Nagy
III János 65 éves| Nagy III János 65 éves
|
Zsivaj, kacaj, drukk |
Minden idők egyik legjobb keszthelyi labdarúgója
1950. augusztus 3-án született Nagy III János, minden idők egyik legjobb keszthelyi labdarúgója. Legnagyobb sikereit a Baróti Lajos féle magyar válogatottban, valamint a magyar bajnokságban ezüstérmet szerző (1976.) és a teremlabdarúgásban első Videotonban érte el. Tizenhatszor ölthette magára a nemzeti mezt, pedig olyanokkal kellett megvívnia a csapatba kerülésért a harcot, mint a Fradi kedvenc Martos Győző, vagy éppen a Vasasban játszó Török Péter. 40 esztendeje olyanokkal játszott egy válogatottban, mint Bálint, Nyilasi, Ebedli, Pintér és Fazekas.
A legendás Videotonban – 259-szer szerepelt az NB I-ben – pedig együtt játszhatott Karsaival, Kováccsal, Mayerrel, a Disztl fivérekkel és a felejthetetlen néhai Szalmássy Tamással. Jobbhátvédként elvétve volt lefutható és Mátraira emlékeztető becsúszó szerelései voltak. 1982-ben nagy meglepetésre került az akkor a másodosztály élcsoportjához tartozó Keszthelyi Haladáshoz, ahol középhátvéd és közönségkedvenc lett. Hamarosan kitűnt elegáns, Beckenbauerre emlékeztető szereléseivel és azzal, hogy ő egy az egyben védekezett. Egy csapatban szerepelt Rácz-cal, Galántaival, Kanásszal, Englónerrel, Czirákival, Pállal, Bagóval és Kissel.
Különösen emlékezetes volt, amikor 1983. február 19-én a korszak legjobb magyar csapata – Verebes edzette Győr – ellen az egyetemi pályán Magyar Kupa-meccsen egyenlített 2-2-re. 1986-ban a Debrecen (2-1) ellen játszott utoljára Keszthelyen a másodosztályban. Összesen 50 bajnoki meccsen erősítette a Keszthelyi Haladást, amely akkor a 25 legjobb magyar csapat közé tartozott.
Levezetésként még szerepelt a Gyenesdiás, majd az 1998-ban NB III-ba kerülő Béres Ferenc edzette FC Keszthelyben is. Jelenleg is a Balaton fővárosában él. Játéktudását, sportszerűségét csupán szerénysége múlta felül, aki látta játszani, egyértelműen vallhatja, személye minden idők egyik legjobb keszthelyi labdarúgója volt.
Dr. Iglódi Endre
 |
Szintfelmérő játékokkal fejeződik be
Vonyarcvashegy szezonális programjaihoz hagyományosan hozzá tartoznak a sportrendezvények, amelyek egyrészt látványosságot kínálnak a vendégeknek, a sportolóknak pedig felkészülést jelentenek az éves versenyekre.
Ez a kettősség jellemezte a helyi sportegyesületi női kézilabda-szakosztály U13
korosztálya számára rendezett egyhetes edzőtábort.
Az edzések Csíkos László, a Keszthelyi Vendéglátóipari Szakközépiskola
testnevelő tanára vezetésével zajlottak. A program szintfelmérő játékokkal ért véget, e mérkőzésekre a zalaegerszegi kézilabdaklub sportolóit hívták meg. |
Pedálos Moszkvicsok versenye
A nyarak rendszerint életre szólóan válnak felejthetetlenné. A gyermekként kapott élményeket a felnőtt korosztály gyakran az újabb generáció örömét látva élheti át. Erre is lehetőséget kínált a vonyarcvashegyi Lido strandon nemrég megrendezett pedálos Moszkvicsok versenye.
Hódít a retro, s nem csak a felnőttek körében, gyermekek is nagyon tudják
élvezni, ha szüleik kiskori játékaival megismerkedhetnek. Hagyomány példázza
ezt: a kezdettől fogva népszerű program idén jubileumhoz érkezett, 5. alkalommal
szervezték meg.
Tekintettel a fürdőhely nemzetközi vendégkörére, a mezőny idén is
világbajnoksági szinten állhatott össze, az 5–7 éves korosztálybeliekből. A
pedálos „oldtimer” darabok csak kevés családban lelhetők már fel, ám
köszönhetően a gyenesdiási Tóth Attila gyűjtőszenvedélyének, ő száznál több
ilyen járgányt őriz. Neki, s Benke Márta helyi vállalkozó szervezőmunkájának
köszönhető a már tradicionális program rendezése.
A „Vonyarc-ringet” már a próbakörök idején is a szurkolók népes tábora vette körül. Csaknem nyolcvanan neveztek, a futamgyőztesek közti újabb és újabb versengés egyre jobban felforrósította a hangulatot. A Vonyarcvashegy Kupáért lányok és fiúk egyaránt küzdöttek.
Tóth Attila a becsben tartott pedálos autóit szívesen bocsátja rendelkezésre
a versenyhez.
– Nagy boldogság a gyermekek örömét látni – mondta. – Régi játékkedvünket
élhetjük át most mi szülők is, egy kis nosztalgiával.
Az idei verseny az előző évekből sokaknak már emléket jelentett, amik most újra felidéződtek. Mindez láthatóan erősítette a kis játékautók kultuszát, voltak, akik már saját Moszkviccsal érkeztek és neveztek. Zsivaj, kacaj, drukk, az elért teljesítmény feletti büszkeség uralta a hangulatot. Sok ajándék talált gazdára, köszönhetően az esemény széles támogatói körének.
