Környezet

Gál Lajos természetvédelmi szakmérnök, a gyenesdiási székhelyű Forrásvíz Természetbarát Egyesület elnöke számos publikáció szerzője, a Keszthely-hegységi források és azok környezetének állapotfelméréséről, a hegység „riviéra”-területeinek vízgazdálkodásáról is megjelentetett már tanulmányt. A „Víz Világnapja” kínált apropót ahhoz, hogy a szakembert arról faggassuk, milyen állapotban vannak a környék forrásvizei.

A forrásvizek védelmére „vízkommandó” is alakulhat.

– A mintegy félszáz tagot számláló egyesületünk öt év óta vizsgálja a környék vizes élőhelyeit, forrásait, patakjait; kataszterbe állítva és feltérképezve azokat, továbbá elvégzi a szükséges hozam-, illetve vízminőségi vizsgálatokat is. Néhány évvel ezelőtt több belterületi és egy tucat külterületi forrást sikerült újraöltöztetnünk, köszönhetően a jól megírt KAC-pályázatoknak, a tagság, a lakosság és az önkormányzatok pozitív hozzáállásának. Eredményeink azóta is hasznosulnak a VITUKI-adatbázisában, és jelenleg is közös kutatásokat végzünk a Veszprémi Egyetem néhány szakemberével.
A Keszthelyi-hegység elülső dolomitrögi leszálló- valamint az északi bazaltrégiójának felszálló forrásai részét képezik a Balaton vízgyűjtőterületének. A tóparti törésvonal mellett, jórészt belterületi részeken lelhetők föl a dolomitrög forrásai: a gyenesdiási Szent Jánosról nevet kapott forrás, a vonyarci Erzsébet-forrás majd a Fűzkúti, a Festetics-forráson át a balatongyöröki Kápolna-forrás. A dolomitrög egészét tekintve a hegység közepén minimum két méter magas diluviális agyag található, ott, ahol a legszebb bükkösök nevelkednek. E helyeken csak a löszhátak mentén bukkan elő a víz. Ilyen például Büdöskút, Náradfő és Csettegő forrása. A Zsidi-medence forrásokban gazdag vidéknek számít, mivel az északi területről és a bazaltrégió déli pereméről gyűjti össze medencéjében a vizeket. A Kovácsi-hegycsoport és a Tátika-Rezi régió felszálló jellegű forrásai helyenként már csak szivárgó jellegűek. Ez betudható a bazaltrégióban történő, egyre fokozódó méreteket öltő bányászati tevékenységnek. Az utóbbi időben a mostoha időjárási viszonyok következtében az általunk is vizsgált hegyperemi források hozama több helyütt sajnos elapadt. Ez a tendencia káros a Balaton vízgyűjtő területére nézve is, mivel a „Magyar Tengert” közvetlenül érintő vízbefolyási részeken minimumra csökkent a vízszint. Ezt tetézik az általunk észlelt térségre jellemző illegális és indokolatlan vízkivételek, melyek mind a Balatont közvetetten, mind annak vízgyűjtő területét közvetve hátrányosan érintik. A jobbára a nyári időszakra jellemző vízkivétel történik úszómedencék feltöltésére, biotópok erdőszéli kialakítására s ésszerűtlen mértékű locsolásra is. Ha ez a tendencia ekképp folytatódik, és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság nem talál lehetőséget ezek vizsgálatára, úgy térségi civil szervezetként célszerűnek látnánk egy „víz kommandói” szerepkör felvállalását is. Ha a források hozama elérné legalább a 15-20 esztendővel ezelőtti értékeket, akkor azok az ökológiai rendszerek is egészségesebben működhetnének, melyek mára sajnálatosan egy degradált szintet mutatnak. A tematikus turista útvonalak részét képező, gondozott, szép formában helyre állított források a térség turisztikai vonzerejét jelentősen növelnék. Jelenleg két belterületi forrást – a Kápolnára és a Szent Jánosra kereszteltet – sikerült rendbe hozni. Ezek a rekonstruált források tükrözik a forráskútfő évtizedes kialakításának hagyományait és értékeit is. A belterületi források paraméterei sajnos igen rossznak mondhatók, különösen a nitrát, foszfát és a mikroorganizmusok számát tekintve. Jószerével alig akad olyan természet közeli hely, ahol kiváló a forrás vízminősége. Ilyen szerencsés kivétel a Válluson csordogáló Szent Miklós-kút, melynek vize tényleg kitűnő minőségű. Persze a külterületi forrásokat vizsgálva is rábukkanhatunk olyan hely- és kultúrtörténeti eszmeiséggel bíró vizekre (a rezi Szent Ilona-kút, a Sarvaj-források) melyek már a hely varázsa miatt is megihletik az oda látogatókat.

A 2004-es Víz Világnapja (március 22.) a „Víz és katasztrófa” ENSZ jelmondat jegyében telt. Napjainkban már bizton állítható, hogy a vízügyi szakmai kérdésekben kevésbé járatos emberek jelentős része is rendszeresen találkozik a „víz és katasztrófa” gondolatkörrel. Mert a víz, és minden, ami hozzá kapcsolódik, ma már hírértékű történés, ami azt is jelzi, nagyobb a baj annál, hogy szó nélkül elmehessünk mellette. Természetesen vannak nyilvánvaló, mindenki által ismert veszélyforrások, vannak kevésbé ismert, ám hasonlóan fontos kérdéskörök, amelyek bemutatása az olyan jeles napokon, mint a március 22-i Víz Világnap, különösen aktuális.

Miként minden csepp tiszta víz számít, úgy minden egyes ember magatartása, viszonyulása a vízhez, mint éltető elemhez meghatározó a fenntartható vízgazdálkodás és fejlődés szempontjából. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak a víz világnapi országos programjait azzal a céllal szervezte, hogy minél szélesebb körhöz sikerüljön eljuttatni az esemény üzenetét, tudatosítani a vízzel kapcsolatos problémákat, és cselekvésre ösztönözni az embereket.
Idén újdonságot jelent, hogy az előző évek tapasztalataira építve létrehozta az országos Pecsét Programot és a Víz Világnapja internetes oldalát.
Ez alkalomból a gyenesdiási Forrásvíz Természetbarát Egyesület „Ébred a természet” címmel a környék partneregyesületeit bevonva szervezett remekbeszabott szabadtéri tavaszköszöntőt.
Az emléknap jegyében a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság március 22-én ingyenes látogatást tett lehetővé a zalavári Várszigeten található Kis-Balaton Bemutató Házban. A látogató az itteni kiállításokon keresztül megismerkedhet a Kis-Balaton történelmével, táji és természeti értékeivel, néprajzával, a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer működésével, és a Balaton vízminőségében betöltött szerepével, jelentőségével. A bemutatóház egyébként március 1-től október 31-ig hétfő kivételével folyamatosan nyitva tart.

A még hatékonyabb civil partnerségi viszony előremozdításának szándékával lépett a tettek mezejére hagyományteremtő szándékkal három térségi szervezet, amikor március 20-án, a Víz Világnapjára emlékezvén szervezték meg az „Ébred a természet” című egész napos programot a vonyarcvashegyi halászkápolnánál.

A Szent Mihály-domb Védő és Vendégváró Egyesület, a térségi Forrásvíz Természetbarát Egyesület, valamint a Da Bibere Zalai Borlovagrend által közösen szervezett programot a miniszterelnöki hivatal pályázatán nyert támogatás összegéből szervezték.
Az emlékhelyen Seffer József a község polgármester mondott köszöntőt, majd sort kerítettek a régióban élő óvodások és kisiskolások körében meghirdetett alkotói pályázatok eredményhirdetésére. A Zöld Hetek térségi programsorozat nyitóünnepségén bemutatásra kerültek a legnívósabb rajzokat készítők vízzel kapcsolatos, ahhoz kötődő alkotásai. A jutalmakat, elismeréseket dr. Szanyi Margit egyesületi elnök és dr. Kocsondi Józsefné a Forrásvíz Egyesület tisztségviselője adta át. A lelkes, környékbeli felkészítő pedagógusok közreműködése nyomán Keszthelytől – Herendig száznál több rajz és 13 szöveges dolgozat érkezett a pályázatra. A civil szervezetek székhelytelepülésein a rajzos pályamunkákat külön is bemutatták. Március végéig a gyenesdiási, április elejétől pedig a vonyarci községházán lehet megtekinteni a vándorkiállítást. A tárlatok különben egybe kötik a gyenesi óvodai „Zöld Hetek” nevű rendezvényét a nagymezei „Rügyfakadás, tavaszünnep” erdei programmal. A délután folyamán még volt helyi természeti értékekről szóló diavetítés és jelképes faültetés is.
Az ünnepség záró részében pedig a partneregyesületek étellel-itallal vendégelték meg a hegy lábánál kialakított gyülekező területen a szabadtéri piknik meghívottjait.

A Balaton vízszintjének szabályozását a környezetvédő szervezetek zöme mellett a vízügyi szakemberek nagy része is a természetre bízná. Egyes vélemények szerint 150 millió köbméter víz hiányzik, mások szerint 400 millióra lenne szükség. Fejér Vilmostól, a Siófokon működő Balatoni Vízügyi Kirendeltség vezetőjétől elsőként arról érdeklődtünk, hogy a márciusban hullott jelentősebb mennyiségű csapadék megemeli-e jelentős mértékben a Balaton vízszintjét?

– A nőnapon kezdődő hóesés kezdetekor a tó vízszintje 47 centiméter volt, március 25-én pedig már 55 centit mértek, ami a folyamatos esőzés hatására a hónap végére elérheti az 57 centit is. Ha a lehullott csapadék mennyiségének szempontjából egy átlagos esztendőt veszünk alapul a számítógéppel készülő modellezéskor, akkor a júniusi vízállás 60-64 centi körül várható. Tehát körülbelül ugyanannyi, mint tavaly ugyanekkor. Tavaly március végén 71 centi volt a vízállás és utána két hónap alatt tíz centit apadt a tó, pedig normál időjárási körülmények között ebben az időszakban még pont emelkednie kellett volna. A Balaton vízgyűjtő területén óriási a csapadékhiány, ezért az eső nagy része nem folyik le. A lefolyási mennyiség igazi növekedése csak rendkívül hosszantartó, folyamatos esőzés után következhet be.
– Változott-e a Balaton vízének minősége?
– Az felettébb örvendetes, hogy immár nyolc éve a tó vízének minőségével nincs szinte semmiféle probléma. Úgy látjuk ez a kedvező tendencia tartós marad, idén is. A Balaton, mint sekélyvizű tó, persze mindig produkál olyan jelenséget, ami esetenként zavaró lehet, mondjuk az itt fürdőzőknek. A part menti sávban az elmúlt évekhez hasonló kisebb problémákra számítani lehet, például a rekkenő hőség hatására megszaporodó fonalas algára. Ha a part menti meleg víz „beáll”, azaz a hínár és a moszat tömeges megjelenése miatt az alacsony víz nem képes hullámzással tisztulni, lélegezni, az romló folyamatokat indukálhat.

A Veszprémi Egyetem Tanácsadó, Továbbképző és Távoktatási Intézete előadássorozatot indított a környezet– és az egészségvédelem témakörében.
A programsorozatot a Balaton Fejlesztési Tanács támogatásával valósítja meg az intézmény, s az előadásokra a Nyugat-Balatoni Mikrorégiós Forrásközpont rendezvénytermében kerül sor. Az első előadáson az allergén gyomokról és az ellenük való védekezésről beszélt dr. Béres Imre, a Georgikon kar herbológiai és növényvédőszer kémiai tanszékének tanszékvezetője. A legfontosabb allergén csoportokról, s ezek humán következményeiről dr. Szabó Tibor tüdő- és belgyógyász szakorvos, a Levegőszennyezés Által Veszélyeztettekért Alapítvány elnöke tartott nagysikerű előadást