Idegenforgalom

Tavaly örvendetes módon megnőtt a fürdővárosba látogató belföldi vendégek száma, idén nyáron a magyar turisták jelenléte egyelőre nem számottevő – szögezte le Dabóczi László a Hévízi Szobakiadók Szövetségének elnöke. A pár fő híján háromszáz tagot számláló, idén novemberben tíz esztendős szövetség létszáma évek óta gyarapszik, mert többen átérzik annak jelentőségét, hogy manapság már nem lehet úgy vendéget fogni, mint mondjuk a nyolcvanas évtized elején. Milyen okokra vezeti vissza a szövetség a gyógyturisták számának csökkenését – kérdeztük elsőként az elnököt.

– A probléma rendkívül összetett. A város még mindig adós a Tourinform iroda megalakításával és akadnak jócskán olyan infrastrukturális beruházások, melyek feltétlenül fontosak lennének a vendégek idecsalogatásához. Elég, ha csak a buszpályaudvar kitelepítésére, vagy a sétáló utca díszburkolattal történő ellátására, vagy az Ady Endre utca kiváltására gondolunk. A helyi civil szervezeteknek ezen ügyek támogatására kellene együttes hadrendbe állniuk. A városnak végre döntenie kell, mit akar üzenni az ide érkezőknek. Továbbra is csak gyógyászati centrumként szeretné Hévíz magát látni, vagy a családok és fiatalabb korosztály pihenő helyeként is. Az egészségmegőrzését célzó, manapság divatos irányzatok követése további fürdőfejlesztéseket kell, hogy generáljon. Mi ez utóbbit tudjuk támogatni, mert szerintünk az egészség megőrzése a betegség gyógyításával azonos értékű pillér, sőt így még a fizetővendéglátással foglalkozók is jobban járnának.
– Milyen egyesületi céljaik vannak?
– Aggasztó, hogy a minisztérium még mindig nem tett pontot a kht. ügy végére. A közhasznú társaság megalakítása nélkül a tófürdőt érintő további fejlesztések nem folytatódhatnak a kellő ütemben, hiába van meg hozzá a megfelelő anyagi forrás. A Németországban tapasztalható gazdasági recessziót bizony jócskán megélik a helyi szobakiadók is. Sokan nem tudnak eljönni, vagy csak néhány napot töltenek nálunk.
– Tettek azért, hogy még többen keressék föl a várost?
– Idén, minden eddiginél nagyobb összeget, mintegy hárommillió forintot áldoztunk reklámcélokra. Eredményesen szerepeltünk a legrangosabb belföldi turisztikai szakvásáron. Hirdetjük magunkat újságokban, kiadványokban, televízióban és az interneten is, hogy minél több vendéget hozzunk a szobakiadóknak, de a vendégforgalom mégis csökken. Pedig mindenféle ellenkező híreszteléssel szemben, Hévízen és a Balaton-parton is olcsóbb üdülni, mint mondjuk külföldön. A neten három nyelven hirdetjük szállásainkat, hogy más nyelvterületekről is érkezzenek hozzánk. Fölvettem a kapcsolatot több utazási irodával is, de ők nagyon csekély fantáziát látnak a magánszálláshelyek értékesítésében. Aki több ezer kilométerről eljön, az inkább a szállodai szolgáltatásokat veszi igénybe, ahol egy helyen mindent megkap.

A Cserszegtomaji Elek család több éve sikertelenül próbálkozik azzal, hogy az évről évre egyre magasabb idegenforgalmi bevételekkel gazdálkodó faluban megalakítsák a szobakiadók civil szervezetét, amelyik alkalmasint beleszólhatna abba, mire fordítsák a befolyt adó egy részét. Az Andrea Panzió tulajdonosnőjétől, Elek Ferencnétől elsőként azt tudakoltuk, miért lenne lényeges az egyesület megalapítása.

– Egy alkalommal az önkormányzat, egyszer pedig mi magunk próbáltuk összefogásra buzdítani azt a mintegy félszáz embert, akik valamilyen formában e tevékenységet űzik, de még az alapításhoz feltétlenül szükséges tíz ember sem tartotta lényegesnek, hogy eljöjjön a meghirdetett gyűlésre. A helyieket, a környéken megalakított és kitűnően működő egyesületek példája sem lelkesítette, pedig a közös erővel történő fellépésnek lenne igazán foganatja. Az kevésnek tűnik, hogy egyedül mondogatom: csináljon az önkormányzat kerékpárutat, vagy fejlessze a közvilágítást. Az eredményességhez egyébként ma már nem elég rendelkezni egy kiadó szobával. A sikerhez a kötelező fejlesztéseken, reklámokon túl egy érdekképviseletnek is működnie kell.
– Jól ellátja feladatát a falu, ha mondjuk a turizmus fejlesztéséről, van szó?
– A beszedett kurtaxa összegéhez képest önkormányzatunk keveset forgat vissza ahhoz, hogy a nyaralni, pihenni vágyok, maradéktalanul jól érezhessék itt magukat. A Club Dobogómajor és a működő panziók évente több tízmilliós adójából vajmi kevés fordítódik konkrét idegenforgalmi fejlesztésekre. A környék összes települése, Rezit és Sármelléket is ideértve, rendelkezik csodálatos, települést népszerűsítő prospektusokkal. Községünkben nincsenek a turisztikai szakvásárokra is eljuttatható minőségi kiadványok. A kerékpárút kivitelezése is évek óta csak ígéret maradt. A többé-kevésbé befejezett közműépítési programnak szívből örülünk, de azt nem lehet közvetlenül turisztikai fejlesztésként elkönyvelni.
– Az ingatlantulajdonnal rendelkező külföldiek aránya jelentősen befolyásolja-e a szobakiadók anyagi vonatkozású eredményességét?
– Igen. Úgy tudjuk, majdnem ezer a nem belföldi ingatlantulajdonosok száma. Látjuk, hogy a legtöbb külföldi saját ingatlanán szállásolja el családját, barátját, rokonát, ismerősét. Sőt, külön kiadványt, szórólapot terjesztve többen hirdetik magán- szállásukat, mondjuk Németországban. Amit mindenképp furcsállunk, sokan közülük nem regisztráltatták magukat az önkormányzatnál, tehát nem fizetnek IFA-t és egyéb közterhet, járulékot sem. Tehetik, mert a településen hosszú évek óta nem működik idegenforgalmi ellenőr, még a szezonban sem.

Több évtizede foglalkozik magán szálláshely értékesítéssel a gyenesdiási Bor Szilveszterné, aki több éve elnöki tisztét is betölti a mintegy 12 települést magában foglaló, körülbelül kétezer tagot számláló Szobakiadók Országos Szövetségének. A községben fölöslegessé vált a külön szobakiadói szervezet fenntartása, mert tavaly megalakult itt a turisztikai egyesület, ami nagyobb és erősebb érdekérvényesítő szerepet képes betölteni – tudtuk meg. Elöljáróban arról faggatóztunk: jobb, vagy rosszabb helyzetben vannak a falu szobakiadói, a környék településein fizető-vendéglátóhely értékesítéssel foglalkozókhoz képest?

– A szűkebb környéket, Balatongyörököt, vagy Vonyarcvashegyet vizsgálva rosszabbak a pozícióink, ha távolabbi településeket – mondjuk Badacsonytomajt – nézzük, akkor viszont előnyösebbek. A gyenesi strandok az erőfeszítések ellenére sem kerültek a kiváló vízminőséget garantáló fürdőhelyek közé. E tekintetben tavaly az ADAC felmérése szerint hetekig az utolsó helyen tanyáztunk. Az is tény, hogy nálunk a legszigorúbbak a szobakiadók nyári kontrollja. A környék természeti adottságait, az erdők-hegyek látnivalóit nem aknázzuk még ki kellő hatékonysággal. Az erre épülő programok nagyon esetlegesek, pedig manapság már nem elég csupán a Balatonra, mint fő vonzerőre építeni. Üdvözlünk persze minden a strandon végbemenő fejlesztést, de ha a családok pihenőhelyeként aposztrofáljuk a települést, akkor bizony elengedhetetlen egy felnőtt, illetve gyermekmedence és több olyan fejlesztés, ami itt tartja, és nem vonzza máshová a vendéget. A nálunk megszálló bel- és külföldiek gyakran számolnak be arról, hogy a község centrumának közterei rendezetlenek, szemetesek és a fű nincs elégszer kaszálva.
– Változtak-e a szobáztatók vendégfogadásának feltételei?
– A szobakiadással foglalkozók már régen rájöttek arra, hogy saját maguknak kell emelni a szállások komfortján, ha a vendéget hosszabb távon is maguknál kívánják tartani. A költséges beruházások vendég híján viszont csak nagyon lassan térülnek meg. A szállások árai nem növekedtek, és az is csak elvétve fordul elő, hogy valaki az önköltségi ár alá menne. A part menti kiadó nyaralóingatlanok továbbra is magasabb összegért kelnek el, mint mondjuk a főközlekedési út menti házakban lévő szobák. Az árak közti különbség viszont nem mondható tetemesnek. Egyre többen átérzik annak jelentőségét, hogy mindent meg kell tenni a vendégért. Ma már nem elegendő puffogtatni a magyar vendégszeretet hamar elégő petárdáját. Tekintettel kell lenni a vendég minden igényére, gondjára bajára. A faluban alig akad olyan család, amelyik főállásban meg tud élni csupán a szobakiadásból.
– Hogyan alakult a turisták száma?
– Örvendetes volt látni a tavaly és tavalyelőtt egyre nagyobb létszámban érkezett magyar vendéget, július elejéig viszont ők nemigen mutatkoztak. Azt szomorúan elkönyveltük, hogy egyre kevesebb német jár vissza hozzánk, de érthetetlen és megfejthetetlen számunkra a hollandok elmaradása.

Félszáz taggal hat éve alakult meg Alsópáhokon a helybeli Takács János vezetésével a szobakiadók szervezete. A civil szerveződés irányítójaként megválasztott Takács úr világéletében a vendéglátóiparban tevékenykedett, így szakértői szemmel állította: Alsópáhok furcsa helyzetben van, mert a klasszikus falusi vendéglátás jegyei már nem lelhetők fel, ugyanakkor a hévízihez hasonló, városias vendégfogadás színvonala pedig még nem érhető tetten náluk. Mára a tagok hatvan százaléka maradt aktív, a többiek kiléptek. Arra kerestük a választ, miért hagyták el ilyen sokan az egyesületet?

– A megalakulásunkat követően az önkormányzat támogatásáról biztosított bennünket és arról, lehetőségünk lesz az átalány- adó fizetésére. Hiába volt a szövetségbe tömörülés, a községben nem lett több vendég, mert a feltételek nem voltak adottak ahhoz, hogy minőségi irányban lehessen elmozdulni. Az átlagban 2-3 szobás házaknál nem volt annyi vendég, amennyit többen is átalányban „bevállaltak”. Közben a vendégfogadás körülményei szépen lassan átalakultak. Igaz, a kiadásra kínált szobák minőségével is akadt probléma. Sokan nem látták be, hogy a szoba önmagában nem elég ahhoz, hogy a vendég hetekre bekvártélyozza magát. Programlehetőségeket felkutatva kell, bemutassuk neki a régiót, elkalauzolva a környéken. A nyaranta zajló helyi rendezvények száma csak nem akart növekedni, mint ahogy azok a hegyi utak sem készültek el, ahol a borturizmus elindulhatott volna. Több közterület máig gyomos, kaszálatlan, elhanyagolt. A Kolping Hotel felépülte után pont azon vendégeket egy részét csábította magához, akik korábban a helyben kínált privát szállásokat meg tudták fizetni. Történtek ugyan fejlesztések, de korántsem olyan számban, ami elegendő lenne a turizmus helyi fejlődéséhez.
– Mit tettek azért, hogy sikeresebbek legyenek a vendégfogadás helyi feltételei.
– Német nyelvtanfolyamot szerveztünk a tagoknak azért, hogy az ilyen nyelvterületről érkezőkkel is jól tudjanak kommunikálni. Pályázatokat írtunk és folyamatosan lobbiztunk az önkormányzatnál azért, hogy érvényesíteni tudjuk érdekeinket. Jeleztük azokat a problémákat, amelyekről vendégeink is beszámoltak. Úgy látjuk, hogy a környéken működő szövetségektől lenne mit ellesni szervezettségben, működésben egyaránt.

Szeptembertől a Budapesti Műszaki Egyetem mérnök-fizikus szakán szeretne továbbtanulni a nemrégiben Ausztráliából hazatérő keszthelyi Perkó Zoltán, a Vajda János Gimnázium végzőse, aki negyedmagával képviselte Magyarországot a 17. Ifjú Fizikusok Világversenyén.

A versenyt egy magyarországi válogató előzte meg, ahol 17 témakörből négy szabadon választott feladatot kellett megoldaniuk a résztvevőknek. Zoli, aki egy évtized múlva a NASA űrkutatója szeretne lenni Farkas László fizikatanára segítségével készült a versenyre. A Brisbane-ban rendezett megmérettetésre kitűnő szereplésének köszönhetően két-két dunaújvárosi és egy budapesti társával utazhatott el. A felkészülésüket három hónapon át az ELTE két fizika professzora is segítette. A csapatok tagjainak 3-3 angol nyelvű előadást kellett prezentálniuk, a magyarok igen előkelő eredményt értek el; a 26 résztvevő nemzet közül, a kilencedik helyezést hozták el. Zolinak a nyelvvel sem volt gondja, hiszen közel 12 éve tanul angolul, a szaknyelvet pedig a fizikát oktató pedagógusok segítségével sajátította el. Persze az ifjú fizikus zseni a magyar középiskolai tanulmányi versenyeken is kiváló eredményekkel szerepelt. Az ausztráliai utazás pedig hatalmas élmény volt számára, hiszen a verseny mellett az ötödik kontinens szépségeivel is megismerkedhetett.

Egy fővel bővült a hévízi rendőrőrs állandó létszáma. Július elsejétől munkába állt Tihanyi Nóra őrmester, aki alig várja, hogy bizonyíthassa rátermettségét – tájékoztatott Vajda Gábor az őrs parancsnoka. A rendőr százados tudatta lapunkkal azt is, hogy megérkeztek a megerősítő szolgálat idevezényelt erői is. A három fő, frissen végzett rendőr szeptember elsejéig erősíti a fürdőváros közbiztonságát. Az őrs ügyeletén két diáktolmács is szolgálatot teljesít, segítve a mindennapi gördülékeny munkavégzést.