A
CSOKONAI ÁMK-BANZALA MEGYE DÍSZPOLGÁRA: DR. PETÁNOVICS KATALIN
Zala Megye Díszpolgára kitüntető címet adományozott nemrégiben a megyei közgyűlés a Keszthelyen élő dr. Petánovics Katalin nyugalmazott néprajzkutatónak a több mint négy évtizeden át végzett, Zala megye szokásait, kultúráját, hitvilágát közvetítő áldozatos munkájáért, a nemzedékről, nemzedékre örökül hagyott értékek megmentéséért. A kedves hangú, derűt sugárzó néprajzos nyugdíjasan sem hagyta abba szívvel lélekkel végzett kutató és közvetítő tevékenységét.
Hol a környék falvait járja, hol kiállítást nyit meg, hol gyerekeknek és pedagógusoknak tart előadást, mondjuk a népmese fontosságáról, hol hagyományőrző csoportok fellépő ruháit véleményezi, de pótmamaként is kitűnően teljesít. Ebben az acsarkodó, egymásnak feszülő, stressz-terhes világban hogyan képes ennyi szelíd derűt sugározni – kérdeztük a rendkívüli módon pozitív gondolkodású néprajzkutatót, akinek lényét egészen különleges módon járja át a hit és a jó szándék vezérelte életöröm.
– A családomban mindennek a jó akarat volt a mozgatórugója. Édesapám egy soha meg nem hátráló, derűt sugárzó, olvasott ember volt, aki mindig bátran vállalta a tetteinek következményeit. Mindemellett gyönyörű hangja volt, sokat énekelt, mindenkit vidámságra hangolt. Gyermekkorunkban a bátyámat és engem gyakran vitt el sétálni az erdőre, rengeteg közös programot szervezett, és arra tanított: soha ne féljünk! Rendkívüli érzelmi biztonságot adott.
Édesanyám egy csendes, visszafogott, melegszívű, a világ gondját magára vállaló, kedves asszony volt. Minden este lefekvés előtt mesélt nekünk. A másik ember megbecsülése, szeretete, segítése nálunk családi örökség, ezért én is az embereket szeretve próbáltam mindig helyt állni. Amikor múzeumi néprajzkutatóként falun gyűjteni szoktam, és egy-egy értékes darabot olcsóbban kínáltak az eredeti értékénél, én jeleztem, ez a portéka többet ér.
De a fordítottja is előfordult. Mindenki elhitte, hogy én nem csapom be őket. A szegény ember elzárkózott volna, ha rólam egyszer is az terjed el, hogy minden portán megvendégelnek, elfogadok ezt vagy azt, ezért ügyeltem arra, hogy ne fogadjak el semmit. Csak lejegyzeteltem az általuk közvetített hagyományokat.
– Munkája bizonyosan megannyi élményt kínál?
– Mindig volt bátorságom, s erőm bízni a Gondviselésben. Soha nem volt saját
autóm, telente autóbusszal, más évszakban viszont az első fizetésemből vásárolt
biciklivel jártam gyűjteni. Tényleg rengeteg élményt szereztem. Egyik alkalommal
még a rendőrök is igazoltattak. Föltűnt nekik, hogy ezt a piros biciklivel
közlekedő tarisznyás asszonykát hol Nagyradán látják, hol Vindornyaszöllősön.,
hol Keszthelyen. Győztem nekik megmagyarázni a néprajzos munkámmal együtt járó
teendők sokaságát...
Egészen 1979-ig Veszprémhez tartoztunk, ezért hozzám került a Sümegi Múzeum, de dolgoztam az egész megyében. A Nagyvázsonyi Emlékházat én rendeztem be, gyűjtöttem a bakonyi falvakban, Pápa környékén. Mindenfelé nagyon sok előadást tartottam, rengeteg embert megismertem. Zala megyéhez kerülve is megfordultam nagyon sok településen. Tudományos munkám fő területe az agrártörténet lett, ezen belül a Zala megyére kiterjedő summásság, a népi hit, hiedelemvilág kutatása. A Balatoni Múzeum három évtizednél is hosszabb ideig kínált számomra temérdek feladatot.
Nyugdíjazásom után is kutatom a magyar nép szokásait, hitvilágát, viseletét, kultúráját, művészetét. A Szent Erzsébetről elnevezett jótékonysági alapítvány kuratóriumi tagjaként pedig a rászorulóknak próbálok segíteni. A Szent Miklós temető régi sírköveinek felmérését is elvégeztem, majd ennek mintájára a környék falvainak temetőiben munkatársaimmal együtt mértük föl a megmentésre érdemes művészeti, vagy helytörténeti értékű sírköveket.
Többekkel együtt harcoltunk szobrok, épületek megóvásáért. Megszerveztem és tartalommal töltöttem meg 1989-ben a március 15-i ünnepséget. Az engem ért méltánytalanságokért sohasem szóltam, de mindig szót emeltem az igazságtalanságért, magamat viszont soha nem féltettem, pont úgy, mint édesapám.
A
CSOKONAI ÁMK-BAN
Az olvasás örömének átélése valamint a magyar irodalom remekműveinek népszerűsítése vezette a VII. Keszthelyi Olvasómaraton szervezőbizottságát, amikor február derekán a Csokonai ÁMK-ban megtartották a népszerű programot -mondta el Sarkadi Szilvia népművelő, a rendezvény koordinátora. A tv-k és a PC-k egyeduralmát megtörni szándékozó, 14 órán keresztül folyamatosan tartó rendezvényen gyerekek és felnőttek is, szép számban tiszteletüket tették.
A nyitóünnepségen Ruzsics Ferenc polgármester magyar mondát olvasott, Mohácsi József országgyűlési képviselő pedig a Balatonról mesélt. A Csány-Szendrey ÁMK Deák Ferenc utcai tagintézményének igazgatója és helyettese is a maraton felolvasóinak névsorát bővítette, de jöttek a Ranolderből, a gimnáziumból, a könyvtárból, és a város több intézményéből.
A szervezők felvetették: jövőre az olvasómaraton mellé társasjáték maraton megszervezését is tervezik. Azt valószínűsítik, hogy a jelentkezők száma miatt, ez a program is életképes lesz.
Magyarország és Izrael közötti partneri kapcsolatok dinamizálása, a két állam közötti kulturális, tudományos és gazdasági kapcsolatok erősítése szándékával február közepén érkezett Keszthelyre, egynapos villámlátogatásra Aliza Bin Noun, aki öt hónappal ezelőtt vette át Izrael budapesti nagykövetségének irányítását.
A közvetlen, mosolygós nagykövet asszony a Balaton-parti városban találkozott a helyi zsidó hitközség tagjaival és irányítójával: Goldschmied István elnökkel, valamint a település vezetőivel. Aliza Bin-Noun keszthelyi vendéglátóival – Ruzsics Ferenc polgármester, dr. Czoma László kastélymúzeum igazgató, dr. Dublecz Károly Georgikon kari dékán – több helyszínen folytatott eszmecserét.
A delegáció tagjait valamint az izraeli külképviselet vezetőjét elkísérte Suchman Tamás országgyűlési képviselő is. A vendéglátókkal folytatott javarészt kötetlen hangvételű megbeszéléseken szót ejtettek egyebek mellett a keszthelyi holokauszt áldozatairól, deportáltjairól, túlélőiről, valamint a kulturális hagyomány- és értékőrzés fontosságáról.