Gyógyfürdőkórház

A korábbi közalkalmazotti tanács az intézmény kht-vá való átalakításával megszűnt, s az új felállásban ezt a tevékenységet az üzemi tanács folytatja. A tisztújítás során az elnökségből a legtöbb szavazattal Barcza László nyerte el az elnöki tisztet.

Amennyiben egy intézmény dolgozói létszáma meghaladja az ötven főt, kötelező megalakítani az üzemi tanácsot. Az összdolgozói létszám alapján kilenc tagú elnökséget lehetett megválasztani, s ez az elnökség szavazott bizalmat titkos szavazással Barcza Lászlónak.
– Milyen szakterületen dolgozik a gyógyfürdőkórházban?
– A fedett fürdő műszaki gárdájában dolgozom, a fürdő üzemeltetését biztosító karbantartóként 1978-ban kezdtem dolgozni.
– Egy ekkora létszámú intézményben a dolgozói létszámot tekintve, tudja, hogy mi vár önre?
– Tudom, hiszen a korábbi közalkalmazotti tanács munkájában is részt vettem. E tisztségben három évre szól a megbízás, s én összességében eddig hat évet dolgoztam a közalkalmazotti tanácsban. Elnökként úgy érzem, hogy elődöm, Gazda Ferencné támogatására mindenben számíthatok, s az elnökség tagjai is segítik munkámat. A tanács feladata a dolgozók érdekeinek képviselete, s e téren már vannak sikerélményeink. A tanács feladata, hogy a szakszervezettel közösen megalkossa az intézmény működési szabályzatát, figyeljen a kollektív szerződésbe foglaltakra a dolgozók érdekében. És hát részt veszünk minden olyan feladatban, amely segíti az intézmény előmenetelét.
– Mennyire meghatározó a kórház életében ennek a tanácsnak a léte?
– Nagyon, hiszen felelünk a dolgozók közérzetéért, s úgy érzem, hogy a munkavállalói szerződések készítésénél is nagy szerepe volt az akkori közalkalmazotti tanácsnak és a szakszervezetnek. Sikerült átvinni a közalkalmazotti jogviszonyban lévő kedvezményeket a munkavállalói szerződésekbe, s ez nem kis dolog. Természetesen ebben nagy segítségünkre volt az intézmény vezetősége is, minden támogatást megkaptunk.
– A dolgozók mennyire érzik jól magukat a gyógyfürdőkórházban?
– Azt nem merném mondani a beszélgetések alapján, hogy minden dolgozó elégedett, de túlnyomó többségük meg van elégedve a munkahelyi körülményekkel, s szeretnek itt dolgozni. Mivel szinte mindenkit megismertem az itt töltött 26 évem során, mondhatom, hogy ez egy jó csapat, s ezúttal is szeretnék mindannyiuknak békés, boldog karácsonyi ünnepeket és egy sok jót hozó újesztendőt kívánni a munkavédelmi bizottság nevében is, hiszen annak is tagja vagyok Horváth Andrásné kolléganőmmel együtt.

A gyógyfürdőkórház orvos igazgatója dr. Horváth Anna főorvosasszony számára sokat jelentenek azok a visszaigazolások, amelyeket „Vallomások” címmel dr. Bergmann Annamária gyűjtött kötetbe egy pályázat kapcsán.

„Betegségem miatt megtanultam különbséget tenni a fontos és a lényegtelen dolgok között. Miután jobban figyelek magamra, figyelmesebb lettem társaimhoz is, szüleimhez is. Egyfelől kritikusabbá váltam magamhoz, ugyanakkor elnézőbb mások kisebb hibáival szemben. Nem állíthatom, hogy a betegségem okozta élményeim hatására teljes értékű ember lett belőlem. De most már – 17 évesen – tudom, hogy válhatok majd azzá.” – Ezeket a sorokat a budapesti Horváth Benedek írta hévízi kezeléseit követően dr. Bergmann Annamária kérésére.
– 2001-ben dr. Bergmann Annamária, a hévízi Mozgásszervi Betegklub háziasszonya „Vallomások” címmel egy nagyon szép könyvet jelentetett meg. A könyv a Magyar Reumabetegek Egyesületének pályázatára: A hosszú út, amely krónikus betegségem elfogadásához vezetett címmel beérkezett írásokat foglalja magába – kezdte beszélgetésünket dr. Horváth Anna, éreztetve, hogy az orvos számára mennyire fontos a betegek visszajelzése, a vallomásaik.
– Mire tanítanak ezek a vallomások?
– A sokszor megható történeteket, emberi sorsokat olvasva érezhetjük csak át, mily nehéz az élet örökös fájdalommal és egyben fizikai nehézségekkel küszködve. A mai túlpolitizált, zűrzavaros életünkben, mely alól a magyar egészségügy sem kivétel – benne az alulfinanszírozással, a folyton változó jogszabályokkal, az ezidáig négy politikai ciklus nyolc egészségügyi miniszterével, akik valószínűen hasonlóan megszenvedték a kudarcokat, mint mi orvosok, betegek valamennyien – az út, mint egy betegség elfogadásában számunkra is hasonlóan hosszúnak tűnik.
– Az egyre inkább terjedő egészségturizmus nem szorítja háttérbe a gyógyászatot?
– Változott a világ, változnak az igények, más a trend. Sokat hallunk az egészségturizmusról, de hiányzik az élményfürdő, a wellnes programok csak a szállodákban érhetőek el, egyre nő a kínálat, de ugyanakkor egyre kevesebb a vendég. Azt gondolom, a divat múlandó, s Hévíz az Hévíz marad, s ennek alapja, hogy az orvos-beteg viszony ne romoljon. Üdülni sok helyen lehet, de gyógyulni csak a szakértelem segítségével. Sajnos egyre több a mozgásszervi betegek száma, s ha abból indulunk ki, hogy egy populáció legalább 10 százaléka rehabilitációra szorul, akkor ez az arány a reumatológiai betegek esetében megsokszorozódik, s progresszíve emelkedik tovább. Tehát meg kell őrizzük azt, amink van, a tudásunkat, az évszázados hagyományainkat, a hévízi tavat. Fejleszteni kell a város gyógyhelyi infrastruktúráját, de a tótól távolabb kell létrehozni a zajosabb élményelemeket.
– A tó védelme a legfontosabb?
– A rehabilitációt mindenütt a világon hegyes vidéken, vagy tengerparton végzik azért, hogy a testileg sérült emberek lelki megpróbáltatásainak mérséklését a környezet is elősegítse. A mi tavunk a véderdejével, párafelhőjével, csendjével, természeti környezetével egyedülálló, csak óvni, védeni szabad, sőt kell is.
– Rövidesen bezárul egy év, hogy értékelné a gyógyfürdőkórház idei évét?
– A sok nehézség ellenére jól, eredményesen működött a betegellátás. Az évi statisztikák még nem készültek el, de a mai napig közel 6500 fekvőbeteget kezeltünk, 7236 felvételi kérelmet kaptunk. Működött a „fizetős” fekvőbetegellátás is. A kórház mintegy 500 embernek ad munkát az átalakulás ellenére is, generációk dolgoznak itt nálunk. Az épületfelújítások folyamatosak, elkészült a tófürdő felújítási terve is. Júliusban birtokba vehettük a felújított Rákóczi-házat, bevezettük az új, integrált számítástechnikai rendszert, s október elején aláírása került az önkormányzat és a kórház társulása is. Bízom abban, hogy az egység, az összefogás, a közös gondolkodás mindkét fél céljait szolgálja majd. Részt vettünk számos kongresszuson, tudományos ülésen és továbbképzésen, s tanfolyamokat is szerveztünk, s oktattunk is. Nehéz, feszültségekkel teli év volt, de elmondhatjuk, eleget teljesítettünk.
– Az eredmények ön szerint megérték a fáradtságot?
– Hitem szerint megérte, s bízom abban, hogy ezt mindenki így látja majd.
Dr. Horváth Anna végezetül a kórház vezetése nevében is kellemes ünnepeket és egy lelkiekben is gyógyulást hozó boldog új évet kívánt valamennyi munkatársának, s a lap olvasóinak is.

Horváth Pálné, Elvira asszony, a Hévízgyógyfürdő és Szent András Kórház Kht.. humánpolitikai igazgatója úgy emlékszik vissza a 2004-es évre, hogy az átalakulás okán egy nehéz, de végül is sikeres év volt.

– Több oka is van, hogy ez egy nehéz év volt – kezdi beszélgetésünket Elvira asszony –, hiszen bevezettük az integrált rendszert, amely összekapcsolja az intézmény számítástechnikai rendszerét, s ez már júliustól üzemel. Októberben bevezetésre került a KES, a Kórház Ellátási Standard, amely sikeres volt, s a megyén belül is csak még egy kórház rendelkezik ezzel a minősítéssel. És hát a legnagyobb dolog, hogy október 1-jén megtörtént hivatalosan is a közhasznú társasággá történő átalakulás, ami egy elég nagy fordulat az intézet életében.
– Személyügyileg ez milyen átalakításokkal járt?
– Közalkalmazottakból munkavállalókká váltunk, de úgy érzem, hogy a dolgozók nagyon jól élték meg ezt a változást. Összesen kilenc fő nem vállalta fel a további foglalkoztatását, ők közvetlen a nyugdíjkorhatár előtt állnak, s a végkielégítés miatt – ami jelentős összeget tesz ki – döntöttek így.
– Az itt maradókat hogy érintették a változások?
– Ahogy említettem, közalkalmazottakból munkavállalók lettünk. Azoknak a dolgozóknak, akik szeptember 30-a előtt itt dolgoztak, minden korábbi közalkalmazotti kedvezményt át tudtunk vinni a munkaszerződésükbe, a végkielégítésről a szabadságig, a jubileumi jutalomtól a 13. havi munkabérig. Egyedül a vasúti igazolványt nem tudtuk ily módon megoldani.
– Hány munkatársa van az intézménynek?
– A statisztikai átlagos éves létszámunk 498, a nyári szezonban áprilistól októberig egy kicsit többen vagyunk. 25 orvos végzi a gyógyító tevékenységet, 21 gyógytornászunk van, 85 a masszőrök létszáma, 30 fizikoterápiás asszisztens, 40 ápolónő, tehát a létszám nagyobbik százalékát az egészségügyi dolgozók teszik ki. Adminisztratív munkakörben 40 fő dolgozik, és 190 fő körüli az úgynevezett fizikai állomány, a takarító személyzettől a konyhai dolgozókig.
– Az intézmény vezetése mindig is figyelmet fordított az ünnepekre, most is így van ez?
– Az intézmény vezetése szociális területen is érzékeny, 1995. óta, amióta Vancsura Miklós főigazgató irányítja az intézményt, minden évben megünnepeljük a karácsonyi ünnepkört. A Mikulás egy központi ünnepségen eljön a dolgozóink gyermekeihez is. A napokban volt a hagyományos nyugdíjas találkozó, hiszen az egykori munkatársainknak ez egy várt, és nagy élményt nyújtó összejövetele. Érdeklődéssel várják a főigazgatói beszámolót, mindenre nagyon kíváncsiak, hiszen nem akarnak elszakadni az intézménytől. A karácsonyt december 18-án ünnepeljük az intézményben, ekkor lesz az ünnepi ebéd, s erre az ünnepre szinte mindenki eljön. Természetesen mindenki részesül majd a meglepetés ajándékból is. És végezetül, így az újság hasábjain keresztül szeretnék minden kedves jelenlegi és egykori munkatársunknak boldog karácsonyi ünnepeket és egy békés, egészségben megélt új esztendőt kívánni.

A hidro- és balneoterápia részlegénél jelenleg kilencven fő dolgozik, s ennek a létszámnak a 95 százaléka gyógymasszőr és fürdősmasszőr. A csoport munkáját Stepán Tibor részlegvezető irányítja.

– Egy ilyen csoport irányítása mennyire könnyű, vagy nehéz feladat?
– Ha azt mondanám, hogy nehéz feladatom van, ez nem lenne igaz. A munkatársaim többsége nálam tanulta meg a szakmát, s tudják, hogy elméleti és szakmai tudásban minimum 4-es eredményt kellett azoknak produkálni, akik ide jelentkeztek munkatársnak. Magasak az elvárásaim, s ennél alacsonyabb értékű tudással nem lehet megfelelni a gyógyulásra váró betegek, no meg a feladatot előíró orvosok elvárásainak sem. Ez az elég nagy társaság az utóbbi időben kezd homogenizálódni, mostanra azonban kialakult egy stabil gárda.
– Mennyire köti a tevékenységet a szakmai végzettség?
– Kialakult az az elv, hogy akik egy bizonyos munkaterületen a legjobbak, bár más a szakirányú végzettségük, akkor azt csinálják, amiben jók. E téren is vannak azért régi dolgozók, akik csak a képesítésüknek megfelelő munkát végzik, ám ez nem jelent problémát. Én 26 éve dolgozom itt a gyógyfürdőkórházban, sokukkal együtt kezdtem, de mára több új fiatal dolgozik ezen a területen.
– A masszőrök munkája a szaktudáson kívül meglehetősen nehéz fizikai igénybevételt is feltételez. Amolyan férfias munkakör.
– Sajnos egyre inkább elnőiesedik ez a szakma is.
– A hölgyektől lehet ugyanazt a fizikai teljesítményt elvárni, mint a férfiaktól?
– Fáradékonyabbak, de sokkal lelkiismeretesebbek, s ezt tudomásul kell venni. A gyógymasszázs sokkal inkább egy betegség kezelése, s nem a fizikai erő kell, hogy domináljon. Ez már egy másodlagos szempont. Mi gyógymasszőrök orvosi kiírás szerint dolgozunk, s millió olyan dolog van, amit a beteg nem is tudhat, s hiába kérné a jó erős masszázst, ha azzal nem használnánk az egészségének. A fürdősmasszőrök munkája sokkal inkább kielégíti az ilyen igényeket, a páciens megvásárolja a jegyét, s ezért ők elvégzik a masszázst, aminek inkább frissítő jellege van.
– Elégedettek a betegek a csoport munkájával?
– A betegek visszajelzései 4-es szint fölé értékelik a tevékenységünket, s erre büszkék lehetünk.
– Milyen végzettség kell e szakma elsajátításához?
– Alapfeltétel ma már az érettségi, majd ezt követően lehet elvégezni az egy éves gyógymasszőr iskolát. Sajnos még ma sincs egészségügyi végzettséghez kötve a szakma, s főiskolai szintűek az elvárások. 270 tételből áll az elméleti vizsgaanyag, s írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgán is meg kell felelnie annak, aki ezt a pályát választja. Van egy kéthetes vizsgagyakorlat is, amelyet az Egészségügyi Továbbképző Intézet szervez, s ők irányítják hozzánk a hallgatók jelentős részét, hiszen a gyógyfürdőkórház egyben egy oktatóközpont is. A két hét során a szakma több területén kell megmutatniuk az elsajátított tudás alkalmazását a gyakorlatban. Itt egy több területről összeállt vizsgabizottság értékeli a vizsgaidőszakban végzett tevékenységet, s ennek alapján kapják meg a bizonyítványukat.
– A betegek részéről érkeznek-e panaszok az önök munkáját illetően?
– Szinte kizárólag a kezelések időtartamát illetően. Keveslik az időt, de ebben most lesznek majd pozitív változások.
Stepán Tibor elmondta, munkájában sok segítséget kap az újonnan kinevezett két helyettesétől, Talabér Lajosnétól és Bödecs Hildától. A részlegvezető a karácsony közeledtével elsősorban egészséget kíván a munkatársainak, a betegeknek, és egy ennek jegyében megélt boldogabb új esztendőt.

Az átalakulás előtt három évig állt a közalkalmazotti tanács élén Gazda Ferencné, aki az ODM labor vezető asszisztense.

– Annak idején a vezetőségtől a legtöbb szavazatot kaptam, így lettem a közalkalmazotti tanács elnöke. Most az átalakításkor is felajánlották, hogy jelölnek, de jelenleg az intézmény adatvédelmi felelőseként sok időmet leköt ez a feladat.
– Ez a három év milyen emlékeket hagyott maga után?
– Nagyon jó volt a kapcsolatom a vezetéssel, a főigazgató úrral, és a kórház dolgozóival is. Ez rendkívüli módon megkönnyítette a munkámat, bármilyen dologgal fordulhattam a szakszervezethez is. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a kórház átalakítása nem érintette hátrányosan az itt dolgozókat, s a jogaikat sem. Az egyéni munkavállalói szerződések szerint mindenki biztonságban végezheti továbbra is a munkáját. A tájékoztatástól kezdve mindenben partner volt a kórház vezetése, a segélyügyekben, a lakásügyekben, az esetleges kölcsönök esetében.
– Mindez túl szépen hangzik. Ez valóban egy ilyen ideális munkahely?
– Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, de a kórház vezetése a dolgozók pártján áll. Ez egy jó vezetőnek pszichológiailag is fontos, mert ha egy dolgozó elégedett, akkor a munkáját is jobban tudja ellátni. Humánpolitikailag valóban ideális munkahelynek tekinthető a gyógyfürdőkórház.
– Az üzemi tanács elnöke említette, hogy számíthat munkájában az ön segítségére.
– Igen, ő egy műszaki szakember, s lehet, hogy az egészségügyre kevésbé van rálátása. Természetes, hogy a vezetőség tagjaként is minden segítséget megadok, hogy a dolgozók érdekeit továbbra is méltón tudjuk képviselni.