületnek az alkotásért, s az áldozatkész tevékenységért. Az avatást követően a város vezetése nevében Mo- hácsi József polgármester, valamint Molnár Imre és Zemankovics Ferenc alpolgármesterek, a Kossuth Szövetség elnöksége és az adományozó Nők a Balatonért Egyesület nevében Vetőné Zeke Erzsébet koszorút helyeztek el az emléktáblánál.

Október 17-én lesz Deák Ferenc születésének 200. évfordulója, s a haza bölcsének, Zala megye nagy szülöttének bicentenáriumára készülve számos rendezvényen elevenítik fel életét, munkásságának történetét. Keszthelyen, a Helikon Kastélymúzeumban az elmúlt héten rendezték meg a „Deák Ferenc élete és életműve” című tudományos tanácskozást.

Dr. Czoma László bevezetőként szólt arról, hogy a téma legkiválóbb hazai szakembereit kérték fel az előadások megtartására, s így nem csak egy korszak képe, de egy életmű is összeáll az elhangzottakból, amelyeknek írásos anyagát könyv alakjában még ez évben megjelenteti a Helikon Kastélymúzeum. Deák Ferenc Keszthelyen járt gimnáziumba, s ez adta az apropóját, hogy a megyei megemlékezések sora itt kezdődjön. Molnár András, a megyei levéltár igazgatója a most megjelent könyve kapcsán a családi kapcsolatokat, a nemessé válásuk történetét, s Deák Ferenc fiatal éveit idézte. Mint elhangzott, a büntetőjogászként végzett Deák a felvilágosodás irodalmát még németül olvasta, s a világot is a könyvekből ismerte meg. Politikai pályája 1833 áprilisában kezdődött, amikor az egy évvel korábban országgyűlési követté választott bátyja lemondott tisztségéről. 1835 tavaszától már a liberális ellenzék vezéralakjának tekintik, s bár akkor még nem ismerték a gyorsírást, közel 220 beszédének a szövegét ismerjük – hangzott el Pajkossy Gábor professzor előadásában, aki Deák reform-országgyűléseken kifejtett tevékenységéről szólt. Legnagyobb sikereként a szólásszabadság ügyét tekintik, hiszen a reformpolitika e nélkül nem valósulhatott volna meg. Gergely András előadásában Deák Ferenc életének és tevékenységének 1848-49-es időszakát idézte fel.

Dr. Czoma László előadása a magyar sajtó 1876 körüli Deák képét foglalta csokorba. A válogatásból kitűnt, hogy Deák Ferenc halála nem csak a hazai sajtót foglalkoztatta, de számos külföldi lap is felidézte életét és munkásságát. A vidéki lapok tanúsága szerint a társadalomnak nem volt olyan rétege, amelyik kimaradt volna a gyászból. Czoma László kiemelte a zsidó hitközségek gyászát, hiszen ők rendkívül sokat köszönhettek Deák Ferencnek. Párizsban gyász istentiszteletet tartottak, s beszámolnak a lapok arról is, hogy a haza bölcse a vagyonát az árvaházakra hagyományozta. Deák társadalmi működése példaadó volt, mélyen hatott az értelmiségre is. A lapok beszámoltak az országos gyászról, a naponta többször megszólaló harangzúgásról, s részletes leírásokat közöltek a temetéséről is.

Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója Deák Ferenc tisztelete és emlékezete címmel tartott előadásából kitűnt, hogy a megye szülöttét itt akkor is tisztelték, amikor a tűrt, vagy az elítélt kategóriába tartozott. Deáknak már életében kialakult a kultusza, állandó tisztelet övezte személyét. A reformpolitika alapjait rakta le akkor, amikor bátyjával kidolgozták a bizottsági munka feladatkörét. A szólásszabadságért végzett munkájáért politikus-társaitól, tisztelőitől egy díszalbumot kapott, amelyben az aláírások sora Széchenyi István nevével kezdődött. A megye és Deák egymáshoz való vonzódása kölcsönös volt, amikor számos helyen kérték fel országgyűlési követté, ő Zalaszentgrót kérését fogadta el. 1866-ban egy díszes karosszéket kapott Zala megye hölgyeitől, ez most a Göcseji Múzeum kiállításán látható. Deák Ferenc utoljára 1869-ben járt Zala megyében, Pusztaszentlászlón. A megyében számos szobra áll, intézmények sora vette fel a nevét, s szinte minden településen van róla elnevezett utca is. Elhangzott, hogy nagy igény mutatkozik Deák életének, munkásságának feldolgozására.

Gerő András tanszékvezető egyetemi professzor Deák és a kiegyezés című előadásában hangsúlyozta: a kiegyezés jelenti Deák munkásságának csúcspontját. Deák professzionális politikus volt, s szót tudott érteni a megyei közvéleménnyel is. A sajtó belépésével a politikának ebben a korban új célcsoportja lesz, s Deák ehhez egy új nyelvi világot teremtett, közvetlen üzeneteket fogalmazott meg. Kulturális értékeket emelt be a politikába, s hitelességét utólag sem kérdőjelezte meg senki. Bizonyos konfliktusokat nem vállal fel, inkább visszavonul, s kényesen ügyel saját etikai hitelességére, egyetlen dologhoz sem fűződhet személyes érdeke.
A továbbiakban Szigethy István tartott előadást Az élő Deák hazai és nemzetközi utóélete címmel, majd Kardos József foglalta össze a Deák Ferencről és a kiegyezésről szóló, különböző korok tankönyveiben megjelent anyagokat.

A Kossuth Szövetség Keszthelyen megrendezett Deák emléknapján Cséby Géza irodalomkutatót, a GKMK igazgatóját kérték fel, hogy idézze fel a 200 éve született Deák Ferenc életútját.
Egy osztrák miniszter a következőket mondta egy alkalommal Deák Ferencnek:
– Puhára főzzük a magyart!
– Tudja meg – húzta ki magát a haza bölcse –, hogy a magyar ember természete olyan mint a tojásé: mentől tovább fő, annál keményebb.
Ezzel az anekdotával kezdte megemlékezését Cséby Géza, hiszen ez az egyik legjellemzőbb a számos történet és legenda közül, amelyek már Deák életében is terjedtek. A magyarok szerették, tisztelték piknikus alkatát, nyugodt természetét, éles elméjét, tisztességét, s ez különösen így volt Zalában, ahol a zalai ember Deákot mindig is saját fajtájának tekintette.

A Deák család Zsitkócról származott, s nemességüket Deák Mihály huszár ezredes és Péter nevű öccse révén I. Lipóttól kapták 1665-ben. Ők később Zalatárnokon szereztek birtokot, Deák Péter feleségül vette Hertelendy Annát, s az ő fiuk volt Ferenc, a haza bölcsének apja. Idősebb Deák Ferenc 1788-ban feleségül vette Sibrik Erzsébetet, s a házasságukból hét gyermek született, de csak négyen maradtak életben. Deák Ferenc 1803. október 17-én, Söjtörön született, ám születése édesanyja életébe került, apja csak öt évvel élte túl felesége halálát. Deák Ferenc a nála 14 évvel idősebb bátyja, Antal gyámsága alatt nevelkedett, akinek tevékenysége mély hatást gyakorolt rá. Tanulmányai során 1811-ben egy évig volt a keszthelyi gimnázium tanulója, s végül a jogi stúdiumait Győrben végezte. Deák Antal országgyűlési követségétől 1833-ban – bár marasztalták – visszavonult, de szavai meghatották a követtársait: „Küldök én nektek magam helyett egy fiatalembert, kinek kisujjában több tudomány és képesség van, mint egész magamban.” Ez az ifjú volt Deák Ferenc, akit még ez év április 15-én követté választottak, s már május 3-án fel is szólalt az országgyűlésen.

Deák Ferenc kiegyensúlyozott politikus volt, nem volt részrehajló, hitt abban, amit cselekedett, így válhatott a nemzet vezéralakjává. 1847-ben megfogalmazta az ellenzék nyilatkozatát, ám ekkor már súlyos idegbajjal küszködött. Németországban és Svájcban pihent, s kezeltette magát. A forradalom kitörését követően mégis Pozsonyba utazott, hogy az igazságügyi tárca várományosaként tárgyalásokat folytasson. Kossuthtól nem kívánta átvenni az ellenzéki vezetést, még akkor sem, amikor már egyre inkább ellenezte annak politikáját. A világosi fegyverletételt követően bujdosott, s több évet töltött teljes visszavonultságban Kehidán. Ekkoriban mások számára a legfőbb tanácsa a higgadt várakozás, a passzív rezisztencia volt. A nemzet hívására költözött sok év után Pestre, ahol részt vett az Akadémia munkájában, a Kazinczy ünnepek rendezésében, a Vörösmarty árváknak való gyűjtésben. 1860-ban fogadta a király, s Deák érezte, az uralkodó megbékélést óhajt a magyarokkal, ám látta erre még nem érkezett el az idő. 1865-ben jelent meg a „Húsvéti cikke”, amellyel azután elindult a kiegyezés hosszú útja, s a tárgyalások során nem engedett az 1848-as törvényekből. Az 1867-es kiegyezést követően már semmilyen tisztséget nem vállalt, bár támadták, tudta a kiegyezés próbája az idő lesz. Utolsó beszédét 1873. júniusában tartotta a Házban, az állam és az egyház viszonyát tekintve azok szétválasztása mellett kardoskodott.

1875 végén vált végzetessé szívbaja, s 1876. január 28-án este háromnegyed 11-kor hunyt el. Holttestét az Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel, s itt helyezte el koszorúját Erzsébet királyné is. A kormány és az ország saját halottjának tekintette.

Deák Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére a Kossuth Szövetség Keszthelyen tartott a választmányi ülésével egybekötve Deák emléknapot. A VSZK-ban megtartott rendezvényen Mohácsi József polgármester tájékoztatót adott a város 1848-49-es eseményeiről, majd Cséby Géza beszélt az évforduló kapcsán Deák Ferenc életéről és munkásságáról.

Mohácsi József az 1848-49-es keszthelyi eseményekről szólt.

Mohácsi József köszöntőjében szólt arról, hogy az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc hírére megalakult a nemzetőrség Keszthelyen is. Kossuth hívó szavára a Georgikon hallgatói tömegesen vonultak a zászló alá. Megalakították a 47. honvéd zászlóaljat, majd 1848 szeptemberében az 56. zászlóaljat. Balogh Ferenc városbíró hírét vette, hogy Jellasics seregének utánpótlása Kiskomárom környékén halad el. A keszthelyi városbíró hívására 60 nemzetőr vonult Balatonszentgyörgy felé, ahol a rosszul felszerelt, de hazaszeretettől fűtött nemzetőrök 77 élelemmel megrakott szekeret zsákmányoltak Jellasicséktól.
– Nagyon jó lenne, ha az összeütközés helyén emlékmű, emléktábla jelezné a nevezetes eseményt. Ez lehetne egyik közös feladatunk az elkövetkezendő időszakban – mondta a polgármester.
A továbbiakban szólt arról, hogy 1848 szeptemberének közepén, a Keszthelyen tartott haditanács alkalmával Csány László is itt tartózkodott. Emlékét többek közt a Deák Ferenc utcai szállásán emléktábla jelöli, de az ő nevét vette fel a város egyik patinás iskolája is. A világosi fegyverletételt követően 1849. szeptember 3-án délelőtt vonultak be Knezevics osztrák dandárparancsnok csapatai a városba. A Georgikont bezárták. Tilos volt a gyülekezés. Még a magánházaknál tartott „fonókat” is megtiltották. A közkatonák emlékét a Szent Miklós temető 1848-as emlékműve idézi.
– Az idő azonban kényszerű változásokat is hozott. Élni kellett. Lassan megindult az élet Magyarországon, megindult Keszthelyen is. És volt egy zalai ember, a keszthelyi gimnáziumnak egykori diákja, aki új fejezetet nyitott a vérrel megszentelt Magyarország történetében. Ez az ember 200 éve született, és úgy hívták, hogy Deák Ferenc – zárta beszámolóját Mohácsi József.
Krámer István, a Kossuth Szövetség elnöke röviden szólt Kossuth és Deák kapcsolatáról, majd Cséby Géza, a GKMK igazgatója emlékezett meg születésének 200. évfordulóján Deák Ferencről. Az emlékülésen köszöntötték a tisztségéről leköszönő Dancs Imrét, a szövetség régiótitkárát.