Nevelés

A keszthelyi polgármesteri hivatal művelődési osztálya egyetlen negatív visszajelzést sem kapott az óvodák átszervezése óta arról, hogy az ott folyó nevelés színvonalában visszaesés történt volna – szögezte le határozottan Milus Lajos osztályvezető.

Mint mondta, a kényszerintézkedés meghozatala előtt az összevonásokban érintett szülők számos fórumon hangot adtak ugyan nemtetszésüknek, de mostanra a legtöbben belátták, hogy csemetéjüket a másik helyen is ugyanolyan odaadó törődés, gondoskodás és odafigyelés várja. Apróbb gondokon kívül az idén július 31-el elrendelt intézkedések nem okoztak törést a gyerekek nevelésében és a megkezdett szakmai munkában. A kulturált megvalósulás egyaránt nagyban köszönhető a gyermekintézmények vezetőinek és az óvodákban dolgozóknak. Az önkormányzat pedig mindvégig a lehető leghumánusabb módon igyekezett kezelni az ügyet.
– Mi indokolta és hogyan zajlott az intézménystruktúra átalakítása?
– Az átszervezést megelőzően kilenc óvoda (négy központi és öt tagintézmény) működött Keszthelyen. Az ovikba íratott kicsik száma évek óta drasztikusan csökkent és várhatóan ez a tendencia tovább folytatódik, ennél fogva már több esztendőre visszamenőleg elkezdődtek ezen átszervezés előkészítő munkálatai. Miközben évről évre városi szinten 37 csoport működött, az itt elhelyezett gyerekek száma az átszervezés időpontjára 901-ről 723 főre csökkent. A közoktatási törvényben előírt maximális, 25 főt befogadó csoportlétszám figyelembevételével hat csoporttal kevesebbnek a működését is elegendőnek találtuk. A csoportszűkítés a Sopron utcai és a Gagarin utcai intézményünket érintette, összesen 11 óvónő és 7 technikai közalkalmazotti álláshely egyidejű megszüntetésével. Áthelyezéssel, nyugdíjazással, és minden segítő lehetőséget kihasználva próbáltuk támogatni az állásukat elvesztetteket.
– Az átszervezésből következően a csoportok átlaglétszáma növekedett.
– A közoktatási rendszerünkben működő normatív alapú állami támogatás formája a mai napig nem nyújt kellő fedezetet sem az óvodák, sem az iskolák valós működési költségeihez. Az intézmények megfelelő szintű működtetése épp ezért továbbra is óriási anyagi erőfeszítést igényel az önkormányzattól. A csoportok létszámának megemelésével magasabb lett az egy csoportra jutó állami finanszírozás aránya is. Szigorúan pénzügyi szempontból ez azt jelenti: nem mindegy, hogy az óvó nénikhez egyszerre 15-en, vagy mondjuk 23-an járnak, mivel az egy csoportra jutó költségek ugyanazok, de a központi támogatás 15 gyerek normatívája helyett 23 gyermek normatívája. Két tagóvoda megszűnésével felszabadult két önkormányzati tulajdonban lévő épület, melyeket esetleg más feladatok ellátására lehet a közeljövőben biztosítani.

A Gagarin Utcai Napközi Otthonos Óvoda és annak Eötvös utcai tagintézménye a keszthelyi és környékbeli kisdedóvók közül elsőként pályázott az Oktatási Minisztérium által meghirdetett Comenius 2000 közoktatási minőségfejlesztési programra.

Az egészséges életmódra nevelés elterjesztéséért síkra szálló óvodapedagógusok sikeres helytállását bizonyította, hogy egy hónappal ezelőtt Győrben átvehették az elismerő oklevelet arról, hogy most már értékelési kötelezettségektől mentesülve, beszámolók írása nélkül folytathatják kiemelten magas színvonalú nevelési programjukat. Dr. Tóth Lászlóné óvodavezetőt – aki időközben megszerezte a minőségirányítási szakmai képesítését is – elsőként arról faggattuk, mit jelentett a program megvalósítása az ovi életében?
– A központi munkatervek alapján zajló foglalkozásokon minden itt dolgozónak igen szigorú szabályoknak kellett megfelelni. Egy három főből álló szakképzett csoport tagjai irányították a minőségfejlesztő munka minden egyes fázisát úgy, hogy mindeközben részt kellett venniük különféle speciális tanfolya-mokon, továbbképzéseken. Másfél évig egy minőségfejlesztés terén jártas szakember térítés nélkül segítette a program itteni teljesülését, végrehajtását.
– Milyen eredménnyel zárult a szülők és gyermekek visszajelzéseit vizsgáló felmérés?
– A tagovit is ideértve elismeréssel, dicsérettel, köszönettel illették munkánkat. A gyerekek közel 93 százaléka nagyon szeret hozzánk járni. A tanulási tevékenységgel összefüggésben a nagycsoportosok szinte mindegyike különösen kedveli a meséket, verseket; a tornaszobánkban, vagy a tágas udvaron végzett testnevelést és az ábrázolás különféle formáit. A szülők 86 százaléka úgy ítélte meg, bőséges információt kap csemetéje fejlődéséről egyben szeretetteljesnek, gyermekcentrikusnak titulálva az ovi légkörét. A szülők ugyanilyen százalékban tudatosan választották a mi intézményünket és az kiváltképp imponáló, hogy az anyukák és apukák 97 százalékban nagyon elégedettek az óvónők nevelési módszereivel.
– Az Eötvös utcai tagóvodában elrendelt csoportszűkítés okozott-e jelentősebb törést az intézmény életében?
– Annyiban mindenképp, hogy két óvónőtől és egy dajkától meg kellett válnunk és magasabbak lettek a csoportlétszá- mok. Korábban 77-en jártak négy csoportba, most 74 gyermeket osztottunk el háromfelé.

A hévízi Brunszvik Teréz nevét viselő óvoda tagintézményeként működik a hatvan kisgyermek befogadására alkalmas, családias hangulatú egregyi kisdedóvó, melynek három, vegyes csoportjában hat óvodapedagógus, három dajka és egy konyhai kisegítő vigyázza, gondozza a hozzájuk járó ötvenöt apróságot. Scheili Mónika vezető óvónőtől – aki közel három évtizede ennek a pályának a lelkes megszállottja – elsőként arról érdeklődtünk, mire büszke az óvoda életével összefüggésben.

– Arra mindenképp, hogy nem csupán az egymással nap, mint nap együttdolgozók között kitűnő az összhang, de a szülők is bármikor hajlandók akár anyagi áldozatot vállalni, akár saját munkaerejüket felajánlani az óvoda még komfortosabbá tételéhez. Csoportszobáink kitűnően felszereltek, a skandináv típusú fabútorok dekoratívak, időtállóak. A tágas udvaron található fém mászókákat nemrégiben modern, fából készült játékokra cserélhettük. Szeretetteljes légkörben cseperednek föl az ide reggelente örömmel betérők és boldogsággal távozók.
– Más városi óvodákhoz képest, miben tud többet, mást nyújtani az egregyi ovi?
– A Sugár utcai óvodával négy évvel ezelőtt kidolgozott közös helyi nevelési programunkban megfogalmaztunk két lényeges célkitűzést, melyet úgy érzem átlagon felül sikerült is megvalósítanunk. Az egyik a néphagyományok megismertetése, a másik a környezettudatos nevelés. Mi, pici koruktól fogva arra próbáljuk rábírni a csöppségeket, hogy igyekezzenek megvédeni környezetüket, óvják meg a természetet. A szülők szemével nálunk az átlagosnál talán az a vonzóbb, hogy mi gyakorta teszünk kisebb-nagyobb kirándulásokat a környékünkön. A kiserdőben a vadállatok sokaságát sikerült megmutatni a kicsiknek, a közeli lovardában pedig túl azon, hogy a bátrabbak lóhátra pattanhattak, több háziállatot is megetethettek s megnézhettek közelről. Gyakran ülünk föl a Dottóra, ahol vidáman, énekelve teszünk városnéző körsétát. Telente szánkózni járunk, máskor meg fölkerekedünk és elmegyünk a Balaton-partra, a kastélymúzeumba, vagy a zalacsányi tó partjára.
– Miben nyilvánul meg a néphagyományok iránti tisztelet?
– Énekekkel, versekkel, mondókákkal, mesékkel idézzük vissza a régmúlt évszázadok mindennapjait. Sokat foglalkozunk a népi kismesterségekkel. Szövünk, fonunk, agyagozunk, kerámiát készítünk úgy, hogy gyakorta ellátogat hozzánk egy-egy régi mesterség gyakorlója, képviselője. A csoportszoba falait is a közös túráinkon gyűjtött termésekkel, természetes anyagokkal dekoráltuk.

Dr. Dorgai Lászlóné a Kísérleti utcai intézménnyel összevontan működő Sopron utcai óvoda vezetője a 23 évvel ezelőtt történt diploma átvétele óta folyamatosan óvodapedagógusként neveli az apróságokat. Közel harminc éve vezetőként irányítja a Sopron utcai intézményben folyó szakmai munkát. A Rákóczi téri és Galamb utcai tagintézmények megszűnésével egyidejűleg augusztustól ide integrálták a Kísérleti utcai kisdedóvót, melynek ugyancsak vezetőjévé nevezték ki. Dorgainétól elöljáróban az átalakulás körülményeiről faggatóztunk.

– Az intézményi struktúraváltás legnagyobb áldozatait az önök intézményének kellett meghoznia…
– A bezárásra ítélt gyermekkertek lakóinak átköltöztetése bizony sok munkával járt, hisz összesen hatvan apróságnak kellett a szülők választását elfogadva új helyet választani. Férőhely ugyan Keszthelyen is akadt, voltak szülők, akik inkább vidéki ovit választottak csemetéjüknek. A nyár folyamán kiürítettük a bezárásra ítélt épületeket. A használható bútorzatot, a berendezéseket, az eszközöket szétosztottuk a jelenlegi tagóvodák között; a javíthatatlan tárgyakat pedig leselejteztük. A kényszerű összevonásból eredően nálunk csoportos létszámcsökkentést kellett végrehajtani, melynek végeztével, komoly munkajogi procedúra után kilenc óvónőtől és hat egyéb alkalmazottól kellett megválnunk. Három nyugdíjasnak felmentéssel szűnt meg a foglalkoztatása, kettő óvopedagógust a Vörösmarty utcai, egyet pedig a Kísérleti utcai oviban sikerült elhelyezni. Csupán három óvónő munkaviszonya szűnt meg felmentéssel. Közülük egy helyettes óvónőként fog dolgozni, másikuk várhatóan a gyermekjóléti szolgálatnál jut munkához, a harmadik már az egyik oktatási intézményben, adminisztratív munkakörben dolgozik. Az egyéb alkalmazotti munkakörben korábban itt foglalkoztatottak közül egy nyugdíjba ment, egynek lejárt a szerződése. Egyik kolléga hamarosan nyugállományba vonulhat, másikuk pedig áthelyezéssel a Vörösmarty utcai oviba került. A munkaviszonyát ily módon, valójában csupán két dolgozónak kellett megszüntetni. Az állás elvesztésében érintett munkavállalóknak kihelyezett tájékoztatót tartott a munkaügyi központ helyi kirendeltsége. Lelkileg mindannyiunkat megviseltek az épületek kiürítése és az elbocsátások, de a munkába temetkezve folytattuk…
– Hogyan indult a nevelési év?
– A 18 főből álló új nevelőtestület jó hangulatú, egymáshoz alkalmazkodni képes, tenni akaró közösséggé kovácsolódott. Mind a báb, mind az ének munkaközösség új tagokkal bővülve folytatja munkáját. Szülői igények alapján bevezettük a játékos ismerkedést a német és az angol nyelvvel, népszerű a művészi torna, a kézügyesség fejlesztő foglalkozás és a zeneovi is.

Három évtizede van az óvónői pályán, és három éve irányítja a vonyarcvashegyi napközi otthonos óvoda szakmai munkáját Salamon Mária. Mint mondja, pillanatnyilag öt óvónő és három dajka három csoportban közel hatvan apróság napközbeni felügyeletét látja el. Az általános iskolával közös fenntartású önkormányzati intézmény szakmailag önállóan működik. A gyerekek létszáma évről évre csökken, de egyelőre senki nem gondolkodik a csoportok összevonásában.

– Milyen nevelési elvek találhatók meg a helyi óvodai programjukban?
– Az országos alapprogram elemeit egészítettük ki azokkal a fontos momentumokkal, melyeket mi lényegesnek gondoltunk. Így került bele programunkba a másság elfogadása és az, hogy a gyerekek emberi méltóságának tiszteletben tartása mellett mindenki egyenlő esélyt kapjon a nevelés folyamatában. Tiszteletben tartjuk a családok szokásait, hagyományait. A helyi általános iskolával közösen tavaly márciustól részt veszünk a Comenius minőségbiztosítási rendszerben. A program utolsó, velünk kapcsolatos zárójelentése éppen most lett kész.

– Milyen pozitív és milyen negatív elemei vannak a jelentésnek?
– A tárgyi feltételekkel, a szolgáltatásokkal, a szakmai felkészültségünkkel nem akadt probléma. Az épületet eredetileg lakóháznak, nem pedig óvodának emelték, ezért többször át kellett alakítani. Hiányzik több helyiség, például tornaszoba, öltözők, ebédlő. A szülők elégedettségi vizsgálatának eredménye ránk nézve hízelgő. Az anyukák és apukák kitűnőnek értékelték a családias légkört, a nevelőmunka színvonalát, a csoportszobák felszereltségét. Csupán a kerti játékok mennyiségével és minőségével kapcsolatban emeltek kifogást. Lehetőségeinkhez képest a szülők és az önkormányzat segítségével a mai kor elvárásaihoz próbáljuk igazítani az amúgy jogos igényeket. A nagycsoportosok elé tett tevékenységi formákat ábrázoló fotók csoportosítása révén pedig képet kaptunk arról is, amit a nagyobbacskák a leginkább kedvelnek nálunk. Meglepő volt az eredmény: egyforma volt az elfogadottsága a játéknak és a tanulásnak. Tehát nem mondhatunk le arról, hogy a kicsinyek fejlesztése a mindennapi játékokba ágyazottan folytatódjék. Az ének-zenével kapcsolatos foglalatosságot és a tornát egyöntetűen legelőre sorolták. Kilencvenszázalékosnál nagyobb az elfogadottsága az udvaron, illetve az asztalok körül végzett játékoknak. Kevésbé népszerű a pihenés, és a mesehallgatás is csupán a kicsik 88 százalékának okoz kiemelt örömöt.