Jó a termés

Partnerek

A festészet ünnepe Keszthelyen


Bizakodó dr. Pálfi Dénes

Jó a termés

Közepes mennyiségű és általában jó minőségű a szőlőtermés idén Zalában. Ezen a nyáron előbb a szárazság és a hőség, majd a sok csapadék, végül a jégeső okozott gondot a megyében is, de szerencsére mindegyik kevés kárt okozott a gazdáknak. Dr. Pálfi Dénessel, a Da Bibere Zalai Borlovagrend alapító tagjával és nagymesterével a szüret kapcsán beszélgettünk a szőlészet, borászat helyzetéről.

– Úgy tűnik, hogy az országban a sok évvel ezelőttinél jóval kisebb a szőlőterületek nagysága. Zalában is jelentős a csökkenés?
– Az elmúlt évtizedekben országosan 120–150 ezer hektár szőlő volt. Ez a rendszerváltás után 90 ezerre csökkent, jelenleg pedig a művelt szőlő nem több, mint 70–72 ezer hektár. A csökkenés nem egységes, a Duna–Tisza közén kevesebb, és ott sok az újratelepítés is. A Da Bibere Zalai Borlovagrend fő célkitűzése, hogy megállítsuk ezt a folyamatot a megyében. Zalában korábban, a rendszerváltozás előtt 8000–9000 hektár szőlő volt, most pedig 1500–1700 hektár.

Nagy gondot okoz, hogy ahol felhagynak a szőlészettel, ott „szél által vetett, madár által pottyantott” erdő, bozótos, értéktelen növényzet kerül a helyére. Sajnos még ahol a szőlőkultúrának volt és van jelentősége, de nem tartozik termőhelyi besorolás alá, nincs hegyközség, ott is probléma, hogy a szőlő kivágása után a tulajdonos is mást ültethet, és a szűk hely miatt a mellette lévő parcellákban is halálra van ítélve a szőlő, hiszen a fák árnyéka, a gyökérzet növekedése tönkreteszi. Ahol hegyközség van, ott a hegybíró engedélye szükséges a változtatáshoz, így ott sokkal jobb a helyzet.

– Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez a csökkenés, ha nem is fordul meg, de legalább megálljon?
– Sajnos a falvak népessége az elmúlt évtizedekben egyharmadára csökkent Zalában, főképp a városiasodás miatt. Igaz, ez az elvándorlás mára alábbhagyott, de a lakosságszám nem pótlódik egyik évről a másikra. A falun élők többsége az idősebb korosztályból kerül ki. Őket a szívük és az esze arra biztatná, hogy műveljenek szőlőt, de a kezük már nem bírja.

– Azért nekem úgy tűnik, hogy mintha valami érdeklődés azért elkezdődött volna a szőlészet-borászat iránt a fiatalabbak körében is.
– Magam is úgy látom, hogy az emberekben ott van a természet utáni vágyakozás. Még a betonrengeteg közepén is igyekeznek körülvenni magukat növényekkel. Egy fiatal 30 éves koráig mással van elfoglalva, nem a szőlővel, de aztán később egyre többen fordulnak efelé a gyümölcs felé. Hihetetlen, hogy mennyire nyomon követhető, hogy ahogy távolodunk a várostól, úgy egyre kevesebb a szőlő. Zalában is megfigyelhető, hogy a városokhoz közeledve, a dombokon mennyi szőlőskertet látni.

– Mi az, amivel ezt az érdeklődést tovább lehetne növelni?
– Erre nem egyszerű válaszolni. A szőlő egy kultikus növényünk, lassan kétezer éve, hogy a kenyér mellett a bort is oltárra emelték, és emellett a gazdák munkáját is elismerték. Ám hiába az elismerés, még a mai, magas művelésű szőlők is igen munkaigényesek, régen pedig ugyancsak meghajlott az ember háta, ha évtizedeken keresztül ezzel foglalkozott. No meg persze sok szakértelmet is igényel. Emellett drágák a tápanyagok, támberendezések, hadd ne folytassam!

Ez nem kedvez a szőlőtelepítésnek, és csak az igazán elszántak adják erre a fejüket. Még akkor is, ha ma viszonylag olcsón lehet földhöz jutni. Zalában nehézséget okoz az is, hogy hiába vannak kitűnő borászaink és egyre jobb boraink, még mindig sokat kell tenni azért, hogy igazán elfogadott, elismert legyen az itt termelt és készített nedű. Ha a régi Zala vármegyét veszem alapul, akkor a Balaton-felvidék, ahol remek borok voltak, hivatalosan régen ide tartozott, mára pedig nem.

Egy régebbi filoxéra-pusztítás miatt pedig Zalában sokan felhagytak a szőlő termesztésével, vagy direkttermő fajtákat ültettek. Ez nem azt jelentette, hogy a zalai ember igénytelen lett a borokat illetően, hanem ellenállóbb gyümölcsöt akart. Emiatt viszont ránk ragadt a „zalai nohások” bélyeg, amit még ma is hordozunk. A kiváló borászatok munkájának eredményei ellenére csak lassan „kopik le” rólunk. Én azért mindenesetre bizakodó vagyok a jövőt illetően minden szempontból, de az biztos, hogy „jó bornak is kell a cégér”.

– Ha az idei termést nézzük, az mennyire biztató?
– Biztató. Közepes mennyiségű, de úgy tűnik, hogy jó. Reméljük, nem lesz gond a borokkal!

vissza az elejére


Légimarketing

Partnerek

A PA Touristik és a Magyar Turizmus Zrt., továbbá a Légi Marketing Alap együttműködő partnerei kerekasztal-megbeszélést folytattak tegnap Hévízen, melyen még Hévíz, Sárvár, Bük és Zalakaros képviselői, valamint Roland Grimm, a PA Touristik vezetője. A résztvevők a 2011-es év együttműködésének eredményeiről beszéltek elsőként.

Az idei évben átfogó németországi kampány indult Westungarische Bäderstrasse cím alatt  Hévíz, Zalakaros, Sárvár és Bük mint vonzó gyógyturisztikai desztinációk népszerűsítése, valamint vendégforgalmuk növelése céljából. A kampány részeként számos idegenforgalmi vásáron vettek részt az említett települések, több kiadványban jelentek meg átfogóan a német piacokon, s a kampány keretében új német honlap is készült e városok bemutatásával. A német területről a PA Touristik heti rendszerességgel indított buszjáratokat a négy magyar fürdőhelyre, a járatok eredményességét és turisztikai hasznosságát egyik fél sem kérdőjelezte meg.

vissza az elejére


„Együtt” – határon innen és túl

A festészet ünnepe Keszthelyen

„Együtt” címmel nyílt tárlat a Magyar Festészet Napja alkalmából a Balatoni Múzeumban, Keszthelyen. A kiállításon neves zalai alkotók mellett a szomszédos országokból hívott képzőművészek alkotásai is láthatók.

A tárlat megnyitóján Manninger Jenő országgyűlési képviselő, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy örömteli dolog a múzeumot fenntartó közgyűlés vezetőjeként látni azt, hogy a néhány éve megkezdett fejlesztések eredményeként a Balatoni Múzeumba látogatók egyre jobb, egyre színvonalasabb körülmények között tekinthetik meg a különböző kiállításokat, és a pályázatoknak köszönhetően további fejlődés várható.

Ruzsics Ferenc Keszthely város polgármestereként a művészeteknek, így a most megnyílt tárlatnak a város kulturális életében betöltött fontos szerepéről beszélt, méltatva a művészek és a szervezők munkáját is.

Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója is örömét fejezte ki, hogy helyet adhatnak a festészet napi kiállításnak, és az előtte szólókhoz hasonlóan megköszönte Péczeli Margit képzőművésznek, hogy a nehézségek ellenére évről évre vállalja a szervezéssel járó feladatokat. Az intézmény vezetője felolvasta Réthelyi Miklósnak, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetőjének levelét, aki betegség miatt nem lehetett jelen a rendezvényen.

Kostyál László művészettörténész a tárlat bemutatásakor elmondta, hogy a cím, „Együtt”, a művészek határon innen és túli munkásságára vonatkoztatva, illetve családi kapcsolatok tekintetében is igaz, hiszen gyermek és szülő, valamint élettársak egyaránt vannak közöttük. Emellett jól kifejezi azt is, hogy a művészet, egy ilyen minden szempontból sokszínű megközelítésben értékelhető igazán. A kiállítás december közepéig látható a Balatoni Múzeumban.

vissza az elejére


ÚJÉVKÖSZÖNTŐ KESZTHELYEN

Helikon szellemében

A Magyar

Ünnepi köszöntmélyt.

vissza az elejére