Horizont

Fagytűrő növények vették át a meleget kedvelő virágok helyét a közelmúltban Keszthelyen. A köztereken és utcákon lévő ágyásokat, ládákat beültették, miután begyűjtötték a nyári növényeket a VÜZ Kft. munkatársai. Bár szinte szünet nélkül dolgoznak, a fagyok beálltáig bőven van még mit tenni.

A most kiültetett növények jól tűrik a hideget.

A munkát időnként a szűkös pénzügyi keret is nehezíti, az egész évre szánt több mint 70 millió forint ugyanis már a nyáron elfogyott. Ráadásul gyakran előfordul az is, hogy az elültetett virágoknak néhány nap múlva már csak a hűlt helyét találják a dolgozók, ilyenkor pedig nincs mit tenni: kezdhetnek mindent előről. Néhány helyen naponta kétszáz-háromszáz tő növényt tulajdonítanak el ismeretlenek a terekről, amelyek aztán saját házuk környékét díszítik.
Az őszi munkákat már október elején elkezdték Keszthely terein, utcáin. A rendbetett virágágyakba több ezer fagytűrő növény került az egynyáriak helyére.

A mediterrán jellegű dézsás leandereket, és pálmákat néhány héttel ezelőtt a VÜZ Kft. védett üvegházaiba szállították, hogy ott vészeljék át a téli fagyokat, megerősödjenek, pihenjenek jövő tavaszig. A Fő tér és a sétálóutca virágosítása mellett az új '56-os szobor környezetét is megszépítették a társaság kertészetének munkatársai. Az emlékmű elhelyezése előtt, és utána is el kellett rendezni a terepet. Mára a fű is zöldell körülötte, és úgy tűnik megeredtek a díszcserjék, örökzöldek is, amelyekkel igyekeztek szebbé varázsolni a területet.

Bár az időjárás, és több terület állapota még indokolná, a városban már csak elvétve, a legfrekventáltabba helyeken végeznek fűnyírást. Hiába nő ugyanis látványosan a fű ebben a kellemes őszutóban, elfogyott a pénz, ami szükséges volna a munkához. A város által ültetett fasorok pótlását is el kell még végezni a télig, és a sövénynyírás, valamint a rózsák metszése is vissza van még. Aztán jöhet a tél. Munka tehát most még van bőven. A korán elfogyott éves pénzügyi keret pótlására augusztusban 17 millió forintot kapott a VÜZ Kft. kertészeti részlege, de ez sem biztos, hogy kitart az óév búcsúztatásáig.

Annál is inkább, mert akadnak, akik úgy gondolják a legegyszerűbb, és legtakarékosabb módja az otthoni kert szépítésének, ha a közterületi virágágyakból viszik haza a növényeket. Leginkább a Balaton- partról és a sétálóutcáról tűnnek el a zöldek, kisebbek és nagyobbak egyaránt. Ezeken a helyeken naponta akár kétszáz, háromszáz tövet is pótolniuk kell – vagy kellene a városüzemeltető munkatársainak. A pluszmunka és az új növény pedig megint csak költséget jelent, amit valakinek meg kell fizetni.

Szent Lukács evangélista ragyogó tetteit és életpéldáját állította hálaadó szentmiséjén mondott beszédének középpontjába dr. Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek. Őt, mint díszvendéget hívták meg arra a hévízi Szent Lukács Idősotthon kápolnájában tartott rendezvényre, melyet az otthon átadásának negyedik évfordulóján tartottak.

Dr. Mail József gazdasági helynök az idősotthon alapításáról szólt.

Az ünnepi ceremónián Szendi érsek atya kiemelte: az asszonyok, a szegények és elesettek pártfogója is volt Szent Lukács, aki mint orvos különös részvéttel nézte a beteg embert; mint evangélista pedig észrevette, hogy a megváltó maga is orvos, sőt, ő ,,az Orvos'', aki a beteg emberiségnek meghozta a gyógyulást a megváltás művének végrehajtásával.

A mise után az intézmény földszinti előcsarnokában dr. Mail József, a Veszprémi Érsekség gazdasági helynöke, mint az intézmény igazgatója szólt az idősekhez és a meghívottakhoz.

Felidézte az elmúlt évtized történéseit, mindazt, ahogy az Irgalmas Nővérek Rendje által a veszprémi érsekségnek odaajándékozott ingatlanon több ütemben, a Széchenyi-terv, magánszemélyek, bel- és külföldi adományozók segítségével, az érsekség nagy anyagi áldozatvállalása mellett, felépülhetett az eddig 605 millióba került, félszáz idős ember ellátását magas szinten biztosító otthon, ami a béke szigete, az öröm háza, a nyugdíjas korúak megérdemelt pihenésének állandó helyszíne. Mint elhangzott: tervben van egy következő ütem, melyben egy saját konyhával rendelkező közösségi termeket magában foglaló épületblokk kialakítása várható.

A lakókat, tortakölteménnyel is köszöntötték a jubileum apropóján és a számukra összeállított műsorban fellépett a Magyarszerdahelyi Fogyatékosok Rehabilitációs Intézetének Vivace kórusa, délután pedig egy színjátékot adtak elő a Bázakerettyei Pszichiátriai Betegek Otthonának gondozottjai.

Az erdész-író saját versét is felolvasta.

A Hévízi Festetics György Művelődési Központ szervezte az Irodalmi Kávéház sorozatban lebonyolított író-olvasó találkozót, amelyen a közel félszáz érdeklődő előtt Wentzely Dénes erdész-író mutatkozott be. A dedikálással és kedvezményes könyvvásárral egybekötött est vendégeit Takácsné Nagy Ilona a helyi könyvtár munkatársa köszöntötte, majd röviden bemutatta az eddig nyolc könyvet megjelentetett, a természetet rajongással szerető alkotót, akit abból az apropóból láttak vendégül, hogy a közelmúltban került ki a nyomdából az „Erdészekkel a vadcsapásokon” című műve.

A rekviem egy szakmáért alcímet viselő munka szerzője szerint: erdő nélkül nincs élet. A kötet is legelébb azoknak az erdőben, erdőért dolgozó szakembereknek szól, akik még tehetnek valamit a gyönyörűséges facsoportok, a háborítatlan környezet megmentéséért. Az írások részei annak a naplónak, amelyet hoszszú évek óta írogat a megyében nagy köztiszteletnek örvendő vadász. A szemelvények és füstölgések azokról az évekről szólnak, amikor társadalmi, de főleg politikai gondolatok keveredtek bele az erdészek és erdők mindennapjaiba. Az erdő, amúgy kristálytiszta légkörét ezeknek az idegen elveknek a testet-lelket fojtogató köde ülte és zavarta meg.

A könyv mondanivalója összefügg azokkal a kerületvezetőkkel, erdészekkel, vadászokkal, akikkel Wentzely Dénes négy évtized alatt három erdőgazdaságban és egy vadgazdaságban együtt szolgált. Mint elhangzott: kéziratban már megvan a „Felhők fölött lángol az ég” című, az író gyermekkorát idéző könyvének anyaga. A kedélyes hangulatú esten az író verselt és humoros élményeit is megosztotta hallgatóságával.

Már csak három hétig látható a „Dunántúli pásztorremeklések” című időszaki kiállítás a keszthelyi Balatoni Múzeumban. A látogató addig szebbnél-szebb tárgyakban, faragott pásztorbotokban, tükrösökben és borotvatartókban gyönyörködhet. Nemcsak a Balaton-mellékéről, hanem szinte az egész Dunántúlról kerültek faragott tárgyak a néprajzi gyűjteménybe.

Általában hosszú, gondos munkát jelentő időtöltés a fafaragás. Talán ezért is alakult úgy, hogy elsősorban a pásztorok, juhászok foglalták el magukat ilyen tevékenységgel. Tavasszal összegyűjtötték az állatokat, és őszig elvonultak velük a füves legelőkre, közben pedig bőven volt idejük kifaragni egy-egy pásztorbotot, vagy éppen ajándékot, amivel hazatérésükkor a kedvesüknek szerezhettek örömet.

Természetesen nem minden pásztor tudott faragni, akik pedig igen, azok az aprólékos részletek miatt kevés tárgyat készítettek. Érdekesség, hogy a népművészet többi ágához képest mennyire kevés a bemutatható pásztormunkák száma. A Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteménye folyamatosan gyarapodik pásztorművészeti munkákkal, akadnak 1890-es évekből származó darabok is. Herman Ottó a jellegzetes magyar stílust keresve talált rá a pásztoremberek remekeire, a kiállított tárgyak némelyikét feltehetően még ő gyűjtötte.

Már a korai népművészeti kiadványok is rendszeresen szerepeltették a kulturális intézmény pásztorművészet-gyűjteményét. Nemcsak a Balaton mellékéről, hanem távolabbról, szinte az egész Dunántúlról kerültek faragott tárgyak a néprajzi raktárba. Ez az anyag egészült most ki Zala és a szomszédos megyék múzeumainak anyagával. A gyűjtemény november 26-ig látható.

Ünnepi filmhéttel is adóztak az 56-os hősök emlékének a Balaton Színházban, Keszthelyen. A többségében forradalmi témájú alkotásokkal öt napon keresztül várták az érdeklődőket a szervezők.

Huszonharmadikán este „A szabadság vihara” című amerikai dokumentumfilmet mutatták be. A következő napon a Szerencsés Dániel című magyar játékfilmet láthatta a közönség, majd Szilágyi Andor Mansfeld című idén bemutatott filmdrámáját vetítették. A hét következő napján Bereményi Géza Szabadság tér 56. című filmdrámáját láthatták az érdeklődők, végül pedig, a fesztivál zárásaként Makk Károly filmjének, a Magyar rekviemnek tapsolhattak a nézők.

A filmnapok házigazdája Szigethy András író, publicista volt, akinek Kegyelem című drámáját október 23-án mutatták be a keszthelyi Fő téren. Az egyes vetítések után közönségtalálkozókat is tartottak, ahol a film rendezőjével beszélgethettek a megjelentek.