Vállalkozók Klubja

Az elmúlt időszak önkormányzati munkájáról számolt be Nádler József, aki a vállalkozói klub színeit képviseli a keszthelyi önkormányzat képviselő-testületében.

A legutóbbi testületi ülésről való beszámolójában elmondta, furcsának tartja, hogy a város első félévi gazdálkodását a bizottsági üléseken egyhangú szavazatokkal javasolták elfogadásra a testületnek, ám az ülés során az ellenzéki képviselők mégis számtalan kérdést vetettek fel. A kérdések során elsősorban a város napi mérlegének helyzetét firtatták, többször hangsúlyozva a mérleg két oldala közötti egyensúly fontosságát, amivel természetesen minden közgazdász és vállalkozó tisztában van. Meg azzal is, hogy a felvehető hitelkeret nem azonos az ebből ténylegesen felhasznált összegekkel.
– Egyáltalán nem értek egyet azzal a felvetéssel, hogy az önkormányzat feléli a város vagyonát – hangsúlyozta Nádler József. – Az természetes, illetve esetenként kényszerű, hogy egy gazdálkodó szervezet bizonyos mértékig felhasznál összegeket a mobilizált vagyonából, de az összegek jelentős részét pályázati önrészek biztosítására fordítottuk. Kigyűjtettem, hogy ebben az évben a költségvetésben jóváhagyott fejlesztésekre eddig 324 millió forintot fordított az önkormányzat. Ebből 115 millió forintot fordítottunk az általános tartalék terhére a pályázati önerő biztosítására. Nem titok, hogy 470 millió forint lekötött betétünk van, ebből került az én javaslatomra 300 millió forint céltartalékba.
– A hozzászólásokban elsősorban az angolnatelep értékesítéséből befolyt összeg körül voltak anomáliák.
– Igen, de e mellett is van még elég komoly vagyona a városnak, tehát nem éljük fel a vagyonunkat, hanem megpróbálunk jól, és eredményesen gazdálkodni.
– Mindenki számára logikus kellene, hogy legyen, a pályázati önrészek többszörösen visszatérülnek a cél megvalósításával.
– Csak egy példa, a strand fejlesztésére fordított kétszer 34 millió forintos önrész megduplázódik a fejlesztés során, de számos esetben csak 10 százalék önrészt kell biztosítani, itt a sokszorosa térül meg a befektetett összegeknek. Ezért szerencsésnek kell tekinteni a keszthelyi önkormányzatot, hogy van lehetősége a pályázatokon részt venni, sajnos nagyon sok önkormányzat tőke hiányában ezt nem teheti meg. Én személy szerint jó lépésnek tartottam, hogy a város a sok éve maga előtt görgetett adósságától megszabadult, mert így újból hitelképessé vált, s nem kell fizetnie az adósság járulékos költségeit.
– Egyetért a város fejlesztési elképzeléseivel?
– Természetesen, s a prioritásokat figyelembe véve a legfontosabb az utak rendbetétele lenne. A munkahelyteremtés önkormányzatilag nem egyszerű dolog, de erre is körvonalazódnak elképzelések. Sajnos az idegenforgalom csak egy lábon állást jelent. Tervezve van a szociális bérlakásépítési program folytatása, s több elképzelés van a városi uszoda megvalósítására is. Ennek rendkívül magas a bekerülési költsége, az üzemeltetése, és a fenntartása még ennél is nagyobb terhet jelent.
– Előtérben van a város közlekedési koncepciójának áttekintése.
– A tervező által felvázolt öt elképzelésből már csak kettő maradt, ez is még számos tárgyalás, vita után fog majd végleges formát ölteni. Az egyik legkomolyabb téma ezzel kapcsolatban még most is az, hogy a Szalasztó utca lefelé, vagy felfelé vigye a forgalmat, hiszen ennek függvényében alakítható ki számos városi út forgalma. Ez ma még koncepció, a végleges tervek elkészültét még nagyon sok tárgyalás kell megelőzze, de végülis a megvalósításra ebben az esetben is lehet pályázni, s talán elindul egy jól átgondolt közlekedési átalakítás Keszthelyen.

A Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara tisztújító küldöttgyűlésén Mazzag Ferencet választották meg elnöknek, Farkas Imrét, az eddigi elnököt örökös tiszteletbeli elnökké választották. Horváth Tihamér lett az általános alelnök, aki e mellett tagja az országos küldöttgyűlésnek is.

– Milyen változásokat vár a megújult vezetéstől?
– Az új vezetés talán új habitusokkal, új és jó irányzatokat képviselve vág neki a jövőnek. Én a várakozás hangulatával indulok az új ciklusnak. A kamara működése a kormányzati döntések függvénye is, a tapasztalat, hogy a választási időszak közeledtével a kormányzat a gazdaság felé többet teljesít. Ilyenkor több gazdaságélénkítő lépés következik be, s számomra, de a vállalkozások számára is ez növeli a derűlátást. Az én elvárásom az lenne, hogy az európai kamarák mintájára a kormányzati leépítésben a kamarák átvállalnának különböző dolgokat, s ezáltal mint gazdasági önkormányzat, eltartó szerephez juthat. Ma még álom, de az elképzeléseim szerint pár év múlva a kamara karmester szerepet játszhatna a helyi gazdaság alakításában. Ez a karmester szerep a belgazdaság belső szervezésében jelenne meg, amikor az önkéntes szervezet és a működő gazdaság összehangoltan tudná egy térség gazdasági önkormányzatának munkáját irányítani. Én azért vállaltam szerepet a megyei kamarában, mert úgy érzem, az eddigi munkáinkból semmit nem fejeztünk be, s a megkezdett munkát szeretném folytatni. Másrészt úgy érzem, hogy ahol az ember a kenyerét megteremti, a kapacitásából, a szabadidejéből, a kapcsolati tőkéjéből visszaszolgáltathat valamit ennek a közegnek. Számomra ez jelenti a kamarai munkát.
– Központilag, kormányzati szinten mennyire támogatják a kamarák munkáját?
– A jelenlegi területfejlesztési törvény megcsúfolása a vállalkozói létünknek, hiszen ez a kamarákat eltávolítja, illetve kirekeszti a területfejlesztési gréniumokból. Korábban ez nem így volt, de a kizárással olyan irányítók kezébe szűkültek le a területfejlesztésel kapcsolatos döntések, akiknek a vállalkozásokról, a gazdaság irányításáról, azok igényeiről nincs, és az eredeti képesítésüknél fogva nem is lehet valós képük. Ez egy kicsit bírálat a jogalkotók felé. Úgy érzem, hogy azoknak a vállalkozóknak, akik üzemeket, cégeket hoznak létre, munkahelyeket teremtenek, munkavállalókat foglalkoztatnak, ezáltal hosszú távon gondolkozva tervezik a jövőt, helyük lenne a területfejlesztés alakításában.
– Ezek után milyen a saját jövőképe?
– Számomra a jövőkép a gazdaságra való visszahatás. Gondolok itt arra, hogy a nemzeti gazdaságnak a legfőbb hajtómotorja lehet az a lokálpatriotizmus, az a közös zalaiság-tudat, amivel mi kifejezzük, hogy ezt a térséget, ezt a megyét akarjuk fellendíteni. Ilyen történet a sármelléki repülőtér ügye köré való csoportosulás, az e körüli megnyilvánulások. Ezeket az erővonalakat kell összerakjuk a fontos feladataink köré, s előbb, vagy utóbb sikerül előre lépnünk.

Laza Mihály a KTVKE jelenlegi elnöke nyolc éve áll a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Keszthely Térségi Szervezetének élén. A megyei tisztújítást követően novemberben megújul a térségi szervezet elnöksége is.

Erről a témáról beszélgettünk Laza Mihállyal.
– Milyen benyomásokat hagyott maga után az elmúlt nyolc év?
– Annak idején az vezérelt minket az átalakuló szervezet munkáját tekintve, hogy egy kötelező kamarában ne a mi fejünk felett szülessenek meg a döntések. A vállalkozói klubot az vezérelte, hogy az önkéntes kamarai munkában egy decentralizált döntéshozói munka folyhasson, mert csak így lehetett megtölteni valós tartalommal ezt a szervezeti munkát. A jogos igények figyelembe vételével sikerült megalakítani a térségi szervezetet, amelyben nagy szerepet játszott a KTVKE, hiszen a kamarai tagság jelentős része tagja a klubnak is. 1996-tól már legitim módon végeztük a munkát, s ez akkor országosan egyedülálló példa volt. A kiharcolt pozíció számos új feladatot is hozott, de új lehetőségek is megnyíltak a térség számára. Ebben a formában jóval nyugodtabban végezhette a kamara a rá háruló munkát. A biztos tagdíjbevételre alapozva épült ki a munkához szükséges infrastruktúra, hogy ezzel kiszolgálhassuk a tagok gazdasági munkájához szükséges dolgait.
– Az önállósodást mennyire fogadta el a központi politika?
– Nem jó szemmel nézték már akkor sem, hogy egy ekkora szervezet jött létre a gazdaság meghatározó szereplőinek részvételével, s próbálták a lehetőségeinket csorbítani azzal is, hogy megszüntették a kötelező kamarai tagságot. Sajnos az önkéntes kamara létrehozásakor már tudható volt, hogy központi támogatás nélkül ez nehezen valósítható meg, többek között azért, mert az önkéntességgel nagyon megcsorbították a szervezet tekintélyét. Kevesebb jogosítványa lett a kamarának, s különböző bevételektől is elesett, de a legfájóbb, hogy ezzel a lépéssel a gazdaság szereplőinek a háttérbe szorítása volt a cél. Ezért vettük fel a harcot, hogy ennek a gazdasági erőnek a tekintélyét visszaszerezzük. Bíztunk abban, hogy nyolc-tíz év alatt a valós gazdasági önkormányzatoknak az alapjait le tudjuk rakni. Erre nagy szüksége lenne a mindenkori politikának és a gazdaság egészének is, de ezt még mindig nem akarja a politika tudomásul venni.
– A kötelezőhöz képest milyen arányban csökkent az önkéntességgel a tagság létszáma?
– Matematikailag nagyon nagy volt ez a csökkenés, hiszen a kötelezőhöz képest országosan, de itt a megyében is csupán 15-18 százaléknyi az önkéntes tagok száma. Ez nem baj, hiszen ezen belül a tagság gazdasági súlya jóval magasabb, eléri a 80 százalékot az összességhez képest. A gazdaság meghatározó szereplői továbbra is fontosnak tartják, hogy egy kamarai munkában tömörüljenek. Gyakorlatilag ez az arány megfelel az európai átlagnak.
– Az infrastruktúra végül is kiépült, s teljes körűen segíti a vállalkozók munkáját.
– A kezdetekben még számos jogosítvánnyal rendelkezett a kamara, hozzánk tartozott a vállalkozói igazolványok kiadása is egyebek mellett. Az ilyen jellegű feladatokhoz sikerült kialakítani az irodát, a megfelelő számítógépes háttérrel. Ma az iroda a Mikrorégiós Forrásközpont részeként működik, amelyet példaértékű összefogással sikerült létrehozni, s naprakész információkkal segíti a tagság munkáját. Ez tulajdonképpen egy gazdasági inkubátorház, amelyben a programlehetőségektől a projekt-kiajánlásokig, a pályázati lehetőségekig mindenhez hozzásegítik az érdeklődőket, s ennek köszönhetően a forrásközpontnak hosszú távon életképes a léte. Akik kicsit is igényesen gondolkodnak a vállalkozásukat illetően, azok a forrásközpont által kínált lehetőségeket messze kiaknázzák. Egyre többen ismerik fel, hogy az igényes munkához ki kell használják ennek a lehetőségnek az előnyeit.
– Információnk szerint a tisztújításon már nem kíván indulni a térségi kamara elnöki posztjáért, mi ennek az oka?
– Úgy érzem, ahhoz, hogy még eredményesebben tudja végezni a vállalkozói kör a tevékenységét, szélesíteni kell a konkrét feladatokat vállalók körét. Azt viszont, hogy egy ember több vezetői funkciót lásson el, nem tartom egészséges dolognak. Hosszú távon ez fizikailag és szellemileg is megterhelővé válik, s ez a feladat egész embert kíván. Jelenleg a KTVKE elnöki tisztét is én töltöm be, s más területeken is vannak feladataim. A kamara megújulásához friss gondolatok kellenek, bennem már nem akkora a lendület, mint nyolc évvel ezelőtt. Ezt a munkát eddig is mindenféle tiszteletdíj nélkül, önként végeztük, s természetesen a jövőben is segíteni kívánom a sok éves tapasztalataimmal az utánam jövőket.

Alapításának 15. évfordulóját ünnepli ebben az évben a Keszthelyen, a Skála köz 2. szám alatti székhelyen lévő Főfal Építőipari Kft. A ma családi vállalkozásban működő cég ügyvezetője Monostori Károly építészmérnök, okleveles építőmester.

– A kft-nek tíz fizikai és három műszaki munkatársa van – kezdi beszélgetésünket Monostori Károly. – 1989. november 15-én írtuk alá a cég társasági szerződését, s kezdetben egy volt építésztechnikus kollégával, valamint a feleségemmel, aki szintén építésztechnikus, közösen kezdtük a vállalkozást. 1996-ban a kollégánk kilépett, s azóta családi vállalkozásként dolgozunk.
– Jelenleg milyen munkákon dolgoznak?
– Az idei év legnagyobb megbízását az ajkai Szentgyörgyi Albert Iskoláért Alapítványtól kaptuk, akik egy vonyarcvashegyi munkánk alapján döntöttek a cégünk mellett. Ez egy alapítványi iskola bővítése, illetve felújítása a tervezéstől a kivitelezésig. A konkrét munkát május végén kezdtük el, az iskola főépületét szeptember 6-án adtuk át, s jelenleg folyik az intézmény bővítése. Egy aula-épület készül, amelyet egy nyaktag – egy fedett folyosó – köt össze az iskola épületével. Ennek az átadási határideje december 10-e. Ebben az évben – több más kisebb munka mellett – ez a legnagyobb megrendelésünk, s már ennek az alapítványnak a megbízásából dolgozunk egy tornacsarnok tervein, melynek a kivitelezési munkálatai a jövő évben kezdődnek majd el.


A zalaapáti községháza épülete.	Az ajkai alapítványi iskola most átadott főépülete.

– Az ismeretségen, s az ismertségen kívül hogy jutnak megbízásokhoz?
– Az egyik munka hozza a másikat, hiszen igyekszünk igényesen, jó minőségben elvégezni a ránk bízott feladatokat. Természetesen figyeljük a pályázatokat, és közvetlen úton is megkeresik a cégünket pályázati, ajánlatkérési lehetőségekkel.
– Említene referenciaként néhány, a cég által készített épületet?
– Az alsópáhoki iskola felújítása és a mintegy 600 négyzetméteres tornaterem építése még a vállalkozásunk kezdetén. 1999-ben készült el a zalaapáti községháza épülete, az elmúlt évben pedig Cserép Miklós vasáruháza. Természetesen számos más nagyberuházáson és kisebb felújítási, átalakítási munkán is dolgoztunk, s dolgozunk ma is.
– Cégen belül hogy oszlik meg a munka?
– A kivitelezést teljes mértékben én irányítom, a műszaki előkészítést és a számlázást a feleségem végzi, és van egy építésvezető kollégánk, aki a munkaszervezést, a gyakorlati irányítást felügyeli. Ehhez a volumenhez rendelkezünk felszereltséggel, gépesítéssel, a munkatársainkat mikrobusszal szállítjuk a helyszínekre. A dolgozóinkat úgy sikerült összeválogatni, hogy tapasztalt, jó szakemberek, akikkel minőségi munkát tudunk végezni. Ez nagyon fontos, hiszen a megelégedett megrendelő hozhatja a következő munkát is, példa erre a most folyó ajkai munkánk.
– A folyamatos fejlődés számtalan új technológiát hoz, lehet ezt követni a gyakorlatban?
– Nemcsak lehet, de kell is, hiszen a megrendelő is ragaszkodik a modernebb technológiákhoz, amelyek időben is lerövidíthetik a kivitelezést. Folyamatosan kell tanulmányozni a szaklapokat, s képezni kell önmagunkat, s a munkatársainkat is. Számos szakmai bemutatón, technológiai képzésen vesznek részt a kollégáink, s ez fontos, mert ha a piacon akarunk maradni, ismernünk kell a legújabb technológiákat, építőanyagokat. Én két éve végeztem el Pécsen, a Pollack Mihály főiskolán egy svájci építőmester szövetségnek a szponzorálásával a két éves mérnöktovábbképző kurzusát, s ezzel is sikerült szélesítenem a szakmai látókörömet – mondja végezetül Monostori Károly.