Nem kezelik partnerként a bérlőket?
Horváthné Morvai Mária már évekkel ezelőtt a keszthelyi Szigetfürdő kabinbérlőit tömörítő „érdek-, véd- és dacszövetség” szószólója lett, mert a szezonban itt kabint bérlőknek az elmúlt években rengeteg olyan panaszuk akadt, amelyet az amúgy szépen füvesített és virágosított strand kezelőjének egyénileg hiába címeztek, a probléma, probléma maradt.
A
határozott fellépésű hölgy, mint a körülbelül félszáz, nyarat és a vizet szerető
közösség nevében elmondta, hosszú évtizedekig békességben, nyugalomban tudták
kipihenni a fáradalmaikat „szigeti második otthonukban”, de az utóbbi
esztendőkben önfeledt kikapcsolódásukat mindig „beárnyékolja” a fiskális
szemlélet egyeduralma.
Az amúgy jól összeszokott törzsközönség nagyon örült, amikor két éve birtokba vehette a kicsinosított „szigetet”, de a bérlők kisvártatva már úgy érezték, útban vannak. Egyfajta diktátumként, felháborodva kellett tudomásul venniük, hogy a szél által a kis öltözőkbe hordott faleveleket, szemetet, pókhálókat, az árvaszúnyog maradványokat már nem a kabinosoknak kell kitakarítani, hanem mindenkinek saját magának kell seprűt, lapátot és tisztítószert ragadnia, ha nem akarják, hogy koszos legyen a törölköző és az egyéb holmi.
Ezen intézkedést azért is diszkriminatívnak érzik, mert azon üdülővendégek, akik rövidebb ideig, esetleg hetekre lakják be pici átöltöző blokkukat, nos ők takarítatlanul bizonyosan nem veszik át ideiglenes bérleményüket. Az „átnevelőtábor” nyári lakói sérelmezik, hogy a saját maguk által vásárolt tisztítószeres flakonokkal kell rohangálniuk.
Egy-két műanyag szék is évtizedekig tartozéka volt a kabinnak, idéntől már ez
sem jár. Korábban a közösség, jó időjárás esetén akár október elejéig
(ki)használhatta a mindig borsos áron kínált kabint. Tavaly ősz elején a
fővárosi strandokat kinyitották hőségriadó miatt, a keszthelyit szeptember
elején bezárták, s most pedig úgy tűnik, már augusztus végével kiköltözésre
ítéltettek.
A májusi szabadstrandkénti nyitva tartásra és üzemelésre még jut pénz, a
szeptemberben elhasznált WC papírra már nem. A nem kívánatos bérlők előtt még az
illemhely ajtaja is bezáródik az utolsó nyári hónap végén. Panaszaikat,
sérelmeiket, jobbító felvetéseiket hiába sorolták fel tételesen, szóban és
írásban is, semmi változás nem történt. Egy négytagú családnak idén kaucióval,
bérletekkel együtt 42 ezer forintot kell kifizetnie egy szezonra a kabinért,
amit ár-érték arány tekintetében mindenképp irreálisnak tartanak.
Ráadásul a hivatalos strandnyitás időpontjában még birtokba sem tudták venni a kifizetett kabinokat, június 3-án még építési terület volt. A két stég betonját eddig deszka borította, amely alatt jól járt a levegő, rugalmas volt, komfortosan ki lehetett feküdni rá. A mintegy 2x2 méteres lapok balesetveszélyes, korhadással összefüggő hibáit már tavaly is csak nehezen akarták kijavítani, idén pedig már csak a tűzforró, mezítláb járhatatlan, a fényt vakítóan visszaverő, misungos betonréteg maradt.
A főidény kezdetétől már csak két lépcsőn keresztül lehet lejutni a vízhez. A központi stégről csak egy függőleges vaslétrán lehet a vízbe jutni A lépcsőket a pénzhiányra hivatkozva a homokos plázs irányába sem pótolták. A jobboldali stég egyetlen lépcsőjétől jobbra található jégtörő körülkerített része mögött egy kis meteoritnyi tömb levált, ami a vízfelszíntől körülbelül 30 centiméterre súlyos balesetet okozhat, felsértheti az arra úszók testét.
A kabinok előtti, amúgy dekoratív leanderek kihelyezése sem a „kabinlakók” kedve szerint történt, nekik már alig jut hely a dézsák között. Akad, aki hiányolja a tavaly már csak napokig, idén már meleg vízzel egyáltalán nem működő zuhanyokat, a fehér napozóágyak tisztítatlanságát, azok időnkénti fertőtlenítő szeres lemosását, de legelébb azért dühösek, mert úgy érzik, ellenségként, nem pedig partnerként tekintenek felvetéseikre, jogosnak érzett igényeikre.
Távoli civilizációk a múzeumok éjszakáján
„A
Nap fiai egykor és ma – az inkák tündöklése és bukása” címmel nyílt tárlat a
múzeumok éjszakájához kapcsolódva Keszthelyen. A kiállítás az egykori Inka
civilizáció örökségével és annak késői utódaival való megismerkedésre ad
lehetőséget. A bemutatott kerámiák, textilek, használati vagy kultikus eszközök
egy távoli világ elmúlt időszakának gondolatvilágát, ábrázolásmódját,
hiedelemrendszerét tükrözik.
A távoli népek kultúrája volt a középpontban az idei Múzeumok Éjszakáján Zalában. A látogatók inka, indonéz, kelta és szibériai kiállítási tárgyakat láthattak, illetve láthatnak az eseményhez kapcsolódóan. A keszthelyi Balatoni Múzeumban „A Nap fiai egykor és ma – az inkák tündöklése és bukása” címmel szőttesekből és különböző használati tárgyakból, illetve Varga András kulturális antropológus fotóiból nyílt kiállítás. Ő egyébként a bemutató megálmodója is.
Elmondása szerint a képanyagot több ezer fotóból válogatta ki, melyek a kilencvenes években Peruban és Bolíviában készültek. A kiállításhoz kapcsolódó játszóházakban a gyerekek kipróbálhatták az eredeti dél-amerikai mintákkal történő arcfestést és a szőttesek készítésének technikájával is megismerkedhettek. A kiállítás mellett számos érdekes program várta a látogatókat a Múzeumok Éjszakáján, a korábban megszokott helyett új arcukat mutatták az intézmények.
A régészettel, kultúrával kapcsolatos előadások mellett zenei programokkal is kedveskedtek a résztvevőknek Keszthelyen. A Balatoni Múzeum és a Georgikon Múzeum mellett a Rádió és Televízió Múzeum, valamint a Babamúzeum is csatlakozott a programokhoz, a Goldmark Károly Művelődési Központba pedig átmenetileg Indonézia költözött be. Az egyes helyszínek között a városi kisvonat szállította az utasokat.
FESZTIVÁLLAL ÜNNEPELTEK
Bár a helytörténeti kötetek szerint a falu nevét írásos forrás először 1259-ben említi, az előkerült régészeti leletek azt bizonyítják, hogy már négyezer évvel ezelőtt is lakott hely volt a most közel 1400 lakosú Alsópáhok, ahol június utolsó előtti hétvégéjén egy két napos nyári fesztivál keretében ünnepelték meg a település alapításának 750 éves jubileumát. A mára elsősorban az idegenforgalomból dinamikusan fejlődő község jövőjének hamarosan része lesz egy új gyógyszálloda, golfpálya, élményfürdő és a várva várt elkerülő út is.
Tájékozódási
futóverseny, Zajácz Tamás bőrműves tárlata és könnyűzenei koncert is
színesítette a rendezvény pénteki programját, majd a jeles esemény méltó keretet
adott arra, hogy egy évtized után mintegy 200 fő részvételével megszervezzék az
„elszármazottak találkozóját”, illetve az „öregdiákok összejövetelét”.
Három esperes: Kiss László, Kovács János és Kuti Géza által celebrált ünnepi szentmise keretében, Sebestyén Márta énekesnő közreműködésével felszentelték a falu címerével díszített, a község összetartozását, a lakosok békesség iránti vágyát jelképező zászlaját. Czigány Sándor polgármester azután két helyszínen, két alkalommal adta át az önkormányzat által alapított kitüntetéseket.
A község díszpolgárává választották Olasz Ferencet folklórkincsünk magas színvonalú átörökítéséért, Alsópáhok és a megye vallási értékeinek bemutatásáért. Posztumusz díszpolgári címet kapott dr. Szántó Imre, Alsópáhok helytörténeti kutató munkájáért, több évtizedes kiemelkedő szakmai munkájáért, szülőfaluja jó hírnevének öregbítéséért.
„Alsópáhokért” kitüntető cím birtokosa lett Kiss Józsefné a Zala Megyei Vöröskereszt helyi szervezetében kifejtett eredményes munkájáért és közéleti tevékenységéért, és posztumusz „Alsópáhokért” kitüntető címet kapott Szita István Gyula a helyi iskolában végzett két évtizedes pedagógiai munkásságáért. Hárman vehették át az „Alsópáhok Kultúrájáért” elismerést: az Allegrezza Kamarakórus; a Családi Klub Egyesület és ifj. Czibor Imre.
Az „Alsópáhok Közoktatásáért” kitüntető címet posztumusz adományozták Németh László néhai iskolaigazgató, tanár részére. Az „Alsópáhok Egészségügyéért” címmel ismerték el lelkiismeretes, fáradhatatlan munkáját Zsiga Miklósnénak, Gyulavics István Imrénének, illetőleg a Vöröskereszt helyi szervezetének. „Alsópáhok Sportjáért” Kiss László sportvezető, míg az „Alsópáhok civil szervezeteiért” kitüntető címet Sza-bóné Fehér Hajnalka és Kiss Lászlóné GESZ-vezető vehette át.
„Alsópáhok Közbiztonságáért” Füle Jánost jutalmazták, Töreki Tibor Róbert pedig „Alsó-páhok Tűzvédelméért” kapta az elismerést. „Alsópáhok Ifjúságáért” díjat vett át Jäger Józsefné és Paulits Piroska. Az „Alsópá-hok Időseiért” címet Mitterma-jer Lajosné és néhai férje Mittermajer Lajos kapta. Polgármester Dicséretben részesült: Hetyei Gusztávné, Fehér Ernőné, Hézinger János és Kiss Jánosné.
Németh Ida óvodapedagógus-képzőművész, Ivusza Csaba amatőr fafaragó és ifj. Czibor Imre fazekas munkájából az iskola tornatermében tárlatot nyitottak, ahol bemutatást nyertek a régi korok vidéki életképeit, mezőgazdasági munkáit, egyházi, iskolai, óvodai, dalárdai, színjátszói csoportjait bemutató fotográfiák is.
Az esős idő ellenére közel ezer ember szórakozott a három fesztiválsátorban. Számos fellépő mellett helyi előadók is a közönség kedvét keresték. Fellépett: a Gála táncegyüttes, a vonyarci fúvósok, a Veszprémi Egyetemi Színpad és Vincze Lilla. Fergeteges élő koncertet adott a Besh o drom. A közönség kiváló ételeket kóstolhatott, a fesztivál hajnalig tartó mulatozással zárult.