Panoráma

Idén is anyagi gondokkal küzd a Vízimentők Balatoni Szakszolgálata. A civilszervezetnél már hagyományosnak mondható, hogy tavasszal még nem tudják miből gazdálkodnak a szezon alatt. Vezetőjük, Bagyó Sándor szerint a gondokat megoldhatná, ha ekkorra már tudnák milyen pályázati források állnak rendelkezésükre, vagy ha rendszeres állami támogatást kapnának.

Hét szűk esztendő áll az ugyanennyi ideje létrehozott Vízimentők Balatoni Szakszolgálata mögött. Ahogy tavaly és azelőtt, idén is a mintegy háromszázötven fős tagság által befizetett pénzekből, a katasztrófavédelmi főigazgatóságtól átutalt gyorssegélyből, és hitelből próbálják megoldani a szezonkezdést.
„A mentőhajókat ugyan felkészítettük, vízre is tesszük őket hamarosan, de az már kérdéses: hogyan tovább?” – mondja kissé paprikás hangulatban a szolgálat vezetője, Bagyó Sándor. Aztán ugyancsak keserűséggel a hangjában folytatja: „Csak tavaly ötven embert mentettünk ki, készenlétben vagyunk szinte egész évben, hogy segíthessünk. Úgy tűnik, hogy mi viszont hiába várunk segítségre. Mindent megteszünk a bajbajutottakért, a strandok, illetve az ott pihenők biztonságáért, mégsem érezzük azt, hogy megbecsülnének bennünket. Nagy segítség volna már az is, ha az éves működéshez szükséges forrásokra nem tavasszal írnák ki a pályázatokat.

Így nem lehet tervezni, még ha kapunk is pénzt a Nemzeti Civil Alaphoz benyújtott igénylésünkre, csak az év második felében jutunk támogatáshoz. Ráadásul ebben az évben több olyan pályázatot nem írtak ki, vagy alaposan megváltoztattak, amelyből az előző években futotta a költségeink egy részére. Míg tavaly négymillió forintot kaptunk a Belügyminisztériumtól, idén alig több, mit fél millióban reménykedhetünk A költségeink pedig hatvan millió forint közelében vannak évente. Ezt nem könnyű előteremteni. A kiadásaink fedezésére minden évben vállaljuk a sérült hajók mentését, különböző víz alatti munkákat, és a vízimentők kiközvetítését a parti településeken működő strandokra. Az állandó bizonytalanság miatt a stabil létszámot is nehéz garantálni.”

Annak ellenére, hogy a VBSZ mára ugyancsak kinőtte magát: egyebek mellett Zánkán, Csopakon, Ábrahámhegyen, és Balatongyörökön is működtet mentőbázist. Bagyó Sándor azt mondja, tudomása szerint hasonlóan nehéz helyzetben vannak a vízirendőrök is. Pedig a vízi mentésben közreműködőknek köszönhetően évről évre javulnak a statisztikák: míg 2002-ben tizennyolcan, 2003-ban tizenketten, 2004-ben már „csak” tizenegyen fulladtak a Balatonba. Tavaly, a balatoni statisztikák történetében először volt tíz alatt a halálesetek száma, amikor hatan lelték halálukat a tóban. Azt, hogy idén hányszor, és hogyan tudnak majd segíteni, még nem tudni. Pedig az élet lassan megmozdul a parton és a vízen, az első segélyhívás is befutott már a diszpécserközpontba.

Az Oktatási Minisztérium és a Nemzeti Szakképzési Intézet által szervezett „Szakma Kiváló Tanulója Verseny” országos döntőjében, fodrász szakmacsoportban az Asbóth Sándor Térségi Középiskola, Szakiskola Hévízen élő tanulója: Tikk Veronika szerezte meg az első helyet, akit központilag mentesítettek a szakmai vizsga írásbeli, szóbeli és gyakorlati részeinek letétele alól is. A Győri Szemere Bertalan Szakközépiskolában, a közelmúltban megrendezett döntőre az ügyes kezű diáklányt elkísérte egyik felkészítője: Kiss Éva gyakorlati oktatásvezető.

Már kislánykorában is erre a pályára készült.

A miskolci középdöntőn még nem tűnt úgy, hogy az ország legügyesebb fodrásztanulója tüsténkedik a tükör előtt. A babafejen bemutatott és az élő modellen eszközölt dauercsavarások, a víz- és vashullámok, a berakás, a férfi divat- és klaszszikus hajvágás, a borotválás, a női hajfestés és divat hajvágás, a kontykészítés akkor még nem sikerült olyan profi módon, mint a győri döntőn. Sok kitartás, saját ötlet, odafigyelés és egy hónapos különösen intenzív gyakorlás az iskolai kabinetben és a hévízi gyakorlóhelyen vezetett végül oda, hogy a szigorú zsűritagok nem találtak nála rátermettebb fodrásztanulót. Oktatói: Kiss Éva, Köttő Szabina és Czibor Anita is büszkék neveltjükre, mivel ő, az írásbeli feladatsort is szinte hiba nélkül oldotta meg, anyagismeretből, vállalkozási tudnivalókból is számot adva.

A kislánykora óta fodrásznak készülő „mesterlány” öt év szakmai munka után szerezheti meg mestervizsgáját. A további szakmai fejlődésben motivált diák – mint elárulta – már otthonosan mozog a különféle hajhosszabbítási technikákban is. Pedig Győrből a kupát legelébb a hajfestésben és női hajvágásban nyújtott teljesítményéért hozhatta el. A számos szituációs helyzetgyakorlaton túlesett fodrászlány egyúttal fontosnak látta, hogy szoros lelki kapcsolatot tudjon kiépíteni leendő kuncsaftjaival azért is, hogy alkalmasint le tudja beszélni őket egy-egy a hajnak, vagy az arcformának káros viselet elkészítéséről. Szabadidejét az eredményeire különösen szerény Veronika, hasonlóan kortársaihoz pihenéssel, bulizással és görkorcsolyázással tölti. Az szinte biztosra vehető, hogy elért eredményeire tekintettel ő nem a munkanélküliek táborát gyarapítja majd, hanem vagy Hévízen, vagy a fővárosban „gyártja” majd hangyaszorgalommal a szebbnél szebb frizurákat.

Az „Iszlám Világ Művésznői – Fátyol Nélkül” címmel nyílt kiállítás a Helikon Kastélymúzeumban. A tárlat Olaszországból érkezett hazánkba április közepén. Huszonkét országból, mintegy félszáz kortárs művész alkotása látható az intézmény kocsiházában, május hetedikéig.

Bozóky András és Czoma László a megnyitón.

„Az iszlám világ kapcsán a televíziók az utóbbi időben a háborúk, a bombarobbanások és egyfajta kelet-nyugati civilizációs szembenállás képeit juttatták el hozzánk. Örülök, hogy akik megnézik az itt kiállított képeket, azok láthatják: az iszlámnak van egy másik oldala is” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a Helikon Kastélymúzeumban berendezett, „Iszlám Világ Művésznői – Fátyol nélkül” címet viselő kiállítást a kulturális tárca vezetője, Bozóky András.
Czoma László kastélyigazgató köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a figyelemre érdemes művészek hazájukban kezdtek alkotni, majd külföldön – Franciaországban, az Egyesült Államokban, s volt, aki Picasso mellett – tanulva vitt sajátos szín- és formavilágot az iszlám kultúrába. Mint mondta: a tárlaton szereplő alkotók olyan képeket alkottak, amelyeknek csodájára jár az egész világ, mert ezek a művésznők a civilizációk átjárhatóságáról küldenek üzeneteket.
A tárlaton huszonkét ország több mint félszáz kortárs művésznőjének alkotása látható. A művészeti alkotások Algériából, Bahreinből, Bangladesből, Egyiptomból, Indonéziából, Iránból, Irakból, Jemenből, Jordániából, Kuvaitból, Libanonból, Malajziából, Marokkóból, Ománból, Pakisztánból, Palesztinából, Szaúd-Arábiából, Szíriából, Szudánból, Tunéziából, Törökországból és az Egyesült Arab Emirátusokból érkeztek. A hetvennégy, többségében nagy méretű festmény és rézkarc az európai, valamint tengerentúli modern iskolák, stílusirányzatok jegyeit is visszatükrözve kínál egyedi élményt a nézőknek. A kiállított művek a Jordán Nemzeti Szépművészeti Galéria állandó gyűjteményéből valók.