Oktatás

Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli november közepén a fürdőváros egyetlen középfokú oktatási intézménye, a Bibó Istvánról nevet kapott alternatív gimnázium és szakközépiskola. Az iskola vezetése a gimnázium hírnevéhez, tradíciójához méltó módon igyekezett összeállítani a közel egy hetes ünnepségsorozat programját. Nyitnak a diákok műveiből összeállított iskolatörténeti kiállítást, bemutatják az ez alkaromra készített évkönyvet, illetve a névadóról szóló „Szabadságszerető ember” című tanulmánykötetet. Helyet kap a programban diák-váltófutás és postagalamb röptetés. A tornacsarnokban a hévízi önkormányzat kontra bibós tanárcsapat játszik egy barátságos teremlabdarúgó mérkőzést. Találkoznak a volt bibós diákok, sor kerül ünnepi közgyűlésre valamint egy nagyszabású ünnepi gálaműsorra is.

„Nem tisztem, hogy értékeljem az iskola első öt évét, a megosztott tantestületet, az ellentmondásokkal teli, zűrös viszonyokat. Szerencsére ezeken a problémákon sikerült úrrá lenni és mostanra tényleg egy kiváló szakmai adottságokkal rendelkező középiskola ünnepelheti meg alapításának tíz éves jubileumát” – összegezte röviden Batha Kálmánné a Bibó AGSZ igazgatónője, aki öt esztendeje vigyáz arra, hogy az iskola nehezen megszerzett jó hírnevén ne essék csorba.

„Elmondhatjuk, hogy létezik Hévízen egy nagyon kellemes, kitűnő adottságokkal ellátott, európai színvonalon működő, jól felszerelt iskolánk, kiváló tantestülettel, érdeklődő tanulókkal – szögezi le a mindig aktív igazgató asszony, kicsit szkeptikusan hozzátéve: akár elégedettek is lehetnénk…”
– Mire koncentrál leginkább az iskolai teendői intézésekor?
– Arra mindenképp, hogy rend legyen! Legyen már maga az épület is tiszta, esztétikus megjelenésű. A tanulók neveltségi szintjét szabályozó határozott fellépéssel lehet olyan külső és belső rendet teremteni, mely előrevisz. Az iskola fali közt töltött öt évben sok munkával ugyan, de sikerült rendet rakni. Az önkormányzat által egy évtizede életre hívott iskolatípus összességében nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, tehát változtatni kellett oly módon, hogy a régi szabadelvű intézmény jó elemei megmaradjanak, lefaragva a felesleges oldalhajtásokat. Hogy ez nem sikerült rosszul, azt az is bizonyítja, hogy évről-évre kimagaslóan nagy az érdeklődés iskolánk iránt. Az idelátogatók elismeréssel szólnak nem csak a külső megjelenésről, de az itt folyó munkáról is.

– Mi mindenre lehet büszke?
– Mindennek a fölsorolására persze nincs mód, de a legfontosabbakat igyekszem fölvázolni. Oklevél is tanúskodik róla, hogy részt vettünk a Comenius 2000 elnevezésű minőségfejlesztési folyamat első iskolai modelljének sikeres kiépítésében. Partnereink: az önkormányzat, a szülők, a diákok és a velünk kapcsolatban lévő intézmények elégedettek azon lehetőségekkel, amelyeket mi tudunk nyújtani. Természetesen mindig akadnak olyan vágyak, elgondolások, amelyek megvalósítása anyagi, vagy más természetű okok miatt akadályokba ütközik. Ezeket folyamatosan legyőzve szeretnénk azt elérni, hogy az itt érettségiző diákok a megszerzett európai igényeknek megfelelő tudás mellett – pl. idegen nyelvek, informatikai ismeretek elsajátítása, általános intelligenciafejlesztés – maradandó élményekkel is gazdagodjanak. E célok megvalósítása érdekében szervezünk nyelvtanfolyamokat, nyelvvizsgákat. Sikerrel szerepelnek diákjaink a számítógép használatának szintjét mérő ECDL-vizsgán is. Elértük, hogy szinte minden tárgyból emelt szintű oktatás keretében biztosítjuk a főiskolai, egyetemi felvételire való eredményes felkészülést. Tour de Balaton kerékpártúra, 2000 perces foci, vidám hangulatú sí tábori programok jelzik évről-évre, hogy nem hanyagoljuk el a sportot sem. Mindemellett megannyi művelődési program zajlik: EU-napok, színházlátogatások. Tíz éves hagyományra tekint vissza az adventi kulturális bemutatónk. Többször utaztunk uniós országokba, jól működnek cserekapcsolataink: a höxteri barátaink mellé mostantól a segesváriak is föliratkoztak. Rekordlétszámmal, kitűnően működik a szakképző évfolyamunk is.

– Milyen lehetőséget igyekeznek megragadni a közeljövőben?
– A nulladik évfolyam beindításával rendkívül kedvező feltételeket tudnánk biztosítani azoknak, akik a Bibót szeretnék választani. A gyerekek itt tökéletesen megtanulhatnának egy idegen nyelvet, magas szintű informatikai tudás birtokába jutnának és mindemellett felzárkóztató, és tanulást segítő foglalkozásokon is részt vehetnének. Iskolánk nagy lelkesedéssel készült a program indítására, ám furcsa módon önkormányzati döntés nem született. Ha 13. évfolyam jellegével beindulhatna az idegenforgalmi képzés is, akkor itt egy hat éves, garantáltan jó szakmát adó képzés működhetne, miközben megvalósulna persze az egyetemre való felkészülés is.

A matematika-rajz szakos, családjával Sármelléken élő Gál Tamás rajzot tanít a Bibóban, méghozzá az iskola alapításától kezdődően. Pályakezdőként került ide, oktatja még a mozgókép-kultúra és médiaismeret elnevezésű tantárgyat is.

– Mi bírta maradásra itt, ilyen hosszú ideig?
– Praktikus okok, így lakóhelyem közelsége is szerepet játszott, másrészt az a tudat, hogy a gimi kicsit az enyém is, én is formáltam, alakítottam rajta. Már a kezdetekkor megpróbáltunk itt egy, a többitől eltérő adottságokkal rendelkező intézményt felépíteni, ami szerintem jól sikerült. Lehetőségem lenne rá, hisz óraadóként Keszthelyen is dolgozok, hogy a Vajda-gimnázium tanári karát erősítsem, de nem akarom föladni ezt a helyet már csak azért sem, mivel ide kétszáznál többen soha nem járnak. Itt a szünetek hangulata sem személytelen. A szinte családias légkörben, mindenki mindenkit ismer, ami behozhatatlan előnyként értékelendő.

– Változott a rajz tanításának követelményrendszere, vagy elég az évtizedes rutin?
– Próbálom elkerülni a „rutinból előhúzott” tanítás módszerét. Persze belőlem is gyakorta jönnek elő ismerős mondatok, gesztusok, de ez azt hiszem elkerülhetetlen. Mindemellett fontosnak tartom, hogy folyamatosan képezzem magam, nem csak rajzból, hanem a pedagógiához köthető ismeretekből. Az új érettségi követelményrendszer bevezetésével szükség van váltásra. Jövőre a kétszintű érettségi bevezetésével a rajz és műalkotások elemzése óriási változásokon megy keresztül. A vizuális kultúra elnevezésű tárgyat ugyanannyi órában kell megismertetni a diákokkal, jóllehet az elsajátítandó ismeretanyag sokkal szélesebb spektrumot fog át.

– Pedagógusként most nehezebb, vagy egy évtizeddel ezelőtt volt fáradtságosabb a munkája?
– Nehéz kérdés. A körülmények folyamatosan változnak, módosultak. A kezdeti nehézség a pályám elején abból adódott, hogy nem szereztem meg a kellő tanári jártasságot. Tapasztalatok híján akkor sokkal nehezebbnek tűnt a felkészülés egy-egy órára. A teljesen új tantestület aktív lendülete, dinamikus elánja magával ragadott és sokat segített. A kezdeti lelkesedés mostanra persze picit megkopott, de a diákok mindig is ugyanolyanok maradtak. Még abban sincs különbség, hogy ki jár a Vajdába, ki a Bibóba. Neveltségi szintjük semmivel sem jobb, vagy rosszabb, mint annak idején a mi középiskolai osztályunknak: fiatalok, aranyosak, értelmesek. Kamaszok, a szó minden előnyével és hátrányával együtt. Tíz év sem volt elegendő viszont ahhoz, hogy az általam tanított tantárgy minden tárgyi feltétele megteremtődjék, de folyamatosan igyekszünk pótolni a hiányosságokat.

– Mikor érzi sikeresnek magát?
– Mi elsősorban nem arra hajtunk, hogy oklevelek tucatját gyűjtsük be, ez inkább a művészeti gimnáziumok profilja. Boldog akkor vagyok, ha az óra végeztével többen odajönnek hozzám és kinyilvánítják: igen, ez az óra érdekes volt. Hála Istennek, ez gyakorta előfordul. Örömmel tölt el, ha látom diákjaimon, hogy leköti őket a föladott feladat. Van, aki a szárazabb, tanulmányjellegű témákban szeret elmélyedni, és akad olyan is, aki az ötletgazdagabb, kreatívabb feladatokat szereti. Mindannyiuk igényét egyformán igyekszem kielégíteni. Két volt diákomat a jubileumi kiállítás apropóján arra kértem, küldjék el nekem egy-egy jól sikerült munkájukat. Lenyűgözött, hogy mindketten rendkívüli megtiszteltetésnek véve a dolgot, boldogan küldték el nekem alkotásaikat. Örömet sugárzó visszajelzésükből is éreztem, érdemes tovább tevékenykedni.

Hévízen lakik a végzős évfolyam egyik tanulója Vörös Adrienn, aki különösen kedveli az iskola légkörét, az itteni diákéletet. Mint mondja a pedagógusok és a gimisek viszonya barátságos, őszinte, ezért osztálytársaival együtt szívesen látogatják az órákat. Szabadidejét társaihoz hasonlóan a barátaival tölti beszélgetésekkel, moziba járással.

Adriennt leginkább a természetismereti tárgyak bűvölik el, a biológia és a kémia tartozik a kedvenc tárgyai közé. Igyekszik szorgalommal venni az akadályokat, 4,5-es tanulmányi átlaga is arra vall, ő komolyan veszi a kihívásokat. Az iskola tárgyi feltételeivel maximálisan elégedett és szerinte a feléjük támasztott követelmények is nagyobb erőfeszítések nélkül teljesíthetők. A környék iskoláinál sokkal jobban felszerelt, modern szaktantermekben könnyebb elsajátítani az anyagot – vélekedik. Nemrégiben alapjaiban megújították a biológia és kémia szertárat. A kísérletekhez, bemutatókhoz szükséges kellékek, anyagok, modellek, ismeretterjesztő anyagok, videokazetták a rendelkezésükre állnak. A rokonszenves diáklány 5-6 osztálytársával együtt lapunk megjelenésével egy időben teszi le középfokú, írásbeli nyelvvizsgáját németből. Nagyon szerencsésnek tartja, hogy intézményéből ki sem kell lépnie, hisz a Bibó akkreditált nyelvvizsgaközpontként is működik.
Adrienn összegzésében a zenei képzés is kitűnőnek találtatik. Nemcsak a zeneszerzők életével ismertetik meg őket, de minden órán tartanak zenés bemutatót, amely sokak számára élvezetes. A matematika és a fizika ugyan nem tartozik a „favorit tárgyai” közé, de elismeri, hogy az adottságok itt is átlagon felüliek. Szuperlatívuszokban beszél a két teremben folyó számítástechnikai képzés nívójáról. „Imely István tanár úr mindannyiunktól elvárja, hogy letegyük az ECDL-vizsgát” – említi meg. Az iskolai könyvtárban megtalálható az összes kötelező és ajánlott olvasmány, feladatgyűjtemény, szótár és minden olyan kötet, amelyre szükség lehet. Az érettségire, nyelvvizsgára felkészítő anyagok is tucatszám fellelhetők ott. Vannak tanárok, akik mindent megtesznek azért, hogy sikerrel vegyük az akadályokat. Őket különösen nagy tisztelet övezi. Akadnak kevésbé agilis tanerők, ám az órák anyagát ők is jól leadják. Különösen a futball és a kosárlabda tartozik a népszerű sportágak közé.
Arra a kérdésre, hogy min változtatna, Adrienn gondolkodás nélkül rávágja: még több olyan kulturális programot látnának szívesen, amelybe az iskola összes diákját bevonják. Ilyen volt a korábban szerfölött népszerű EU-nap, melynek közkedveltségére nem lehetett panasz.