Vállalkozók Klubja

Nádler József, a KTVKE korábbi elnöke harmadik éve önkormányzati képviselő. Ahogy annak idején a klub tagsága megkérte – s ez egyéniségéből is adódik –, nem kötődik egyik politikai irányzathoz sem, a testületben a döntéseit mindig a város érdekeit szolgáló józan ész diktálta.

– Az eltelt három év a képviselő-testületben lehetőséget ad az évenkénti tevékenység összehasonlítására. Az idei évet milyennek értékeli?
– Soha nem lehetünk elégedettek, annak ellenére, hogy ebben az évben eddig soha nem látott fejlődés valósult meg Keszthely életében. Szerettünk volna még ennél is többet tenni a városért, de min-dig vannak akadályozó tényezők, amelyek hátráltatják a munkánkat. Sok minden elkészült, főleg a rendkívül nagy összegű pályázati forrásoknak köszönhetően. Csupán ebben az évben ez a pályázati forrás meghaladja összességében a 2 milliárd forintot, s ehhez még az önkormányzat hozzátette az ezekhez biztosítandó önrészt is. Ebben az összegben természetesen benne van a kórház III. ütemének megvalósítására, valamint a kastély rekonstrukciójára elnyert összeg is, de a kastély is Keszthelyen van, s a fejlesztése a városunkat gyarapítja. Ekkora fejlődés ilyen rövid idő alatt eddig soha nem volt.
– Azért nem minden pályázat volt sikeres.
– Sajnos, jó lett volna, ha a színház rekonstrukciójának III. ütemére is elnyerjük a pályázatot, de ez az összeg a kastélynak jutott. Ugyanakkor számos területen volt pozitív változás, eltűntek a város úgynevezett szégyenfoltjai, a Sopron út 45., a volt téglagyár, a Bem-Szalasztó utcai saroképület. Igaz, ezek nem voltak gond nélkül megvalósíthatóak, de a város összképe mára sokat javult. A közmunka-programnak köszönhetően pedig rendezettek, gondozottak és tiszták Keszthely utcái, közterületei.

– A város fejlődése érdekében mit tart a legfontosabbnak?
– Az idei évben felújított úthálózatot, amelynek köszönhetően mintegy húsz önkormányzati út kapott teljesen új burkolatot, ehhez a város jelentős összeget biztosított a közel 70 milliós pályázati forrás mellett. Keszthelyen ilyen méretű útfelújítás nem volt az elmúlt húsz év során. A város vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy minél jobban hasznosítsuk a meglévő pénzeszközeinket, tartalékainkat. A város vagyona mintegy 35 milliárd forint, a hasznosítható vagyon mintegy 5 milliárd forint értéket tesz ki. Természetesen, ha szükséges egyes ingatlanok értékesítése, akkor annak csak az lehet a célja, hogy további önrészt biztosítsunk a hazai és az EU-s pályázatokhoz, amelyek a sikeres pályázatok esetén megsokszorozzák a befektetett összeget.
Nádler József elmondta, Keszthelynek nagyon sok intézménye van, s ezek fenntartásáról, fejlesztéséről is gondoskodnia kell az önkormányzatnak. Ugyancsak jelentős összegű forrás szükséges az önként vállalt feladatokra, hiszen ezek nélkül Keszthely nem lehetne az, ami.
– Az idei volt a legeredményesebb évünk, de ezt az előző két év során sikerült így megalapozni. Sikeresen lobbizott a város a fejlesztések, a fejlődés érdekében, s a mindenki által látható eredményeket sorolni is hosszan lehetne, a strandok felújításától, a Balaton medence elkészültéig, a kerékpárúttól az útburkolatok felújításáig. De már beszélhetünk a jövő évben megvalósuló, állami támogatással felépítendő tanuszodáról is, szeretnénk folytatni a szociális bérlakás programot, és egyebek mellett szólhatunk a város kiemelkedően jó közbiztonságáról is.

– Mi az, amit nem sikerült elérni, megvalósítani az elmúlt három év során?
– Sokszor a szemünkre vetik, hogy a munkahelyteremtés terén nem tett semmit az önkormányzat. Amit tenni tudnánk, azt pedig egyes személyek, vagy némely civil szervezetek – látható módon irányítottan – igyekeznek megakadályozni. Konkrétan az angolnatelepi beruházás megakadályozására gondolok, amely minimum 200 munkahelyet biztosíthatna a vendéglátásban gyakorlott munkanélküliek számára. A sármelléki repülőtérrel kapcsolatos beruházások viszont e szempontból is reményt keltőek.
– A klub tagsága hogy ítéli meg a képviselői tevékenységét?
– Rendszeresen beszámolok a klubban az önkormányzati munkáról, s a tagság is elégedett az elért eredményekkel. Néha megfogalmazódik egy-egy kritikai észrevétel, de minden esetben a jobbítás szándékával, egyébként nem szóltak bele eddig, hogy mit tegyek, mikor melyik gombot nyomjam meg a szavazások során. Egyértelmű számukra is, hogy a város érdekeit tartsuk szem előtt.

Besűrűsödtek az események az elmúlt hetekben a Keszthely Térségi Vállalkozói Klub háza táján. Egymást követték a rendezvények: kirándulások, férfinapi köszöntő, befektetői találkozó váltották egymást.

– Remélem a klub tagjai még nem érzik úgy, hogy a könyökükön jön ki a sok rendezvény – mondja a Keszthely Térségi Vállalkozói Klub elnöke, Bubla Zoltán, amikor a november végi, és decemberi programokról kérdezem. – Az elmúlt időszakban nagyon besűrűsödtek az események. November 18. és 20-a között kiránduláson vettünk részt a klub tagjai közül húsz egynéhányan. Szigetváron megnéztük a várat, a különböző emlékhelyeket, majd Pécsen megtekintettük a Sagal kiállítást. Egy gyors ebéd után már indultunk is az ókeresztény sírkamrákhoz, aztán irány a székesegyház, ahol a feltárások nyomán az utóbbi időben számos lelettel gazdagodott a látnivalók sora. A sötétedés már Harkányban ért bennünket, ahol egy érdekes helyi ötlet nyomán tógában vacsoráztunk. Másnap egy rövid siklósi kitérő után a villányi borvidékkel ismerkedtünk, a helyi borút egyesület munkatársának kalauzolásával. Volt alkalmunk rácsodálkozni a Wunderlich Alajos féle beruházás nagyságára. Szinte hihetetlen, hogy ma Magyarországon valaki ennyire biztos a piacában. Bámulatos, hogy valaki ilyen jelentős összegű fejlesztésbe fog. Ez ma nem általános vállalkozói körökben. A késői ebéd után természetesen nem maradhatott el a már-már nótázásba hajló borkóstolás. Az ott létünk alatt zajlott egy harkányi szabadegyetemi program, amin napközbeni elfoglaltságaink miatt sajnos nem tudtunk részt venni, este azonban szerencsénk volt, mert kísérőrendezvényként a Ghymes együttes adott koncertet. Bízom benne, hogy az ilyen utak alkalmával azok is rengeteg élménnyel gazdagodnak, akik egyedül nem indulnának útnak. Azt hiszem egy-egy ilyen kirándulásnak rendkívül jó összekovácsoló ereje van.

– Úgy tudom alig heverték ki ennek az útnak a fáradalmait, máris újabb program következett.
– Így van. A kirándulás utáni héten férfinapot tartottunk. Ennek már hagyománya van. Nőnapkor mi köszöntjük a hölgyeket, ilyenkor pedig ők minket. A Balatoni Borbarát Hölgyek remek kis műsorral örvendeztetnek meg bennünket egy-egy ilyen alkalommal. Mi két március eleji nőnapi köszöntővel adósaik vagyunk, ezek halálesetek miatt, illetve egyebek okán elmaradtak. Úgy próbáltuk kompenzálni a dolgot, hogy most a klubosok látták vendégül a hölgyeket Szentgyörgyváron, a „borbanyák” pedig egy csattanós műsorral készültek a találkozóra. Azt hiszem minden klubtag nevében elmondhatom, hogy rendkívül jól éreztük magunkat. Főleg, mert amíg a hölgyek gyakoroltak, Bezerics Csaba a Széchenyi-pincészetben borkóstolóra invitálta a férfiakat. Úgyhogy a végén már a sokadik üzenet jött, hogy kezdenék a műsort, átmentünk, és halálra kacagtuk magunkat a sok poénon, és a remek színészi játékon. Szóban nehéz lenne elmondani, de rengeteg ötlettel, nagyon kedves humoros műsort állítottak össze a borbarát hölgyek. Az estét vacsora és tánc koronázta. Alig fértünk el, annyian voltunk. A két egyesület tagjai és a „kívülálló” házastársak is eljöttek.

– Ha minden a terv szerint zajlott, akkor ezután a kehidakustányi program következett.
– Igen, ott tartottuk a soron következő klubestet. Horváth Tihamér invitálta meg a társaságot, hogy megmutassa mi készült el kehidai birodalmában, és milyen fejlesztésekre készül a jövőben. De nem csak a fürdőről esett szó. Jelen volt a helyi polgármester is. A konferenciateremben csaknem két órán keresztül beszélgettünk azokról a településfejlesztési elképzelésekről, amiket szeretnének megvalósítani. A kerékpárúttól a műtavon és a sportlovagláson át, az ír befektető által tervezett golfpályáról, valamint nagyobb szállodák kialakításáról is szó volt. A hivatalos program után a házigazda meghívására a átmentünk a Hertelendy-házba, ahol októberi adósságunkat pótoltuk: korábbi névnapja alkalmából megköszöntöttük Szabó Kálmán tagtársunkat. Eközben jóízűen elfogyasztottunk egy frissen vágott és elkészített mangalicát.
– Alig két hét van hátra az idei évből, terveznek még valamilyen programot?
– A december 14-i klubest az idei utolsó. Erre az összejövetelre nem hívunk vendégeket, mert sok olyan előttünk álló feladat van, amit meg kell beszélnünk. Nagyon gyorsan el kell dönteni, hogy hol legyen a hagyományos vállalkozói bál. Legutóbbi ötletként a Balaton Színház neve merült fel. Véglegesen meg kell határozni a január 21-i vállalkozói fórum témáját, és bízom benne, hogy lesz idő kialakítani a közelmúltbeli dán találkozóval kapcsolatos álláspontot is. Mindezek mellett várhatóan foglalkozunk azzal a nyugvópontra jutott, magyar államkincstárral kötött szerződéssel, amelyben a Nemzeti Civil Alap Nyugat-Dunántúli Kollégiumának egyik pályázatán nyert több mint 400 ezer forint sorsára vonatkozó feladatokat rögzítettük. Végül, de nem utolsó sorban ekkor köszöntjük meg névnaposainkat, a Miklósokat és Ferenceket.

– Ezzel befejeződnek az idei klubos események?
– A munka része igen, de karácsony és szilveszter között minden évben, így idén is meghívásunk van Horváth Tihamér vindornyalaki szőlőhegyére. Ezen – némi egészségromboló szándékkal – nagy számban szoktunk részt venni.
– Mit kíván a következő évre a vállalkozói klubnak, és saját magának, mint a szervezet elnökének?
– Remélem, hogy a klubtagok jövőre is ilyen aktívak lesznek. Idén jó néhány szervező gondban lett volna nélkülünk, akár a foglakoztatási paktumra, vagy a dán-magyar találkozóra gondolok. Jó volna, ha a választásokkal kapcsolatban is egységes álláspontot tudnánk képviselni. Ez nehéz feladat lesz, mert sokan sokféleképpen gondolkodunk. A klubot, és a klubtagságot illetően is biztató változásokban reménykedem, és abban, hogy marad idő mindig egy kis együttlétre, eszem-iszomra. Talán a klubtársak is úgy érzik, hogy érdemes erre az egészre egy kis időt és pénzt áldozni.

Péczeli Bauer Margit képzőművész által bravúros avatottsággal berendezve rengeteg borlap, boros címke, tanúsítványok, prospektusok, boros üvegek jelezték a hévízi Magyar Csárda galériájában, hogy november végétől látogathatóan nem mindennapi tárlatot rendezett itt a művészet és kultúra pártolásáról híres galériatulajdonos Jósvai família.

Bezerics Csaba a boroscímkék múltjáról is szólt.

A kiállítás nyitóünnepségét megtisztelték a Da Bibere és Vinum Vulcanum Borlovagrend képviselői mellett a szervezőmunka oroszlánrészét felvállaló Balatoni Borbarát Hölgyek (BaBorH) is, akik Nádler Józsefné elnök asszony vezetésével készítették el az est svédasztalos fogadását. Bordiplomával jutalmazták dr. Gáncs Lajost, akinek gyűjteménye a tárlat gerincét képezi. Oklevelet nyújtottak át a Bezerics és a Németh Borházak vezető képviselőjének a jól átgondolt marketingmunka elismeréseként, illetve díjazták Magyar János Lendván élő borászt is. A Rezi Népdalkör, a csárda népi zenekara és id. Kalapos István is szerepelt a jó hangulatú műsorban, melyet Dombi Mirolya Erzsébet a BaBorH tiszteletbeli elnöke, mint ötletadó nyitott meg. A hamarosan hét esztendős egyesület nevében felszólalva a bort, a nőt és a művészetet jelölte meg a rendezvény fő jelképeként, mint olyan elemeket, amelyek nélkül lehet ugyan élni, ám nem érdemes. Mint elhangzott: a borokkal kapcsolatos ismereteiket tanfolyamokon elmélyítő hölgyek a környék öt borvidékét reklámozzák; és most a címkéket, mint a borok ruháját is örömmel népszerűsítik. Bezerics Csaba, a keszthelyi Bacchus Hotel és Bormúzeum tulajdonosa, mint a Da Bibere Borlovagrend vezető tisztségviselője mondott bevezetőt a borcímke alig egy évszázados históriáját felidézve. Mint elmondta, az 1979. óta szabványos 0,75 literes palackokra ragasztott papírcímkék tartalma alig változott az idők folyamán. A termelő, a borvidék, az évjárat, a fajta, az űrtartalom, az alkoholfok mellett mostanában a nyak- és hátcímkéken néha már megjelenik több felesleges információ is, amivel a vásárlókat szeretnék befolyásolni.

A Lámpaházak Kft. jogelődje – a Lámpa Bt. – 1993-ban alakult családi tulajdonú vállalkozásként, feleségem Süte Lajosné, fiam és jómagam részvételével.

Ezt megelőzően egyéni vállalkozásainkban dolgoztunk. Az első lámpaszaküzletet 1992 decemberében Keszthelyen, majd 1996-ban Zalaegerszegen, 1998-ban Nagykanizsán illetve még ez év decemberében a gyenesdiási Lámpaházat nyitottuk meg.
Ez utóbbi beruházáshoz kamattámogatott hitelt vettünk fel, melyet pályázat útján sikerült elnyerni. Rekord idő alatt (4 hónap) valósult meg a kivitelezés amelynek révén európai szintű üzletben tudjuk fogadni a növekvő számú és igényesebb vásárlóinkat.
Az évről évre megújuló és egyre bővülő kínálatot a közvetlen beszerzéseink révén tudjuk biztosítani, Európa szinte valamennyi országából éppúgy mint a hazai gyártóktól.
Lámpaválasztékunkat több mint ötven gyártó termékéből állítjuk össze a változó kereslethez igazodva és elmondhatjuk, hogy pincétől a padlásig, a kerttől a sport és szabadidő létesítményig, a panzióktól a szállodáig kínálunk lámpatesteket. Ezentúl pedig különféle ipari létesítmények, mint pl. csarnokok, fürdők, irodaházak világítását szállítjuk.
Bevételünknek nagyobb részét a lakossági vásárlásokból érjük el, kisebb része pedig az ipari/projekt szállításokból realizálódik. A jelenleg futó projektjeink közül a legjelentősebb a hévízi tófürdő rekonstrukciójához szállítandó lámpák, mert a funkció mellett az egyediségnek éppúgy meg kell felelni, mint a hosszú élettartamnak. A kénes víz, pára hatására a fémek reakcióba lépnek, aminek a nagyon gyors korrodálás az eredménye.
Munkatársainkkal együtt arra törekszünk, hogy minden Kedves Vásárlónk megtalálja ízlésének és pénztárcájának megfelelő lámpatestet otthonához-munkahelyéhez. A sokéves tapasztalat, az egyre újabb és újabb ismeretek megszerzése révén nyújtott tanácsadás, javaslat segíti döntésében a hozzánk betérő vásárlókat, hogy a több ezer cikkből megtalálja legalkalmasabb világítótestet.
Családom és munkatársaim nevében ezúton kívánunk valamennyi Kedves Vásárlónknak kellemes ünnepeket és jó erőt-egészséget az új évben!