Évforduló

1755. december 31-én, Ságon született Keszthely nagy mecénása, a kultúra vitathatatlanul egyik legnagyobb pártfogója, I. Festetics György. Születésének 250. évfordulójáról a város ünnepségsorozattal emlékezik az idei esztendőben.

A Festetics-emlékév programsorozatába a gyerekek is bekapcsolódtak.

– Ezer szállal kötődik ez a város a Festeticsekhez, köztük Festetics Györgyhöz. A család ránk hagyott öröksége, hagyományai egyrészt arra köteleznek, hogy az évfordulóról méltó módon emlékezzünk meg, ráirányítva az itt élők figyelmét ennek a nagy múltú családnak a városban végrehajtott tetteire; másrészt én magam úgy érzem, a Festetics-örökség számunkra kiút, kapaszkodó, nem túl szép kifejezéssel szólva „márkanév”, „védjegy”, amit épp emiatt a helyén kell kezelnünk – mondta Csótár András, az önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnöke az évfordulós megemlékezések kapcsán.

– Az ünnepségsorozat már tavaly kezdődött, hiszen a születési helyen, Simaságon emléktáblát helyezett el a város. De nem ez a legkiemelkedőbb eseménye az ünnepi évnek.
– Így van. Amellett, hogy több megemlékezést, középiskolás vetélkedőt, kiállítást, tudományos ankétot szerveztünk, az évforduló legjelentősebb állomása a június 3-ai Város Napjához kapcsolódik. Ekkor leplezzük le ugyanis I. Festetics György szobrát, így végre annak is állítunk emléket, aki ezt a várost fellendítette, európai pályára állította.

– Az első Festeticsnek van már szobra Keszthelyen, a kastélyparkban. Nem lett volna egyszerűbb ezt a „városba hozni”?
– Igen, a kastély előkertjében látható az a szobor – tehát a városban van –, amelyet még az egykori keszthelyi polgárok állítottak – a költségeket maguk finanszírozva – Festetics György emlékére. A város vezetése közel egy évig tárgyalt a kastély igazgatójával, hogy a szobor visszakerüljön az eredeti, Fő téri helyére, de sajnos, eredménytelenül. Mivel azonban úgy éreztük, ennyivel tartozunk a mecénásnak, hát készíttettünk egy új alkotást, és ezt leplezzük le június 3-án; díszvendégünk pedig a család leszármazottja, dr. Festetics György lesz.

– Az ünnepségsorozat tervei között a Festetics- mauzóleum felújítása is szerepel, de egyelőre semmi, erre utaló jelet nem látunk.
– Mert a város egymaga nem képes ezt végrehajtani. Az előzetes számítások szerint 57 millió forintba kerülne a mauzóleum megújítása, nekünk viszont erre ennyi pénzünk nincs. Még az első ütem végrehajtására sem. Merthogy három ütemre bontottuk a munkálatokat. Az első valamivel több, mint 20 millió forintot igényelne. Pályázatot adtunk tehát be, mellérendelve hatmillió forintos önrészt. Június közepére várjuk az elbírálást, annak függvényében indulhatnak meg a munkálatok. Persze, szép lett volna, ha a felújítás még az idén megtörténik, de erre kevés az esély.

– Érdekes színfoltja a programsornak a Tiszteletbeli Magisztrátus tanácskozása. Mi ez a testület valójában?
– A kulturális bizottság ülésén vetődött fel az ötlet és én, mint bizottsági elnök voltam az előterjesztője, még a ciklus elején. Olyan, Keszthelyről elszármazott, de magukat keszthelyinek érző, valló emberekből áll, akik a saját szakterületükön a világ több pontján jeleset alkottak. Arra kértük őket, hogy néhány napra legyenek a város vendégei és ötleteket, elképzeléseket adjanak a város számára, amiket aztán adaptálni lehet. Erről fognak tanácskozni a közeljövőben.

– Ez az ünnepi év nemcsak a városról, de a városnak is szól. Nyitott fülekre találtak?
– Mint a keszthelyi kulturális rendezvények többsége, ezek a programok is nehezen találnak nyitott fülekre. Több munka, több energia kell, hogy eljusson a város lakóihoz, de ez minden rendezvényre vonatkozik. Úgy érzem, sokan nincsenek is tudatában, hogy mi milyen kulturális gyökerekkel, nagy hagyományokkal rendelkezünk. A helyi polgárság identitását tehát erősíteni szükséges. Bár tudom, hogy a jelenlegi boldogulás, megélhetés több sebből is vérzik, ám észre kell venni mindenkinek, hogy a város jövője a múlt megerősítésével kell, hogy kezdődjön. Keszthely nemcsak egy város az országban, hanem számunkra A VÁROS, és ezt a Keszthely-tudatot még sokszor kell hangsúlyoznunk. Vegyük észre, milyen kulturális közegben élünk, vegyük észre, hogy ennek igenis segítenie kell a város fellendülését, és ezen keresztül minden itt élő boldogulását. A kultúrának nem szabad a rendezvényeket általában záró tűzijátékban kimerülnie, nem csak azt kell észrevenni. Ennél azért jóval többről van szó. Talán elkezdődött már valami: a leendő '56-os emlékmű, a Festetics-szobor, a Kultúra Magyar Városa cím alapot kell, hogy adjon mindannyiunknak, és kell, hogy segítsen ráébredni valós értékeinkre.

Keszthely Város Napján ünnepélyes keretek közt avatják fel a Farkas Ferenc Herman Lipót-díjas szobrászművész által készített Festetics György szobrot.

Az egész alakos, a mecénás grófot ülő helyzetben, korhű öltözetben 5/4-es méretarányban megjelenítő bronzszobor, viaszveszejtéses öntési eljárással készül, ami a hagyományosnál is érzékenyebb, szebb felületet eredményez. A kompozíció a trapéz alakú terület zöldfelületébe, egy hat méter átmérőjű mészkővel burkolt kör alakú térre kerül, arra a helyre, ahol a jelenleg a kastély parkjába áthelyezett szobor eredetileg is állt. Az ülő figura fő nézete a Kossuth Lajos utcáról lesz látható. A talapzat a kör alakú tér és a teret körülvevő gyalogút is a kompozíció szerves része. A burkolat mattcsiszolt lapokból készül. A hozzá csatlakozó gyalogutak mészkő és bazalt kiskocka burkolatúak. Az emberközeli szobor Zala'Art-díjas készítője nagy művészi alázattal fogott neki a munkának, ami a tervek szerint hamarosan impozáns ékessége lesz a Fő térnek.

A keszthelyi zeneiskola Fölföldi Gábor vezette klarinét triója és Bereczky Szilárd „pallérozott műveltségű mezőgazdász” előadó nyitották meg a Georgikon Majormúzeum udvarán a Festetics György születésének 250. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású emléknapot.

Mohácsi József polgármester köszöntőjében utalt a keszthelyi Festetics-fieszta elmúlt hónapokban rendezett programjaira: a Festetics-városok találkozójára és tudományos ankétjára, a Festetics alapítású iskolák szellemi tornájára, az emlékkoncertre, valamint a főúr sírjának megkoszorúzására. A polgármester dicsérőleg szólt a major- múzeum vezetéséről, dr. Szabóné Lázár Ibolya igazgató tevékenységéről, hisz állandó kiállításukkal folyamatosan ébren tartják a Festetics-örökségre való emlékezést, hisz a keszthelyi agrárszakoktatás históriáját felölelő tárlatuk minden időben látogatható.

„Illik ódát zengeni a 18. század második felének honi korszakáról” – kezdte ünnepi beszédét Kiss Bódog Zoltán, a megyei közgyűlés elnöke. „A zalai állampolgárok nevében tisztes köszönetet illik mondani a haladó eszméket fölkaroló pannon főúrnak, akinek életpályája, tájékozottsága is példaadó. Nagytérségi programjai a mostani EU-ban is helytállóak lennének. A régió további fejlődéséhez annak a nemzettudatnak kell erősödnie, amelynek a mecénás főúr volt az egyik élharcosa. A tudós műhelyek kiérlelt szellemi programjait felkarolva érhetők el kis- és nagyrégiós sikerek” – vélekedett.

A múzeumépület északi falán elhelyezett emléktábla avatásán dr. Marton István, az FVM Oktatási és Kutatási Főosztályának vezetője beszédében egyebek mellett kiemelte: „Festetics óriási intelligenciával érzett rá arra, milyen szellemóriásokkal kell körülvennie magát ahhoz, hogy felvirágoztassa az agráriumot, a kultúrát, az oktatást. A most bevezetendő bolognai rendszert ő már alkalmazta a Georgikonon, ami Európa érdeklődését is kiváltotta. Mi már akkor példát mutattunk kontinensünk országainak istállóépítésből, a vetésforgó alkalmazásából, takarmánytermesztésből, juhtenyésztésből. Az alapítástól 1848-ig kétezer jó nevű szakember hagyta el a felsőfokú tanintézetet. A gróf az agrárágazatért és az országunkért is sokat tett, ezért kell emléktáblának is hirdetnie az ő dicsőségét”.

Röviden szólalt föl dr. Fehér György, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója azt kiemelve, hogy nyugaton jobbára kitűnő állapotú műemlékekkel találkozhatunk, de Magyarország e téren, Keszthelyt kivéve, több évtizedes elmaradásban van. A mezőgazdasági műemlékek viszont nyugaton is ritkaságszámba mennek, ezért kell nagy becsben tartva megőrizni az utókornak, a nagyközönségnek az egykor oktatási célokat is szolgáló épületegyüttest. A magyar mezőgazdaság élő skanzenjét lehet itt kialakítani, helyet adva látványos retro-showknak és további érdekes programoknak.

Karénekektől volt hangos a hévízi városháza díszterme május közepén, amikor a helyi általános és művészeti iskola megrendezte itt a hagyományos nemzetközi gyermekkórus fesztiválját, melyen a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Iskola éneklő csoportja is fellépett.

Zalaszentgrótot a Csány-Zrínyi Iskola, Vonyarcvashegyet az Eötvös Károly Iskola, Keszthelyt a Csokonai ÁMK, a házigazdákat pedig az Illyés Gyula Iskola kórusai képviselték. A Vincze Zoltán karnagy vezetésével működő helyi Rézfúvós Együttes nyitányával vette kezdetét a több órás program, melynek első előadói a helyi iskola kiskórusának tagjai voltak. A Holczerné Szabó Ágnes tanárnő által dirigált kicsik a zene fenséges és áldott szerepét éltetve énekeltek egyebek mellett arról, hogy „minden dallam kézre áll, annak, aki szolmizál”.