Vállakozók

Horváth Tihamér – csakúgy, mint sok más vállalkozó – a maga erejéből lett azzá, aki ma az egyik meghatározó személyisége e térség gazdasági életének, s egy térségi arculatot formáló tevékeny közösségnek. Alapító tagként és elnökként is sokat tett azért, hogy a Keszthely Térségi Vállalkozók Klubja ma a legerősebb és a legaktívabb civil szerveződése Keszthely térségének. A kitüntető címet viszont sikeres vállalkozói tevékenységéért kapta a kamarától.
– Meglepett a kitüntetés – mondja Horváth Tihamér – és ezt nem a kötelező álszerénység mondatja velem, hiszen azt gondolom, hogy Zala megyében nagyon sok nálam jobb vállalkozó is dolgozik, hiszen ezt statisztika is mutatja a növekedési mutatók alapján. A cég teljesítménymutatóit értékelték, s igaz, hogy három év alatt megháromszoroztuk az árbevételünket, növekedett a dolgozói létszám, s az eszközeink is gyarapodtak. Ennek ellenére én Horváth Tihamér

úgy érzem, hogy ez a díj annak a közösségnek szól, amelyet én a kamarában és a közéletben is képviselek, s ez a közösség az a vállalkozói kör, amely itt, a keszthelyi térségben tevékenykedik. Tehát úgy érzem, a közösségi tevékenységemet díjazták. A mi közösségünk célja volt és lesz is, hogy példát mutassunk vállalkozó kollégáinknak abban, hogy fel kell vállalni a közélet gondjait, problémáit is, s a lehetőségeinkhez képest tennünk kell a térség gazdasági és társadalmi életének jobbításáért.
– Egyénileg és a klub tagságával közösen mit tudnak tenni a jobbítás érdekében?
– A társadalom és a gazdaság ma nem úgy fejlődik körülöttünk, ahogy kellene és – egy példával élve – hiába húzzuk jó irányba a szekerünket, ha egyszer elfogy alólunk az út. Tehát elfogy a belső piac, s elromlik a környezetünk. A mai magyar társadalomnak az egyik legjelentősebb problémája, hogy nincs belső piacunk. Ki vagyunk szolgáltatva a gazdaság külföldi szerepvállalóinak, s ha elfogynak a lehetőségek, itt hatalmas gazdasági gondok lehetnek majd. Úgy érzem, hogy jónéhány magas– és középszintű döntéshozónak nincs meg a munkavállalói oldalról elvárható felelősségtudata. Az ilyen jellegű problémák ellen próbálunk mi tenni valamit, természetesen hosszú távon gondolkodva, s nemcsak a gazdaság szereplőivel, hanem a civil társadalommal is összefogva.
– Talán ennek az összefogásnak a jele az is, hogy ma a város vezető testületében több, a vállalkozói klub támogatását bíró képviselő van. Megítélése szerint az erőteljesebb gazdálkodói szemlélet tud javítani a város gazdasági helyzetén?
– Azt kell mondjam, hogy igen, de nem vagyunk elégedettek. Természetesen ez az elégedetlenség viszonylagos, hiszen a város anyagi helyzete nem túl jó a költségvetési hiánytól a személyi adottságokig, s ebből a helyzetből nehéz kihozni. De az látszik, hogy a város kockázatviselő készsége kezd javulni, s vállalkozóibb szemmel hozzák meg a döntéseiket. Sok minden mozdult meg jó irányba, ám az igazi eredmény, hogy egyre több aktív civil szervezet jön létre, egyre több embert szólítanak meg, s általuk is formálódik a városért tenni akaró polgárság. Csak példaként említem a Borbarát Hölgyek Egyesületét, amely már számos rendezvénye mellett tömegeket mozgatott meg a farsangi felvonulásra. Úgy ítélem meg, hogy a vállalkozói klub nyílt szerepvállalását sokan követendő példaként fogadják el. A közéleti szerepvállalások sora Horváth Tihamér esetében nem merül ki a megyei kamarai alelnökséggel. Alelnöke a Balatoni Fejlesztési Tanácsnak, elnöke a Szent Erzsébet Alapítványnak, alelnöke a Magyar Mély– és Útépítők Társaságának.
– Emberileg hogy lehet mindezt felvállalni?
– A cégemnek sok hátránya származna mindebből, de a testvérem Sebestyén – aki 50 százalékban tulajdonostársam – sokat segít abban, hogy mindezt fölvállaljam. Természetesen a munkatársaim közül jó páran vállalnak plusz terhet, hogy a cég működése ne vallja kárát az én közéleti szerepvállalásomnak. A családom inkább megsínyli mindezt, a feleségem nagyszerű társam, nélküle nem tudnám vállalni a társadalmi feladatokat, bár a türelme lassan már fogy és többet szeretnék együtt lenni a négy éves kisfiammal is. Ehhez a munkához elengedhetetlen a biztos, kiegyensúlyozott családi háttér.

Laza Mihály a Sörüzem Kft. ügyvezető igazgatója, a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökségének tagja és a keszthelyi térségi szervezet elnöke beszélgetésünk elején felidézte annak a vállalkozói csoportnak a múltját, amelyik ma – azóta kibővült létszámmal – a Keszthely Térségi Vállalkozók Klubja néven ismert. Az azonos gondokkal, problémákkal küzdő vállalkozók szinte azonnal megtalálták a közös hangot, s ezt követően született az elhatározás, létre kell hozni egy olyan civil szerveződést, amely a a gondok jelentős részét magára vállalva segítheti a térségben élő vállalkozók munkáját. Feltett szándékuk volt, hogy aktívan bekapcsolódjanak a közéletbe, ám ennek első fogadtatásai a „mit akarnak ezek itt?” megjegyzések szintjén zajlottak. Ma már sokan tudják e kérdésre a választ.

A Keszthely Térségi Vállalkozók Klubjának megalakulását követően került bevezetésre a kötelező kamarai tagság. Hamar jött a felismerés, hogy a közös érdekekért csak a közös fellépéssel tud a klub tagsága tenni valamit. – Éreztük azt, hogy a gazdaság szereplőinek csak akkor van előrelépési lehetősége, ha egységesen jelenünk meg a piacokon és egységesen képviseltetjük magunkat – mondja Laza Mihály. – Így született meg a döntés, hogy a kamarai munkában alkotóan vegyünk részt, hiszen csak akkor tisztességes a kamarai munkát bírálni, ha abban részünk van nekünk is. Ekkor hoztuk létre a térségi vállalkozói kamarai tagozatot, azzal a szándékkal, hogy a térségben prioritást élvező idegenforgalmat kívánjuk támogatni és ehhez kerestünk partnereket, valamint a jobbítás lehetőségét. A klubtevékenység és a kamarai tevékenység azóta is szoros egységet alkot ebben a körben.
– Egyetértettek a kötelező kamarai tagsággal?
– Már akkor megfogalmazódott, hogy igazán akkor lesz hatékony a kamara munkája, ha önkéntessé válik a tagság, s a vállalkozói kör belátja, hogy a közös érdekek, a közös képviselet és a közös fellépések okán egyéni érdekké válik a kamarai közösséghez való tartozás. Ma már világos az, hogy a közigazgatás és az önkormányzatok mellett létre kell jönnie egy gazdasági önkormányzásnak is és az önkéntes tagság mellett csak ez a járható út.
– Most, hogy az év folyamán megszűnik a kötelező tagság, itt a térségi kamaránál érezhető-e a mozgolódás, csökkenni fog-e a létszám?
– Úgy érzem, hogy azok a nagyobb és közepes cégek, amelyek számára fontos a vállalkozásuk jövője, kialakult jövőké- pük van a gazdaságról, annak változásairól, azok tudják, hogy csak szervezett formában lehet megóvni és védeni az érdekeiket. A megyei értékelés statisztikai adatai azt mutatják, hogy nem várható jelentős változás ebben a térségben a kamarai tagság összetételében. A nagyvállalkozásokról már most azt lehet mondani, hogy egyértelmű számukra a kamarai tömörülés.
– Az uniós csatlakozás számos kérdőjele között ott van, hogy miként lehet megfelelni a minőségi és az egyéb elvárásoknak, s mellette jogos félelmet kelthet a hazai piacról való kiszorulás lehetősége is. Úgy érzi, tudnak ez ellen tenni valamit?
– A rendszerváltáskor, a gazdasági élet átalakulásakor nagyfokú tőkehiány jellemezte a magyar gazdaságot, s ezt csak a külföldi befektetőkkel lehetett oldani valamelyest. Ez sajnos megszabott egy irányvonalat. Biztos, hogy egészségesebb lett volna, ha ezt a gazdaságot mi magunk tudtuk volna újra felépíteni, de ennek akkor nem volt reális esélye. Most az a feladatunk, hogy ezen a ponton megállítsuk ezt a folyamatot, megpróbáljuk megerősíteni a kis– és középgazdaságokat. Ma már jobbak a pénzügyi feltételek ehhez. Igazán azok a hazai vállalkozások tudnak tenni a hazai piac védelme érdekében valamit, amelyek még a rendszerváltás előtt alakultak, s mára már jelentősen megerősödtek. A kereskedelemben érezhető a multik terjeszkedése, de szerencsére nem olyan mértékben, mint Ausztriában, vagy Németországban.
– Ennek a vállalkozói közösségnek milyen a kapcsolata a város vezetésével?
– Az előző ciklus második felében már érződött, hogy kezdenek elfogadni bennünket, kíváncsiak a véleményünkre. Jelenleg is hasonló a helyzet, szerintem aktívabbá kellene tenni ezt a kapcsolatot. Mi nem politikai szereplőként kívánunk részt venni a közéletben, hanem a gazdaság szereplői akarunk maradni, s ebben a mivoltunkban kívánjuk segíteni a város és a térség gazdasági életét.
– A cég vezetése, a klub, a kamarai tisztségek sok időt vesznek igénybe, a család hogy viseli mindezt?
– Ennyi mindent csak egy kiegyensúlyozott, jó családi háttérrel lehet felvállalni és végezni, hála Istennek, ezt a feleségem és a gyermekeim megértik és biztosítják.

Öt lövés az olimpiáért

Keszthely harmadik olimpikonja Ángyán József futócéllövő, aki már eddig is számos hazai és világversenyen bizonyította tehetségét, az elmúlt évben ezüstérmet szerzett a világkupán. 1999-ben elnyerte a „Keszthely város legjobb férfi sportolója” címet, s a BEFAG Erdész Lövészklub sportolója kvalifikálta magát a 2000. évi olimpiára is. A lövészklub számára meglehetősen nagy, s nem is teljes mértékben biztosítható anyagi terhet jelent Ángyán József olimpiai felkészülése. A Keszthely Térségi Vállalkozók Klubja kéri mindazokat, akiknek szívügyük, hogy városunk a sportolók legrangosabb világversenyén képviseltesse magát, jöjjenek el április 28–29–30-án és május elsején a Balaton partján lévő céllövöldéhez, ahol a Vállalkozók Klubja meghirdette a Keszthelyi Céllövő Versenyt. Egy-egy sorozatban 5 lövést adhat le mindenki, de többszöri próbálkozásra is van lehetőség. A verseny május 1-én 18 óráig tart, s 19 órakor lesz az eredményhirdetés, amikor is a győztesek átvehetik jutalmukat, s a résztvevők megtudhatják, hogy a négynapos verseny bevétele mekkora segítséget nyújt Ángyán József felkészüléséhez!
Jöjjön el Ön is, lőjük be együtt bajnokunkat az Olimpiára!

– Úgy érzem, hogy – túl azon, hogy alkalmanként én is pipázok – valamit el kell indítani, másokat is arra késztetni, segítsenek abban, hogy ez a város minél vonzóbbá váljon az ide látogatók számára, s a kastély mellett más színvonalas látnivalót is találjon Keszthelyen.
– A város támogatását tekinti szívügyének, ugyanakkor a Lámpaház és a lakása is Gyenesdiáson van.
– Nyolc éve költöztünk Gyenesdiásra, de az üzletet akkor is ide építettük volna, ha ez keszthelyi terület. A gyenesdiási polgármesternek, Szalóky Jenőnek és a testületnek erre a területre határozott elképzelése volt, s ez meghatározta ezt a lépésünket. Csak megjegyzem, a gazdasági életben erény a hosszú távú előrelátás.
– Támogatja a nemzetközi rendőri szervezet munkáját, s a kultúrát is. Milyen indíttatásból teszi ezt?
– A vállalkozók klubjában kialakult egy belső rend, amelyben mindenki más-más területet támogat – s ez a támogatás nem pénzben értendő első sorban. A most megalakult idegenforgalmi kht. támogatásának például az a lényege, hogy a város e célra szánt pénze megháromszorozódik a minisztérium által nyújtott segítséggel. Ennek hosszú távú, pozitív hatásai lehetnek.

Az egyéni indíttatásaim pedig abból adódnak, hogy a világ számos pontján van csodálatos idegenforgalom, amiből az ott élők, s az adott település is jól megél. Ezeknek a helyeknek a miliője, a kulturális és épített adottságai messze alatta vannak mindannak, amit Keszthely tud, s tudna nyújtani a vendégeinek. Hogy máshol mégis jobban élnek az idegenforgalomból? Igen, mert a semmiből is kitalálták, milyen program kell a pihenni vágyóknak, melyik nációt mi érdekli, stb. Keszthelyen még igazán hiányzik mindez. Nos, mi a segítség nyújtásával a magunk parányi részét tesszük le mindazért, hogy a város szépüljön, gazdagodjon a kultúrája, s ezáltal egy gazdagabb, igényesebb turistaréteg jelenjen meg a térségben.
– A vállalkozók egy része – bár jól menő üzlethálózatot, vagy más jellegű vállalkozást vezetnek – még nem így gondolkodik.
– Kétségtelen, hogy a klub közösségének nagy formáló ereje van. Szerencsésnek tartom magam, hogy a vállalkozói klub alapító tagjai közé tartozom. A vélemények cseréjével – még ha azok különböznek is – formáljuk egymás világról, gazdaságról, és sok egyébről alkotott véleményét, s bizonyos dolgok megítélését. Megpróbáltuk a magunk lehetőségeivel – kihelyezett táblák – idecsalogatni a vendégeket, s ez nem csak a mi hasznunkat jelentette. Saját köreinkből szervezünk tisztasági akciókat, néha érthetetlen falakba ütközve. A klub közösségének tagjai – s ezt bátran kijelenthetem – nem azért teszik a dolgukat, hogy ezáltal egyénileg előtérbe kerüljenek. Aki – s ezzel jómagam is így vagyok – belső indíttatásból érzékeny a közélet, az őt körülvevő társadalom problémáira, az nem tudja tétlenül nézni a filléres gondokkal küzdő, ám jelentőségében, tevékenységében rendkívülit nyújtó intézmények vergődéseit.
A Lámpaház menyezetéről alálógó lámpák egyszer gazdára találnak, s a legkülönbözőbb helyekre viszik el a fényt.

Mecenatúra 2000-ben

A Balatoni Múzeumban látható „A magyar pipa története – a magyar történelem a pipákon” című kiállítás megnyitóján dr. Müller Róbert, a múzeum igazgatója köszönetet mondott mindazoknak, akik tevékenyen, vagy támogatás formájában hozzájárultak a hazánkban eddig egyedülálló millenniumi kiállítás létrehozásához. A támogatók sorában elhangzott a Keszthely Térségi Vállalkozók Klubja és a Lámpa Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. neve is.
– A vállalkozói klub nagyon sok és hasznos gyakorlati segítséget nyújtott azzal, hogy bizonyos anyagokat biztosított a kiállításhoz, – mondja dr. Müller Róbert. – Vállalták a szállításokat, s nem utolsósorban, hogy a megnyitón résztvevő vendégeket megkínálhattuk egy-egy pohár pezsgővel, s a kiállításhoz kapcsolódó fogadás terhét is magukra vállalták. A legnagyobb jelentőségű az a támogatás, amelyet a Lámpa Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. tulajdonosa, Süte Lajos úr nyújtott számunkra a kiállítás megrendezéséhez. A múzeum számára nagy hasznot jelent, hogy a kiállítás kapcsán egy teljesen új installációhoz jutottunk, amely a kiállítás körútja után visszakerül ide, a keszthelyi múzeumba és egyéb kiállításokhoz is felhasználhatjuk. A 19 vitrin teljes világító berendezését térítésmentesen biztosította számunkra Süte úr. A múzeum költségvetése és a jelenlegi árak viszonylatában ez rendkívül jelentős segítség számunkra.
Ezek szerint Keszthelyen, ebben a városban, ahol a Festetics család mecénási szerepének köszönhetően iskolák alapíttattak, ahol a kultúra és az irodalom a támogatásnak köszönhetően meglelte fellegvárát, él még a mecenatúra szelleme. Az egészségügy, az oktatás és a kultúra területén ma nagy szükség van a segítő támogatásra, ám ez közel sem azt jelenti, hogy kinyílik a mesebeli pénztárca, amelyből sohasem fogy ki a pénz. Sokkal inkább a közösségek közötti párbeszédekben rejlik a megoldás, s így lehetséges megoldást keresni a gondokra. A segítő kéz, a felvállalt munka, az önköltségi, a megfelelő összeköttetés megtalálása együttesen jelentik a segítséget. A klub tagjai egyénileg is a klub nevében nyújtanak segítséget. Sokan fordulnak segítséget kérve a közösséghez, s van aki csalódottan, van, aki elégedetten távozik. Csalódott, aki segítő ötleteket kap a pénz előteremtéséhez, ám méltatlannak tartja az ebben való aktív részvételt, s örül az, aki az ötletek hasznosíthatóságából profitál. A vállalkozók klubja nem jótékonysági intézmény és nem is akar azzá válni. A klub tagjai a „segíts magadon” elv szerint dolgoznak, élnek és nyújtanak segítő támogatást a közösség javát szolgáló eseményekhez.