Gyógyfürdőkórház

Az idei év augusztusában Hévízen a Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház adott otthont az intézmény és a Hévízért Városvédő Egyesület közös szervezésében annak a szakmai fórumnak, melyen részt vett Gógl Árpád egészségügyi, Ligetvári Ferenc környezetvédelmi és Nógrádi László közlekedési és vízügyi miniszter valamint Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke.

A karsztvízszintek stabilizációjával, a hévízi gyógytó hozamának jelentős növekedésével ismét előtérbe került a világörökségi listára való felkerülés kérdésköre. Ennek előkészítése, illetve Hévíz és a környék védett, értékes területeinek a problémái – például a lápkérdés – kerültek terítékre. Meghívást kaptak a fórumra a térség A fórum vendégei (balról jobbra): Nógrádi László, Ligetvári Ferenc, Gógl Árpád és Illés Zoltán.

A fórum vendégei (balról jobbra): Nógrádi László, Ligetvári Ferenc, Gógl Árpád és Illés Zoltán.

országgyűlési képviselői, az érintett települések polgármesterei, a képviselőtestületek tagjai, a vízügyi és környezetvédelmi igazgatóságok, civil szervezetek képviselői. A téma fontosságát jelezte, hogy szinte minden érintett szakember elfogadta a meghívást.
Vancsura Miklós, a gyógyfürdőkórház főigazgatója bevezetőjében emlékeztetett a Hévízi-tó korábbi veszélyeztetettségének elhárítása érdekében történt társadalmi összefogásra, amely eredménnyel járt. Szólt a kórház előtt álló feladatokról, azokról az erőfeszítésekről, hogy a gyógytó felkerülhessen a világörökségi listára.
A fórumon bemutatásra került az a vízgazdálkodási tanulmány, ami tudományosan bizonyítja, jó eséllyel pályázhatnak a világörökségi listára való felkerülésre. Tájékoztató hangzott el a gyógytó és termálvízrendszere védőidomával és a tágabb környezet karsztvíz gazdálkodásával kapcsolatos munkálatokról. Hozzászólások hangzottak el a Hévíz környéki lápvidékről, arról, hogy a külterületi ingatlanok tulajdonosai az idén májusban levelet kaptak a földhivataltól, amelyben az állt, hogy a területeik lápnak minősülnek, ezért természetvédelmi védettséget élveznek. A földtulajdonosok, akik arra számítottak, hogy területeiket a közeljövőben belterületté nyílvánítják most kártárítést kérnek az államtól. Jelenleg folyik a vita az anyagi feltételekről. Az is elhangzott, hogy a láp több száz éves természeti folyamat eredménye és „független” közigazgatástól, tulajdonviszonyoktól. Ha egy törvény a láp védelmét nevesíti, helyi rendezési terveket nem lehet figyelembe venni, mert a törvény magasabb érvényű. A láp védelme közösségi érdekeket szolgál és nem egyénieket. Vértes Árpád Hévíz polgármestere arról szólt, mit tesz a város a település védelméért, a város arculatáért. Mint fogalmazott, Hévíz vezetőinek is elsődleges célja, hogy megvédjék a tavat a káros környezeti hatásoktól, ezért döntöttek a buszpályaudvar áttelepítéséről. Elmondta: eddig a város mintegy hárommilliárd forintot költött a lápvidéken megkezdett beruházásokra.
A Hévízért Városvédő Egyesület nevében Füzesi Lászlóné elnök szólt a fórumon. Mint fogalmazott „a tavat, a kórházat és a mellé épült várost szimbiózisban együtt élő szerves egységként látjuk. Mint a fa és a fagyöngy. Az a fagyöngy, ami a vizet és a benne oldott sókat a fától kapja, de tápanyagait maga építi felleveleivel. Ez a szimbiózis olyan kapcsolat, amely a felekre nézve egyformán előnyös, az egymástól függőség mellett megtarthatják önállóságukat. Ez mindaddig így van a természetben, amíg az arányok egyensúlyban maradnak... A fagyöngy túlságos elburjánzása a természetben minden esetben a fa pusztulásához vezet. Létalapunkat képező értékünket a hazai és külföldi tőke mára olyannyira felfedezte, az anyagi érdekek szabad érvényesülése olyan átalakításokat eredményezett, amelyek a város túlépítéséhez, vagyis a fagyöngy túlszaporodásához vezettek.” Az egyesület elnöke szerint komoly szakmai tervek alapján a helyes arányokat vissza kell állítani. Úgy érzi, a városban egyre magasabbak a beépítési százalékok. A telekösszevonások lehetőségével élve a beruházók a városra eddig nem jellemző háztömböket építenek, kizárólag appartmanok illetve üzletek céljára. Mivel az érdeklődés nagy, az építtetők az árakat feltornászva, hatalmas haszonnal távoznak. A város fenntartható fejlődésének pedig gátat szab ez a fajta kínálat. Füzesi Lászlóné úgy véli, egyre kisebb Hévízen a zöldterület, egyre kevesebb a fa, egyre nagyobb a zaj, szennyezett a levegő és ez károsítja a gyógyüdülő jelleget. Szerinte élményfürdő, szállodák, hatalmas sportpályák, szabadidőközpontok, parkolók és egyéb helyigényes és tömegeket befogadni tudó létesítmények már csak együtt, regionális tervek keretében oldhatók meg. Így marad a szimbiózis életképes. A világörökségek listájára való felkerülés követelményeinek teljesítése komoly tervszerűséget, céltudatosságot igényel. Ezért kérte a meghívott vendégek segítségét egy nemzetközi regionális tervpályázat kiírásához, amely az európai együttműködés részeként készülne el.

A Hévízi Környezet- és Természetvédő Egyesület elnöke, dr. Benkő Ágnes jelezte, az egyesületük az Ökorégió Alapítványhoz tartozik és fő tevékenységük a lápterület védelme volt. Ez a láp a Vindornyától a Kis-Balatonig terjed, egyik ága felhúzódik Nemesbükig. Ebben a lápi környezetben tört fel több állomás után a Hévízi-tó. A tó szempontjából a környezete meghatározó, hiszen a tőzegláp közvetlen gyógyászati eszköz (iszapkezelések), gyógytényezőt befolyásoló közeg, védőrendszer, vagyis a tőzegláp védelme nélkül a tó védelméről sem beszélhetünk. Mint mondta, nem értik, hogy az illetékes szakhatóságok hogyan járulhattak hozzá a lápi létesítmények megvalósításához. Egyesületük szót emelt a beavatkozás ellen, de nem jártak sikerrel. Megjegyzte: a láp ugyan a természetvédelmi törvény erejénél fogva védettséget élvez, a térség szempontjából igazán megnyugtató az lenne, ha bekerülne a Nemzeti Park területei közé. Ha nem történik sürgős intézkedés, nemcsak a régió díszei, a pompás láprétek tűnnek el, hanem kiszárad a tőzeg, amely ezután nem tudja betölteni a tó szempontjából fontos szerepét.
Gógl Árpád egészségügyi miniszter a természeti és épített környezet – a munkakörnyezet – követelményeiről szólt hozzászólásában. Utalt a Bokros csomag következményeire, arra, hogy kikerült a szanatóriumi gyógykezelés a központi finanszírozásból. „Ennek egy részét visszaemeltük” – mondta a miniszter. Támogatásáról biztosította a kórházat és hozzátette: „Szeretnénk stabilizálni és ez az oka a közhasznú társaságba való bevitelének is. Ezen belül szeretnénk a gyógyturizmust fejleszteni, hiszen ez egy eladható többletkapacitással is rendelkező térség. De csak akkor, ha megmarad Hévíz gyöngyszemnek. Kérem, ne akarjanak tömegturizmust csinálni.”
Illés Zoltán, mint mondta, végighallgatva a vitát és érzékelve bizonyos ellentmondásokat, úgy érzi, ahol van lehetsőég a kompromisszumra, ott azt meg kell kötni. Gazdaság és környezetvédelem mindig kéz a kézben járt. Környezet és természetvédelem terén elvtelen kompromisszum nem létezik. A fejlődésnek határai vannak, ezen a településen és ebben a régióban is. Figyelembe kell venni azokat a prioritásokat, melyek mindannyiunkat szolgálnak, és mérlegelni kell egyéni, csoport és társadalmi érdekek között. Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke hangsúlyozta: az Alkotmánybíróság döntése értelmében a természetvédelemnek és a környezetvédelemnek van elsőbbsége ebben az országban és nem a magántulajdonnak. Ez döntés volt. A magántulajdon szentségét figyelembe kell venni, de akkor amikor konfliktus támad magántulajdon és természetvédelem, környezetvédelem között, ez utóbbinak van primátusa. A meglévő törvényeket a leghatározottabban be kell tartani, amennyiben nem tartják be, eljárásokat kell kezdeményezni. A hévízi lápvidék ügyével kapcsolatban kifejtette: meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a magántulajdonban lévő parcellák visszavásárolhatók legyenek. Kompromisszum szükséges ehhez és reális ár, így talán megoldást találnak az érintettek.

Nógrádi László elmondta: sajnos az előző időszakban nem használták ki eléggé az európai forrásokat. Lehetőséget lát a hévízi buszpályaudvar áthelyezésével szükségessé váló elkerülő út építésére az EU csatlakozást segítő ISPA programba való bekerülés révén. A közlekedési miniszter is támogatásáról biztosította a hévízieket.
Ligetvári Ferenc szerint segíteni tudnak, de a problémát megoldani nem. Ez az itt élő emberek felkészültségén, tisztességén és akaratán múlik. „Remélem, hogy az a környezet, amely itt rendelkezésre áll, kellő fegyelmezőerővel bír és hozzásegíti a várost a megoldáshoz”– mondta, majd így folytatta: „A kérdés az, mit akarunk fejleszteni? Semmi esetre sem tömegturizmust. Azt Siófok elvitte, ne akarjanak Siófokkal konkurálni. Inkább arra kell figyelni, hogy amikor a nyugati országokból jövők házakat, telkeket vesznek az ő fizetésükhöz viszonyítva fillérekért, akkor a helyi önkormányzatok a különféle közműveket odaviszik a területükhöz. Egyértelmű, hogy olyan gyógyturizmust kell csinálni, amely lehetővé teszi, hogy megmaradjon Hévíz jellege. A nyugalmat kell itt megvalósítani. Ami pedig a fejlesztéseket illeti: a dinamizmus mellé oda kell tenni a stílust és a kultúrát. Amíg van egyfajta nimbusza Hévíznek – 89-ben szembe mert nézni a politikai áramlatokkal – ne rombolja le ezt a III. évezred küszöbén.
A hozzászólások után a résztvevők „Emlékeztetőt” fogadtak el, melyet Vancsura Miklós olvasott fel és amely a következőket tartalmazza:
„A hévízi kisrégió érdekében gondoskodni kell arról, hogy a tó és az ökológiai értelemben szűkebb, tágabb környezete, (infrastruktúra tartozékai) a világörökség képviselője legyen. Hogy az előbb említett együttes megőrizze önállóságát és közhasznú értékként élhessen a Széchenyi terv nyújtotta lehetőségekkel. Az előzőekben vázoltak realizálhatóságának feltétele olyan kisrégiós, illetve településfejlesztési rendezési tervnek a készítése, amelyek egyrészt a természeti táji értékek megtartását, másrészt ennek érdekében olyan településfejlesztési feltételeket biztosítanak, amelyek által a Hévíz együttes alkotóelemei sajátos önállóságukat megtartva a város lakosságát, az ország érdekeit eredményesen szolgálják”.

A Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház egy olyan természeti és nemzeti kincs, a Hévízi-tó kezelője, amely többféle betegség hatékony gyógyításának egyik legfontosabb eszköze, „forrása”. A térség szempontjából a minőségi gyógyturizmus igényei miatt folyamatosan fejlődni, fejleszteni szükséges. Meg kell felelnie a nemzetközi verseny kihívásainak. A kórház a településen, gyógyhelyen egyedüli birtokosa egy olyan szellemi potenciálnak és az ezt kiszolgáló technikának, amelynek a kutatási, a diagnosztikai, a terápiás, és az oktatási szférában mind belföldön, mind külföldön elfogadottak.
Lehetőségeiből adódóan a kórház küldetése, hogy egy olyan hatékony szervezetet hozzon létre, amely az erőforrásaira alapozott orvosszakmai koncepciót gazdaságilag is eredményesen valósítja meg, megfelelve ezzel a környezet elvárásainak egy feszített gazdasági helyzetben is. A hévízi közös image megfogalmazása nehéz és bonyolult, nagy szaktudást, körültekintést igénylő feladat, nem nélkülözhet egy határozott Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórházi stratégiát és annak kormányzati támogatását. E témában egységes álláspontot kell kialakítani a társintézményekkel, vállalkozókkal, az önkormányzattal, Hévíz város polgáraival, a település egyéb intézményeivel, szervezeteivel. A gyógyfürdő város, mint „szervezeti egység” gondolatának szükségessége már csírájában megtalálható.
Támogatni szükséges a gyógyturizmus regionális szerveződéseit, mert ezzel létrejöhet egy funkcionális kapcsolat a Balaton nyugati medencéje, Keszthely és környéke, valamint Hévíz turisztikai egységei között, melyek eredményei megalapozhatják a fejlesztésekhez szükséges forrásokat.
A kórház fontos feladata a környezet- és természetvédelem, ezen belül is a hévízi gyógytó és védőövezete, valamint a természetvédelmi terület óvása. Kiemelt kérdés továbbra is a hévízi gyógyvízkivitelek és a teljes termál-rendszer folyamatos monitorozása...