Ünnep

„Keszthelyt mindenki úgy ismeri, mint a békés, szemlélődő nyugdíjasok városát. A nyári hónapokban ugyan megélénkült az élet, de ősszel már újra kihalt, csendes volt a város (…) Most, miután a hős Budapest után sorra forradalmi láng borította be a vidéki városokat is, azt gondolhatta volna mindenki, hogy Keszthelyre talán el sem ér ez a láng, vagy ha el is ér, hát csak sokára és utolsónak. Nem így történt. Sok-sok várost (és nagyobb várost!) megelőzött Keszthely, Zalaegerszeget is. Már az elmúlt hét csütörtökén több tüntető felvonulás volt, s pénteken estére megmozdult az egész város lakossága.

Elsősorban is „csillaghullást hajtott végre a felvonuló sokaság, és záporként hullott a sok csillag a katona-, rendőrsapkákról, az épületekről (…) A tüntetés élenjáró szervezői a 27-es Autóközlekedési Vállalat, a Vasipari KTSZ dolgozói és a Mezőgazdasági Akadémia hallgatói voltak.” – írja az Új Zala című megyei napilap 1956. november 3-án megjelent cikkében Rákosy Gergely újságíró, a szerkesztőbizottság tagja a keszthelyi '56-os eseményekről tudósítva.

Az alábbiakban lapunk az 1956. év októberének, novemberének és decemberének legjelentősebb eseményeit kiemelve kíván tisztelegni a fél évszázaddal ezelőtti események, hősök emléke előtt. Az összeállításban segítségünkre volt a Zala Megyei Levéltár frissen megjelent, '56 Keszthelyen és a Keszthelyi Járásban című kiadványa, a Castellum– Press Kiadói Kft. 1996. október 23-án megjelent emlékkiadványa, valamint egy neve elhallgatását kérő, az események után külföldre disszidált keszthelyi lakos, aki a fotókat bocsátotta rendelkezésünkre.

Október 23.
A Mezőgazdasági Akadémia tanárai MEFESZ alakuló ülésre hívták össze az intézmény hallgatóit. A gyűlésen a hallgatók ismertették követeléseiket. Ezek voltak többek között: autonómia, diákszálló építése, a marxizmus-leninizmus államvizsga eltörlése, a káderlapok kiosztása, az étkezési norma felemelése, Keszthely Zala megyéhez csatolása. Megalakult az Akadémiai Tanács, mely a követeléseket kinyomtatta, s röplapokat terjesztette. Határoztak arról is, hogy október 25-re nagygyűlést szerveznek Keszthely főterén.

Október 24.
Riadóztatják a keszthelyi 9. lövész hadosztályt. A tapolcai 27. harckocsizó ezred tankjait feltöltötték üzemanyaggal és lőszerrel, majd 15 harckocsit elindítottak Keszthelyre, az ottani hadosztály biztosítására. A harckocsik először a laktanya környékén foglaltak állást, majd öt harckocsi és egy lövészszázad körülzárta a Mezőgazdasági Akadémiát. Fejes Lajos alezredes, hadosztály parancsnok lezáratta a városba vezető utakat.

Október 25.
A harckocsikat visszavezényelték a laktanya területére. Több akadémiai hallgatót letartóztattak, társaik szabadulásukat követelték, mire az Akadémiához ismét kivezényelték a harckocsikat, majd újra visszarendelték azokat.
Az Akadémia előtt tüntető tömeg a Fő térre vonult, ott ledöntötték a szovjet emlékművet, helyére gróf Festetics György 1950-ben eltávolított, a Balatoni Múzeumba száműzött szobrát állították.
Alakuló ülést tartott a MÁVAUT és az AKÖV munkástanácsa. Elnöknek Varga Ferenc gépkocsivezetőt választották, akit delegáltak a Városi Forradalmi Tanácsba is.

Október 26.
Szabadon bocsátják a letartóztatott akadémistákat. Megalakult a Városi Ideiglenes Forradalmi Tanács, és Tóth István parancsnokságával létrejött a Nemzetőrség.
A laktanya előtt tüntetők fegyvert, és a katonák csatlakozását követelték. A keszthelyi tüntetőkhöz budapesti egyetemisták érkeztek, akik többek között Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán című versét is magukkal hozták.

Október 27.
A Városi Ideiglenes Forradalmi Tanács elnöke Varga Ferenc lett. Megalakult a MÁV munkástanácsa is. A városban gyülekezési és kijárási tilalmat rendeltek el, a középületeket megszállta a katonaság.

Október 28.
Az Erdőgazdaságnál is munkástanács alakult, és munkástanácsot alakítottak a Szendrey-iskola tanárai is.

Október 29–30.
A Keszthelyi Kiegészítő Parancsnokságon, a veszprémi parancsnokság utasítására, megalakult a Forradalmi Tanács.
Kezdtek újjáéledni a pártok. A szociáldemokraták és a kisgazdák szervezték újjá soraikat. Az élénkülő politikai- és közéletben újra kezdte szerkesztői tevékenységét az immár hét éve hallgatásra kényszerült Keszthelyi Újság is.
A laktanyában fegyvereket és lőszereket csomagoltak élelmiszerek közé, hogy azokat Budapestre szállítsák.

Október 31.
Terjed a szovjet csapatok érkezésének híre, ennek hatására a Katonai Forradalmi Tanács elkészítette a szovjet csapatok elleni védelmi tervet. Ezt Fejes Lajos is jóváhagyta.
A Vendéglátóipari Vállalat és a Vasipari KTSZ is megválasztotta munkástanácsát. A nemzetőrök lefoglalták az ÁVH iratanyagát, és több ÁVH-s tisztet is letartóztattak.

November 1.
Az országban elsőként, a Fő téren állítottak szobrot a forradalmi napokban elesett hősök emlékének. A Fehér Ember szobra előtt fekete márványtábla állt, a következő felirattal: „1956. október az elesetteknek az élők, akik talán holnap halnak meg a szabadságért.”
A honvédség elkezdi a civilek felfegyverzését.

November 2.
Fejes Lajos kijelentette: szovjet támadás esetén a lövészhadosztály nem fogja felvenni a harcot.

November 3–4.
A Városi Forradalmi Tanács mozgósítást rendelt el. Elterjedt a hír, hogy szovjet csapatok Keszthely felé közelednek. A Katonai Forradalmi Tanács megerősítette azt a döntést, hogy nem veszik fel a harcot, leteszik a fegyvert a szovjetek előtt.
A felkelők egy csoportja fegyverrel, lőszerekkel a rezi erdőbe vonult, őket követte a városban működő vállalatok csoportja, több száz nemzetőr, és akadémiai hallgatók.

November 7.
Másodszor jelentek meg tankok Keszthely utcáin: a városba bevonultak a szovjet csapatok. Fejes Lajos megadásra szólította fel az erdőben bujkálókat, akiknek nagy része vissza is tért Keszthelyre. Az ez utáni napokban a menekülők másik része is megadta magát.

November 15.
A Városi Forradalmi Tanács úgy határozott: mindaddig sztrájkolnak, amíg a szovjet csapatok el nem hagyják az ország területét, és Magyarország ki nem lép a Varsói Szerződésből. Két nappal később Keszthelyen leállt a munka.

December 11–12.
A városban két napos sztrájk volt. A második napon egy szamarat vezettek a város főterére. Nyakába egy táblát akasztottak, melyen ez állt: „Csak én maradtam kinn az utcán”, vagyis: csak a szamár tüntetett a kormány mellett.

1957 elején bekérik a jelentéseket Keszthely és környékének októberi és azt követő eseményeiről. Megkezdődnek a letartóztatások, mindennapossá válik dolgozók elküldése, folyamatosan zajlanak a perek. '57 decemberében, szentestén a Győri Katonai Hadbíróságon sok vádlott kap „ajándékba” kötél általi halál ítéletet, életfogytiglani börtönt, vagy hosszú börtönbüntetést. Számosan menekültek el az országból, a disszidálókat először a gerovoi (Jugoszlávia) menekülttábor fogadta be
Magyarországon a forradalmi megmozdulásokat következetesen ellenforradalomnak titulálják.

Cserszegtomajon is emlékművet avattak október 23-án. A rendezvényen Gyuk János polgármester köszöntője után többek között Manninger Jenő, a megyegyűlés elnöke, országgyűlési képviselő emlékeztette a forradalom jelentőségére a jelenlévőket, majd leleplezték az önkormányzat és a polgárőrség együttműködésének eredményeként elkészült emlékművet.

Az ünnephez kapcsolódó hír az is, hogy cserszegtomaji siker született az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára tavaly kiírt irodalmi pályázaton. A Németh László Kulturális Alapítvány díjazottai között a második helyen szerepel a településen élő Merenics Éva, aki „56-os naplóm” című regényével nyerte el a díjat, és a velejáró több száz ezer forintos jutalmat.

A tavalyi évhez hasonlóan idén is ragyogó napsütésben tiszteleghettek a megjelentek az 1956-os hősök emléke előtt Keszthelyen. Az október 23-i programok sorában a legjelentősebb esemény az '56-os emlékmű felavatása, és az azt követő koszorúzás volt, melyen a város vezetői mellett a pártok, civil szervezetek, közintézmények képviselői is részt vettek. Színvonalas produkcióval emelte az ünnep fényét többek között a Pannon Várszínház és a Zalai Balaton-part Ifjúsági Fúvószenekar is.

Az október 23-i program ünnepi szentmisével kezdődött reggel nyolc órakor a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban. A város főterén tartott délutáni megemlékezésen elsőként Ruzsics Ferenc polgármester köszöntötte a megjelenteket.

Mint mondta: sokáig csak vágyként élt az emberekben, hogy szabadon és méltóképpen ünnepelhessék ezt a napot, és nyilvánosan is megemlékezhessenek a forradalom áldozatairól. Örömteli dolog, hogy ma már mindenki számára adott a hősök előtti tisztelgés.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a Zala Megyei Közgyűlés elnöke, Manninger Jenő is, majd dr. Hámori József akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke mondott ünnepi beszédet. Több nemzetközi politikust, és költőt idézve hangsúlyozta: a magyarság glóriája 56-ban körülölelte a világot, s ez máig hatással van az emberekre. 1956. október 23-a örökre beírta magát a szabad emberek és nemzetek naplójába, mert a bátorság, a győzelem és az öntudat napja volt.

Tar Ferencet idézve Keszthely forradalomi eseményeit is felelevenítette. Ünnepi szónoklata végén, emlékeztetve gróf Festetics György szobrának megmenekítésére, majd annak 56-os visszaállítására, és az 56-ban néhány nap alatt elkészült Fehér Ember szobrára kifejtette, hogy véleménye szerint a városban a szobrok jelzik a rendszerváltást. Ez utóbbi mű gondolatiságát éleszti újjá az ünnepségen avatott emlékmű, Orr Lajos várvölgyi szobrászművész alkotása.

Az ünnepi beszédeket követően Szigethy András: Kegyelem c. drámáját adta elő a Pannon Várszínház, majd a jelenlévő városvezetők, és a pártok, közintézmények, civilszervezetek képviselői megkoszorúzták a frissen leleplezett szobrot.