Címlap

Keszthely főterén november 24-én, a dél- előtti időpont ellenére is jókora tömeg vett részt a színház alapkövének lerakásán, amelyet Rockenbauer Zoltán, kulturális miniszter helyezett el. Ünnepi beszédében a magyar színházi élet múltjának felidézése mellett szólt Keszthely színházi életének történetéről is. A kezdetek felidézése után beszélt a most felújításra kerülő színházi épület múltjáról is. Rockenbauer Zoltán miniszter ünnepi beszéde közben.

Rockenbauer Zoltán miniszter ünnepi beszéde közben.

Keszthely e századi kőszínháza az 1920-as években épült, s itt már mozielőadások is voltak. Ebben az épületben léptek fel 1932-ben az Írók Gazdasági Egyesülete, röviden az IGE által rendezett Balatoni Íróhét alkalmából, saját műveikkel többek között Tersánszky Józsi Jenő, József Attila és mások. Az Uránia néven ismert szecessziós épületből – valószínű gazdasági okokból – később garázst alakítottak ki. A 60-as évek elején végleg az enyészeté lett az épület, lebontották, s a helyére zsúfolták be a ma is álló színház teljesen, mondhatjuk tájidegen épületét. Az új, modern színház 1965-ben nyitotta meg kapuit, bár egyebek mellett a technikai színvonala is sok kívánnivalót hagyott maga után. Az ország szinte valamennyi színi társulata megfordult a színpadán, számosan emlékeznek még az igazi keszthelyi színházi élményekre. Ez sem tartott tovább húsz évnél, s az 1985-ben életveszélyessé nyilvánított színháztermet csak a Goldmark Művelődési Központ által létrehozott stúdiószínház pótolta, némileg. Mindennek ellenére a színházi élet a maga szűkösebb körülményei között is tovább folyt. A tervezett komplexum a bezárt színházépület rekonstrukciójával valósul meg, felhasználva az épület főbb elemeit, ám mégis teljesen új tereket, funkciókat megvalósítva, s a homlokzata is visszaidézi majd az egykori szecessziós homlokzatot. Hegedüs László lebetonozza az alapkövet.

Hegedüs László lebetonozza az alapkövet.

A miniszter szólt arról is, hogy a jövő századnak épülő művelődési komplexum meghatározza nem csak a város, de térségének jövőjét is. Dr. Szabó Imre polgármester a Csipkerózsika álmából újraébredő színház jelentősége mellett a város által vállalt anyagi erőfeszítésekről is szót ejtett. Szalai Annamária országgyűlési képviselő elismerő szavakkal szólt Keszthely elszántságáról, s arról a vállalkozói összefogásról, amely példaadó értékkel bír, nem csak az anyagi támogatás és szervezési áldozatvállalások miatt. Lasztovicza Jenő, a parlament idegenforgalmi bizottságának elnöke a komplexum szezonmeghosszabbító hatásáról szólt, s mint mondta, a kormány milliárdokat költ a kulturális turizmus fejlesztésére. Ebbe a programba kiválóan beleillik Keszthely város színház és konferenciaközpontjának a beruházása is. A beszédeket követően helyezte el Rockenbauer Zoltán kultúrális miniszter az alapkőbe helyezett fémhengert, amelybe egyebek mellett elhelyezték a beruházásról szóló testületi döntést, valamint a Hévíz Keszthely és Vidéke című újság egy példányát is. A Hegedüs László alpolgármester által lebetonozott alapkövet, s a leendő színházat megáldották a történelmi egyházak helyi vezetői is.
A megvalósítást két ütemben tervezik, s első ütemben a művelődési funkciók okán a színház épületének helyreállítása történik meg. Ennek tervezett költségbecslése meghaladja a 700 millió forintot. A 445 milliós címzett támogatás mellé a megyei területfejlesztési tanács is hozzátett 10 milliót. Az önkormányzat önerőként biztosított 30 milliójával és az önkormányzati 94,5 milliós hitelfelvétellel együtt is hiányzik még 108,5 millió forint a becsült összeghez. Ennek jórészét egy, a Turizmus Rt.-nél konferencia-berendezésekre beadott 1998-as pályázat újjáélesztéséből remélik elnyerni, de keresik további bel– és külföldi pályázatok lehetőségeit is. Keszthelyen sokan megmozdultak a színház megépítéséért, de elsősorban a Keszthely Térségi Vállalkozók Klubjának tagjai, akik számos, a színház javára szóló jótékony rendezvényen kívül, a leendő kivitelezőtől függetlenül ajánlottak fel jelentős forintértéket képviselő munkát, s az akciók folyamatosak azóta is. A keszthelyi képviselőtestület november 23-án döntött a „Keszthely Befogadó Színház és Többcélú Művelődési Konferencia Központ” beruházásának kivitelezőjéről a közbeszerzési eljárás alapján. A teljes körű kivitelezést – legkedvezőbb ajánlatával – 735 millió forintért a ZÁÉV Rt. végzi, s a beruházásnak 2002. április 30-ai határidővel kell elkészülnie.
A visszaszámlálás megkezdődött, a hivatalos alapkőletételt követően december 4-én 10 órakor aláírták a kivitelezői szerződést, s 5-én a munkaterület is átadásra került. Ma Keszthelyen mindenki optimista, s bízik abban, hogy 2002 tavaszára ismét beköltözhetnek Thália papjai Keszthelyre.

A közelmúltban döntött úgy a keszthelyi képviselő-testület, hogy kulturális és művészeti munkáért, valamint a szakmai és közösségi munka elismeréséért Keszthely Városért, illetve Keszthely Város Szolgálatáért kitüntetéseket ad át. Az ünnepi eseményre a testület november 30-i ülésén került sor.

A kitüntetettek: dr. Sólyom Sándor, dr. Tóth Lászlóné, dr. Gaál Istvánné és Kövér Imre dr. Szabó Imre (középen) polgármester társaságában.

Keszthely Városért elismerést kapott dr. Sólyom Sándor, aki 1964. óta él Keszthelyen, és 1971-től rendszeresen vesz részt grafikai kiállításokon. A városban eddig 12 önálló kiállítása volt. Grafikai munkásságát elismerték Olaszországban, Lengyelországban. 1996-ban a cseh Chrudimban rendezett világkiállításon 635 grafikus között szerepelt, 1998-ban Kínában, Pekingben a magyar grafikusokat egyedül képviseli, 1999-ben a franciaországi Colmarban állít ki. Verses és prózai írásaival rendszeresen jelentkezett irodalmi folyóiratokban, emellett spanyol nyelvről fordítja a kortárs költők műveit. Az utóbbi három évben prózai és verses munkái, grafikái a Helikon öröksége, és a Tóparti üzenet című antológiákban jelentek meg, grafikai füzete 1997-ben látott napvilágot.
Keszthely Város Szolgálatáért kitüntetésben hárman részesültek: dr. Gaál Istvánné, Kövér Imre és dr. Tóth Lászlóné.
Dr. Gaál Istvánné évtizedeken keresztül dolgozott a keszthelyi zeneiskolában zenetanárként, nyugdíjasként nevelők zenei továbbképzésében vett részt; az óvónők magas szintű képzésével segítette az óvodába járó gyerekek színvonalas zenei nevelését.
Kövér Imre korábban edzői tevékenysége folytán a város sportjának fejlődéséhez járult hozzá, újjászervezte a város kézilabda csapatát, a megyei bajnokságból az NB I. B-be vezette. 1974-ben a Csány László Általános Iskola, 1987-től a Csokonai ÁMK igazgatója volt, egészen ezévi nyugdíjba vonulásáig. Aktív szerepet vállalt a Helikoni Ünnepségek szervezésében, a kulturális bemutatók rendszerének kidolgozásában.
Dr. Tóth Lászlóné 1970. óta dolgozik Keszthelyen óvónőként, 1979-től a Gagarin utcai óvoda vezetője. Munkájára a magas fokú hivatástudat, a gyerekek iránti szeretet és az óvodapedagógia iránti elkötelezettség jellemző. 1996-ban a szülőkkel és kollégáival közösen létrehozta a Csodakút Alapítványt, amelynek célja az óvoda anyagi helyzetének javítása, a hátrányos helyzetű gyerekekkel való differenciált bánásmód. A Megyei Pedagógiai Intézettel együtt rendszeres szervezője az óvónők szakmai továbbképzésének.

Megyei helyett helyi ösztöndíj

A Zala Megyei Közgyűlés a megyei önkormányzatok előtt közös alapítású ösztöndíj létrehozását kezdeményezte azzal a céllal, hogy segítségével a felsőoktatásban részt vevő tehetséges fia-talokat támogassák. Az elképzelések szerint az alapítvány évente 10-15 fiatal tanulmányait segítené. Az alapító önkormányzatoknak évente 300-1.500 ezer forintos hozzájárulást kellene fizetniük. A közgyűlés a megye önkormányzatainak csatlakozását kérte. Hévíz képviselő-testülete azonban – a kulturális bizottság javaslatára – úgy döntött, az alapítvány létrehozásában nem vesz részt. Helyette inkább helyi ösztöndíjat alapít Hévíz Tanulmányi Ösztöndíj Alapítvány néven hárommillió forintos alapösszeggel, s ennek kamataiból támogatja a város arra érdemes tanulóit.

Évek óta húzódó pereskedés végére tett pontot a Seiffert Rt. és a Balatontext Kft., amikor a közelmúltban peren kívül egyeztek meg a keszthelyi volt KÖBTEX-ingatlan jövőjéről. Az ügyet az országos média is nagy figyelemmel kísérte, mivel egyik érintettje – a Seiffert Rt. tulajdonos-igazgatója – dr. Gyuga Pál, Keszthely térségének országgyűlési képviselője.

Amint arról lapunkban is beszámoltunk, a Bercsényi utcai mintegy másfél hektáros területre annak idején a kiírt pályázat során; az ÁPV Rt. a Seiffert (illetve jogelődje, a Richter Kft.) adás-vételi szerződését hagyta jóvá. A Balatontext Kft. a korábbi tulajdonossal kötött bérleti szerződésre hivatkozva azonban nem hagyta el az ingatlant, azt folyamatosan használta – noha bérleti díjat ezért nem fizetett, jelentős kárt okozva ezzel a tulajdonosnak. Az évek óta húzódó pereskedés is akadályozta a tulajodonost – Gyuga Pál cégét – abban, hogy a telken az általa tervezett bevásárlóközpont beruházást megvalósíthassa. Dr. Gyuga Pál a közelmúltban Budapesten tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a jövőben már nincs akadálya a közel másfél milliárd forintos beruházás megvalósulásának, mivel – miután lelépési díjban egyeztek meg a Balatontext-el, és eltekintett az elmúlt négy és fél év során elmaradt közel 200 millió forintnyi bérleti díj behajtásától, mivel a jelenlegi jogszabályi környezetben ez reménytelennek tűnt. Az ejtőernyőket varró cég új helyen folytathatja tevékenységét, dolgozói munkalehetősége így a jövőben sem szűnik meg, s ebben vitathatatlanul alapvető jelentőséggel bír a fenti egyezség részeként Gyuga Pál által biztosított lelépési díj jelentős összege.
Dr. Gyuga Pál lapunknak elmondta: noha a korábban született megállapodás szerint a Billa cég épített volna bevásorlóközpontot a területen, az osztrák vállalat három hete elállt a szerződéstől; ugyanakkor azonban komoly érdeklődést mutat egy másik multinacionális cég, amelynek felügyelő bizottsága már jóváhagyta a beruházást.
A sajtótájékoztatón a képviselő bemutatta a vagyonnyilatkozatát; jogi képviselője, dr. Bárándy György elmondta, dr. Gyuga Pál mind a vagyoni helyzetét, mind pedig a kifizetett milliókat tekintve feddhetetlen.
Az ügy kapcsán megkerestük a képviselőt, akivel a megegyezésről, illetve arról beszélgettünk, hogyan képzeli jövőjét a térségben.
– A bíróság malmai köztudottan lassan őrölnek. Ezért került sor a peren kívüli egyezségre?
– Igen; a szerződés értelmében a Billa november elején kezdte volna meg az építkezést, ezért is bontottuk el annak idején – hangsúlyozom: érvényes bontási engedély birtokában – a területen levő ingatlanok némelyikét. Sajnos, ismét tapasztaltam, de tapasztalja más is, hogy a magyar törvényi szabályozás a tulajdonosi érdekeket védi a legkevésbé; éppen ezért már kezdeményeztem, hogy a jövő évi ülésszakra egy önálló képviselői indítványt nyújtok be, amelynek az eredménye reményeim szerint a magántulajdonnal kapcsolatos törvénymódosítás lesz. Rendkívül fontosnak tartom főleg most, az uniós csatlakozás előtt ennek a kérdéskörnek a szabályozását, bízom abban, hogy meglesz hozzá a megfelelő támogatottság.
– Most, hogy elült az ingatlannal kapcsolatos vihar, sőt, úgy tűnik, a média is más megvilágításban látja az eseményeket, képviselőként milyen tervei vannak?
– Sajnos, ezen a téren az elmúlt két évben csak kudarcok értek. Mielőtt engem felkértek arra, hogy vállaljam a választásokon való megmérettetést – mert felkértek, nem én menedzseltem magam –, tulajdonképpen semmiféle politikai ambícióm nem volt, nem kötődtem egyik párthoz sem. Az üzleti életben sikereket tudhattam magam mögött. A felkérést azért vállaltam el, mert tényleg szerettem volna képviselni ezt a régiót, amely meggyőződésem szerint Budapest után az ország legértékesebb területe, de soha nem volt jól menedzselve. Úgy éreztem, tényleg tudok majd tenni azért, hogy a működő tőke végre ne kerülje el Keszthelyt. Úgy láttam, hogy a korábbi két ciklusban tevékenykedő országgyűlési képviselők nem képviselték megfelelően a térség érdekeit.
– Hogyan ítéli meg saját tevékenységét?
– Képviselői munkám kezdete óta bármit akartam tenni, folyamatosan falakba ütköztem. Például, két évig dolgoztam az ipari park pályázaton; bevontam a polgármestert is, úgy tűnt, minden a legjobb irányba halad. Aztán ‘99 karácsonyán egy magas rangú politikus közölte velem, noha a keszthelyi pályázat az egyik legjobb volt, az 1.-2. helyen állt, a kormánypárt részéről teljesen megfúrták, és közölték, hogy Gyuga Pál nevéhez nem fűződhet semmi. A tíz hektáros területen egyébként helyet kaphattak volna azok a keszthelyi iparosok, vállalkozók, akiknek a tovább fejlődéséhez a városban már nincsen tér. Valójában nem tudtam az igazi értékét kinyitni egyik programnak sem, folyton megakadályoztak ebben. Ezért úgy döntöttem, inkább más, hasznos területen dolgozom a jövőben.– Ez azt jelenti, hogy a tényleges képviselői tevékenységtől eltekint?– Azt látom, hogy a keszthelyi térségformálásra nekem nincs értelme időt, pénzt és energiát áldozni. Azóta, hogy a Fidesz frakcióból kikerültem, nincs meg a lehetőségem sem a cselekvésre. Ennek ellenére aki akar, megtalál – minden hétvégét Keszthelyen töltök –, és tervezem a képviselői klub folytatását is.
– Egyébként figyelemmel kíséri a város, a térség életét?
– Természetesen; és amióta Budapesten élek – tavaly szeptember óta -, látom igazán, milyen megítélése van ennek a régiónak. Nagyon jó Keszthely híre, bár egyre kevésbé érdemli meg. A Balaton fővárosának mondjuk – valamikor tényleg az volt, de észre kellene venni, hogy már jó ideje nem az. És ilyen vagyongazdálkodás mellett, amit a város folytat, nem is lesz az. Az elmúlt tíz évben több milliárdosra tehető a vagyonvesztés. Ott van például az elajándékozott Balaton-parti telek, vagy az angolnatelep felelőtlen megvásárlása, vagy a legutóbbi, a Castrum kemping ügye: a város vagyonrendelete értelmében tudomásom szerint versenytárgyalást kellett volna hirdetni a területtel kapcsolatban. Ezzel szemben odaadták annak a személynek, vagy társaságnak, amely évtizedeken keresztül fillérekért bérelte. Nagy kockázatot vállalt magára a város a színházépítéssel is, én ilyen formában komolytalannak tartom. Ahhoz, hogy reális alapokról tudjon indulni egy ilyen beruházás, legalább 20-25 százalékos saját erő kellene, a többit lehetne hitelből finanszírozni. Stabilabb anyagi háttérre lenne szükség, de véleményem szerint jobb helyszínt kellett volna választani. Ez azonban egy újabb kérdéskört érint, méghozzá a kastély hasznosítását, amit én szintén másképp képzelek el.
– Tervezi, hogy 2002-ben újra megméretteti magát?
– Nem fordult meg a fejemben. Ez az időszak egy szép, értékes időszaka az életemnek, rengeteg tanulsággal. Volt alkalmam megtapasztalni az emberi rosszindulat, az irigység mélységeit. De egyszer egy idős néni azt mondta nekem, „Palikám, inkább száz irigye legyen, mint egy sajnálója”