Gyógyfürdőkórház

Zsúfolásig megtelt a gyógyfürdőkórház kultúrterme, amikor három, Párizsban élő, hírneves, nagy tiszteletnek örvendő közéleti személyiség beszélt ötven évvel ezelőtti emlékeiről, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történéseiről, visszhangjáról. Fejtő Ferenc író-költő-publicista; Méray Tibor író, újságíró, Nagy Imre miniszterelnök közvetlen munkatársa és Nagy Pál költő felelt egyebek között arra a mindenkinek külön és együtt is feltett kérdésre: várható volt-e a forradalom fellobbanása, milyen szerepe volt Nagy Imrének az események alakulásában, illetve ki-hogyan élte meg, élte túl a nagy történelmi vihart.

Mindhárom előadó aktív részese volt ugyanis a fél évszázaddal ezelőtti eseményeknek, így kortárs szemtanúként tudtak mesélni a történésekről. A rendhagyó történelemóra résztvevői Tar Ferenc hévízi tanár-történész irányító közreműködésével csipegették az élménymorzsákat. Köszöntőjében röviden szólt saját, '56-os szerepvállalásáról Vértes Árpád polgármester, aki megtiszteltetésnek vette, hogy a város vendégül láthat ilyen nagy gondolkodókat. A házigazdák képviseletében pedig Vancsura Miklós főigazgató vette örömmel, hogy sor kerülhetett erre a beszélgetésre, melynek anyaga alapjául szolgál majd a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság soron következő rendezvényének, amely ugyancsak az 1956-os eseményeket állítja célkeresztjébe.

Mint elhangzott: 1956. október 23-án forradalom és szabadságharc vette kezdetét Magyarországon a Rákosi-diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10-11-én. A forradalomban mintegy huszonötezer ember vesztette életét, a sebesültek száma is sok ezerre tehető. A forradalom következményeként körülbelül negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugati országokba menekülve.

A tökéletes szellemi frissességgel beszélő 97 esztendős Fejtő Ferenc 29 esztendősen hagyta el Magyarországot. A nemzeti érdekek képviseletét mindvégig a szívén viselő író több, rangos nemzetközi díjjal is kitüntetett könyvet írt. A francia nemzeti hírügynökség (AFP) kelet-európai hírmagyarázója-hírelemzője, a Le Figaro című lap jegyzetírója a „párizsi világítótoronyból” már jó előre látta, hogy beindul egy lázadás a népelnyomó kommunizmus rendszere ellen. '56-ot a világtörténelem legnagyobb jelentőségű eseményének tituláló Fejtő tudta azt is, hogy Sztálin halála után a szovjet birodalom kötelezően bomlásnak indul.

Méray Tibor 33 évesen, viszontagságos körülmények között 1957-ben menekült Párizsba. A Magyar Írószövetség központi kiáltványát megfogalmazó újságíró Nagy Imre életrajzát is megírta és szerkesztője volt annak az irodalmi újságnak, amelyik az emigránsok erejét volt hivatott koncentrálni. Úgy értékelte: nem Nyugatról irányított akció volt '56 és a „forradalom csinálása” is csak azután derült ki, hogy a szervezők az esemény sodrába kerültek.

Tanulságos volt Nagy Pál avantgarde költő mondandója arról, hogyan és miért kényszerült elhagyni 22 évesen hazáját. Megható volt hallani arról, hogy az egri főiskolán folytatott politikai tevékenységéért két alkalommal is halálra ítélték.
A több órás beszélgetést a bölcsesség és tolerancia hangulata, a nemzeti egység megteremtésének igénye lengte körül. Jó volt hallani azokat, akik ugyan ezer kilométerre élnek hazájuktól, de írásaikkal és életükkel példázták, hogy mindvégig érdemes volt egy pici nemzet nagy ügyét szolgálni.

Vancsura Miklós főigazgató a tavaly decemberben nyugdíjba vonult dr. Horváth Anna orvosigazgatói posztjára megbízottként dr. Békefi Ferencet nevezte ki. A három évtizeddel ezelőtt a Pécsi Orvostudományi Egyetemen általános orvosi diplomát szerző gyógyító, éppen harminc éve „szerződött le” a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházhoz.

Négy évig dr. Magyar Károly mellett, majd dr. Eggenhofer Balázs „F” osztályán gyűjtötte be szakmai tapasztalatait. A reumatológiából és fizioterápiából is jeles eredménnyel szakvizsgázó orvos azután végigjárta az egészségügy ranglétráját. Alorvosi, majd adjunktusi kinevezését követően 1990-ben átvehette főorvosi megbízását. Később az „F” osztály, majd a „C” osztály megbízott osztályvezető főorvosának is kinevezték. Mint leszögezte, büszke orvosigazgatói kinevezésére, de ő elsősorban betegeket gyógyító orvosként kíván érdemeket szerezni. Elöljáróban arról érdeklődtünk, a gyógyításon kívül mi minden fér még bele a munkájába.

– Dolgozom az intézet osteodenziometriás laboratóriumában, és tagja vagyok a Keszthely-Hévíz Orvosi Kamarának, a Reumatológiai Egyesületnek, a Balneológiai Egyesületnek és az Osteoporozis Társaságnak is. Mindemellett 2005. márciusáig vezettem az intézetbe beutaltak felvételét koordináló szakmai bizottságot. Orvosi tevékenységem során 21 kongresszusi előadást tartottam, társszerzőként 35 előadásban vettem részt, két esetben jelentkeztem pályamunkával, és közleményeim száma pedig meghaladja a tizet is.

– Mi a feladata egy orvosigazgatónak?
– Legfontosabb: a gyógyító munka precíz összehangolása. Szerencsére volt kitől tanulni. Elődeim: dr. Strecker Ottó, dr. Balogh Zoltán, dr. Gyarmati József, dr. Szekeres László, dr. Horváth Anna és a folytonosságot biztosítani képes dr. Eggenhofer Balázs főigazgató-helyettes mind olyan elődök, akik tiszteletet parancsolnak. Szakértelmükből, tudásukból, magabiztosságukból, szakmai nyitottságukból próbálok erőt meríteni. Jó munkatársi kapcsolatot alakítottam ki mindenkivel, többektől sok segítséget kapok, például az ápolási igazgatónktól: Csörnyei Máriától is. Kiváló szakemberek vannak körülöttem a folyamatosan megújuló intézményben. Én is meg akarok felelni a mai kor követelményeinek, no meg persze mindenkor rendelkezésére szeretnék állni a betegeimnek és a kollégáimnak is. Közös a kihívás, közös a munka. A sikerekért és az elismerésekért nagy szakmai alázattal teszszük a dolgunkat nap, mint nap.

– Milyen tervek foglalkoztatják?
– Ismételten beindítottuk a havi, kéthavi rendszerességgel összeülő Magyar Reumatológiai Egyesület Nyugat-Dunántúli Szekciójának üléssorozatát, amit kreditpont szerzési lehetőséggel kötöttünk össze. Fontosnak látom, hogy orvosaink havonta referálhassanak. Ugyancsak havonta kérem az egyes egészségügyi részlegek beszámolóit, a lehetőségek és eredmények prezentálását, a problémák megoldására tett javaslatokkal együtt. Meg kell ismernünk továbbá az aktuálisan megjelenő gyógyszereket, azok hatásmechanizmusát. Rendszeresen szeretnék konzultálni a szakrendelések orvosaival a tapasztalataikról, a terveikről.

Az egyes fekvőbeteg osztályok és járóbeteg szakrendelések integrációja elindult. Az osztályok előre megtervezve, heti váltással szükség esetén helyettesítik a szakrendeléseket. Például betegség, vagy szabadság időszakában, esetleg nagyobb számú beutalt érkezésekor. Igényes, jól szervezett, színvonalas munkának kell a beteget végig kísérnie a felvételtől az otthonába érkezéséig. Sőt fel kell őt készíteni az utókezelésekre és a kórház nélküli életvitelre. Fontos, hogy gyógyítási eredményeinkről a hazai és nemzetközi orvosszakma is minél szélesebb körben értesüléseket szerezzen, ezért is szorgalmazom részvételünket minél több kongresszuson.

– Előadásokban, orvosi fórumokban nemigen van hiány…
– Így igaz! Februárban prof. Farkas László, a pécsi egyetem urológiai klinikájának igazgatója a reumatológia és urológia határterületi vonatkozásait mutatta be. Könczöl Franciska az Igazságügyi Orvostani Intézet docense pedig orvosszakértői szempontból vizsgálta a drogok jelentőségét. Áprilisban Egresits Ferenc, a Győri Hittudományi Főiskola rektora elemezte a szenvedést a hit tükrében, illetve dr. Irsay László, a Kolozsvári Egyetem Rehabilitációs Klinikájának tanársegéde beszélt a hit szerepéről a rehabilitációban és a fizioterápiában.

Májusban az akut és késői sugárkárosodásokról valamint a kis radioaktivitású gyógyvizek egészségügyi hatásairól hallottunk dr. Turai Istvántól, az Országos Sugáregészségügyi Kutató Intézet osztályvezető főorvosától. Júniusban az izotópos synovectomiás eljárás részleteit ecsetelte dr. Szentesi Margit, az ORFI kandidátus főorvosa. Még nyár elején rendeztük meg a Magyar-Amerikai Egészségügyi Együttműködés keretében zajló „Férfiak Egészséghete” címmel tartott fórumot. Mindemellett persze több gyógyszerismertető előadást is szerveztünk. Akad hát feladat jócskán, igyekszem tudásom legjavát beleadva szolgálni, mindenki megelégedésére.

Barna Rita és Varga Terézia gyógytornászok szakmai iránymutatásával éppen három évvel ezelőtt indult diadalútjára a happy torna, ami óriási népszerűségnek örvend a téli fürdő látogatói között. Akadt olyan nap, hogy a négyes és ötös jelű élménymedence vizében egyszerre száznál is többen csinálták végig a frissítő, minden testrészt és ízületet kíméletesen átmozgató, álló helyzetben végzett húsz-huszonöt perces tornagyakorlatokat.

Mint azt Varga Terézia elárulta, a betegek és beutaltak határozott kérésének engedve már naponta két alkalommal reggel kilenc és délelőtt tizenegy órakor is hangulatos zenére tornázhatnak a felfrissülésre vágyók. Időközben csatlakozott hozzájuk Milusné Pap Viola és Orvos Júlia gyógytornász is, így azóta még változatosabb lett a hangulatfokozásra is alkalmas torna.

A medence partján „magamutogató” gyógytornászok a saját stílusukat, érzésvilágukat, koreográfiájukat belegyúrták a végtagokat jól átmozgató gyakorlatokba, így összeállt egy korra és nemre való tekintet nélkül mindenki számára ajánlott gyakorlatsor. Bár a közel félórás torna levezénylése olykor fizikailag is erőteljesen igénybe veszi a szakdolgozókat, mégis örömmel csinálják. A fürdőzők pedig gyakran tapssal köszönik meg a frissítő boldogságot.

Reumatológus kezelőorvosának javaslatára már 12 éve a gyógyfürdőkórház vendége a Debrecenből érkezett Vékony Istvánné, aki rendkívüli megelégedéssel nyilatkozott a tornáról, amit napi egy alkalommal igénybe vesz. Visszajáróként nagyon örül minden olyan változásnak, ami a beutaltak gyógyítását segíti elő.

A Hamburg melletti Mittenburg városából érkezett Krusikat asszony, legutóbb tíz esztendővel ezelőtt járt Hévízen, hogy kúrát vegyen. Neki annyira tetszik a happy torna, ha teheti, kétszer is végigcsinálja azt egy nap. A testmozgás persze lakóhelyén sem áll távol tőle. Ő is örömmel fogadott minden olyan változást, ami segíti a kórházban, a mozgásszervi megbetegedésben szenvedőket.