Horizont

Furcsa év volt az idei a Helikon Kastélymúzeum igazgatója szerint. Czoma László úgy érzi, annak ellenére, hogy időnként kilátástalannak tűnt az intézmény helyzete, nemcsak talpon maradni sikerült, hanem még értékeket is fel tudtak mutatni ebben a nehéz időszakban. A legutóbb kapott nyolcszáz millió forintos támogatás pedig – mint mondja – történelmi korszakhatárt jelent a kastély életében.

– Mitől érezte kilátástalannak az intézmény helyzetét?
– Gazdaságilag igen nehéz időket éltünk át. A különböző megszorítások miatt bennem is nagy volt a feszültség, hiszen bárhogy alakulnak is a dolgok, a százötven dolgozónak minden hónap elején fizetni kell. A munkatársaim azonban ismét bebizonyították mire képesek. Már-már erőn felül vállaltak pluszmunkát, így sikerült megmutatnunk, mire vagyunk képesek együtt.
– A közelmúltban mintegy nyolcszáz millió forintos támogatást kaptak, feltételezem ez segít a gondokon.
– Ezzel a támogatással egy új fejezet kezdődött, mondhatnám: történelmi korszakhatárhoz ért a kastély. Megkezdődhetett a park rekonstrukciója. Ez azért fontos, mert szeretnénk, ha az épület, és az egész műemlék-együttes szerepelne a világörökség listáján. Nem a hiúság miatt, hanem mert így biztosítva lenne, hogy egységes lesz, egyben marad az egész. Nem darabolható szét. Magyarországon mára ez az egyetlen kastélypark, ami eredeti állapotban helyreállítható, megőrizhető. Huszonegy éves munkánk van ebben ügyben, persze, hogy aggódunk érte. A nyolcszázmillió forintból csodálatos, másfél hektáros rózsakertet alakítunk ki. Itt kap helyet a Zsuzsannát és a véneket ábrázoló szoborcsoport. Ha minden a tervek szerint alakul Európa legnagyobb terepasztalát is mi tudhatjuk majd a magunkénak. Nagy álmom egy virágóra. A kertészek már törik a fejüket, hogyan lehetne elkészíteni, hogy hajnaltól estig más-más virágok nyílása mutassa az időt.

– Úgy hallottam a gyengén látókra, illetve a vakokra is gondolnak.
– Igen, lesz egy „Vakok Kertje”. Itt a világ legillatosabb virágjait ültetjük majd el, és a növényeket szeretném márványból is kifaragtatni. Így a tapintással és a szaglással együtt talán az ő számukra is érzékelhetőbbé válik ez a csodás világ.
– Folyamatosan a jövőről beszél, pedig ebben az évben voltak jelentős kiállítások, fejlesztések…
– Való igaz, arra is büszkék lehetünk, hogy több, mint százmillió forintot költöttünk a lóváltó állomásra, valamint elkezdődött az Amazon Szálló újjáépítése. Sok látogatót vonz a „Lovas és ló ábrázolás a képzőművészetben” című kiállítás, és nagy sikere van a szakrális kiállításnak is. Most tárgyalok az egyházak vezetőivel, hogy legalább a jövő évben maradhasson még a tárlat. Kudarcként élem meg azonban, hogy nem sikerült bemutatni az Esterházy család kincseit, és nem kaptunk pénzt a hintómúzeum középső részébe tervezett zeneteremre. Persze nem adom fel.
– Azt mondta az idei év furcsa volt, időnként kilátástalannak tűnt minden. Mit vár 2006-tól?
– Biztosan nem lesz egyszerű dolgunk jövőre sem, de ahogy sokan mások én is szeretem a kihívásokat. Időnként vannak elgondolkodtató, csábító ajánlatok, de végül mindig úgy érzem, itt a helyem. Remélem a munkatársaim is szeretnek itt dolgozni! Őszintén kívánom, hogy legyenek boldogok a munkájukban, és a magánéletükben egyaránt, hiszen ez egyben a záloga is közös sikerünknek.

Idén májusban került a keszthelyi Balatoni Múzeum élére Havasi Bálint. A fiatal igazgató – saját bevallása szerint – kihívásokkal teli időszakban vette át az intézmény vezetését a nyugdíjba vonult dr. Müller Róberttől.

– Melyek voltak a jelentősebb események a múzeum életében május óta?
– A kiállítások közül a két legjelentősebbet emelném ki. Az egyik: „Az osztrák–magyar monarchia gyógyfürdői”, a másik: „A vívás története” c. rendezvény. Jövőre a mostaninál több kiállítást tervezünk. A közelmúltban született meg a döntés arról, hogy a Szépművészeti Múzeum vándorkiállítást indít útjára az országban. Az egyik állomása ennek a programsorozatnak Keszthely lesz. A téma: az egyiptomi halottkultusz. Emellett láthatja majd a közönség egy a Göcseji Falumúzeumban már bemutatott kiállítás anyagát, lesz fotótárlat, és sok minden mellett népi fafaragványokkal is megismerkedhetnek az idelátogatók.
– Elégedett a látogatottsággal?
– Sajnos az idegenforgalomban érezhető visszaesés a múzeumlátogatások számán is észrevehető. Augusztusig húsz, huszonöt százalékkal volt alacsonyabb a forgalmunk, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Aztán behoztuk a lemaradást, és a legutóbbi adatok alapján már elmondhatom: a látogatói létszám az előző évihez hasonlóan alakult. A helybeli oktatási intézményeket azzal próbáljuk segíteni, hogy tanulóik térítésmentesen nézhetik meg a tárlatokat. Örömteli, hogy egyre több iskola hozza el a diákjait egy-egy kiállításra, rendezvényre. A jegyek egyébként sem drágák, három gombóc fagylalt áráért már be lehet jönni a múzeumba. A tervek szerint a belépők ára jövőre is ennyi marad, vagy legalábbis jelentős mértékben nem változik.

– Terveznek-e nagyobb felújításokat, változtatásokat az intézményben?
– Ehhez sikeres pályázatokra volna szükség, aminek most még híján vagyunk. Saját erőből sajnos csak kisebb átalakításokra telik. Májusban az alagsorban és a padlástérben is elkezdtünk apróbb munkákat. Nagy eredmény, hogy a régészeti raktár rekonstrukciós programja már elindulhatott. Igen rossz állapotban van viszont a tető, egy-egy nagyobb eső alkalmával rendszeresen beázik az épület. Jó volna, ha a múzeum szigetelését is ki tudnánk javítani. Ezek, és a raktárak rekonstrukciós munkái azonban komoly összeget igényelnek, anyagi segítség nélkül nem tudunk mindent megoldani. Azért nem félek a következő évtől, bízom benne, hogy, ha a költségvetésünk szűkös is találunk támogatókat.
– Mennyire sikerült beilleszkednie, megtalálni a hangot a dolgozókkal és a városi intézmények vezetőivel?
– Azt hiszem mára sikerült. Nagyon jó a kapcsolatunk az önkormányzattal is, és számos intézménytől kapunk segítséget.
– Mit vár a 2006-os évtől?
– Főképp a rekonstrukciós munkák elvégzését, és ami ehhez szükséges: támogatást, nyertes pályázatokat. Izgalommal várom a már megkezdett, illetve előkészített régészeti feltárások eredményét is. Azt hiszem volt és lesz is kihívás bőven.

Éves közgyűlését tartotta a közelmúltban a Hévízi Szobakiadók Szövetsége, melyen a beszámolók között értékelték az elmúlt időszak munkáját, valamint a pénzügyi helyzetet. Tájékoztató hangzott el a tófürdőn eddig elvégzett munkákról és javaslattétel is elhangzott a tagdíj emelésére. A feladatok közül a legmeghatározóbb a marketing tevékenység: az elmúlt három évben összesen 12 millió forintot költöttek a város és a tófürdő reklámozására.

A Hévízi Szobakiadók Szövetsége jelenleg majdnem háromszáz főt számlál. A szervezetbe mindig decembertől február közti időszakban lehet belépni, és a tagságot meghosszabbíttatni – ismertette Dabóczi László, a szövetség elnöke. Az ülésen, az alapszabály módosításával határoztak arról is, hogy 2500 forintról 5000 forintra emelik a tagdíjat.
A szövetség az idei évben három magyarországi idegenforgalmi vásáron vett részt. A budapesti Utazás Kiállítás mellett Kaposváron és Kecskeméten is bemutatkoztak hasonló célú rendezvényeken. Számos seregszemlére prospektusaikat és árajánlataikat juttatták el, így idén 20 nemzetközi vásáron volt jelen a szövetség katalógusa. Aktívan részt vettek Hévíz város idegenforgalmi bizottsága és a Nyugat-balatoni Térségmarketing Kht. munkájában, s minden tevékenység azt szolgálta, hogy több vendéget csábítsanak a szobakiadókhoz.
Ami a gazdálkodást illeti: a szövetség 551 ezer forinttal nyitotta a 2005-ös évet, melyhez a tagdíjakból 587 ezer forint bevételre tettek szert. A költségvetéshez a legnagyobb támogatást, – 1,5 millió forintot – az önkormányzattól kapták, míg a Hotel Carbona által folyósított jutalék 353 ezer forintot tett ki – mondta Naszádos Antaltól, az ellenőrző bizottság elnöke. A rendelkezésre álló forrásból munkabérre és egyéb bér jellegű kiadásra nem költöttek, csak reklámok jelentettek ráfordítást.