Térség

Egyre többet halljuk: rendszerváltó léptékű reformok mielőbbi bevezetésére van szükség. Górcső alá kell venni hazánkban a nagy alapellátó rendszerek felépítését, működését, s hibáikat – akár sokakat érintő, fájdalmas döntések árán is – meg kell szüntetni. Nem kerülheti el sorsát – erre az EU is szorít bennünket – a sokak által idejét múltnak, költségesnek tartott önkormányzati rendszer, ezen belül a megyerendszer sem. Hogyan vélekedik erről Kiss Bódog Zoltán, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke? Létezik-e ez utóbbi kérdésben az úgynevezett régió-megye ellentét?

– Elöljáróban szeretném leszögezni, számos megyei vezetővel, kollegával együtt egyetértek azzal, hogy a közigazgatás és az önkormányzati rendszer felülvizsgálata, jogos igény – mondja a közgyűlés elnöke. – A megyék igenis érdekeltek a decentralizációban, hiszen a középszint megoldása a rendszerváltás elmúlt 16 éve óta várat magára. Számunkra nem új a régióban való gondolkodás, nem most fedeztük fel a régiós fellépés előnyeit. A megyék szerves részei a régióknak. Nekünk is érdekünk az állami feladatok lebontása, a központi források leosztása. A megye tehát nem ellenszereplője a régiós elvű decentralizációnak.

– Zala megye esetében ez konkrétan mit jelent?
– Zala nem most kezd el regionalitásban gondolkodni. Sokéves tapasztalatunk van, hogyan lehet ilyen módon jelentős forrásokhoz jutni. A tizenkét éve működő West/Pannon Eurorégióban folytatott tevékenységünknek is köszönhetően – amely mintarégió – térségünknek van a partnerekkel egyeztetett jövőképe, számos elképzelésünk került be a különféle fejlesztési tervekbe, amelyek a megvalósulás zálogát jelentik. Az eurorégiónak önálló brüsszeli képviselete is van. Kezdeményező szerepet játszottunk a Mura-Dráva Eurorégió létrehozásában, amely Közép-Európa egyik nagy – akár 3-3,5 milliós lélekszámú régiójává fejlődhet és egyben meghatározó szereplője Horvátország uniós csatlakozásának elősegítésében.

Emellett említhetem még a Szlovén–Magyar Határmenti Regionális Tanácsot, a Jövőrégiót is. A határmenti együttműködések kialakításának személyes elkötelezettje vagyok. Zalában mindemellett alkalmassá tettük az intézményrendszerünket is ezen együttműködések gördülékeny munkájához. Önálló fejlesztési kht-nk van, a megyei területfejlesztési tanácsot közhasznú társasággá alakítjuk, kidolgoztuk a megye rendezési tervét, folyamatos a párbeszéd a kistérségekkel. Az elmúlt négy évben jelentős reformokat hajtottunk végre a megye ellátórendszerei esetében. Kidolgoztuk a szociális– valamint az egészségügyi szolgáltatás koncepcióját, felülvizsgáltuk az oktatásfejlesztés lehetőségeit, a megnyert Térségi Integrált Szakképzőközpont létrehozásával komoly előrelépéseket tettünk a szakképzés területén is.

Mindezek nagyon jól illeszkednek a uniós követelményekhez éppúgy, mint a Nyugat-dunántúli Régió közép- és hosszú távú programjaihoz. Ezek fényében jól látszik, hogy a régió-megye ellentétet – legalább is a mi esetünkben – teljesen megalapozatlan állítás. Igaz, az a megfogalmazás is teljesen hamis, félrevezető, mely szerint a megyei identitás nem létező fogalom. Tehát támogatjuk a régiós átalakulást, úgy, hogy az a zalai emberek kedvezőbb életfeltételeit teremtse meg, s támaszkodjon a megyei rendszerben kialakult tapasztalatokra, szellemi műhelyekre, szakembergárdára.

– Véleménye szerint mikor és hogyan kerülhet sor az önkormányzati rendszer átfogó átalakítására?
– Az átalakítást, kizárólag egy mindent átfogó, komplex közigazgatási reformként tudom elképzelni. Ha tisztázódik, hogy a középszintnek milyen feladatokat kell ellátnia, ehhez milyen forrásokat használhat fel, valamint, hogy milyen vagyon felett rendelkezik. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének állásfoglalásával egyetértve óvnék mindenkit az elsietett döntésektől, lépésektől. Akkor tudunk igazán támogató partnerek lenni a közigazgatási rendszer átalakításában, a régiók kialakításában, életképessé tételében, ha a reformok a vertikum teljes egészét érintik.

– Mi lesz a megyékkel? Elnyeli őket a régió? Vagy lesz a jövőben is szerepük?
– Én személy szerint elkötelezett vagyok a megye szerepének megtartásában. Az ezeréves megyerendszer értékei nem veszhetnek el az előttünk álló reform során. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a megyékben igenis hatalmas érték van, akár a szakembergárdát, vagy az érzelmi, identitást teremtő kötődést nézzük. Amikor hazánkban sokan megkérdőjelezik a régiók mellett a megyék szerepének létjogosultságát, akkor Nyugat-Európában ezzel ellentétes szemléletváltásnak lehetünk szemtanúi. A régiós rendszer olyan híveinél, mint például Franciaország, Dánia vagy Finnország, erősödik a megyék szerepe. Szlovénia például most tűzte napirendre a kérdés megoldását, s 9 térséget alakított ki az országában, ami azt jelenti, hogy az ő régióik magyar megyényi nagyságúak. Horvátországban pedig hallani sem akarnak a megyék szerepének csorbításáról. Úgy vélem tehát, hogy a megye komoly érték, aminek meg kell találnunk a helyét az EU intézményrendszerében. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy az előttünk álló közigazgatási reform nem redukálódhat le csupán a megyék és régiók „ellentétesnek” mondott szerepének átalakítására. Csakis megalapozott, szisztematikus és nem elsietett korszerűsítést tudok elfogadni.

Az elmúlt évben a fenntartó megyei önkormányzat döntésére összevont intézményként működik az Asbóth– és a Nagyváthy-iskola, illetve a zalaszentgróti Béri Balogh Ádám Gimnázium, Asbóth Sándor Térségi Középiskola, Szakiskola és Kollégium néven, közel 1600 tanulóval, és 221 kollégistával. A változásokról, a tapasztalatokról beszélgettünk Szemes Péter igazgatóval.

– Mit is jelentett ez az összevonás, miért került sor rá?
– Azt jelentette, hogy a Nagyváthy-iskola és a Béri-gimnázium önálló iskolaként megszűntek működni, és tagintézményként csatolták őket az Asbóth-iskolához, gazdaságossági okokból. 1996 óta ugyanis mindhárom intézmény folyamatosan hiánnyal küszködött, az egyre csökkenő állami normatívák miatt.

– Jelent ez valamiféle spórolást? Hiszen maguk az épületek továbbra is működnek, energiát használnak, rendbe tételt igényelnek.
– Nos, az igazgatói és gazdasági vezetői státuszok megszűntek. A szervezeti felépítés így bonyolultabb lett, több a koordinációs feladat, ám éves szinten ez több mint 10 millió forintos megtakarítást jelent a fenntartónak. Az iskolákat, persze, továbbra is működtetni kell, azok komoly felújításra szorulnak. Csakhogy ez már a tulajdonosokra tartozik. Minden épületnek más a gazdája: a város, az egyház és a szentgróti önkormányzat; ezek a kérdések az ő hatáskörükbe tartoznak. Nyilván mi magunk is próbálunk előbbre lépni: a fejlesztésekre pályázatokat adunk be. Ezekhez az önerőt a szakképzési hozzájárulásokból fedezzük.

– Beszélgetésünk során említette, hogy a pályázati feltételek az Önök számára kedvezőtlenebbek lettek.
– Általában a középiskolák számára. Tudniillik a szakképzési pénzekből most már az egyetemek, főiskolák is részesülnek úgy, hogy a keretösszeg nem változott. Nekünk azóta romlanak az esélyeink. A központi pályázatokat szétszedték, és leszögezték: egy iskola csak kétféle pályázatot adhat be. Mi pedig, hiába van két tagiskolánk, egy intézménynek számítunk. Most egy informatikai jellegű, és egy eszközcserére vonatkozó pályázati anyagunk vár elbírálásra. Az informatikai pályázatunk célja, hogy minél több tanórán lehessen az informatikai eszközöket felhasználni a tanításhoz. Internet hozzáférésünk már most is van minden tanteremben, de az eszközöket bővíteni kell. Tudjuk, a rendszer működtetése költségesebb így, mint a hagyományos táblás-krétásé, ám ez a jövő. Ezt nem lehet elsumákolni, ráadásul a fiatalok érdeklődése is nagyobb ezek által. Az eszközcserére beadott pályázatunk, támogatottság esetén, a tanműhelyek eszközállományának kiegészítésére, leváltására volna hivatott.

– A tanuló létszám erős csökkenést mutat. Az általános iskolák demográfiai válsága most éri el a középiskolákat. Hogyan tudnak majd a tagintézményekkel együtt ésszerűen reagálni erre? Nem félő, hogy elbocsátásokra kerül sor?
– Pedagógusaink foglalkoztatását gazdaságosabban fogjuk megoldani. Ez azt jelenti például, hogy a kollégák átjárnak egyik intézményből a másikba, bár ez néha nem lesz könnyű számunkra. Több kolléga esetében pedig – a korhatár miatt – előtérbe kerül a nyugdíjazás kérdése.

– A fenti változásokból a diákok mit éreztek, éreznek?
– Bár számunkra ez az év nem volt egyszerű, az összevonás a tanulók felé nem volt hátrányos, nem éreztek ebből semmit. A kollégák sem igazán. Inkább a helyetteseknek jelentett ez nagyobb jellegű munkát.

– Milyen tanulságokkal vágnak neki a következő tanévnek?
– Úgy érzem, a kollégákat, a tantestületeket az eddiginél is közelebb kell hozni egymáshoz. Erre szolgálnak majd a bemutató órák, az ezeket követő, saját tapasztalatok átadását szorgalmazó beszélgetések. Bár már idén is összehangoltuk, a következő hónapokban finomítjuk a pedagógiai programokat, a működési szabályzatokat, egységes dokumentációt létrehozva. Előre kell lépnünk az emelt szintű érettségi feltételeinek megteremtésében, bővítésében, és össze kell hangolnunk a világbanki, szakiskolai fejlesztési és minőségbiztosítási rendszereinket, programjainkat is.

– Egyre komolyabban esik szó a megyék megszüntetéséről; tudjuk, az EU sem ismeri a megye, csak a régió fogalmát. Mi történik a megyei fenntartású intézményekkel?
– Ezen nem kell, és nem is szabad gondolkodni. Minden iskolának önmagát kell úgy megerősítenie, hogy munkájára, létezésére igény legyen. Nekem alapelvem például, hogy iskolánk ne önmagának képezzen, hanem partnerei igényei alapján lépjen előre. Erre jó példa, hogy amikor az igényfelmérések alapján a modellező képzésre volt szükség, azt indítottuk be. Most pihentetjük, mert az érdeklődés nem erre irányul.

– A sportiskolai képzés igen?
– Úgy van. Borosné Eitner Kinga szervezésével kaptunk egy jó pályázati lehetőséget, éltünk is vele, sikerrel. 2007-től sporttagozatos képzést indíthatunk hét sportágban, és felméréseink szerint nagy az igény is erre. A helyet ehhez a Nagyváthy tagintézmény adja. A gyerekeknek egyesületi formában is lehetőségük lesz majd tovább fejleszteni képességeiket, nekünk új pályázati lehetőségeink nyílnak ez által. A megyében pedig Keszthelyen kívül nem lesz olyan település, ahol általános és középiskolás szinten folyik utánpótlás nevelés. Utánpótlás nevelő bázishelyként tarthatnak minket számon, olyan új profillal bővülünk, amire a megyében nincs példa.

Optimista a szervezet jövőjét illetően a Gyenesdiási Turisztikai Egyesület. Sőt a tagok még csak nem is babonásak, hiszen éppen május 13-án tartották tisztújító közgyűlésüket. A napirendi pontok között a megalakulás óta végzett munkáról szóló beszámoló éppúgy helyet kapott, mint az országban egyedülálló on-line foglalási rendszer kiépítésének jelentősége, valamint a strandröplabda bajnoksággal járó előnyök megvitatása.

Számos elért eredményről tájékoztathatta a jelenlévőket a Gyenesdiási Turisztikai Egyesület legutóbbi közgyűlésén Ferincz József elnök. Mint mondta: a tavaly január óta működő helyi on-line foglalási rendszer ebben a formában egyedülálló az országban, hiszen hasonlóval eddig csak nagy szállodák rendelkeztek. Mára a korábbi kétkedők is belátták ennek fontosságát. Talán ez a példaértékű kezdeményezés is befolyásolta a Magyar Turisztikai Egyesület vezetőit, amikor szokásos éves kirándulásuk úti céljának Gyenesdiást választották, illetve, hogy itt szerveznek egy a turisztikai szolgáltatások menedzsmentjéhez kapcsolódó képzést, amelynek települési szintű modellje a gyenesi egyesület.

Ferincz József beszámolt arról is, hogy idén novemberben, meghívott előadóként a WTO nemzetközi turisztikai konferenciáján mutatkozhat be a civil szervezet. Az elnök hangsúlyozta, hogy az elért eredmények mellett hibák és nehézségek is előfordultak, amelyekből tanulni kell. Fontos, hogy a helyiek belássák, saját érdekükben ők maguk tehetik a legtöbbet. Szalóky Jenő polgármester kiemelte, hogy a település turisztikai történelmet ír és az eddig megszerzett előnyt nem szabad elveszíteni. Mint mondta: szükség van a turizmus reformjára, de az idegenforgalom fejlesztésében mindenkinek oroszlánrészt kell vállalni, a célokat pedig helyi és országos viszonylatban is csak összefogással lehet megvalósítani. Ehhez pedig szükséges lenne az érintettek bevonása egy-egy döntés meghozatala előtt.

A tanácskozáson kérdésként merült fel, a sármelléki reptér a helyi idegenforgalmi fejlesztéseket érintő szerepe. Az egyesületi tagok egybehangzóan pozitív változást remélnek a Fly-Balaton működésétől. A jelenlévők közül többen is kifejtették, hogy a lehetőségek adottak, csak meg kell találni a megfelelő módot, arra, hogy élni is tudjanak vele a helybéliek. Ilyen lehet például a transzfer megszervezése a reptér és a település között.
A közgyűlés végül megválasztotta a tisztségviselőket. Az elnök ismét Ferincz József, helyettese Suba Zoltánné lett, a titkári teendőket pedig Kovács Judit látja el.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Keszthely csoportja 2006. június 6-án (kedd) megnyitja a keszthely, Szalasztó u. 16.alatt levő irodahelységét.
Iroda célja: Keszthelyen és annak környékén élő rászoruló embertársaink segítése.
Nyitva tartás: az iroda kirakatában kitéve.
1. Hétfő és csütörtöki napon jogi segítségnyújtás
2. Szociális tanácsadás
3. Támogatásra szorulók bejelentése, regisztrálása
4. Élelmiszerek és pénzadományok átvétele
5. Használható műszaki cikkek átvétele
6. Ruha adományokat továbbra is átveszünk( tiszta, mosott állapotban) a Fő tér 10. sz. alatt, hétfői napokon délután 15 órától 17 óráig, ahol jelenleg is osztunk ruhákat a rászoruló embertársainknak.
7. Közeljövőben vérnyomás- és vércukorszint mérést is végezni fogunk.
A hét minden napján elérhető telefonszám:
(+36) 30-400-9546, (+36) 30-633-4362