Krónika

A december 31-ével megüresedett jegyzői állásra meglehetősen sok, 18 pályázat érkezett. A jogi és ügyrendi bizottság a meghallgatások után 10 jelölt pályázatát találta a kiírásoknak megfelelőnek, s a testületi ülésen zárt ajtók mögött született meg a képviselők döntése dr. Markó Péter személyére.

A kétfordulós szavazás során a négy jelölt közül került ki minősített többséggel a győztes, úgy hogy a 18 képviselőből heten nem szavaztak, ugyanis az ellenzéki oldal – bár többségük a teremben tartózkodott – nem vett részt a végső szavazásban. Végül 11 érvényes igen szavazattal dr. Markó Péter, a Somogy megyei Lengyeltóti község eddigi körjegyzője nyerte el a jegyzői állást Keszthelyen, aki április elseje óta már aktívan dolgozik.
– Néhány szóval bemutatná önmagát az olvasóknak?
– Régóta kötődöm Keszthelyhez, nős vagyok, feleségem agrárközgazdász, s jelenleg kistérségi menedzserként dolgozik. Már ideköltöztünk, hiszen feleségem révén van itt egy családi házunk a Zámorban. A pécsi egyetem jogi karán végeztem jogászként, s az erdőgazdaságnál kezdtem dolgozni. Dolgoztam jegyzőként, jogtanácsosként, és 1999-től Lengyeltótiban töltöttem be a jegyzői munkakört, s innen jöttem Keszthelyre.
– Miért pályázta meg ezt az állást?
– Több oka is volt, elsősorban a kihívás miatt, hiszen Keszthely a Balaton fővárosa, s az ebből adódó lehetőségek motiválják az embert, megfelelni az itteni kihívásoknak. A másik ok a családi kötődés, feleségem itt járt egyetemre, s ebből is adódóan 25 éve járok Keszthelyre, minden nyarunkat itt töltöttük, az utóbbi időben pedig tavasztól őszig minden hétvégén itt voltunk feleségem szüleinél. Tehát nem egy idegen városba jöttem, s így találkozott a nagyobb városi létből adódó szakmai kihívás a családi kötődéssel.
– Egy hónap nem sok idő, van-e már rálátása a város ügyeire, a feladataira, s a problémákra?
– Egy hónap valóban rövid idő, én igyekszem, hogy minél hamarabb megismerjem a folyamatban lévő ügyeket, elsősorban a nagyobb horderejűeket. Szeretném, ha a kollégáimat is minél hamarabb megismerhetném, természetesen a személyes ismeretségen túl, mint munkatársakat. Ez fontos, csak együtt tudjuk áttekinteni és továbbvinni a város halaszthatatlan ügyeit.
– Az eddigi ismeretei szerint szükség van-e a hivatalon belül átalakításra, bizonyos területek racionalizálására?
– Személyekre bontva még nem tudom elmondani, hogy melyik osztályon lenne szükség változtatásokra, de e témában mindenhogy tanácsos megvárni a közigazgatási reformot. Ennek következtében ki fog derülni, hogy több lesz-e a feladatunk, kapunk-e ehhez plusz anyagi forrásokat, mit szán nekünk a kormányzat, a politika. Ha a feladat több lesz, akkor ehhez pénz és munkaerő is kell, ha kevesebb lesz a feladat, akkor ahhoz kell alkalmazkodnia a hivatalnak. A törvényi szabályozás várhatóan rövidesen eldönti, mit kell tennünk e téren.
– Megismerte már a munkatársait?
– Szerencsém van, hogy kívülről jöttem, így senkivel szemben nincsenek előítéleteim, s majd a munkája alapján lesz módom megítélni kollégáimat.
– A képviselőkkel már volt módja a személyes találkozásra?
– Természetesen igen, s mivel én nyitott vagyok, bízom abban, hogy kölcsönösen tudunk a városért dolgozni. Most lesz az első testületi ülés, amin már jegyzőként veszek részt, s előtte módom lesz a bizottsági üléseken is megismerni a város ügyeivel kapcsolatos problémákat. A hivatalnak, így nekem is az a feladatom, hogy a testületet úgymond kiszolgáljuk, s minden információt, segítséget megadjunk ahhoz, hogy zökkenőmentesen tudjanak dolgozni. E téren fontosnak tartom a hivatal pontos, precíz előkészítő munkáját, az anyagok jogszabályilag megfelelőek legyenek, legyenek alternatívák, s ennek alapján tudjanak egy-egy témában döntést hozni.
– Nem zavarja, hogy nem minden képviselő szavazta meg az ön megválasztását?
– Nem, hiszen egy 18 tagú testületben vannak különböző érdekek, nézőpontok, elképzelések. Szerintem az lenne a gyanús, ha valakit egyhangú döntéssel választanak meg. Én bízom abban, hogy minden képviselővel jól tudunk majd együtt dolgozni, s azokat is meg tudom majd győzni a munkámmal, akik más személyt kívántak erre a posztra megválasztani.
– Kihívást említett, most hogy látja, mekkora ez a kihívás?
– Keszthely egy szép kisváros, egyetemmel, középiskolákkal, iskolákkal, egy gyönyörű színházzal, meglehetősen jó idegenforgalmi adottságokkal és természetesen nem túl jó költségvetési lehetőségekkel, kormányzati megszorításokkal. Ezek a keretek megszabják a gazdálkodást, ezekkel kell éljünk, de én hiszem, hogy a város ki tud lábalni a meglévő gondokból.

A Holokauszt 60. évfordulója alkalmából rendezett kegyeletadó ünnepséget a hévízi önkormányzat a Deák téri emlékmű tövében. A haláltáborokba hurcolt helyi zsidóság előtt tisztelgő eseményen dr. Szarka Lajos történész mondott emlékbeszédet.

Mint kifejtette: szerencsére ma még a fürdővárosban is van élő tanúja a megtörtént borzalmaknak, aki sokat tudna mesélni a történtekről. Az emlékmű helyén még 1933. július 2-án dr. Büchler Sándor közel negyven éves szolgálattal rendelkező keszthelyi főrabbi, jeles történész avatta föl a hévízi zsinagógát. Maga az épület megmutatta egyrészt a helyi zsidó hitközség életerejét, másrészt azt, hogy a fürdővendégek jelentős része igényelte a test gyógyításán túl, a lélek ápolását is. Itt hetente kétszer: péntek esténként és szombaton reggelente tartottak istentiszteleteket- mondta a szónok. Hévíz korábban is egy befogadó és nyitott fürdőhelynek számított, mert már 1910-ben a lefolyó csatorna mellett ifj. Reischl Vencel nagyobbrészt saját költségén felépített egy izraelita imaházat, melyhez a hévízszentandrási képviselő-testület ezer pengővel járult hozzá. Sajnos jöttek a történelem komor felhői, a zsidótörvények, az antiszemitizmus, a zsidó honfitársak megbélyegzése, gettókba kényszerítése, a haláltáborokba való hurcolása. A korábbi zsinagóga keletre néző tórafülkéjének helyén az egészséges szellemben gondolkodó, toleráns önkormányzat négy éve a jeruzsálemi siratófalat idéző emlékművet emelt, amely nem hallgat, nem hallgathat. A fürdőtelep zsivaját is túlharsogva kiáltja: ne ölj! Mert ölni gyűlöletbeszéddel is lehet – hangzott el az emlékbeszéd előadójától.
Az eseményen Goldsmidth István, a keszthelyi izraelita hitközség elnöke mondott el egy imát a helyi áldozatok lelki üdvéért.
A rendezvényt a hagyományok szerint szerkesztett műsor is színesítette, melyben fellépett a Vincze Zoltán karnagy irányításával működő Rézfúvós Együttes húsz tagja; alt furulyán megszólaltatott jeruzsálemi dallal Csongrádi Beáta; és Kertész Imre: Sorstalanság című regényéből vett részlet előadásával Kónya Adrienn.
Befejezésképpen a résztvevők koszorúkkal és kis kődarabokkal rótták le kegyeletüket.

Vonyarcvashegyen, a Rákóczi Ferenc utca 27. szám alatt él Zeke Gyuláné, aki napokban ünnepelte 103. születésnapját. Ez alkalomból köszöntötte őt Seffer József, a község polgármestere, dr. Bangóné dr. Varga Andrea jegyző, valamint a település civil szervezetei képviseletében dr. Szanyi Margit, a Szent Mihály-domb Védő és Vendégváró Egyesület elnöke.

Erzsi néni a leányával és a köszöntőkkel.

A szellemileg és egészségileg teljesen friss Erzsi néni csak a közelmúltban kezdett el őszülni, s boldogan fogadta a köszöntéseket.
Zeke Gyuláné a 20. század első évében, 1901. április 19-én látta meg a napvilágot a kárpátaljai Ártándházán, s 1921-ben, az I. világháború után került Keszthelyre a nagybátyjához. A Balaton-parti városban egészen 1983-ig élt, majd innen költözött ki Vonyarcvashegyre. A fiatalsága sportolással, főleg vitorlázással telt, hiszen 1936-ban ment férjhez Zeke Gyula gyenesdiási tanítóhoz, s háztartásbeliként nem volt szüksége arra, hogy munkát keressen magának. Az 1950-es években férjével közösen szervezték meg Keszthelyen a fizetővendég-szolgálatot, a szobakiadást. Erzsi néni a mai napig nagyon szeret kertészkedni, ma is naponta kimegy a növényeihez, elbeszélget velük, s gondozza, ápolja őket. A hosszú élet titkáról csak annyit mondott, fiatalon is szerette a természetet, sokat kirándultak, nagyon sokat voltak kint a természetben. Az egészsége rendben van, a háziorvosa csak ritkán látja, csak kissé hangosabban kell már szólni hozzá, s az évek során kissé hajlottabb lett, de mint mondta, így közelebb került a kiültetett virágaihoz. Szemüveg nélkül olvas, s naponta meghallgatja a híradókban a világ eseményeit. A mai napig is ellátja saját magát, ám leánya Erzsébet sokat segít neki, mióta nyugdíjba ment. A köszöntésre érkező vendégeket maga sütötte pogácsával és zserbóval kínálta, s koccintott a születésnapi pezsgővel is. Erzsi néninek egy unokája és egy dédunokája van, akik külföldön élnek, de a hét végére hazaérkeztek a neves eseményre. A születésnapi tortáján 3 szál gyertya égett, s az elmúlt évszázadot egy szikrákat szóró kis tűzijáték jelképezte.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom országos vezetőségének képviseletében a Juventus étteremben mutatkozott be a sajtó helyi képviselői előtt Kovács Dániel elnök, Molnár Tamás alelnök és Balogh András választmányi alelnök. A zalai szervezetük létrehozásának előkészületi szándékával meghirdetett politikai fórum előtt a párt elnöke a jelenleginél igazságosabb társadalom megteremtéséért és a honi rendszerváltozás befejezéséért síkra szálló mozgalom célkitűzéseit ecsetelte.

Kovács Dávid kiemelte, Magyarország iraki szerepvállalása is jól példázza, hogy hazánk manapság nem egy élhető, független ország, ahol nemzeti öntudatukra büszke polgárok élnek. Nálunk a rablóprivatizáció kísértete még mindig riogat. A magyar társadalom felkészületlen állapotban kerül az Európai Unióba. A Jobbik tagságának zömét e pillanatban a fiatalok teszik ki, de a párt nem generációs szervezet. Kovács Dávid úgy vélekedett, hogy Keszthelyen hamarosan; Zalaegerszegen és Nagykanizsán pedig egy-két hónapon belül megalakulhatnak az értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális nemzeti-keresztény párt helyi tagozatai.