A gyerekek gongütésre érnek

A családpolitikai programról

Nyitott Száj vitafórum

Cserszegi tiltakozás

A legnagyobb "szálloda"

 Gyámhivatalok értekezlete

Óvodapedagógiai konferencia Keszthelyen

A gyerekek gongütésre érnek

A konferencia mintegy 150 résztvevőjét a házigazda intézmény igazgatója, dr. Czoma László köszöntötte, aki felhívta a pedagógusok figyelmét a rendezvény ideje alatt megtekinthető óvodatörténeti kiállításra, amely a marosvásárhelyi Óvodamúzeum jóvoltából volt látható. A tanácskozást dr. Szabó Imre, a város polgármestere nyitotta meg, majd kezdetét vette a szakmai program.
A három nap során számos érdekes előadás hangzott el. Keszthely város óvodatörténetét dr. Szabolcs Istvánné, a rendező óvoda vezetője ismertette a hallgatósággal; dr. W. Mikó Magdolna pszichológus az óvóképzés múltjáról, jelenéről, jövőjéről, az athéni prof. Kakourosz F. Thymos a kisgyermekkori tanulási és magatartási zavarokról, Körmöci Katalin, az ELTE BTF adjunktusa a pedagógus hatásrendszeréről, dr. Bakonyi Anna, a Budapesti Tanítóképző Főiskola docense a magyar óvodai nevelés helyzetéről szólt.
A XXI. század gyermeke címmel tartott előadást a neves pszichológus, dr. Popper Péter, aki feltette a kötői kérdést: ha a gyerekek testi érésénél néhány éves késés miatt nem verik félre a harangot, miért kell aggódni amiatt, ha egy 6–7 éves gyerek nem iskolaérett? Miért kell minden gyereknek gongütésre érnie?
– A folyamat úgy néz ki, hogy hat éves korábban ráállítják a gyereket egy futószalagra, és minden órán szerelnek rá valamit. Egy kis matematikát, egy kis irodalmat, ezt-azt... 24 éves korában leszáll a gyerek a futószalagról, és akkor azt mondják, hogy kérem, itt egy jogász. Jó gyerek az, amelyiknek megfelel a futószalag sebessége; amelyiknek túl gyors, vagy túl lassú, azt rossznak mondják.
A pszichológus szerint az általános iskolákban uralkodó légkör is hagy kívánnivalót maga után.– Gyanús a gyerek, hogy hazudik, ezért kell az ellenőrző, amit a szülővel való aláíratás után be is kell mutatni, mert különben a tanuló sumákol. De a szülő sem teljesen tiszta, nem igazolhat három napnál több hiányzást, biztos, hogy akkor bliccelésre serkenti a gyereket. A gyanakvásnak ebben a légkörében nem lehet, illetve csak nagyon rosszul lehet élni. Az iskola rengeteg konfliktust szül, ugyanakkor nagyon rossz a konflik- tus megoldó képessége. A pedagógiában a konfliktusok megoldásának legjobb eszköze a humor, a jóízű nevetés lenne, ám ehelyett a szankciók, a retorziók jöttek be. A pedagógusok többsége úgy érzi, mindenre reagálnia kell. De biztos, hogy a tanárnak meg kell azt hallania, hogy ha a gyerek mondjuk trágárkodik a folyosón? Miért kell mindennel foglalkozni? Egy svéd iskola vezetője egy budapesti pedagógiai konferencián úgy fogalmazott, hogy „köztünk és önök között szemléletbeli különbség van. Ha az én órámon felröhög két gyerek, örülök, hogy jól érzik magukat; önöknél ez fegyelmezetlenség.”
A XXI. század gyermekéről szólva dr. Popper Péter elmondta: korunkban a gyerekek gondolkodásmódja változik.– Egyre több gyerek rendelkezik egyfajta belső struktúra-látással, amelynek köszönhetően például igen gyorsan sajátítják el a számítógép kezelésének titkait. Nem könyvből, pontról pontra haladva, hanem elkezdenek vele játszani, és belülről látják, hogyan épül fel a rendszere. De ezért tanulnak könnyebben nyelveket is, és ezért rakják ki pillanatok alatt a Rubik-kockát – míg én, aki logikai alapon próbálkozom, kínlódok vele három órát. A jövő század gyermekének másik fő jellemzője a rövid távú siker-hajhászás lesz; egyre ritkább az, hogy a fiatalok követendőnek tartják, ha egy bizonyos célért hosszú ideig kell dolgozni, tenni.
Kalmár Mónika

vissza az elejére

vissza az elejére

Kérdeztek a diákok

Nyitott Száj vitafórum

A fórumon Hegedüs László köszöntötte a város önkormányzatának képviselőit, a diákönkormányzat (DÖK) tagjait és az érdeklődőket. Ő maga kettős minőségben vett részt a rendezvényen: mint a város alpolgármestere, és mint a diákönkormányzat elnöke.
Az alpolgármester-elnök köszöntője után Miseta Tamás, a DÖK egyik alelnöke beszélt a megalakulás körülményeiről, és fő célként említette az ifjúság és a város vezetése közötti párbeszéd, jó kapcsolat kialakítását. Ezt követően a másik alelnök, Vancsura Magdolna szólt, mint mondta, a jövőben szeretnék bevonni az általános iskolákat és az egyetemet is a diákönkormányzat munkájába.
A fórum során a diákok kérdéseket tettek fel a város vezetésének. Az első azt firtatta: van-e remény arra, hogy a közeljövőben lesz Keszthelyen uszoda? A kérdésre dr. Szabó Imre polgármester válaszolt. Elmondta, ez a kérdés már régóta foglalkoztatja az éppen aktuális képviselő-testületet. Az előző ciklusban is komolyan felvetődött a gondolat, de akkor éppen nem volt húszmillió forint a célra alkalmas terület megvásárlására. A polgármester rávilágított arra, hogy még ha a beruházás – amely cirka 250-300 millió forint – megvalósítható is lenne, az üzemeltetési költségeket (a jelen helyzet tükrében) nem valószínű, hogy elbírná a város. Azonban azt is említette, hogy az egyetem sporttelepéhez annak idején uszodát is terveztek; érdemes lenne tehát az egyetemmel „akcióba lépni”, pályázati pénzeket mozgósítani; ennek a megoldásnak lehet a legtöbb realitása. E válaszhoz Komáromi István, a pénzügyi bizottság elnöke hozzátette: az a tapasztalat, hogy egy uszodát a belépőjegyek árából nem lehet fenntartani.
A fiatalok második kérdése arra irányult, mikor lesz Keszthelyen színház. A kérdésre szintén a polgármester válaszolt, és ismertette azokat a körülményeket, amelyek függvényében 2003-ban várható az új épület-komplexum átadása.
Több kérdés után a közönség soraiból Mózner Géza vetette fel, hogy nincs a városban sem olyan sport-, sem olyan kulturális intézmény, ahol a diákok nagy számban szórakozhatnának, tölthetnék el a szabadidejüket. Hiányolta az olyan jellegű városi rendezvényt, amely többezer diákot megmozgat.
Dr. Szabó Imre válaszában rámutatott arra, hogy a sportegyesületeknél nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlás-nevelésre, és az olyan csarnokok, mint például a Csokonai ÁMK tornaterme, vagy az egyetem, a Nagyváthy tornaterme nyugodtan igénybe vehető.
Hegedüs László azonban erre reflektálva elmondta, hogy ezekbe a csarnokokba csak komoly pénzekért lehet bejutni, és olyannyira be vannak táblázva, hogy a közelmúltban az egyik iskola tornatermében rendezett vetélkedő végén küldték el a gyerekeket, mondván, hogy a terem foglalt attól az időponttól.
Mózner Géza hozzátette: a Csokonai csarnokában már lassan mindenféle csoportot, csapatot lehet látni, csak gyerekeket nem.A polgármester erre azt válaszolta, hogy az alulfinanszírozott intézményektől nem lehet elvárni, hogy – némelyiknél szinte egyetlen – bevételi forrásukról lemondjanak.
– km –

vissza az elejére

Reptér-ügy

Cserszegi tiltakozás

A levél írói két, különböző újságban megjelent cikkre hivatkoztak. Rámutattak: a kérdéses anyagok mindegyike foglalkozik a Cserszegtomajon már évek óta működő, a Sümegi út és Hévíz Attila utcai határán magánvállalkozásban indított reptér kibővítésével. A terület eddig csupán sárkányrepülőket fogadott, kibővítése, és az idegenforgalomba való bekapcsolása tervben van. Ez ellen tiltakoznak a lakók, mondván: az amúgy is nagy zajjal járó sárkányrepülő-fogadás, kibővítve, még riasztóbban hat az üdülőkörzet vendégeire, és félő, hogy azok, akik a csend és pihenés kedvéért érkeznek Cserszegtomajra vagy Hévízre, hamarosan távoznak onnan, és többé nem gondolnak az itteni nyaralásra, gyógyulásra. A két utca lakói arra kérték a hévízi önkormányzatot, hogy amennyiben úgy érzik: a jelzett veszély számukra is problémaként tűnhet föl, úgy támogassák kezdeményezésüket, és ők is juttassanak el tiltakozó levelet a cserszegi önkormányzathoz.
A legutóbbi ülésen külön napirendben tárgyalt reptér-ügyben a képviselők úgy foglaltak állást, hogy a bővítéssel szintén nem értenek egyet, ugyanakkor elfogadják a cserszegi javaslatot a tiltakozó levél eljuttatására vonatkozóan.
Az üggyel kapcsolatosan megkérdeztük Cserszegtomaj önkormányzatának véleményét is. Álláspontjukat dr. Kaszás Tamás jegyző foglalta össze. Kiemelte: a repülőtér bővítéséről éppen annyit tudnak, amennyit mások, miután ők is az egyik újságból értesültek a vállalkozó elképzeléseiről. Így tudják például azt, hogy a vállalkozó, aki 1991 óta légügyi, 1993 óta pedig önkormányzati engedéllyel és eddig panaszmentesen működteti repterét, annak kibővítését tervezi oly módon, hogy a terület – további kiépítés nélkül – motoros sportgépek leszállására is alkalmassá váljon. 
A jegyző hangsúlyozta: önkormányzatuknak az elképzeléshez semmi köze nincs, hasonlóan a vállalkozó nyilatkozatához sem. Hivatalukhoz eddig semmiféle építési engedélyt nem nyújtottak be az üggyel kapcsolatosan, és az önkormányzat sem adott be semmilyen pályázatot repülőtér bővítésre. Sem a hivatal, sem Cserszegtomaj képviselői nem folytatnak titkos tárgyalásokat a lakosság háta mögött, de nem folytatnak a jövőben sem. Eddig sem támogatták egyetlen fillérrel sem a vállalkozót, és eztán sem támogatják. Kaszás Tamás hozzátette: úgy vélik, a petíció egy hajánál fogva előrángatott témával, sőt, álproblémával foglalkozik, az önkormányzat legalábbis a maga részéről ezt a reptér-ügyet annak tekinti.
Antal Anita

vissza az elejére

A legnagyobb "szálloda"

A küldötteket és a meghívott vendégeket dr. Czoma László, a kastélymúzeum igazgatója köszöntötte, majd Bor Szilveszterné, az országos szövetség elnöke számolt be az elmúlt egy évben végzett munkáról. A meghívott vendégek köréből Lasztovicza Jenő, az országgyűlés idegenforgalmi bizottságának elnöke szólt a turizmus, az idegenforgalom gazdasági jelentőségéről, s mint elmondta, a korábbi számada- tokkal szemben az idegenforgalomból származó bevétel eléri a 3,5 milliárd forintot. Az önkormányzatok és a fizetővendéglátás kapcsolatáról Vargáné Várkonyi Erzsébet, a keszthelyi testület turizmus és külkapcsolatok bizottságának elnöke tartott előadást. A számos hozzászólás során rendszeresen visszatért a már örökzöldnek számító téma: az idegenforgalomból származó bevételek egy részének visszaforgatása az adott település, vagy térség fejlesztésére. Ugyancsak sokan szóltak a minőségfejlesztés fontosságáról, hiszen az ország legnagyobb – 50 százalék feletti – férőhelyét biztosítják a szobakiadók, ám jelenleg még nagyon nagyok a minőségi különbségek. A szolgáltatások színvonalát kell emelni, mert csak így biztosítható, hogy az igényes turisták igényeit is ki lehessen elégíteni. Ezzel párhuzamosan szükség van kiszámítható törvényekre, rendeletekre, amelyek a szobakiadók tevékenységét – a szabályozás mellett – könnyítik. Mindez kölcsönös érdek ugyanúgy, mint a kurtaxából származó bevétel egy-egy település számára. Sajnálatos, hogy a szabályozások ellenére még mindig sokan adják ki „feketén” a sokszor minőségen aluli szobákat, lakásokat, s az útszéli „Zimmer frei” táblát tartó vendégfogók visszaszorítása sem megoldott. Megoldást jelenthetne a gyakoribb ellenőrzés és a szigorúbb büntetés kilátásba helyezése, vagy bevezetése. 
Cs. Gy.

vissza az elejére

 Gyámhivatalok értekezlete

A Musica Antiqua és az Illyés iskola táncstúdiójának műsora után viszont már a komoly szakmai munka vette kezdetét. A megyei gyámhivatalok vezetőit dr. Tőke Alajos, a Zala Megyei Gyámhivatal vezetője köszöntötte, majd hivatalosan is megnyitotta a tanácskozást.
A meghívott előadók közül elsőként Lakner Zoltán, a Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára szólalt fel, aki a három éve útjára indított gyermekvédelmi és gyámügyi reform tapasztalatairól számolt be. Országos szinten 240 gyámhivatal kezdte meg munkáját 1997-ben, ez megyénként átlagosan 11 hivatal működését jelenti. A szám azóta 246-ra gyarapodott, miután az eltelt időszakban több település is városi rangot kapott.
A helyettes államtitkár szerint mind az első-, mind a másodfokú gyámhivatalok munkája viszszaigazolták a létrehozók szándékát, a szakmai és személyes erőfeszítéseket. A munkatársak eredményességét jelzi, hogy a tavalyi évben mintegy kétszázezer lakossági határozatnak alig másfél százaléka került megfellebbezésre, s ezeknek fele megalapozatlan is volt. E mérőszám a hivatalok szakmai hitelességét igazolja. Lakner Zoltán kiemelte: a megyék között Zala munkája kiemelt figyelmet érdemel. A magyar gyámhivatalok munkája azonban általánosságban is kifejezetten hatékonynak és jónak mondható, amit bizonyít, hogy az elmúlt évben, egy svédországi tanácskozáson amerikai és nyugat-európai szakértők a magyarországi munkát példaként állították az európai országok elé. Lemaradásra, panaszkodásra tehát nincsen semmi ok.
Az idei évi feladatokról szólva a helyettes államtitkár elmondta: elkülönített feladatokat megjelölni ebben az esztendőben nem kívánnak, szociológiai értelemben véve azonban az üzemszerű működés megvalósítását, a speciális ellátási formák megkülönböztetett kezelését szorgalmazzák. Minisztériumi részről a gyámhivatalok munkájának financiális megerősítése a cél. 
A fórumon Gáspár Károly az 1999. évi ellenőrzések tapasztalatairól számolt be. Az előadásokat szakmai vita követte.
A. A.

vissza az elejére