Gyógyfürdőkórház

Hévízen a Szent András Gyógyfürdőkórházban tartotta tudományos ülését a Hévízi-tó Alapítvány, amelyet az elmúlt év eleje óta új kurátorok irányítanak. Az 1990-ben létrehozott alapítvány kuratóriumának 1995-ben lejárt a mandátuma, s az új kuratórium 1995 óta végzett munkájáról, elért eredményeiről Kumánovics György, ennek az időszaknak az elnöke számolt be. 2004-ben ismét megújult a kuratórium, s a jelenlegi elnök beszámolóját követően a résztvevők tudományos előadásokat hallhattak, megtekinthették a „Dokumentumok Hévíz védelméről” című dokumentumfilm ősbemutatóját.

A résztvevőket Vancsura Miklós főigazgató köszöntötte.

A Hévízi-tó Alapítvány Kuratóriuma tudományos ülésének résztvevőit Vancsura Miklós, a kuratórium alelnöke, a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Kht. főigazgatója köszöntötte. Beszédében szólt az alapítvány létrehozásának céljáról: megőrizni a tó gyógyító hatását, tudományosan figyelemmel kísérni a változásokat, védeni és óvni a gyógytó természeti környezetét.
A Hévízi-tó Alapítvány korábbi időszakáról Kumánovics György, a kuratórium volt elnöke számolt be a hallgatóságnak. Elmondta, hogy a végzett munka igazolta, hogy szükség van az alapítvány tevékenységére, ezért határozatlan időre módosították a működését. Az alapítványon keresztül vált biztosítottá a tó folyamatos kutatása, s a tudományos eredményeket a gyógyfürdőkórházzal közösen sikerült elérni. Ennek köszönhetően az alapítvány a balneológiai egyesület kezdeményezésére megalapította a Magyar Balneológiai Kutatóközpont Közhasznú Alapítványt, amely arra hivatott, hogy internálja és összegyűjtse a magyar balneológiai kutatásokhoz szükséges forrásokat és ebből finanszírozza a gyógyvízzel és a gyógyiszappal kapcsolatos kutatásokat.

Kránicz Ferenc az alapítvány jelenét vázolta.

Mint elhangzott, nem igazán sikerült a tervezett kutatások anyagi forrásait megteremteni, pedig nagyon sok téma volt és van, amelyeknek a kutatását folytatni kellene. Eredménynek ítélte, hogy elkészült egy tudományos szempontból is alapos vizsgálat a Hévízi-tó környezetéről, s ebben jelentős szerepe volt a kórháznak is.
Kránitz Ferenc, a Hévízi-tó Alapítvány Kuratóriumának jelenlegi elnöke az alapítvány jelenéről számolt be. A 2004. február 6-án megválasztott új kuratórium elnökségének tagjai dr. Szakonyi József reumatológus főorvos, dr. Fazekas János bányamérnök, Tóth György hidrogeológus. A kuratórium alelnöke Vancsura Miklós mérnök-közgazdász, a gyógyfürdőkórház főigazgatója. Kránitz Ferenc elmondta, a 15 éves adatgyűjtő rendszer mára már elavult, cseréjét a közeljövőben meg kell oldani. Az elmúlt évben megtörtént a tó bakteorológiai vizsgálata. Rendszeres biológiai vizsgálatok már 198 óta folynak a tavon, s a meghívott kutatók az évszakokhoz igazodva folyamatosan figyelemmel kísérik a tóban zajló változásokat. A kuratórium lépéseket tett annak érdekében, hogy ne csak a tó, hanem annak teljes környezete élvezhesse a természetvédelmet, ennek érdekében folyamatosan kapcsolatot tartanak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatóságával. Az alapítvány gazdálkodásáról szólva az elnök elmondta a kiadásokat a költségtakarékosság jellemzi.

A Hévízi-tó állapotáról elsőként Csiszár Viktor ökológus számolt be a tudományos ülés résztvevői előtt. Hangsúlyozta, elsődleges, hogy a tó továbbra is a gyógyászatot kell szolgálja, a turizmus csak másodlagos lehet e szempontból.

A Hévízi-tó 4,44 hektár kiterjedésével és a tavat körülvevő 50 hektár területű véderdőjével a világ legnagyobb tőzegmedrű, melegvízű gyógytava. Különlegességét növeli még az a páratlan természeti látvány, ami a látogatókat itt fogadja, a park közepén elhelyezkedő csillogó víz, a vízfelszínt borító páraréteg és az indiai vörös tündérrózsa, amely az egész tóban megtalálható. Az ovális alakú tó lemélyebb pontja a forrásnál 38,5 méter, hőmérséklete a föld mélyéből előtörő hideg és meleg forrásvizek keveredésének eredménye. Ez a kevert melegvíz táplálja a tavat. Vízhozama az elmúlt 50 évben meglehetősen ingadozott, 250-780 liter között változott másodpercenként. Az elmúlt három évben a szárazság miatt stagnált, ám rövid időre meghaladta a 420 liter/másodperces hozamot. A jelenlegi állapotból kiindulva további hozamnövekedésre is lehet számítani. A forrásból feltörő víz a keveredést követően ma már tartósan meghaladja a 38,5 Celsius fokot.
A tó és közvetlen környezete 1993. óta védett, 2003-ban elkészült a komplex természetvédelmi kezelésének terve. 2002-ben a kórház felterjesztette a gyógytavat a világörökség magyar ajánlási listájára, s 2003. elején fel is került a Tapolcai-medence tanúhegyeivel és a Tihanyi-félsziget természeti jelenségeivel közösen a listára. Mint elhangzott, sajnos azóta nem sok minden történt a védetté nyilvánítást illetően, ezért a kórház a közeljövőben Tapolca és Tihany önkormányzatával közösen próbál lépéseket tenni ez ügyben.
Az ülésen megjelent Tihany önkormányzatának jegyzőasszonya is, aki elmondta, a testület többször tárgyalt ez ügyben, s kialakult az a többségi álláspont, hogy elsősorban a távolság miatt Tihany önkormányzata nem tud mit kezdeni a világörökségbe való közös nevezéssel. A testület egy legutóbbi határozata értelmében Tihany továbbra is együttműködik Tapolcával és Hévízzel a világörökségi jelölésben, de a világörökségre önállóan kíván pályázni.
Tapolca képviseletében elhangzott, hogy az önkormányzat továbbra is a közös jelölést támogatja, hiszen a pályázat elbírálásakor a nagyobb közösség jelentősebb eséllyel indulhat a világörökségbe való felkerülésért.
A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának 2004. május 7-ei vezetőségi értekezlete egyébként megerősítette a hármas jelölést az ajánlási listán.
Vancsura Miklós a világörökségi jelöléssel kapcsolatban elmondta, Somogy, Veszprém és Zala megye közgyűlései is támogatják a közös jelölést. Azonban nem tapasztalható, hogy ez ügyben bárki bármit is tenne, nem történnek konkrét lépések. Javasolta a három település önkormányzatának, hogy júniusban egy közös egyeztetésre üljenek össze, s végre kaphasson minden fél tiszta képet arról, hogy kinek mi az érdeke. Legnagyobb problémának a főigazgató azt tartja, hogy egyáltalán szakmailag hogy lehet összekapcsolni ezt a három térséget. Elképzelhető, hogy a vulkáni működés kapcsán, a Hévízen feltörő víz melegedési folyamatán keresztül lehet megtalálni a kapcsolódást, de ez igazán a szakemberek feladata lesz. A további lépések tisztázása rendkívül fontos, meg kell teremteni a szakmai alapokat, mert az érdekeltek helyett ezt senki nem fogja elvégezni. A világörökségi jelöléssel kapcsolatos politikai támogatás is megvan, s közösen kell erősíteni a koncepciót.

A Hévízi forrástó eredetével, hasznosításával évszázadok óta foglalkoznak a tudós elmék. Az idők múlásával, az ismeretek bővülésével egyre közelebb került a tudomány a valóságos helyzethez és egyre jobban megismerték és felismerték a forrástó és környezetének kölcsönhatásait. Ennek ellenére még az utóbbi évtizedekben is megjelennek ellenvélemények az emberi beavatkozás hatásait illetően.
A „Dokumentumok Hévíz védelméről” című film már 1990-ben elkészült, s Hévízen a Hévízi-tó Alapítvány ülésén volt az ősbemutatója. A film a népszerű tudományos ismeretek szintjén mutatja be egyrészt a forrástó kialakulását, másrészt azokat az emberi hatásokat, amelyek jelentős részben felelősek a vízhozam csökkenéséért. A nézők megismerhették a filmből azokat a meg nem valósult műszaki beavatkozásokat is, amelyek a vízhozam pótlását lettek volna hivatottak szolgálni. A film bemutatása előtt mondott bevezetőt dr. Böcker Tivadar forgatókönyvíró. A film rendező-operatőre Rozsnyai Aladár, narrátora dr. Juhász Árpád.
A tudományos ülés végén Vancsura Miklós főigazgató ajándékokat adott át a korábbi kuratórium tagjainak – köztük Vértes Árpád polgármesternek – megköszönve azt a munkát, amellyel az alapítvány több éves tevékenységét segítették.

A Hévízi-tó kémiai összetételéről Kaló Ibolya vegyészmérnök adott tájékoztatót. A gyógytó legfontosabb kémiai paramétereit táblázatokon is megtekinthették az ülés résztvevői. Az általános vízkémiai összetevők tekintetében 1993 óta nem következett be lényeges változás.

A szulfidtartalom a 2001-es mérésekhez képest a forrásbarlang kevert vízében emelkedett, a kráter feletti és a déli elfolyó vízben nem változott. Az érzékeny helyszínen vizsgált paraméterek tekintetében megfigyelhető évszakos ingadozás, és változás a korábbi évekhez képest. A redukciós zóna területe nem változott a 2001-es mérésekhez képest.
Professzor dr. Ponyi Jenő hidrobiológus rövid tájékoztatót adott a tóban található élőlény csoportokról, kiemelve néhány olyan szervezetet, amelyek a tóra nézve unikális fajnak tekinthetők. Kutatásainak eredményeiről 2002-ben a Hévízi forrástó ökológiai állapotáról szóló tudományos konferencián már részletesen beszámolt, s ez a konferencia teljes anyagát magában foglaló – Hévízi Könyvtár 15. kötet – könyvben is megjelent. A professzor ismertette a tavon végzett biomonitoring kutatásokat, azok lényegét, jelentőségét és eredményeit is.
Dr. Horváth Anna és dr. Mózes Magdolna főorvosok Hévíz gyógyvízéről tartott előadásukban a gyógyfürdő balneotherapias értékeiről, azon belül is annak fájdalomcsillapító, mozgásfunkció javító hatásairól adtak tájékoztatást. A két főorvos vizsgálatokat végzett derék és térdpanaszokban szenvedő betegek esetében, az úgynevezett három hónapos utánkövetéses módszer segítségével. Derékfájdalomban 16, térdfájdalomban 18 tüneti paramétert alkalmaztak. A vizsgálatokat a Hévíz B-14-es és a B-32-es kutak vizének gyógyvízzé nyilvánításához használták fel. Valamennyi tüneti paraméter esetében jelentős javulásról számoltak be, s ennek következtében a vizsgálataik alapján 2004-ben a rendeleteknek megfelelően a két kút elismert ásványvizének gyógyvízzé nyilvánítása is megtörtént.