Legyen tudatos a megelőzés

Nyárra komoly erősítést kapnak

Kövér Imre elköszönt

A Hévízi-tó védelméről


Legyen tudatos a megelőzés

Veszélyes vizek, tragédiák a kánikulában

Nyár, napsütés, Balaton – e három szóról szinte mindenki a fürdésre, vagy kedvenc vízisportjára asszociál. A tó veszélyei inkább már csak azoknak jutnak eszébe, akik tapasztalták: a víz könyörtelen is tud lenni.

Madarász Zoltán, a siófoki Vízirendészeti Parancsnokság vezetője kérdésünkre elmondta: május óta hat halálos áldozatot követelt a magyar tenger. A déli parton négy, az északin két tragikus baleset történt, Keszthelyen és környékén eddig nem jelentettek ilyen jellegű halálesetet. A kapitánytól azt is megtudtuk, az áldozatok szinte kivétel nélkül középkorúak voltak, és a késő délutáni vagy esti órákban fulladtak a vízbe. A hat halálesetből három május 17–18-án, kettő június 11-én történt; ezekben az időpontokban nem véletlen egybeesés miatt volt több a baleset, hanem a kánikula hozta magával a tragédiák megtörténésének nagyobb lehetőségét.
Bagyó Sándor a Vízimentők Balatoni Szakszolgálata Egyesület elnöke. Amint mondja, fő céljuk, hogy minél kevesebben fulladjanak a tóba, és ezzel kapcsolatban balesetmegelőző munkát is végeznek.
– A legfontosabb az, hogy az itt élők számára, és a Balaton mellé jövő turistákban ne fekete nyárként maradjon meg az itt töltött szabadság – mondja. – Ezért mindenki egyformán felelős; egyszerűen köztudomásúvá kell tenni, hogy a Balaton veszélyes. Ismerni kellene, hogy mit lehet csinálni az első fokú viharjelzésnél, mit nem lehet a másodfokúnál. A strandok üzemeltetőinek többsége – tisztelet a kivételnek – egyelőre úgy gondolja, hogy a szakhatóság szórakozik, amikor megállapítja, hogy kettő vagy három vízimentő kell az adott strandra; azt elfelejtik, hogy lehet, hogy egyik oldalról ez pénzbe kerül, másik oldalról azonban behozza az árát, mert biztonságos lesz a strandja. Tudok olyan példákat mondani, hogy eltűnt a vízben egy személy, nem találtuk meg, és azon a strandon hosszú időre megcsappant a látogatók száma.
– Mit nyújt a szakszolgálat?
– Szolgáltatás-csomagokat ajánlunk a strandok üzemeltetőinek; ezek között talán a legfontosabb, hogy strandi vízimentőket biztosítunk a szezon idejére. Erre a munkára diákokat alkalmazunk, akik részt vettek valamelyik tanfolyamunkon. Az üzemeltetőkkel a státuszra kötünk szerződést, ennek ára 93 ezer forint, plusz ÁFA – ami egyszerűen felháborító: január 1. óta 25 százalékos ÁFA terheli a hegyi-, a barlangi és a vízimentést. Nos, ebből a pénzből 45 ezer forintot kap az alkalmazott – ami nem rossz pénz. A munka, azt mondják, könnyű, viszont ha baj van, tudni kell mindent az újraélesztéstől a mentés leszervezéséig. A Balaton számos veszélyt rejt magában. Azért szeretnénk elérni, hogy minden strandra mi adjuk a mentőst, mert akkor egyrészt biztosak lehetünk abban, hogy megfelelő szakember ül a csónakban, másrészt a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának segítségével minden ilyen strandra rádiót is telepítünk, amellyel kapcsolatot tudunk tartani az emberünkkel, és ő is be tud szólni a központba – az általunk fenntartott Zánkai Mentésirányító Központba –, ha olyan gond van, amit egyedül nem tud megoldani, mondjuk egy eltűnt személyt kell felkutatni. Akkor kimegyünk hajóval, és felkutatjuk – és ez is benne van a szolgáltatás árában.
– Mi okozza leggyakrabban a halálos baleseteket?
– Az emberek a szabadság idején, a strandon jobban elengedik magukat, mint egyébként. Ez érthető is, hiszen hol, ha éppen ott nem? Sokan a rengeteg stressz után kicsit kilazítanak, jókat esznek, napoznak órákon át, aztán bemennek a hűvös vízbe, és lehet a halál okozója egy szívinfarktus, vagy más szervi probléma. Olyan is előfordul, hogy kikölcsönöznek mindenféle fürdőeszközöket, és bemerészkednek a mély vízbe úgy, hogy nem is tudnak úszni. A vízben elég egy kis pánik, vagy egy izomgörcs, amivel nem tud mit kezdeni az illető, és kész a baj. Lehet a baleset okozója a kihűlés: elég hozzá egy kis kimerültség, vagy egy lábikragörcs. Nem tud eleget mozogni az illető, és a 26 fokos vízben három óra alatt úgy kihűl, hogy észre sem veszi, és már a másik oldalon van. Ezekkel a veszélyekkel nagyon sokan nincsenek tisztában.
– Milyen sérülések fordulnak még elő a strandokon?
– Az áramütéstől kezdve az orrtörésen át a koponyasérülésig szinte minden, amit el lehet képzelni. Nagyon veszélyes mostanában, hogy igencsak elkagylósodott a víz: ez ellen az egyik, ám nagyon költséges megoldás a homokozás, a másik, amit mindenki alkalmazhat a saját érdekében, a gumiszandál használata. A strandon keletkezett sérüléseket is a vízimentősök látják el. Ők a tanfolyamainkon mindent megtanultak, amit tudnia kell az ilyen szolgálatot ellátó személyeknek.
 Kalmár Mónika


vissza az elejére

Nyárra komoly erősítést kapnak

Főszezon a hévízi rendőrőrsön

A tavalyi év az átlagoshoz képest nyugodtabb volt a hévízi rendőrök számára, hiszen például 1998-hoz viszonyítva közel 25 százalékkal csökkent az őrs területén a bűncselekmények száma. Tóth Károly, a rendőrőrs parancsnoka szerint azonban a pozitív változások ellenére félő, hogy ez a szám 2000-ben nem tartható.

– Területünkön leginkább a vagyon elleni bűncselekmények a jellemzőek, különösen az alkalmi lopások – magyarázza az „előrejelzést” a parancsnok. – A legveszélyesebbnek nálunk a gépkocsilopások minősülnek. Tavaly mindössze kilenc autót vittek el. Csak összehasonlításként: 1993-ban, az őrs megnyitása előtt ez a szám 60-70 között mozgott. Az idén valamelyes emelkedéstől tartunk, miután a balkáni helyzet úgymond rendeződött: megnyílt a lopott gépkocsik piaca a déli államok felé. Országos szinten azonban komoly intézkedések történtek ennek kivédése érdekében. Gondolok itt a határok be– és kiléptetésének megszigorítására. Ez nem csupán az autók lopását, de a személyek szabad mozgását is nehezíti.
– Helyi szinten mit tudnak tenni a megelőzés érdekében, főként most, a főszezon időszakában?
– Hévíz szerencsés helyzetben van, hiszen ma már szinte minden szálloda alkalmaz biztonsági őröket (korábban a szállodák voltak a legveszélyeztetettebb területek az autólopások szempontjából). A város, de az egész Balaton-part gondja most más: a tolvajok ugyanis a nyaralók, a családi házak udvaráról lopják el a gépkocsikat. Kedvelt módszer a tulajdonos követése, táskájának ellopása, a benne talált kulccsal az autó kinyitása. Újabban pedig kifejezetten azért törnek be házakba, hogy a kocsikulcsot elvigyék.. Ennek megelőzésére kellene az eddiginél is jóval nagyobb gondot fordítani, s ezt elsősorban a szobakiadók tudják megtenni. Igaz, ők eddig is a lehető legnagyobb körültekintéssel óvták saját és vendégeik autóját, de azt gondolom, ezt még fokozni lehet. Például felhívhatják a vendég figyelmét arra: az udvarban is olyan helyen parkoljon, ahonnan se kitolni ne lehessen a járművet, se kijárni ne tudjon vele a tolvaj. Ez az „apróság” már óriási segítség. Támogat minket a kamerarendszer is; huszonnégy órán belül ki tudjuk elemezni a rögzített képeket – ebből már sokat profitáltunk.
– Feltételezem: az állandó rendőri jelenlét, járőrözés is riasztóan hathat a tolvajra.
– Való igaz, bár ebből az idén problémáink adódtak. Létszámgondokkal küzd a rendőrőrs: többen nyugdíjba vonultak, van tartós betegállományban lévő kollégánk, és szerencsére sokan folytatnak felsőfokú tanulmányokat. Ennek hátulütője az, hogy a vizsgaidőszakban huzamosabb ideig nem számíthatunk a kollégákra.
– Megéreznek-e ebből a létszámhiányból bármit is a hévíziek vagy a vendégek?
– Én merem remélni, hogy semmit. Nyárra ugyanis a budapesti rendőri ezredtől a keszthelyi kapitányság, így a mi őrsünk is, komolyabb létszámú erősítést kap. A nálunk lévő rendőrök Hévízen is laknak majd, és itt teljesítenek szolgálatot. Kicsit nagyobb gond egyelőre az itt szintén főszezonnak számító őszi időszak létszámkérdésének megoldása. Nem azért, mert nincsenek frissen végzett kollégák, hanem mert a hévízi árakat tekintve szinte lehetetlen a lakáshoz juttatásuk.
– A környező településeken azért ez megoldható.
– Természetesen. De ha már egy község lakást biztosított a „saját” rendőrének, nyilván nem veszi szívesen, ha azt a rendőrt mi elvezényeljük onnan. Folyamatosan keressük azonban a megoldást. 
– A nyári időszakban eddig a rendőröknek is sok gondjuk akadt a parkolási és közlekedési helyzet kaotikussága miatt. Változott-e valami az új parkolási rendszer bevezetése óta?
– Véleményem szerint – bár még csak rövid idő áll rendelkezésre a tapasztalatgyűjtést illetően – jelentősen változott a helyzet, méghozzá pozitív irányban. Megszűnt a tumultus, a forgalmi dugó a belvárosban, s úgy látjuk: valamiféle fegyelmezettség alakul ki a közlekedésben részt vevők között. Hátulütője a rendszernek, hogy most a mellékutcák dugultak be.
Alapvetően azonban jó az új rend, melytől a koccanásos balesetek számának csökkenését is várjuk. Örülünk annak, hogy a közterület felügyelet a parkolás miatt állandóan jelen van a város különböző pontjain. Az ő dolgozóik ugyanis nekünk is sokat segítenek (és fordítva), legutóbb például közösen fogtunk el egy, a tófürdőről menekülő, három tagú keszthelyi fiatalokból álló tolvajbandát.
Könnyíti a munkát az is, hogy a közterület felügyelők, a polgárőrök és a rendőrök között mobiltelefonos összeköttetés létezik. A telefonok a lakosság által is bármikor hívhatók, így remélhetőleg még nagyobb eredményeket érhetünk el a bűnüldözés és -megelőzés tekintetében.
Antal Anita


vissza az elejére

Kövér Imre elköszönt

Igazgatót is búcsúztattak

Június 17-én tartották a keszthelyi Csokonai ÁMK-ban a nyolcadikosok ballagását. Ezúttal azonban nemcsak a diákok búcsúztak: Kövér Imre, az intézmény igazgatója is elköszönt az iskola dolgozóitól, tanulóitól, mivel a közelmúltban úgy döntött, nyugdíjba megy.

Kövér Imre 42 éven át szolgálta a város és környéke művelődését, oktatását. Pályakezdőként Karmacson a tanítás mellett fellendítette a település ifjúságának közösségi és sportéletét. Később Vonyarcvashegyen és Keszthelyen szervezett olyan kézilabdacsapatokat, amelyek a települések dicsőségére váltak. Hat éven át igazgatta a keszthelyi Csány László Általános Iskolát, majd a városi tanács művelődési osztályának élére került. Elköszöntek Kövér Imre (balra) igazgatótól. Amint kérdésünkre elmondta, büszke arra, hogy osztályvezetőségének ideje alatt az intézményhálózat fejlődött: megépült a Vaszary Kolos utcai óvoda II. üteme, elkészült a gimnázium felújítása, új óvodák épültek, és a Csokonai I. ütemének kivitelezésére is sor került. 13 évvel ezelőtt lett az ÁMK igazgatója, ahol, mint mondja nagyon jó tantestület alakult ki az évek során, és az oktatás mellett színes sport és kulturális munka folyt az intézményben. A gyerekekkel való foglalkozás mellett nagy élményt – és persze sok feladatot, komoly kihívásokat – jelentett a vívó EB és VB.
Kövér Imre kérdésünkre elmondta: elsősorban egészségi állapota miatt döntött úgy, hogy egy évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt nyugdíjba megy; döntésébe belejátszott az is, hogy át kell dolgozni az intézmény pedagógiai programját és tantervét, és ezekkel nem akarja már kész helyzet elé állítani leendő utódját.
Az ünnepségen a szülők nevében Iglódi Endre búcsúztatta az igazgatót, és az önkormányzat képviselő-testületének jelenlevő tagjai figyelmébe ajánlotta, hogy az utódlás kérdésének eldöntésekor vegyék figyelembe a tantestület óhaját.
– kalmár –


vissza az elejére

A Hévízi-tó védelméről

Könyv jelent meg róla

Volt olyan időszak – pontosan 1988-ban –, amikor a Hévízi-tó létét, a lakosság, a környék megélhetését, a települések ivóvíz ellátását igen komoly veszély fenyegette. Abban a bizonyos rendszerben ugyanis erőteljes bányászat kezdődött az ország területén.

A nyirádi bányából mind több bauxitot kívántak kitermeltetni, s az sem számított, hogy ehhez az átlagosnál jóval mélyebbre kell fúrni. Miután a bauxit kitermelése vízkivéttel is járt, és persze jár ma is, a víz szivattyúzása igen komoly méreteket öltött. Olyannyira, hogy a vízszint süllyesztése – amely tudatosan, tervek alapján történt – már a Hévízi-tó szintjének csökkenéséhez vezetett. Sőt, az 1983-as évben a csodálatos gyógytó hőfokából is veszíteni kezdett. Az egyre fenyegetőbb helyzet ellen a település lakói mind erőteljesebben kezdtek tiltakozni, bár a hangjukat nem igazán akarták az illetékesek meghallani. Megalakult a Hévízi Tóvédő Egyesület azzal a céllal, hogy elérje a nyirádi bauxitbányászat beszüntetését, ezzel együtt a Hévízi-tó vízszintjének csökkenését. A lakosság szinte egy emberként állt az egyesület mellé, s 1987-ben falugyűlésen már konkrét elhatározás született az egységes fellépésről. Igazán azonban egy jól szervezett, csendes tüntetés kellett ahhoz, hogy a bányát véglegesen bezárják, s így a tó megmeneküljön a pusztulástól. (Egyébként a megyében ez volt az első olyan tüntetés, amelyet már a sajtó is „megszellőztethetett.”) Ennek éppen tíz éve. A tó vízhozama azóta láthatóan növekszik, a hőfokkal sincsen szerencsére semmi baj, s az ide látogató vendégek legtöbbje talán nem is sejti, milyen eseményeknek köszönheti, hogy ma is élvezheti a gyógytó áldásos hatásait.
Azok viszont, akik annak idején tevékenyen részt vettek a tüntetések, a tiltakozó mozgalmak szervezésében, nem akarnak felejteni, sőt, azt szeretnék, ha az utókor számára az eltelt időszak tanulságul szolgálna. Négy évvel ezelőtt szimpóziumokat szerveztek a bauxitbányászat és annak következményeit taglaló témakörben. Az évforduló tiszteletére – a tíz éve megszűnt aktív vízkivétel és a szimpóziumok évfordulója alkalmából – ismét összegyűltek a szakemberek, hogy megint csak figyelmeztessenek, emlékeztessenek. Ez alkalomból írásban is megjelentették a karsztvízvédelmi konferenciák anyagát. Az összegyűjtött anyag a Hévízi Kiskönyvtár sorozatban jelent meg, „Karsztvízvédelem a Közép-Dunántúlon” címmel. A szerkesztők – dr. Nagy Zsigmond, dr. Tóth János – utaltak rá: bár a tó sorsa – e pillanatban úgy látszik – megnyugtatóan rendeződött, ám a tó és az azt körülvevő láp védelme mindig aktuális kérdés kell, hogy legyen, pontosan azért, hogy a majdnem tragédiával záruló nyolcvanas évek többé ne térjenek vissza.
A. A.


vissza az elejére