Panoráma

Az augusztusban megrendezett Zalai Borfesztivál minden eddiginél sikeresebben zárult, s a rendezvényről elismerő szavakkal szólt Nógrádi László, közlekedési és vízügyi miniszter is, aki a megnyitó beszédét követően maga is megkóstolta e tájegység elismert borait.

– Miniszter úr, a közlekedési tárcának valószínűleg a bor-utakkal van a legkevesebb problémája, így van ez?
– Valóban kevés problémánk van a borutakkal és örülnénk, ha több lehetőségünk lenne ezek kiépítésére. Én Nógrádi László miniszter a megnyitón.

magam az előző két évben az Országgyűlés idegenforgalmi bizottságának voltam tagja, s nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok a borutaknak. Ha a minisztériumba olyan pályázatok érkeznek útkiegészítésre, vagy javításra, amelyekkel a borutak rendszerét akarják segíteni, akkor biztosan számíthatnak a segítségemre, mert ez nagyon fontos a magyar idegenforgalom számára és természetesen a borosgazdák számára is.
– Zalai lévén mennyire ismeri a Balatonfelvidék és a keszthelyi térség borait?
– Nagyon sok kedves barátom van a zalai bornemesítők között, s elsőként említeném Bakonyi Károly bátyámat. Nagy tisztelője vagyok az itteni boroknak, magam is telepítettem ezekből a fajtákból. Képviselőként 103 településem van, s szüret után végig kell kóstoljam az új borokat. Elmondhatom, hogy egyre jobb a zalai borok minősége, s ez egy kitörési pont lehet az itteni gazdaság számára. A Magyar Borkollégium tagjait elhoztam a megyébe, hogy mondjanak véleményt a mi borainkról, s két nap után azzal távoztak, hogy legalább három olyan borfajtát kóstoltak, amelyeknek az első tíz magyar bor között van a helye.
– Melyik borfajtát szereti a legjobban?
– Én személy szerint a szürkebarátot nagyon kedvelem, de igazából minden jó bort szívesen megkóstolok. Szerencsére a magyar borkultúra kitört a szürkeségből, egyre színvonalasabb, egyre inkább tért nyer a minőségi termelés, s nem túlzok akkor, amikor azt állítom, hogy a magyar borvidékek mindegyikén már tíz fölötti azoknak a gazdáknak a száma, akiknek a bora a világ élvonalában is megállná a helyét.
A térség borait természetesen a fesztivál látogatói is végigkóstolták, s a színvonalas színpadi produkciók és a kapcsolódó rendezvények csak tovább növelték a borfesztivál hírnevét.

Hatodik éve, töretlen érdeklődés mellett rendezi meg Hévíz városa a Hévízi Borfesztivált. A borosgazdák a Deák téren felállított faházakban mutathatják be boraikat a szakértő közönségnek, no és persze a szakmai zsűrinek is. Az idei évben 16 borház kelt el Hévízen, s ezek között négy a helyi, egregyi nedűket kínálta.

A bemutató azonban a környék, illetve a szomszédos megyék ajánlataival vált teljessé: Vonyarcvashegy, Balatonederics, Szentgyörgyhegy, Badacsonyőrs, Szőlősgyörök, Villány, Gyenesdiás, Csáford szőlőhegyeinek levét kóstolgathatták a házaknál. A közönség ítélete mellett a dr. Bakonyi Károly elnökletével működő zsűri is vizsgálta a hozott bormintákat. A borkóstoló mellett hangulatos műsorok is szórakoztatták a nagyérdeműt. Ezek közül a legnagyobb érdeklődés a Borkirálynő megválasztását övezte.

Több településsel ellentétben, a hévízi fesztivált nem befolyásolták kedvezőtlenül a nemrégiben életbe lépett Jövedéki Kódex, illetve a borosgazdákra vonatkozó jogszabályok rendelkezései. Pedig a Zalaegerszegi Vámhivatal munkatársai a fesztiválokon is megfordultak, s elsősorban a borok származási bizonyítványaira voltak kíváncsiak.
– Valójában azért nem az az elsődleges célunk, hogy egy-egy rendezvény hangulatát megzavarjuk – mondta Moór Kóstoló.

Sándor, a vámhivatal jövedéki csoportjának parancsnok-helyettese. – Az ellenőrzéseink inkább a Balaton-parton működő kereskedelmi egységekre vonatkoztak és vonatkoznak, s igyekszünk gyakran látogatni ezeket: éttermeket, kocsmákat, bárokat – olyan helyeket, ahol folyóbort mérnek.
– Mi az, amire Önök feltétlenül figyelnek?
– Kíváncsiak vagyunk arra, hogy a kereskedők vezetik-e a Jövedéki Kódexben is meghatározott nyilvántartást. Minden kereskedőnek napi nyilvántartást kell ugyanis vezetnie, záráskor összesítve aznapi készletét. Emellett figyelünk a borok beszerzésének forrásaira: rendelkezik-e a vendéglátós az előírt okmányokkal, bizonyítványokkal, illetve azok törvényesek-e.
– Sok hiányosságot tapasztaltak?
– Meglehetősen. Sajnos, többen tisztában sem voltak a törvényi rendelkezésekkel. Több helyen tapasztaltunk kisebb elmaradásokat, s akadt olyan egység, ahol a vezető ugyan utasítást adott a leltár készítésére, ám azt a dolgozók nem hajtották végre.
– Mi történik ilyenkor?
– Nos, ha valaki nem vezeti a nyilvántartást, akár az üzletét is bezárhatja egy időre... Amennyiben kisebb hibákat találtunk, korrigálási lehetőséget adtunk. A türelmi idő azonban lejárt, most már a törvény által előírt szankciókat is alkalmazzuk. Így például, ha az italkészlet származását a kereskedő nem tudja bizonyítani, 20-200 ezer forintig terjedő bírságot szabhatunk ki, s mint mondtam, súlyosabb esetekben a boltok bezárását is elrendelhetjük előbb egy, de még egy ugyanolyan hiba elkövetése esetén akár két hónapra is. Ez olyan helyeken, amelyek jobbára szezonális nyitvatartással működnek, komoly károkat is okozhat.
– Volt már példa üzletbezárásra?
– Egy Balaton-parti egységnél vettünk fel erre vonatkozóan jegyzőkönyvet, és valószínű, hogy ez lesz a sorsa.

A tavalyi 32 főnél jóval több, összesen 42 diák kezdi a kilencedik évfolyamon tanulmányait a Bibó gimnáziumban. Batha Kálmánné igazgató ezt döntően az oktatásban bekövetkezett minőségi változásoknak tulajdonítja. Mint mondta, az idei év kiemelt célja továbbra is a minőségi javulás, valamint az, hogy az intézmény további lépéseket tegyen egy rendszerezett, vonzó iskola megteremtése felé.

– Mindehhez a tárgyi és személyi feltételek egyaránt adottak – hangsúlyozta az igazgatónő. – Két kollégánk ugyan – költözés miatt – elhagyta a gimnáziumot, ám pályázat útján sikerült pótolnunk őket. Úgy érzem, a pedagógus kollektíva sokkal egységesebb a korábbinál, jó légkörben, határozott együttműködéssel tudunk dolgozni. Tárgyi feltételeink egyértelműen jók. Elvégeztük a tanév eleji szükséges felújításokat, de sok gondot fordítottunk és fordítunk a jövőben is környezetünk szépítésére. Gyarapodott az iskola irodahelyiségeinek berendezése, rendezett képet mutatnak a technikai dolgozók irodái is.
– Milyen oktatásbeli újdonságokkal várták a tanulókat?
– Az idei év az első, hogy iskolánk a Rigó utcai nyelvvizsgaközpont akkreditált vizsgahelyeként működhet. Ez azt jelenti, hogy az év folyamán – novemberben, illetve egy tavaszi időpontban – két-két nyelvvizsga-időt jelölhetünk ki. Ennek egyik feltételeként, a számítástechnika terem átalakításával, felszereltük a nyelvi labort. A megfelelő szintű nyelvtudás azonban nemcsak a végzősöknél fontos: mivel a választott idegen nyelvből a szakképző évfolyamon tanulóknak is középfokú nyelvvizsgát kell tenniük, már az ő esetükben is a nyelvtudás játszott döntő szerepet a felvételnél.
Miután intézményünk számára lényeges az egységes nevelési elvek alkalmazása (és e téren bizony még számos tennivalónk akad), így a tantestület úgy döntött: ismét bevezeti a magatartás és szorgalom jegyeket. Egészen bizonyos, hogy ez mind az iskola, mind tanulóink, mind az ő szüleik számára ad egyfajta visszajelzést, ami eddig sajnos hiányzott.
– Az intézmény számára évek óta egyik központi kérdés a kollégiumi elhelyezés megoldása. Történt-e ebben előrelépés?
– A kollégiumi elhelyezés továbbra is nagy feladatokat ró ránk. Óriási szerencsével sikerült itt, Hévízen olyan helyet szereznünk, ahova a fiúkat középiskolásokhoz és hévíziekhez méltó módon elhelyezhettük. Hozzá kell tennem: ezáltal jóval nagyobb anyagi teher is hárul az intézményre, hiszen a költségeket mi viseljük. A leányokat a működő kollégium épületében helyeztük el, ám előtte alapos felújításra volt szükség. Természetesen ezt is saját pénzből oldottuk meg. Jelenleg 40 kollégistánk van, s a növekvő létszám nagyobb gondot, nagyobb költségeket ró a gimnáziumra. A helyzetet hosszú távon csak a már sokszor említett 50 fős kollégium oldhatná meg.
– Rendelkeznek-e információkkal a felsőfokú oktatási intézményekbe jelentkezett tanulóikról?
– A felvett tanulókról még nincs teljesen pontos információnk, ám a hozzávetőleges értesülések alapján nagy százalékukat felvették.

Mind nagyobb érdeklődés övezi a rezi önkormányzat és a településen élők által a helybeli gyermekek részére szervezett vártábort. A rezi vár romos falai előtt négy éve csupán 12 gyerek töltött el egy hetet sátrakban, a nomád körülményeket idéző feltételek között, idén ez a szám már az ötvenet is meghaladta.

– Az első osztályostól a nyolcadikosig vannak velünk gyerekek – mondta Somogyi Ákos, a tábor egyik szervezője. – Óriási öröm számunkra, hogy sok szülő csatlakozik hozzánk, ki-ki a lehetősége szerint segít be a szervezésbe, a programok lebonyolításába. Mert programokban bővelkedik az egy hét.
– Rengeteget túrázunk, olyan részeit fedezzük fel az erdőnek, amit bizony még mi sem ismerünk, pedig egész életünket itt töltöttük el, a vár környékét sokat járva – így Kovács Gyula, a Rezi polgárőrség vezetője. – Túlélési túrákon is részt vesznek a gyerekek, s egy-egy kirándulást gyakorlatokkal „fűszerezünk”. Legutóbb például a vártábor egyik szervezőjének, Zsohár Jánosnak kutatására indultunk, aki „eltévedt, sőt meg is sebesült” az erdőben. A gyerekeknek kellett ellátni és hordágyon hazavinni őt.
– Csodálatos ez a környék, s nemcsak a gyerekek, de mi is jól érezzük itt magunkat – fűzte hozzá Kámán Beáta és Temesi Tünde, mindketten friss diplomás pedagógusok. Nem tagadják, legjobban a számháborút élvezték – a diákokkal együtt.
A hévízi Mörk László most először kapcsolódott be a váréletbe: „a táborlakók reggeli edzéseit vállaltam magamra – mondta. – Ennek a helynek különleges atmoszférája van, s a gyerekekből áradó derű, gondtalanság vidámmá teszi a tájat is.
A szervezők egyöntetűen vallják: a vár lakói itt családias légkörben tölthetnek el egy hetet. Élelmezésükről a rezi önkormányzat gondoskodik, a háttérmunkákat a szülők vállalják, természetesen térítésmentesen.
– Ami nekem a legjobban tetszik – vallja Békésiné Somogyi Katalin, aki korábban maga is gyermek-résztvevője volt a vártábornak -, hogy itt egy kedves kis közösség formálódik, ahol mindenki figyel a másikra. Különösen a nagyobb diákok törekvése figyelemre méltó: megható, ahogyan a kicsiket irányítják, gondozzák, óvják.
A tábor idén a millennium jegyében szerveződött: a sátrakat, az erdőt a hét magyar törzs vette birtokába, s a komoly (szám)háború a törzsek letelepedéséért zajlott. Remélhetőleg a kis nomádok hosszú időre vethették meg lábukat ezen a földön.

Az idei nyár egyik legszebb kiállítását láthatták mindazok, akik a Goldmark Károly Művelődési Központ tárlatainak Részlet a kiállításból.

sorában megtekintették Olasz Ferenc fotográfus kiállítását, amelyet Nagy Gáspár költő nyitott meg.
Olasz Ferenc Alsópáhokon született az 1943-as esztendő első napján, s ahogy önmagáról vall, elmondja, hogy a falu két szélén álló kereszt meghatározta életét, s az útszéli keresztek életének egy-egy stációját jelentik. A kiállításon is ezek az útszéli, vagy a mezőben magányosan álló keresztek, pléhkrisztusok, bádogra festett arcok köszönnek vissza a nézőre, tisztán, világosan megfogalmazott képi formában. Olasz Ferenc a lényeget mutatja meg, az emberi hitet az élet múlandósága ellen. Makovecz Imre így jellemzi Olasz Ferenc fotóit: „Minden lefényképezett tárgya, bánatos kis Máriák, elrajzolt pléhkrisztusok, kapuk, tornyok csak erre az egyre valók, a visszafordíthatatlan visszafordítására.
Olasz Ferenc munkásságát számos kiállítása mellett könyvei, s mintegy 70 képzőművészeti és zenei filmje fémjelzik.