Horizont

Halottak napján Hévízen azokra emlékezett a város vezetése, akik a történelem viharos és gyilkos időszakában, legtöbbször értelmetlenül áldozták életüket.
A kegyeletadás a köztemetőben lévő első és második világháborús emlékműnél kezdődött, s az egregyi Jézus Szíve Templom melletti területen folytatódott. Itt hozta létre az önkormányzat azt az emlékhelyet, -parkot, amellyel nem csupán a két világháború ártatlan, és a háborúba kergetett áldozataira kívánt emlékezni a város, hanem azokra is, akik a második

világháború folyamán az esztelen üldözés, a holocaust áldozataivá váltak.
Az emlékpark avatásán a Magyar Honvédség Nyugat-dunántúli Kiképző Központja Tapolcai Bázisának katonái is részt vettek. A katonai tiszteletadással kezdődő avatóünnepségen Bereczky Szilárd a halottakra emlékezve katonadalokat adott elő, majd Vértes Árpád mondott ünnepi beszédet. A polgármester elmondta: az önkormányzat az elesettek és elhurcoltak emlékét kívánta és kívánja megörökíteni az emlékpark létrehozásával. A parkban hetven kopjafát állítva szeretné kifejezésre juttatni az emlékezés időtlenségét az utódok, a felnövekvő generációk számára. A park örök mementó kell, hogy legyen. Emlékeztet arra az időszakra, amikor a mindenkori politika kemény parancsa ártatlan embereket küldött a háború, a koncentrációs táborok poklába. A park erőt ad ahhoz, hogy mindennapi életünkben a béke és az emberi szeretet uralkodjon.
Az ünnepi beszédet követően Gráczki Ödön és Gelencsér Gyula emlékezett elesett bajtársaira. Előbbi tizenhét évesen járta meg a háborút, s annak végén szovjet hadifogságba került; utóbbi katonaként a gyászos emlékezetű voronyezsi fronton szolgált.
Hévíz már az első világháborút követően is állított azonban emléket hősi halottainak: 1937-ben az egregyi templom számára öntettek nagyharangot, s abba belevésték a 16 hős nevét – az egregyi nagyharangról mint hősi emlékműről dr. Szarka Lajos történész beszélt az ünneplők előtt.
A megemlékezéseket követően dr. Heller László százados, tábori lelkész áldotta meg a parkot és a kopjafákat, s Goldschmidt István, az izraelita hitközség elnöke mondott a mementók előtt imát. A tapolcai bázis katonái hetven díszlövéssel emlékeztek Hévíz tragédiáinak áldozataira.
A kegyeletadás után dr. Szendi József nyugalmazott érsek és Kiss László, Hévíz plébánosa celebrált szentmisét a Jézus Szíve Templomban.

Az elmúlt esztendőben emlékeztünk meg a Lengyel menekültügy 60. évfordulójáról, s ennek kapcsán nagyon sok hazai településen került sor megemlékezésre. A lengyelek nagyon számon tartják ezt az időszakot és mind a mai napig élő emlék ez azoknak a szívében, akik Magyarországon élték át az 1939-et követő éveket. Lengyelországban számos olyan Lengyel–Magyar baráti társaság alakult, amely pont a lengyel menekültügy kapcsán bontakozott ki.

A 60. évforduló kapcsán merült fel, hogy meg kellene jelentetni azokat a visszaemlékezéseket, amelyek eddig mindkét országban ismeretlenek voltak. Jan Stolarski, a Lengyel-Magyar Baráti Társaságok föderációjának elnöke döntött úgy, hogy a viszszaemlékezéseket könyv formájában teszi közzé, s Lengyelországban az ő szerkesztésében jelent meg a könyv 1999-ben. Hogy ez a több mint 600 oldalas kötet egy éven belül magyarul is napvilágot látott, ez elsősorban Gregorz Lubczyk nagykövetnek köszönhető.
– Mennyiben tér el a most bemutatott könyv a lengyel eredetitől?
– Annyiban – mondja Cséby Géza, aki a kötet 111 visszaemlékezéséből többet is fordított –, hogy tartalmazza az azóta előkerült visszaemlékezéseket is. A magyar kiadás bevezetőjét és befejező részét a nagykövet úr írta, segítve az olvasót az eligazodásban. Tartalmaz a könyv egy történelmi áttekintést is, amelyet Kapronczay Károly történész írt azon okból, hogy Grzegorz Lubczyk és Cséby Géza

bizonyos szófordulatok Lengyelországban evidensek, a hazai olvasóknak azonban meg kell magyarázni.
A könyv magyarországi bemutatójára Keszthelyen került sor október közepén. A Fejér György Városi Könyvtárban megrendezett bemutató alkalmából dr. Müller Róbertné igazgató köszöntötte a vendégeket és a szép számú közönséget, majd Grzegorz Lubczyk nagykövet szólt a kötet születésének körülményeiről. Szenyán Erzsébet műfordító, a kötet szerkesztője a világháború időszakát idézve elmondta, a magyarok példát adtak emberségből, hiszen a több mint százezer menekült otthonra talált hazánkban, s ebben az időszakban Európa egyetlen lengyel nyelvű középiskolája éppen Balatonbogláron működött.
– Mennyire ad hű képet a korról ez a visszaemlékező kötet?
– Én azt hiszem, – mondja Cséby Géza – a lengyeleknek és a magyaroknak is fontos ez a dokumentum-kötet, de nem történelemkönyvet tart a kezében az olvasó. Azok, akik megírták emlékeiket, őszintén írtak a jó és a rossz dolgokról is. Érdekes, hogy ugyanazokat az eseményeket ki hogyan látta az 1939 és 1944 közötti időszakban. A könyv – bár megjelent – nincs, és nem is lehet lezárva, hiszen számos újabb visszaemlékezés bukkan fel, s újabb és újabb kapcsolódási pontokra derül fény.
A könyvet a Széphalom Kiadó Könyvműhely adta ki Mezey Katalin igazgató irányítása mellett. A keszthelyi bemutató során többen még egy kiadvánnyal lehettek gazdagabbak, hiszen Grzegorz Lubczyk nagykövet néhány példányt adott át a Többszólamú Magyarország című könyvéből, amely válogatás a szerző Magyarországon újságíróként eltöltött időszakának interjúiból.Cservenka György

Nagy érdeklődés mellett, és óriási sikerrel rendezte meg a hévízi Bibó gimnázium „Európa Köre” azt a délutánját, melyen az intézmény diákjai Írországot mutatták be társaiknak. A „Smaragdsziget” címet viselő kulturális műsoron a szigetország nemzeti táncait, irodalmi műveit, szokásait, nemzeti ételeit és természetesen az írek híres italait is megismerhették a jelenlévők. A délután alapvető célja volt, hogy a diákok előtt bemutassa az Európai Unió keretén belül élő tagállamot, és rajta, fejlődésén keresztül az uniós államok fejlődéstörténetét is.