A keszthelyi
Fejér György Városi Könyvtárban rendezett író-olvasó találkozón debütált
vadászíróként Palkovics György, aki egyetemista éveivel kötődik a városhoz.Író-olvasó találkozó
A keszthelyi
Fejér György Városi Könyvtárban rendezett író-olvasó találkozón debütált
vadászíróként Palkovics György, aki egyetemista éveivel kötődik a városhoz.
Immár 3 kötetes szerzőként mutatkozott be, noha tollforgatásra csak túl a hatvanadik évén adta a fejét, s vált mindössze két év alatt olyannyira termékeny íróvá, hogy már a negyedik könyvén is dolgozik. Szakmai pályáján a vadászat felé vitte az útja, de nem csak az erdei világ tárult ki előtte. A trilógiáját bemutató keszthelyi est baráti találkozó is volt, s nem csak a szakmabelieknek jelentett élményt. Palkovics György szülőhelye az azóta teljesen elnéptelenedett, kihalt somogyi Kakpuszta, e település nevét adta első kötete címéül. Az egykori kicsi, alig falucska, ahol az emberi munka nyomait rég visszahódította a természet, „mesél". Miért és kinek?
A kérdést a szerző önmagának tette fel még mielőtt tollat ragadott volna, majd leírta a választ is, amit fiataloktól kapott: „Hogy kiket érdekelnek ezek az emlékek, történetek, nem tudom. De azt tudom, hogy az ifjak között is mindig vannak, akik érdeklődnek, és tudják, hogy a múltba nyúlnak vissza gyökereik. És tudják azt is, hogy gyökerek nélkül csak gyökértelen életet élhetünk."
Élettel teli hozza azokat az emlékeket, amik miatt tollat fogott. Írja: „Drága jó öreganyám mindig azt mondta: fiam, ha a zisten főviszi a dógodat, akkor se felejtsd el, soha, hunnan gyütté…” Ez az idézet már a második, „A zisten fölvitte a dolgomat" című novelláskötetében olvasható. Mert valóban megtörtént vele, hogy nem csak „irodalmilag tollasodott meg". Ezt a könyv alcíme is sejteti: „Kakpusztától a kormányvadászatig".
– A 2011-ben megírt olvasmány a magyar paraszti lét családostól, barátostól,
tele derűvel, optimizmussal, megörökítve a megélt világot, a belső-somogyi
sajátos nyelvezetet – mondta el a kötetről a rendezvény házigazdájaként Pappné
Beke Judit, a könyvtár igazgatója. A rá következő évben megjelent könyvet is
mint önéletíráson keresztüli vadászirodalom és kordokumentumként ajánlotta, mely
a múlt rendszer számos meghatározó alakját jeleníti meg, enged betekintést a
kormány-vadászterületek titkaiba.
Az ugyancsak tavaly kiadott „Milliárdosok között" című kötet főszereplői pedig a
napjainkban jelen lévő gazdagok, Palkovics György életének rendszerváltás utáni
szereplői, szépirodalmi értékű, anekdotázásokkal, humorral átszőtt novellákban.
Dore Nagy
Aladár emlékére
Hévízen rendezett emlékkiállítás idézi meg a két éve elhunyt keszthelyi Dore Nagy Aladár festészetét. Ismerői „Keszthely festőjeként" tartják számon, ennek kiérdemlését hűen tükrözi a tárlat. A válogatás abban enged tallózni, amint a finom kidolgozású, jellegzetes akvarelljei megörökítik Keszthelyt, a balatoni tájat.
Az alkotásokat Cséby Géza író-költő, műfordító, a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ nyugalmazott igazgatója ajánlotta a látogatók figyelmébe. Mint mondta: ahogy az igaz művészekre jellemző, Dore Nagy Aladár képei tovább élnek, hiszen a műveknek a következő nemzedékek számára is vannak mondanivalóik. Szólt arról is, hogy a festmények egy olyan környezet pillanatait örökítik meg, melyet a folyamatos változások miatt sohasem lehet igazán megismerni. A Balaton minden napszakban, évszakban és esztendőben más, így megismételhetetlen látványokat mutatnak a festmények. Cséby Géza arra is utalt, hogy a művészetben a humánum a legfontosabb, s ezt a táj finom rezdüléseinek érzékeltetésével sugározzák a képek. Dore Nagy Aladár művészetének legfőbb jellemzőjeként említette, hogy a sajátos technikájával, leheletfinomságú ecsetkezelésével létrehozott művei azokat az érzéseket képesek átadni, amiket a természeti látvány benne keltett.
Az 1950-es évek második felétől vált jegyzett akvarellistává. Kezdetben
legtöbb munkájával a veszprémi Bakony Múzeumban találkozhatott a közönség olyan
művésztársak soraiban, mint Kokas Ignác, Udvardi Erzsébet, Mikus Gyula. Majd
számos önálló kiállítással szerepelt szűkebb szülőföldi pátriájában Keszthelyen,
Hévízen, Nagykanizsán, továbbá Somogy és Vas megye városaiban. Alkotásaival a
környékben sokhelyütt lehet találkozni szállodákban, közintézményekben, de
eljutottak a munkái Ausztriába, Németországba, Finnországba, Svájcba, Kanadába
és az Amerikai Egyesült Államokba is. Hosszú időn át szerepe volt a festészet
iránt mélyebben érdeklődők művészeti fejlődésében, 17 éven át vezette a
városbeli Goldmark Károly Művelődési Központ Egry József Képzőművészeti Körét.
Keszthely város önkormányzata a múlt évben, a magyar kultúra napja jegyében a
Pro Cultura posztumusz kitüntetésben részesítette.
A hévízi tárlat a látogatókat nagy ívű sétára viszi a balatoni tájon, annak
természeti és épített környezetében.
Törpicik,
gyermekek, újoncok, serdülők
Nemzetközi, négy korosztályt (törpici, gyermek, újonc, serdülő) magában foglaló, háromnapos, nyolc versenyszámban kiírt vívóverseny helyszíne volt február derekán a keszthelyi Csány– Szendrey ÁMK Fodor utcai tornacsarnoka, ahol az ügyesen kialakított pástokon több mint ötszáz versenyző ragadott párbajtőrt – adta hírül a szervezők nevében Borosné Eitner Kinga, mesteredző, az SZ-L BAU Vívóklub elnöke.
A vívás fellegvárai: Balaton Regionális Vívóklub – Tapolca, Balatonfüred, Keszthely, Pécs, Békéscsaba és Debrecen szakmai vezetői nyolc évvel ezelőtt döntöttek arról, hogy változó helyszíneken, évente több alkalommal is szerveznek magas színvonalú utánpótlás-bajnokságokat. A magyar vívósport legszélesebb utánpótlásrétegét fogta össze a nagyszabású februári megmérettetés is, amelyre az ország és Európa számos vívóklubjából érkeztek a legtehetségesebb, 7–15 éves versenyzők. Évente öt, a mostani keszthelyihez hasonló háromnapos versenyprogramot szerveznek, hogy rátaláljanak az utánpótlás legjobbjaira. A verseny rangját jelzi, hogy immár hat ország képviseltette magát rajta. A hazai vívásutánpótlás első nyolc legjobb helyezettjét kupával, vándorserleggel és éremmel is jutalmazták. A többiek okleveleket, ajándéktárgyakat és vásárlási utalványokat kaptak jó teljesítményük elismeréseként. A keszthelyieknek ezúttal négy darab bronz- és egy ezüstérmet valamint több döntős helyezést sikerült megszerezni.
A Tapolcán, Balatonfüreden és Keszthelyen regionális szakosztályokat vezető Borosné Eitner Kinga elmondta, hogy Keszthelyen hatnapos, országos bajnokságot már nem képes szervezni, mert a folyamatos szállásproblémákat egyelőre nem sikerült megoldani. Hiányoznak ugyanis az olcsó szálláshelyiségek, a kollégiumi férőhelyek, és nagyon körülményes 1000–1500 fő elszállásolása a környéken. A sportszakember úgy látta, hogy a legkisebbeknek kell a leginkább precízen előkészíteni egy-egy versenyt, hogy később hosszú távon és stabilan számíthasson rá a klubja, ahol elindult. A verseny pedig e szellemben is szolgálta a vívás népszerűsítését.