Kultúra

Mikus Gyula festőművész születésének a 100. évfordulóját ünnepelték október 16-án a családtagok, a barátok, s művészetének tisztelői.

Mikus Gábor köszönti a barátokat és a tisztelőket.

A megemlékezés a Szent Miklós temetőben kezdődött, ahol Cséby Géza szavait követően koszorúkat, virágokat helyeztek el a Balaton festőjének sírján. Délután a Mikus Galéria várta az érdeklődőket, s a jubileumi tárlat egyedülálló élményt kínált, hiszen számos magántulajdonban, vagy galériák tulajdonában lévő Mikus festményt is megtekinthetnek most a látogatók. Az ünneplőket Mikus Gábor köszöntötte, majd Cséby Géza, a Goldmark Károly Művelődési Központ és Szabadtéri Színház igazgatója elevenítette fel Mikus Gyula művészi pályafutását.
Mikus Gyula 1905-ben született Celldömölkön, ötéves korában szüleivel Tapolcára költöztek. Már kis korában sokat rajzolt, festegetett, s ezt az utat egyengette polgári iskolai rajztanára, Frimmel Gyula. A tanítóképzőt Szegeden végezte, s itt is minden szabadidejét rajzolással, festéssel, mintázással és faragással töltötte. 1927-ben került Zalaszántóra tanítónak, ahol a falusi környezet, a zalai táj szépsége, a munkában megfáradt emberek élete kínált számára ezernyi témát. Mikus Gyula sajátos stílusát önmaga alakította ki, hiszen nem voltak mesterei. Dr. Bodnár Éva művészettörténész így írt munkásságáról: „Mikus Gyula stílusában nem kötődik szorosan senkihez, nem voltak mesterei, maga kísérletezte, alakította, érlelte ki formanyelvét, a kolorisztikus, impresszionisztikus festői megjelenítést. Érzékletes látás, valósághű térértelmezés, a jelenségek plain airben való tolmácsolása, gazdag színvilág, kékek, zöldek, halványlilák harmóniái jellemzik festményeit…”
Dr. Czoma László a megnyitón a Mikus Gyulához fűződő kapcsolatáról szólt, felidézve a hosszú beszélgetéseiket. A Helikon Kastélymúzeum igazgatója szólt azokról az évekről, amikor Mikus Gyula nem vállalta fel a szocreál-stílusban elvárt alkotások elkészítését, inkább elfordult a természet, s elsősorban a Balaton felé. „A Balatont festettem télen, nyáron, kora tavasszal, késő ősszel. Amikor úgy tűnik mindent tudok róla, naponta újabb arcát fordítja felém. Kapcsolatom a tóval és környékével megbonthatatlan, már csak magammal elmúló…” írta Mikus Gyula önmagáról az 1980-as évek elején.
1989-ben lett Keszthely város díszpolgára, s tiszteletére születésének 100. évfordulóján a GKMK Pantheonjában a jubileumi tárlat megnyitását követően avatták fel emléktábláját, amely Lénárd Gábor alkotásaként őrzi immár Keszthely nagyjainak sorában Mikus Gyula emlékét.

A IV. Magyar Festészet Napjának programsorozata Keszthelyen Mikus Gyula festőművész 100. születésnapjáról való megemlékezéssel kezdődött.

Szent Lukács a festők és orvosok védőszentje, s vasárnap a program első rendezvényeként a Mikus Galériában emlékeztek a Balaton festőjének életútjáról, majd a Goldmark Károly Művelődési Központ és Szabadtéri Színház Panteonjában emléktáblát avattak a 100 éve született festő emlékére. A GKMK, a Fejér György Városi Könyvtár, valamint a Nők a Balatonért Egyesület Keszthelyi Csoportja által rendezett program folytatásaként hétfőn délután nyílt meg a Balaton Kongresszusi Központ és Színházban a Ritmus című kiállítás, amelyen Somogy, Veszprém és Zala megye festőművészeinek alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállításon Zemankovics Ferenc alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Kovács Miklós, a Magyar Turisztikai Hivatal elnökhelyettese nyitotta meg a tárlatot. A festészet napi rendezvényekhez számos kiegészítő program is csatlakozott, így előadás hangzott el dr. Nyárádi Attila főorvostól az emberi szervezet, Kertész Lajos zongoraművésztől a zeneművészet, és Sánta Gábor építésztől az építészet ritmusairól is. A Fejér György Városi Könyvtárban pedig csütörtökön nyílt meg Szarka Fedor Guidó grafikusművész kiállítása.

A Kenesei Zoltán által alapított Keszthely Város Köztéri Alkotásaiért Alapítvány jótékony célú hangversennyel kívánja segíteni, hogy Mikus Gyula kisplasztikája – kellő nagyítás után – a sétálóutcában kerülhessen elhelyezésre.
Az alkotást Mikus Gyula ilyen célra ajánlotta fel a városnak, ám a mű nagyított változatának elkészítéséhez jelentős anyagi támogatásra van szükség. A gazdag történelmi múlttal rendelkező Keszthelyen méltatlanul kevés a köztéri alkotás, ezért hozta létre az alapítványt Kenesei Zoltán, aki elmondta, céljuk a meglévő műalkotások védelme, s a város rangjához méltó művek gyarapítása. A szobor felállításának támogatására október 28-án 19 órakor jótékonysági koncertet rendeznek a Balaton Színházban, amelyen a Festetics György Zeneiskola tanárai, valamint a Helikon Kórus ad műsort, s a programban bemutatásra kerül a műalkotás alapját képező kisplasztika is.

Hatvan éves fennállása óta ötezernél is több diákot bocsájtott útjára, minisztert és miniszter-helyettest is adott az országnak az 1945-ben elindult keszthelyi mezőgazdasági iskola, mely ma a Nagyváthy János Szakközépiskola és Kollégium nevet viseli.

Az október közepén az intézmény tornacsarnokában tartott jubileumi ünnepségére meghívták a fenntartó megyei önkormányzat vezetőit, a képviselő-testület tagjait, a város elöljáróit, az intézmény jelenlegi és nyugdíjas pedagógusait, az egykori diákokat, a szülőket és mindazokat, akik valamilyen formában kötődnek a aranykorúvá ért „alma materhez”. Köszöntőjében Molnár Imre alpolgármester egyebek mellett kifejtette: az iskolának a magyar agrárium nehéz időszakában is sikerült talpon maradnia, és az országos tanulmányi versenyeken elért kiváló eredményekkel folyamatosan öregbítették az iskolaváros hírnevét. Az elmúlt tanévben „Keszthely Városért” kitüntetésben részesített Nagyváthy fenntartásához és felújításához forrásokat találó önkormányzat nevében az alpolgármester egy emlékplakettet adott át Zsadányi Istvánné igazgatónak. Ünnepi beszédében Kiss Bódog Zoltán, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke megköszönte, hogy egykor perifériára szorított emberként életlehetőséget biztosított számára az akkor „felsőfokú műhely”, amelyik az agrár-környezetvédelmi oktatást felvállalva járul hozzá szakemberek „kitermeléséhez”, javítva az ágazat lobbi képességét. A névadó jelentős mértékben járult hozzá, hogy hazánk élhető legyen környezetében, ápoltságában, hagyományainak megőrzésében is. A több fenntartói váltást megélni kényszerült intézmény következetes maradt a szakmai elvek képviseletében, a tisztességben, ezért az integrációs kényszer szülte versenyfutásban sem marad alul – hangzott el.
Vers, próza, ének, zongoradarab is elhangzott a tanulók által adott jubileumi műsorban és fellépett az énekkar valamint a Nagyváthy Néptáncegyüttes is.

Az Idősek Világnapja nemzetközi programsorozathoz igazítottan október első hétvégéjén a hévízi sportcsarnokban rendezték azt a helyi aranykorúakat köszöntő városi ünnepséget, melyre ezúttal is több száz nyugdíjas volt kíváncsi.

A fehér asztal melletti vendégfogadással egybekötött rendezvény nyugdíjas közönségét elsőként a szervező művelődési intézmény vezetése nevében felszólaló Balázsy Mária Éva igazgató köszöntötte. Az ünnepelteket szívélyes hangú beszédét felolvasva üdvözölte Vértes Árpád polgármester is, aki a fürdőtelepülés rangjának előbbre viteléért fáradozóknak gratulált, elismerve: beérett a sok munka gyümölcse. Mint jelezte: a város különösen sokat tesz az időskorúak megbecsüléséért. Élen jártak a Teréz Anyáról nevet kapott helyi idősotthon életre hívásában, és a jövőben is jó színvonalon gondoskodnak majd az intézmény fenntartásáról, mindennapi működtetéséről. A rövid beszédek után a színpadot az „Arany Ősz” Nemzetközi Fesztivál művészeti csoportjai foglalták el, hogy ők szórakoztassák közel két órán át az érdeklődőket.

Negyedszáz nyugalmazott köztisztviselő fogadta el a keszthelyi önkormányzat meghívását az Idősek Világnapja alkalmából a helyi városháza dísztermében október elején tartott ünnepségre, amelyet immár hagyományos rendezvényként tartanak számon a hivatalban.

A Belvárosi Csány-Szendrey Általános Iskola növendékei szívhez szóló köszöntőműsor előadásával lepték meg a korábban nyugállományba vonult hivatali munkatársakat, majd Mohácsi József polgármester szólt az ünnepeltekhez. A Keszthely vezetése nevében köszöntő gondolatokat megfogalmazó városvezető beszédében kitért arra, hogy a jelenlévők több évtizednyi lelkiismeretes közszolgálattal tettek bizonyságot arról, hogy minden nehézség ellenére érdemes volt dolgozni, küzdeni. A baráti és kötetlen hangvételben folytatott összejövetelen résztvevők a polgármester javaslatára az emlékek felidézése mellett, eszmét cseréltek a város múltjáról, jelenéről és jövőjéről is.

A hévízi városvédő egyesület fellebbezést nyújtott be a megyei közigazgatási hivatal felé a tervezett buszpályaudvar telepítési helyére vonatkozóan, arra hivatkozva, hogy a város lápterületet kíván bevonni a beruházásba.
A hivatal a közelmúltban levélben értesítette az egyesületet és az önkormányzatot arról, hogy a városvédők fellebbezésének nem tudnak helyt adni, mivel az egyesület sem tevékenységénél, sem felépítésénél fogva nem minősül ügyfélnek – fellebbezésükkel így érdemben nem tudnak foglalkozni.