Szezon

A mintegy 3300 fő befogadására alkalmas strand gondnoka azt mondja, tavaly is július közepe körül indult meg a forgalom.
– Bízunk abban, hogy hamarosan nemcsak keszthelyiek jönnek, és akkor egy kicsit megemelkedik a bevételünk ... – folytatja. – A keszthelyieknek ugye nem kell fizetniük, most azonban csak 40 százalékos a fizető vendégek aránya.
– Milyen a strand állapota?
– Nagyon apad a víz, a parttól befelé 8-10 méteres sávban pocsolyaszerűvé vált, de ezzel semmit nem tudunk tenni. Sajnos, nem nagyon bírunk a hattyúkkal sem. Nagyon elszaporodtak, és szennyezik a vizet. Az elhullajtott tollaik a vízen úszkálnak, az ürülékükről nem is beszélve... Mivel az emberek folyamatosan etetik őket a szomszédban, a móló környékén, megszokták az emberek jelenlétét, nem félnek, elzavarni is nehéz őket.
– A látogatók tisztán tartják a strandot?
– Sajnos nagyon sokan még most sem tanulták meg, hogy a szemetet a kukába kell szórni, és bizony a dohányosok közül sokan arra lövik a csikket, amerre éppen eszükbe jut. De nem is a strand nyitva tartásának ideje alatt történnek a legnagyobb bajok; este 7-től éjjel 2-ig sétányként van nyitva a strand, és több „bátor” félrészeg ember itt mutatja meg az erejét. Nem ritka, hogy WC-ket, padokat, napozóágyakat tesznek tönkre, törnek, zúznak, gyakran a kerítést is megrongálják.
– Ön jó ötletnek tartja,hogy a keszthelyiek ingyen látogat-hatják a strandot?
– Az az igazság, hogy minden gondunk megoldódna, ha azt az 5-6 milliót – ami most nincs –, évente vissza lehetne forgatni a strand karbantartására, felújítására, szépítésére. Így, sajnos, csak arra jut, amire elengedhetetlen.

Az önkormányzat által létrehozott Nyugat-Balatoni Térségmarketing Kht. májusban foglalta el helyét a sétáló utcában; felügyelete alatt működik tovább a Tourinform iroda, így nap mint nap találkoznak az érdeklődő vendégekkel.
Verger Renáta, a Kht. ügyvezetője érdeklődésünkre elmondja: egyre nagyobb számban jelentkeznek turisták, és vannak

napok – hétfő, szerda – amikor menetrendszerűen megindul a forgalom.
– Sok a német nyelvű turista, de jelentős számban vannak olaszok, angolok, sőt, érkeznek ázsiai országokból is – mondja. – Általában kulturális programok után érdeklődnek, de szívesen megnézik a környék látnivalóit is: a Kis-Balatont, a várakat, meglátogatják Tapolcát, Sümeget. Egyszóval látni akarnak.
– Gyakran szó esik arról, hogy minőségi turizmust szeretnénk. E tekintetben milyen most a helyzet?
– Véleményem szerint már az bizonyos minőséget jelent, hogy a programok, látnivaló után érdeklődnek, tehát nem csak fürödni érkeznek a Balaton-partra. Egyre több az igényes vendég, aki meg tudja fizetni a legigényesebb szálláshelyet, és ő is minőséget vár el a pénzéért. Sajnos híján vagyunk a német nyelvű információs anyagoknak, ezeket most igyekszünk pótolni.
– Éledezik a belföldi turizmus?
– Nagy örömünkre számos magyar vendég is betér hozzánk, nagyon sok a fiatal, a bakancsos, hátizsákos turista; ők többnyire a kempingeket, moteleket választják. Sokan érkeznek kerékpárral, éppen ezért készítjük jelenleg azt a kiadványt, amelyben a térség kerékpárútjait tüntetjük fel. Segítünk a kastélyban megrendezésre kerülő nyári játékok szervezésében, amelyet nemcsak a helyi lakosság szempontjából tartunk fontosnak, hanem mint idegenforgalmi attrakció is jelentős.

Június 29-30-án végbe ment a Balaton körüli teljeskörű kémiai szúnyogirtás – mondta kérdésünkre dr. Sáringer Gyula, a Balaton körüli szúnyogirtást koordináló bizottság vezetője.
Összesen 5700 hektárnyi terület felett permetezte a Corax Környezetvédelmi Kft. helikoptere a K-OTHRIN-1ULV nevű szert, amely a szúnyogokat röptükben „kapja el” és öli meg. A különleges szórófejekkel 40-60 mikron átmérőjű cseppeket permeteznek a levegőbe, így egy hektárra 0,6 liter irtóanyag kerül. A víz védelme érdekében a part 50 méteres sávjában, illetve a Nemzeti Park vezetősége által meghatározott területeket nem lehetett vegyszerezni.
Dr. Sáringer Gyulától megtudtuk, a kémiai védekezést az indokolta, hogy a sűrű növényzet miatt nem volt értelme végrehajtani egy újabb biológiai irtást; a szúnyogsűrűség azonban már azt jelezte, hogy 30-60 csípés ér egy főt egy óra alatt, és ez – mind a lakosság, mind az ide látogató turisták komfortérzetének érdekében – szükségessé tette a beavatkozást.
– Már végeztünk felméréseket azzal kapcsolatban, hogy milyen hatásfokú volt az irtás – mondta dr. Sáringer Gyula. – Eszerint 78 százalékos sikerrel járt, ami nagyon jónak mondható.
– Ez várhatóan meddig lesz hatásos?
– Nehéz megmondani, mivel 20 szúnyogfaj él a Balaton körül, és mindegyiknek más és más a rajzási ideje. Folyamatosan vizsgáljuk a szúnyogsűrűséget, és amikor az adatok szükségessé teszik, megkezdjük a beavatkozást. Tekintettel kell lennünk az idegenforgalomra, hogy a csípőszúnyogok ne riaszthassák el a vendégeket, hiszen csak ez az ágazat tavaly 3 milliárd 200 millió USD bevételt hozott az országnak, és ennek 35-40 százalékát a Balaton adja.
– Még hány irtás várható?
– A tervek szerint 3-4 alkalommal végzünk kémiai beavatkozást, szeptember elején pedig egy biológiait, amivel a következő évre tudjuk csökkenteni a populáció létszámát.

Vízijátékok ármádiája csábítja a gyerekeket, olvasnivalót is találhat, aki unatkozik. És persze enni-inni is lehet; bármit, amit a pénztárcánk megenged... Csak ízelítőként: egy adag lecsós szelet már 650 forintért kapható, fél liter üdítő 250. A lángos, ha sajtos-tejfölös, ma már bizony 260 forintot kóstál, egy finom palacsinta – bármilyen ízesítéssel 150; és ha még kávét is akarunk inni, egy százasért egész jót kaphatunk. Ezen ma már kevesen akadnak fenn: mindenki tudja, hogy a strandon

mindig minden egy kicsit drágább.
Kónya György 40 éve jár a keszthelyi városi strandra. Akkor költözött Budapestről a városba, és minden nyáron sok időt tölt a strandon.
– A víz minősége lehetne jobb is, persze, erről nem tehet a strand üzemeltetője. A ‘60-as években még nagyon tiszta volt a tó, aztán szinte a szemünk láttára ment tönkre... Az utóbbi években aztán sokat javult. Szeretem ezt a strandot, mindig idejövök, Bár, megmondom őszintén, nem igazán tartom jó ötletnek azt, hogy a keszthelyiek ingyen bejöhetnek. Lehet, hogy most magam ellen is beszélek, de mi is ugyanúgy fogyasztjuk a vizet, használjuk a WC-t, mint mások, és ez pénzbe kerül; ha nem mi fizetjük ki, akkor ezt másnak kell megtennie. Jó ötletnek tartanám, ha például automatákat szerelnének fel a zuhanyzókhoz, a mellékhelyiségekhez, és aki használni akarja, bedob egy huszast, egy ötvenest – máris megtérül az, amit elhasznált, és nem is fogja pazarolni... A legnagyobb gondot azonban, azt hiszem, a hattyúk jelentik. Nem szerencsés, hogy ennyire elszaporodtak, ráadásul olyan szemtelenek, hogy még a partra is kijönnek. Valahogy meg kellene akadályozni, hogy a számuk továbbra is ilyen iramban növekedjen.
Néhány méterrel odébb idősebb hölgyek beszélgetnek; dr. Fodor Ferencné kérdésünkre elmondja, már 50 éve jön minden nyáron, amilyen gyakran csak lehet. Évről évre ugyanazon a helyen találkoznak a régi ismerősökkel, ugyanaz a kabin, ugyanaz a pad, ugyanazok az arcok...
– Nagyon szeretem a Balatont, a mindenem, még akkor is, ha egy kicsit koszos – mondja. – Szeretünk itt a sziget-stégen lenni; a gyerekek odébb vannak a homokos parton, mások a füvet szeretik, nekünk itt nagyon jó. Amint jó idő van, rögtön jövünk le a strandra és itt is maradunk késő délutánig. Néha elmegyünk ide-oda beszélgetni, fürdünk, napozunk – eltelik az idő. Csak ez a sok hattyú ne lenne...

1. Fürdés előtt használjuk a WC-t, és erre szoktassuk rá kisgyermekeinket is! Ha a fürdésre szolgáló parti sétányon, vagy szabad strandon 300 méteren belül nincs illemhely, azt jelentsük az önkormányzatnak, vagy a városi tisztiorvosnak.
2. Fürdés előtt lehetőség szerint zuhanyozzunk! Mossuk le magunkról a napolajat és az izzadságot, ezzel is lehűtjük testünket.
3. Felhevült testtel ne ugorjunk be a vízbe! Ha kimelegedtünk, fokozatosan hűtsük le magunkat a tó vizével.
4. Fürdeni csak strandokon, vagy a kijelölt partszakaszokon szabad! Nem tudhatjuk, hogy a víztükör alatt milyen sérülést okozó tuskók, éles tárgyak rejtőznek.
5. Szemetet, hulladékot mindig az e célra szolgáló gyűjtőkbe dobjuk! Ha nincs szemétgyűjtő a strandon, vagy a parti sétányon 100-150 méteren belül, vagy a gyűjtőket nem ürítik, azt jelentsük a terület gazdájának.
6. Bőrünket fokozatosan szoktassuk hozzá a napozáshoz! Napolajjal védekezzünk a nap káros sugarai ellen.
7. Erős déli (11-15 óra közötti) napsütésben húzódjunk árnyékba, védjük bőrünket az erős napsugárzástól, fejünket – különösen a kis gyerekekét – védjük a napszúrástól!
8. Gumimatracon ne aludjunk el, könnyen elsodorhat minket a szél, és napszúrást kaphatunk!
9. Csónakba csak a megengedett létszámú utasok szállhatnak be! A csónakok túlterhelését, felborulását akadályozhatjuk meg ezzel.
10. Autónkat ne mossuk a tó vizével! Szemetet, szennyvizet ne öntsünk a tóba!

Napernyővel, mozgás nélkül így lehet kibírni...

Csató Antal rutinos: három éves tapasztalata bizonyítja, hogy a legnagyobb hőségben is egész jól ki lehet bírni a tűző napon a napernyő alatt, ha az ember nem mozog.
Persze nyáron, a legnagyobb hőségben kinek kell a kukorica - Antal is csak olvas. Azt mondja, úgy hét óra tájban indulnak meg jobban az emberek, akkor már veszik a kukoricát is, nemcsak a fagyit. Sokan tulajdonképpen a hattyúknak vásárolnak.
Estig Antal is kihúzza valahogy, jönnek erre a haverok, az ismerősök, aztán, ha túl nagy a meleg, a főnöke is lejön, és helyettesíti addig, amíg fürdik egyet a szomszédban, a strandon.