Korok, borok hévízi sétaútja Sétaút kialakítása Egregyen Hévíz egregyi városrészében elkészült a „Korok és Borok” sétaút, a kialakítása keretében több új létesítmény épült, illetve rekonstrukciókat végeztek el.  Egregy a fürdőváros egyik legrégebb idők óta ismert, évszázadokon át lakott és kedvelt része. A helytörténeti feltárást is jelentő településfejlesztő munka eredményeként a városrész vonzó módon kapcsolódik immár a turisztikai kínálatba. A terület történelmi emlékei, régészeti leletei, évszázados szőlőkultúrája méltó arra, hogy ezt a mindenkori látogatók is megismerjék, a hévíziek büszkén tárhassák e kincset a látogatóik elé. A látnivalók a település kialakulásának korát jelenítik meg, legendákat idéznek a római időktől, amikor a hely már lakott volt. Kronológiai sorrendben ekkortól, a kereszténységig, a magyarság megjelenéséig tartó barangolás kiinduló pontja egy római kori kőépület és egy császárkori település maradványainak helye. Ott létesült idén a modern, látványos bemutatóteret magába foglaló egregyi múzeum, benne a „Hévíz évezredei” című állandó kiállítással, mely a helyi ásatásokból származó leleteket vonultatja fel. A múzeum melletti dísztéren keresztül lehet eljutni az egregyi szőlőhegyre a rusztikus díszburkolatú Dombföldi úton, ahonnan festői szépségű, varázslatos panoráma tárul fel. A szőlőérlelő lankák az egregyi völgyre futnak alá, kelet felé tekintve pedig a Keszthelyi-hegység kontúrja látszik. A vendégek kellemes sétát tehetnek a borozósoron, a kulináris élvezeteket nyújtó miliőben csodás látvány tárul fel. A sétaút állomáshelyei pedig a pihenés mellett történelmi ismereteket is nyújtanak, felidézve a római kort. A kirándulás végállomása a homokkőből épült Árpád-kori műemlék templom, ami ugyancsak a program keretében lett felújítva. A beruházás teljes egészében az Európai Unió és az Európai Regionális Fejlesztési Alap közös finanszírozásával történt.

vissza az elejére

Konferencia a Balaton-környék történetéről

Borászat, fürdőzés és úttörőtáborok

Zala Balatonja címmel rendezett tudományos tanácskozást a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára. A konferencián a 16. század szőlészeti és borászati hagyományaitól kezdve egészen a Keszthely környéki úttörőtáborokig tekintették át az előadók (muzeológusok, levéltárosok és egyetemi oktatók) a Balaton és főleg a Balaton-felvidék történetét; kiemelt figyelmet fordítva a fürdőkultúra kialakulására is.

Az őszi levéltári nap alkalmából rendezett tudományos ülést Kapiller Imre történész szervezte, és a konferencia alapötlete is tőle származik. A tanácskozáson Balaicz Zoltán polgármester, majd a levezető elnök, dr. Gyimesi Endre, a levéltár nyugalmazott, címzetes igazgatója köszöntette a résztvevőket.

Dr. Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója a rendezvényt megnyitva utalt rá: sok érzelmet kelt a Balaton, hiszen mindenkinek kapcsolódik hozzá valamilyen személyes emléke. Az a cél, hogy az érzelmek és a Balatonhoz kötődő régi dokumentumok, tudományos elemzések összekapcsolódjanak, és megfelelő arányba kerüljenek egymással. Mint mondta: talán furcsa, hogy épp Zalaegerszegen zajlik egy Balatonról szóló történeti eszmecsere, ám a tó északi partjának jó része – és annak egyik kiemelkedő városa, Balatonfüred – 1946-ig Zala megyéhez tartozott, így a korabeli dokumentumok közül sok a zalai levéltárban található.

A város Dísztermében rendezett konferencia előadásaiból kiderült: a Balaton-felvidéki szőlészet és borászat hagyományai már a 16. századi dokumentumokban is fellelhetők. Dr. Bilkei Irén főlevéltáros többek között arra keresett választ előadásában, hogy a középkori ember anyagi kultúrájában mennyire jelentek meg ezek a hagyományok. Pincerablásokról, szőlőbirtokok tulajdonviszonyairól tanúskodó korabeli okleveleket egyaránt találni. A szőlő megműveléséről azonban kevés szó esik. Viszont a 16–17. századi kalendáriumokban már vannak a szőlő megművelésére vonatkozó ábrázolások. Azt is tudjuk a régi iratokból, hogy a korszak legnagyobb hordója 127 ezer liter nedű tárolására volt alkalmas, a bor pedig afféle mobilizálható pénzforrásnak számított.

Kapiller Imre levéltáros a Révfülöp és Balatonboglár közti rév történetéről beszélt, Végh Ferenc a pécsi egyetem oktatója a törökkori balatoni flottáról tartott előadást. Mint mondta: a flotta inkább kuriózum volt, semmint valami nagy jelentősági vízi haderő. A cél nem az ellenség legyőzése volt, hanem hogy a portyázni induló legénységet a túlpartra juttassák. A hajózáshoz kapcsolódott dr. Kurucz György, a Károli-egyetem dékánjának előadása is, aki a „Festetics-flottát” és Festetics György tevékenységét kutatta. A magyar művelődéstörténet kiemelkedő alakjának számító Festeticset komolyan foglalkoztatta a vízi áruszállítás kérdése, így sokat tett a balatoni hajózás fejlesztése érdekében.

Molnár András, a zalai levéltár igazgatója a reformkor időjárási anomáliáiról számolt be. 1822–47 között komoly meteorológiai méréseket végzett a balatonfüredi főorvos, dr. Ádler. Ezek elsősorban a fürdővendégek tájékoztatására szolgáltak. Ám az adatok elemzéséből az is kiolvasható, hogy a szárazabb klíma hogyan járult hozzá a balatoni fürdőkultúra fejlődéséhez.

Dr. Hudi József, a pápai levéltár vezetője éppen e fürdőkultúra változásait elemezte, de immár a 19–20. század fordulójára vetítve. Mint mondta: ekkoriban alakultak ki a polgári fürdőzés szokásai, számos egyéb „kísérőprogrammal” együtt. A fürdőtelepek kialakulásával együtt létrejöttek a balatoni sportok, fejlődött a gyógyturizmus; Füreden felépült például a szanatórium. Általában véve is korszerű építkezések kezdődtek a part mentén. Urbanizálódni kezdett a Balaton-környék. A fürdőkultúra fejlődésének hatására – ha lassan is –, de sokat változott az öltözködés és a fürdőzés etikettje is. Dr. Paksy Zoltán főlevéltáros (Zala megyei levéltár) a két világháború közötti idegenforgalmi változásokról beszélt. Előadásából kiderült: a ’20-as években arra irányult a marketingtevékenység, hogy a jómódú középosztályt megszólítsák és a Balatonra csábítsák. Ekkoriban fogalmazódott meg a balatoni körút és a körvasút építésének gondolata is, de a Balatoni Múzeum, a tihanyi átkelő és a kikötők fejlesztésének terve is a két világháború közötti korszakban készült. A ’20-as évek végére az úri középosztály kedvelt célpontjává vált a Balaton, a ’30-as években pedig egy sor új szolgáltatás jött létre a nyaralók kényelmének biztosítása érdekében.

A konferencia utolsó előadója a Keszthely környéki úttörőtáborok világába kalauzolta el a hallgatóságot. Haász Gabriella, a Balatoni Múzeum muzeológusa szerint a táborozás célja a szünidő hasznos eltöltése, valamint a közösségépítés volt. A kezdeti sátortáborokat barakkok váltották fel, majd kőépületekbe költöztek a táborozók, a kultúrprogramokkal együtt. Ami a – néha szigorúnak tűnő – napirendet és napi programokat illeti, első helyen mindig a kirándulás állt. A csapattáborokban volt társadalmi munka is, hiszen a körletek takarítása a táborlakók feladata volt. Az úttörőtáborok lehettek jutalomtáborok, képzőtáborok vagy akár tantárgyi szaktáborok is.
A rendszerváltozás után a táborozási gyakorlat átalakult. Sok helyszín afféle ifjúsági és sporttábor lett, ám a régi táborok többségéből mára nem sok minden maradt; van, amelyiket lebontották (balatongyöröki), míg mások (vonyarcvashegyi) üresen állnak.

vissza az elejére

A zeneszerző életéről Goldmark-év Keszthelyen Idén Goldmark-évet ünnepel Keszthely. „A magyar kisváros bölcsőjétől a világhírig” címmel a zeneszerző életét és munkásságát idéző kiállítás nyílt a Helikon Kastélymúzeumban. A város szülötte: Goldmark Károly zeneszerző halhatatlan emléke, munkássága a kultúra mindennapjaiban jelen van Keszthelyen. Nevével fémjelzett a művelődési központ, szülőháza megbecsült része a helyi építészeti értékeknek. Az opera világirodalmában pedig általa lett ismert Magyarország és Keszthely neve. A komponista munkásságát hűséggel őrző város idén kettős évforduló: születése 185., halálának 100. évfordulója jegyében adózik híres szülötte emlékének. A kastélymúzeumi dokumentumtárlat címét a Vasárnapi Újság egy 1910-ben megjelent számának cikke adja, mellyel a lap Goldmarkot 80. születésnapja alkalmával köszöntötte, s összefoglalóan írt az általa bejárt hatalmas zenei pályáról. Goldmark Károly a zenei tanulmányait Sopronban kezdte, első hegedűhangversenyét Bécsben adta 1857-ben. Majd 18 évvel később ugyanott lett bemutatva a Sába királynője című operája, ami meghozta számára a világsikert. A mű – amelyen egy évtizeden át dolgozott –, az 1875-ös bécsi bemutatójával az első világhírű magyar opera lett. E főműve mellett szerzői munkásságában kiemelkedő helyet foglalnak el más operái is, mellettük szimfonikus és kamarazenei művek, énekdarabok ugyancsak megtalálhatók a szerzeményei között.

vissza az elejére

Szent Mihály napján Betakarítónap Reziben Bach jegyében, barokk zenés áhítattal, Szent Mihály-napi templomi hálaadással, a betakarított helyi termények megáldásával szeptember végén Reziben betakarítónapot tartottak, amit az önkormányzat, a Rezi Várbarátok Köre Egyesület, a Göcsej Természetvédelmi Alapítvány közösen rendezett a Nemzeti Vidékfejlesztési Program irányító hatóságának jóváhagyásával. A szervezők az őszi termésekkel ízlésesen dekorált Laky Demeter Turistaházat jelölték ki központi helyszínként, ahol Cserép Gábor polgármester köszöntőjében kiemelte: a családi és kertgazdaságok hagyományait, a zöldség- és gyümölcstermesztés tradícióit felelevenítő jó hangulatú rendezvényen egészséges ételeket kínálnak. A programban szerepelt szőlő- és csipkebogyószüret valamint préselés, kenyérsütés, gyümölcskóstoltatás. Előadások hangzottak el a gyümölcsfeldolgozásról, a cefrézés művészetéről, titkairól, fortélyairól; a gyógynövények betakarításáról és feldolgozásáról, valamint a befőzésről, aszalásról, tartósításról, illetve a biokertészet előnyeiről. A helyi iskola diákjai fabatkáért árulták kézművestermékeiket, de a helyi termelők is elhozták szörpjeiket, gyógynövényeiket, szőlőmagolajaikat. Este a turistaház udvarán felavatták a helyi fafaragó tábor tagjai által készített, földbe ásott, lecsonkolt ágú „látófát”. A jó hangulatról a helybéli Őszirózsa Nyugdíjasklub tagjai és a „gyenesi 4+1” gondoskodott.

vissza az elejére