Horizont

Aki délről, Fenékpuszta felől érkezik Keszthelyre, az végig kell haladjon a Csókakő- pataktól a Balatoni Múzeumig tartó – több kilométeren át húzódó – védett gesztenyefasoron. E közben balra tekintve ugyancsak láthatja a Fenékpusztánál kezdődő és a Festetics-kastélyig tartó, feketefenyők alkotta fenyves allét, amely ugyancsak védetté van nyilvánítva.

Mindkét fasor kora jóval meghaladja a száz évet. A geszte-nyefák létére az utóbbi időben nagy veszélyt jelent az úgyne-vezett aknázómoly és más környezeti hatások. Mindezekről a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar Növénytani és Növényélettani Tanszékének vezetőjével, dr. Szabó Istvánnal beszélgetet-tünk.
– Megítélhető-e a gesztenyefasor kora?
– A gesztenyefasor a fehérvirágú vadgesztenye példányaiból épül fel, és az országban egyedülálló, leghosszabb fasora. Pontos adatokkal nem rendelkezem a korát illetően, de az előző század fordulójának éveiben ültették, tehát egy száz éves fasornak tisztelhetjük.

– Az utóbbi időben több helyen is ritkult a fasor, milyen veszélyeknek vannak kitéve a gesztenyefák?
– Alapvetően az úgynevezett puhafájú fák közé tartoznak a vadgesztenyefák, s ezek viszonylag kisebb életkort élnek meg, s így jobban ki vannak téve a kártevőknek, elsősorban a gombáknak. Több öreg fán láthatjuk itt Keszthelyen a taplógomba termőtestének a megjelenését. Ez azt jelenti, hogy korábban 20-30 éven keresztül a fák szállítónyalábjaiban éltek a gombafonalak, s ez is jelzi a fák elöregedését. Sajnos ez ellen nincs védekezési lehetőség, s tudomásul kell venni, hogy az elöregedéssel az ellenálló képességük is csökken. A másik veszélyt az aknázómoly jelenti, amely az elmúlt évek szárazabb és melegebb időjárása következtében a gesztenye őshazájából, Kis-Ázsiából felvándorolt, s elérte még Ausztriát is, ahol a konstantinápolyi császári nagykövet jóvoltából díszfaként ter-jedt el néhány évszázada ez a fafaj. Az aknázómoly az utóbbi évtizedben nyár közepére leperzselte a gesztenyefák leveleit. A harmadik probléma, amely ugyancsak a levelek perzselődésében és az őszi másodvirágzásban tűnik fel elsősorban, a légszennyeződés. Ez különösen akkoriban volt tapasztalható, amikor még nem készült el az elkerülő út, s a nyári idegenforgalomban a kipufogógáz szabályosan leperzselte a leveleket. A városon belül a kipusztulás egyik oka még a téli sózás, különösen akkor, ha tömény koncentrátum szivárog le a talajba, például a buszmegállók környékén.

– Védett fasorról lévén szó, van-e mód a kipusztult egyedek pótlására?
– 1977-ben végeztük el az első felmérést a Balatoni Múzeumtól egészen a Csókakő-patakig, a természetvédelmi hivatal munkatársaival. Akkor minden egyes fa méretét és állapotát feltüntettük. Azóta ilyen jellegű felmérés még két alkalommal történt, s ezek megerősítik azt, hogy egyre több a foghíj a faso-ron. Több helyen ültettek be fehér, illetve az utóbbi esztendőkben piros virágú vadgesztenye csemetéket. Ez szép és nemes cselekedet, de az utóbbi években ki is kellett vágni több fát, mert az erős viharok hatalmas ágakat, törzsdarabokat törtek le, s ez életveszélyes a közlekedésre nézve is. Sajnos, a természetes elöregedés révén eljutott a fasor egy olyan állapotba, amikor meg kellene fontolni, hogy helyenkénti pótlással, vagy pedig egy tervszerű felújítással lehetne megoldani a fasor gondját. A vadgesztenyefák elég gyors növésűek, tíz éves korukban már szép lombot is adnak. Érdemes lenne a nemesvitai példát követni, ahol a bekötőút melletti csodálatos jegenyenyár fasor mellett kívül, újratelepítették a fákat, s ahogy azok nőnek, úgy veszik ki az elöregedett példányokat.

– Ugyancsak keszthelyi kuriózum a fenyves allé, amelynek eredete a Festetics családhoz kötődik.
– A fenyves allé az uradalom gazdasági főtengelyét képviselte észak-déli irányban. Két fő része van, az egyik a Vadaskerttől a Georgikon utcáig terjedő szakasz, ez elsősorban vadgeszte-nyéből és kevesebb feketefenyőből áll. Ide csatlakozott ki a kastélyból a Bécsi kapun keresztül a kocsiút. A másik szakasza pedig a Georgikon úttól Újmajoron keresztül vezet le a fenékpusztai majorsághoz, s ennek két szakasza van. Újmajorig egy sétakocsikázó szakasza van, innen lefelé pedig szélesebb az út, viszont közelebb vannak egymáshoz a fák. Ez a szakasz a majorság gazdasági forgalmat is ellátta. Európában nagy a becsülete az ilyen utaknak, s létezik is egy kategória, a történelmi utak kategóriája. Mi a hallgatói önkormányzattal öt évvel ezelőtt megpróbáltunk erre pályázni, sajnos sikertelenül. Ez egy gyönyörű út, bizonyítja azt, hogy földúton is lehet közle-kedni a megfelelő gondozás mellett. Régen a gazdatiszt első feladata volt eső után, hogy rendbe hozzák az út felületét, vízelvezetőkkel és más megoldásokkal. A fenyves allén is pó-tolni kellene a fákat, történtek próbálkozások is. A Balatonfelvidéki Nemzeti Park biztosította az új fenyőfákat, amelyek tulajdonsága, hogy idős korukra megváltoztatják a formájukat, itt ezen a vidéken a napernyőre hasonló lesz a lombozatuk. Sajnos ez a fasor is elöregedőben van, sok a töredezés, sok a kártevőjük és a korábbi helytelen gazdálkodás miatt a műtrágya és az istállótrágya lerakatok környékén kipusztultak a fák. Sajnos, mivel a fasor közútként nem üzemel, így önkormányzati források sincsenek az állagának megőrzésére. Amenynyiben a Festetics örökség program megvalósul, úgy a kastélytól a Fenékpusztáig terjedő projekt tengelye lehetne ez a fasor. Mindez kapcsolható lenne a város kulturális értékeit, a fenékpusztai történelmi emlékhelyet és a Kis-Balaton természetvédelmi értékeit összekötő sétaút elképzeléseihez.

Dr. Müller Róbert, a Balatoni Múzeum nyugalmazott igazga-tója 1967-ben végzett, s mivel Zala megye ösztöndíjasa volt, 1970-ig Zalaegerszegen a Göcseji Múzeumban dolgozott. 1970. február elsejétől dolgozott a Balatoni Múzeumban, amelynek 1979. október elsejétől volt az igazgatója. 25 évig vezette az intézményt, s számos régészeti siker fűződik nevéhez. Most május elsejétől Havasi Bálint új igazgatóként áll a Balatoni Múzeum élén.

– Milyen indíttatásból választotta életpályának a régészetet?
– Mint sok más kollégámnál, nálam is gyermekkoromban kez-dődött, amikor az iskolában elkezdtünk az őskorról tanulni. Ez a szerelem azután kitartó volt, hiszen a gimnáziumot követően történelem, régészet szakra jelentkeztem Szegedre. Persze ebben része volt egy idős evangélikus lelkésznek is, akitől németül tanultam, s vele nagyon sokat beszélgettünk a régészetről, a történelemről is, s igazából mindennek a szeretetét ő oltotta belém.
– Miért pont Zala megyét választotta hivatása munkaterületéül?
– Még egyetemista koromban sok terepbejáráson és ásatáson vettem itt részt a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete révén. Lenti környékén volt egy mikrorégiós projekt, amelyben dolgozhattam, s ekkor döntöttem úgy, hogy ebben a ré-gióban szeretnék tevékenykedni, hiszen itt nagy kihívást jelent a számtalan régészeti lelőhely. Szerencsém volt, mert a Göcseji Múzeumban éppen egy üresedés volt, megpályáztam, s elnyertem a régész állást, s az elmúlt öt évben már Zalában dolgozhattam.
– Pannóniának ez a területe a mai napig is rengeteg „kin-cset” rejt magában, úgy érzi, hogy hosszú távon lesz mit ten-nie itt a Balatoni Múzeumban?
– Határozottan úgy érzem, most is vannak olyan munkáim, amelyek ehhez a tájhoz kötnek. A zalaszántói halmokat mérem fel hétvégeken. Távlati célom, hogy ennek a vidéknek – Zalaszántó, Rezi, Várvölgy – bronzkori és vaskori kultúráját egy kissé jobban megismerjük. Ez közel áll az én kutatási te-rületemhez, a késővaskoron belül én az erődített telepekkel foglalkozom, ebből írtam a szakdolgozatomat és most a doktori disszertációmban is ezzel foglalkozom.
– Mennyire optimista a kutatásokat illetően, hiszen napja-inkban eléggé visszafogott az erre a célra fordítható központi támogatások összege?
– A saját kutatási területemet illetően egy kissé pesszimista vagyok, ugyanis valóban a költségvetési forrásokból kevés pénz jut a régészeti kutatásokra. Más területen azonban, például az autópálya építések kapcsán a megye déli területén, a magyar-szlovén vasútvonalhoz kapcsolódó megelőző régészeti kutatások viszont annyi új információt hoztak napvilágra, amelynek a feldolgozása évekig is eltarthat.
– A keresztrejtvények egyik definíciója: a régész öröme. A megfejtés természetesen a lelet. Mennyi ilyen örömben volt már része?
– Éveken keresztül tavasztól őszig kinn voltam a terepen, ásatásokon, s rengeteg ilyen örömöm volt már.
– Volt ezek között olyan, amire egy kicsit büszke is?
– Igen, az utóbbi két év szerencsésebbnek nevezhető és ré-gészeti szempontból is értékelhetőbb. Sikerült két római kori villát feltárnom, s az elmúlt évben egy rézkori idol került napvilágra. Ebből a megyében én találtam a másodikat, s az országban összesen három van belőle.
– A Balatoni Múzeum Keszthely kulturális életének egyik fellegvára. Milyen tervei vannak a múzeum jövőjét illetően?
– Mindenképp folytatni szeretném a tradíciókat. Amiben erősíteni kellene, az a múzeum reklám-, illetve PR területe. A múzeum méltán híres és nagy gyűjteménye kevésbé van szem előtt, s szóróanyagokkal, plakátokkal Keszthelyen kívül is fel kell hívni értékeinkre a figyelmet. Ez egy idegenforgalmi centrumban elengedhetetlen, s a turistákat ide kell csalogatni. A másik dolog, hogy az intézmény az épület beázásának gondjával küzd, a raktárak elavultak, s mindenképpen meg kell keresni azokat az anyagi forrásokat, amelyek segítségével ezek a hibák kiküszöbölhetők, az épület állaga megóvható. Ez a két első dolog, amiben lépni szeretnék.

Tíz éve a Balatoni Múzeum egyik legjelentősebb tárlata a kétévente megrendezett Országos Kerámia és Gobelin kiállítás, amely egyre népszerűbb az alkotók, és természetesen az érdeklődő közönség körében is. A Pelso 2005 kiállítás egyben a Balaton Fesztivál egyik jelentős alkotóeleme is.

A Laczkó Ibolya művészettörténész által rendezett kiállítást, s az alkotásokat dr. Müller Róbert régész, a Balatoni Múzeum nyugalmazott igazgatója méltatta a megnyitón. Ez alkalommal a művészeknek az előző kiállításon már meghatározott témakörben kellett ihletet találni, azaz a bort, a szőlőt és az azt érlelő balatoni tájat kellett alkotásaikban megjeleníteni. Dr. Müller Róbert megnyitójában utalt arra a korábbi félelmére, hogy a Pelsot is eléri a sorozatok sorsa, ellaposodva érdektelenségbe fullad.
– A mostani kollekció azonban eloszlatta a kételyeimet – mondta egyebek mellett. – Az előzsűri után 66 művész alkotásai láthatók a tárlaton, amely méltán nevezi magát országos kiállításnak. A művek mind a megjelenített témát, mind az alkalmazott technikát tekintve jól reprezentálják az iparművészet e két ágának hazai sokszínűségét.
Dr. Müller Róbert kiemelte a sokszínűen megmutatkozó alkotói fantáziát, amely a kerámiákat éppúgy jellemzi, mint a textil műveket, majd köszönetet mondott a kiállítás létrejöttében, előkészítésében résztvevő kollégáinak. A zsűri egyhangú döntése alapján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díját Erdélyi Eta – Harmati Zsófia textilművészek kapták. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját Takács Zoltán keramikusművész vehette át. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének díját Nyíri Katalin textilművész érdemelte ki, a Da Bibere Borlovagrend Balogh Edit textilművész alkotásait díjazta. Zala megye díját Szemereki Teréz keramikusművész, Keszthely város díját Polgár Ildikó keramikusművész vehette át. A kiállítás május 10-éig várja a látogatókat a Balatoni Múzeum földszinti és emeleti kiállítótermében.

Négy napig tartó programzuhatag cseppjeiben fürdőzhettek azok a gyógytelepülést felkereső vendégek, akik április utolsó hétvégéjén, illetve május elején kilátogattak a Deák térre és a Hévíz Galéria átriumába.

A hatalmas fesztiválokhoz szokott közönségnek ezúttal sem kellett csalódnia, hisz az egész napos népművészeti és kézműves kirakodóvásáron kívül, ételt-italt kínáló falatozók is várták az „ízek alkalmi sugárútjára” betérőket. A Helikon Rádió város napi és anyák napi élő kívánságműsort sugárzott, a kézműves foglalkozásokra szakosodott játszóházakat pedig a gyerekeken kívül felnőttek is felkeresték.
A májusváró ünneplés jórészt a könnyed kikapcsolódás jegyében telt. Pénteken este a város napi bálon a Dance zenekar húzta a talpalávalót és a közönség alig akarta leengedni a színpadról Poór Péter táncdalénekest. Másnap a szlovéniai Hagyományőrző együttes váltott egy órás bérletet egy néptánc bokréta bemutatásához, majd a jubileumi bál előtt a helyi Elvis imitátor Chubby Presley parádézott. Május elsején is a zene, illetve a tánc jutott főszerephez. Koncertezett a Hévízi Rézfúvós Együttes, rocky show-t adott elő a Hévízi Sportkör White Horse Akrobatikus Rock and Roll Szakosztálya. A Hévízi Tiszta Forrás Dalkör és Citerazenekar egy népdalcsokor előadásával kereste a közönség kedvét és hangversenyt adott egy finn gyermekkórus is. A mindvégig kitűnő időjárási körülmények között zajló monstre program a Signal Duó táncestjével zárult.

Az elmúlt héten rendezte meg a Kis-Keszthelyi Óvodáért Alapítvány a hagyományos pünkösdi műsorát a Helikon Kastélymúzeum tükörtermében, a termet zsúfolásig megtöltő közönség előtt. A műsor előtt dr. Dorgai Lászlóné, a Sopron utcai Óvoda vezetője köszöntötte a vendégeket dr. Czoma Lászlóné, az alapítvány fővédnöke, valamint a Kísérleti utcai Óvoda nevében, egyben köszönetet mondva az adományokért is. Elmondta, hogy az alapítvány javára befolyt összegre nagy szüksége van az intézményeknek, az ide befolyt pénzből ezúttal az udvari játszótéri eszközök felújítását kívánják megvalósítani. A műsorban a gyermekeken kívül ezúttal is fellépett – klasszikus és népzenei művekkel – az óvónőkből alakult kórus is.