Címlap

Hat szak mintegy százötven hallgatója végzett idén a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán, Keszthelyen. A hagyományokhoz híven a diákok a sárgulást megelőző péntek estén fáklyás felvonulással érkeztek a Fő térre, ahol többek között a város polgármestere, Mohácsi József búcsúztatta őket. Bár a vizsgák még hátra vannak, másnap az elmaradhatatlan hintós felvonuláson még egyszer végigjárták a jól ismert utcákat, hogy aztán georgikonos diákként végleg elbúcsúzzanak Keszthelytől.

„A kétszázkilenc esztendős intézmény, a Festeticsek öröksége és a Georgikon szellemisége jó alapot ad a bizakodásra. Arra, hogy a most végzett hallgatók, az ifjú gazdászok sikerrel megállják majd helyüket az életben.” Egyebek mellett ezekkel a szavakkal búcsúztatták a végzős növendékeket a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karának központi épületénél, Keszthelyen. Dr. Dublecz Károly dékán még előző este, a fáklyás felvonuláson a város legjelentősebb eseményének nevezte a sárgulást. Mint mondta, ahogy a búza megsárgul, beérik, amikor eljön az ideje, úgy szerzik meg a hallgatók a megfelelő tudást. Dr. Gaál Zoltán rektor a versenyképes, elhivatott gazdászok szükségességére hívta fel a figyelmet, kérve: ne okozzanak csalódást az egyetemről most kikerült végzősök.
A Festeticsek örökségére emlékezve a Helikon Kastélymúzeum parkjában mondott beszédet dr. Marton István, a Mezőgazdasági Minisztérium főosztályvezetője, majd dr. Czoma László, a kastély igazgatója, mint házigazda szólt a fiatalokhoz, emlékeztetve őket ő is a Georgikon szellemiségére.

Önkormányzati vagyon értékesítéséről, befektetési kérdésekről lévén szó, zárt ajtók mögött folyt a tárgyalás a Libás eladását illetően.

A döntésről sajtótájékoztatón hallhattunk. Egy nem, két tartózkodás mellett szavazták meg az értékesítést a képviselők. Arra voltunk kíváncsiak, kinek milyen megfontolások vezérelték gondolatait a szavazás során. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a képviselők közül ki, hogyan szavazott, így, amikor kérdésünkkel néhányukat felkerestük, döntésüket vállalva, elmondták indokaikat, érveiket a Libással kapcsolatosan.
A beruházási és fejlesztési bizottság elnöke, Kránicz Kálmán kifejtette: a határozat a Libás eladásáról egy hosszú folyamat végére tett pontot, hiszen a város már 16. éve próbálja eladni ezt az ingatlant, miután saját maga azt hasznosítani nem tudta. Annál pedig értékesebb ez a terület, hogy parlagon heverjen – mondta.
„A területért kapott pénz, és az oda tervezett fejlesztések egy közel 15 milliárd forintos befektetést hoznak ennek a városnak. Az értékesítésből kapott pénz egy részét pályázati alapként kezeljük, és amikor már meglesznek a pályázati kiírások, és mi is eldöntjük, mely irányban haladjunk tovább, felhasználhatjuk azt különböző fejlesztések indítására. A pénz másik részét sem fogjuk felélni, hiszen az önkormányzat nincs olyan kényszerhelyzetben, hogy az összeget működésre fordítsa.” – így a képviselő.
Hozzátette: bár 10 éves beépítési időt határoztak meg a befektető számára, ezt az önkormányzat biztonsági okokból tette. Bizonyos azonban, hogy a befektető cégnek is fontos, hogy pénze mielőbb kamatozzon, így rövid időn belül megindul a fejlesztés.

„Már az első 20 percben kiderült, hogy a város vezetése el fogja adni a Libást, annyiért, amennyiért” – mondta lapunknak Ruzsics Ferenc, aki a szavazásnál tartózkodott. S hogy ilyen kérdésben miért a tartózkodást választotta? Több okból – válaszolta. Az egyik, hogy a megállapodás értelmében az önkormányzatnak ismét módosítania kell meglévő szabályozási tervét. A másik, hogy félő a területek felparcellázásának megindítása. Az eredeti cél ugyanis az volt – magyarázta az ellenzéki képviselő –, hogy olyan idegenforgalmi beruházást kezdjenek ott, ami folyamatos bevételi forrást tud produkálni mind az idegenforgalmi-, mind a még létező iparűzési adó tekintetében. A tízéves „türelmi idővel” azonban ez kútba esni látszik. A legnagyobb baj azonban Ruzsics Ferenc szerint az, hogy – módosító indítványát figyelmen kívül hagyva – a többség úgy döntött: nem a teljes eladási összeget, hanem annak csak egy részét kezeli pályázati alapként. „2007-ben indul a II. Nemzeti Fejlesztési Terv, rengeteg uniós pályázati lehetőséggel. Az lett volna az ésszerű, ha ennek az egymilliárdos összegnek minden fillérje önerőt képezne ezekhez a pályázatokhoz, mert így valós gyarapodás következne be. Egymilliárdos alap ugyanis akár tízmilliárdos pályázati forrást is hozhatna Keszthelynek.”

„A beruházókkal kötött szerződés nem tökéletesen előnyös az önkormányzat számára – állítja Pálinkás Róbert, fideszes képviselő, aki nemmel szavazott a Libás eladására. – A társaság sajnos semmilyen konkrét beépítési elképzelést nem határozott meg, csak nagy vonalakban vázolt fel terveket. A cég mögött nem látok nagy múlttal rendelkező kivitelezőt sem. 13-16 milliárdos beruházásról hallottunk, erre azonban garanciákat nem kapott az önkormányzat. A beépítési kötelezettség tíz év, ez akár ingatlanpanamára is alkalmas lehet. Ráadásul a társaságnak elővételi joga van a strandra” – sorolta ellenérveit Pálinkás Róbert.
Hozzátette: igazán az a sajnálatos, hogy ez az önkormányzat nem volt érdekelt egy városfejlesztési részvénytársaság létrehozásában (az előzőnél elkezdődött, de sajnos nem fejeződött be az ilyen irányú folyamat.) Egy ilyen rt. feladata ugyanis többek között az, hogy az önkormányzati területekre – négy éve még sok volt belőlük – projekteket dolgozzon ki, és már azokkal együtt értékesítse a területet. Ez 20–30 százalékkal több pénzt eredményezne a városkasszának, mint a „szimpla” területeladás.
Az álláspontok tehát nem igazán a terület eladása vagy megtartása kérdésében ütköznek, hiszen az értékesítés régóta napirendje minden eddigi városvezetésnek. Sokkal inkább az egymilliárd forint sorsával kapcsolatban jelentkeznek az aggályok, illetve abban, hogy egyáltalán: megvalósul-e, és milyen formában a diadalmasan bejelentett 15 milliárdos fejlesztés Keszthelyen, s van-e mindezek mögött szakmai és banki garancia. E nélkül ugyanis nem sokat ér az egész.

A magyar bor és gasztronómia évében országszerte kiemelt programokkal hívják fel a figyelmet a finom hazai nedűkre és a magyar konyhaművészet remekeire. Ennek a nagyszabású rendezvénysorozatnak a jegyében „Nagy Ízutazásra” várták a keszthelyieket és a turistákat a közelmúltban a Csobánc nosztalgiahajó fedélzetén a Balatonon.

A Magyar Turizmus Zrt. országszerte számos rendezvényével igyekszik ráirányítani a figyelmet a kiváló magyar borokra és a jellegzetes hazai ízekre a bor és gasztronómia évében.
Ennek a rendezvénysorozatnak a keretében a Balatoni Hajózási Rt.-vel közösen hívták vízi kirándulásra a helyieket és a turistákat a közelmúltban Keszthelyen. A Helikon Kastélymúzeumban tavaly megnyílt Balatoni Borok Háza vezetője, Kreil Vilmos egyebek mellett egy Balatonfüred-Csopak vidéki pincészetből származó szürkebarátot, egy somogyi öko-gazdálkodó által készített vörösbort, illetve egy rendkívül finom édes „hölgyek borát” ajánlott a vendégek figyelmébe.
A „Nagy Ízutazáson” több mint félszázan vettek részt. A hajókázók között voltak a Balatoni Borbarát Hölgyek Egyesületének tagjai is, férjeikkel együtt. A gyengébb nem „aktivistái” nem csak kóstolták, kínálták is a bort saját sütésű pogácsájukkal. A civil szervezet vezetője, Nádler Józsefné azt mondta: bár ők csak vendégként vannak jelen a kellemes vízi kiránduláson, a céllal messzemenően egyetértenek.
Várnainé Soós Andrea, a hajózási társaság programmenedzsere hangsúlyozta: örömmel vállalták a feladatot, hiszen a borok népszerűsítésével egybekötött hajóút az ő szolgáltatási körüket is bővíti, kívánatosabbá teszi a vendégek számára. Így ezzel a rendezvénnyel kezdte az idei szezont a BAHART Rt. „Borhajó út” nevű programja is.
A kirándulásnak szerencsére az idő is kedvezett, a nyárias napsütésben a vendégek egyszerre gyönyörködhettek a tájban és kóstolhatták a finom Balaton környéki borokat.