„...kertész leszek, fát nevelek”

     Az oltásról egyszerűen

A Családbarát-Kertbarát Klub évnyitó, Balaton Színház-béli előadásán az oltásról kaptak egyszerű, gyakorlati útmutatót az érdeklődők Komoróczi Lajos agrármérnöktől.

A szakember vetített képes előadásban említést tett a különféle szaporítási módokról. Kiemelte a valamely növényi résszel történő vegetatív vagy ivartalan szaporítást: a gyökereztetést, az összenövesztést, a tőosztást, a természetes szaporító képletről (tő- és gyökérsarj, hagyma, gumó, inda, fióknövény, tarack) történő szaporítást. Elmondta, hogy az oltás („szervátültetés”): egy növényi résznek (oltóág, oltócsap) az összenövesztése a másik növénnyel. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy mindkét növényen sebet ejtünk, e sebeken át az átültetett rész összeforr az alannyal, és a két növényi szervezet egy közös növényt, az oltványt alkotja. Komoróczi Lajos ifjúkorában Kekk Pista bácsitól tanulta a szemzést és az oltást. A gyulakeszi parasztember szerint a „sikeres 'óttás 5 föltétele: a nemes aluggyon, a vad lébe' legyen, ügyessen köll összedugni, rá kő vájjék a züdő, és jó' kő rá imádkozni”. Mindezek tudományosan is igazolhatóak. Az oltóvesszőknek teljes nyugalomban kell lenniük, mert amelyik már rügyezni kezd, az fás oltásra alkalmatlan. A hajtásrügyet tartalmazó oltóvesszőt fagymentes időben kell megszedni, hideg helyen, nyirkos közegben kell tárolni. Szabadban az oltást csak az intenzív nedvkeringés időszakában végezhetjük. Ez az időszak március végétől egészen addig tart, ameddig nagy biztonsággal nyugalomban tudjuk tartani az oltóvessző rügyeit. Fontos, hogy: borotvaéles késsel dolgozzunk, minél kisebb „sebeket” ejtsünk, az osztódó szövetek minél nagyobb felületen érintkezzenek, a sebszélek pontosan fedjék egymást, a sebeket tökéletesen zárjuk le oltószalaggal, szigetelő szalaggal és paraffinnal.
A szabadban végzett oltás sikerének záloga a tavaszi, minimum 16–18 0C-os meleg, a páradús környezet és a légmentes sebzárás. Az agrármérnök mesélt még a Tündérkert mozgalom jelentőségéről, szerepéről, célkitűzéseiről, a régi, őshonos magyar tájfajták előnyeiről, a magyar gyümölcs kiválóságáról.

vissza az elejére

Balatoni szőlészet és borászat

Régi-új megélhetési forrás

Horváth Béláné, a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület keszthelyi Kőrösi Csoma Sándor Klubjának vezetője január közepén a Balaton Színházban meghívott vendégeként köszöntötte Gyanó Szilvia néprajzkutatót, aki a balatoni szőlészetről és borászatról tartott nyilvános előadást a civil szervezet évnyitó rendezvénye alkalmával.

 A Balatoni Múzeumban dolgozó szakember vetített képes előadásában bemutatta a gazdasági változásokat, a technikai újításokat és ezek hatását a balatoni tájra és emberre. Az etnográfus, aki kutatóként egy évtizede részt vett a témát felölelő, többéves munkában, kiemelte: a szőlészet és a borászat nagyon sokáig elsődleges megélhetési forrása volt a Balaton körül élőknek, s ez máig életképes maradt. A Balaton történeti borvidékünk, a filoxéravész megjelenése előtt az egyik legfontosabb fehérbortermő tájegységünknek számított. Régészeti és archeobotanikai adatok vannak arról, hogy a Balaton környékén már a rómaiak és a kelták is ittak bort. A kétfüles, kelta „DA BIBERE” edény, a hévízi, eredetileg zöldmázas borospohár, a présalkatrészek, a szőlőmetsző kések, a nehéz szőlőkapák is korai, antik eredetről tanúskodnak, csakúgy, mint a császárkori szőlőtelepítési adatok, a freskórészletek és a fenékpusztai dobozka ezüst verete. A kereszténység felvételét követően rohamos fejlődésnek indul a középkori szőlő- és borkultúra, mert nincsen mise bor nélkül. A XI–XIII. században, a Kárpát-medencében a szőlőtermesztés elérte a határait, most is ott termesztünk szőlőt, ahol egykoron már folyt a művelés. Később, a királyok szolgáló népei között már előkerülnek a szőlőművesek, a vincellérek. A török kor idején a bor az egyik legfontosabb exportcikke volt az addigra már kialakult történeti borvidékeknek.
Az 1640-es évtizedben Gyenesdiáson, Cserszegtomajon és a Balaton-felvidéken épült boronapincékből még a 20. században is állt néhány. Dél-Zalában maradtak fönn legtovább a főfás (regős, gerendás, bálványos) prések gúzsos változatai. A szőlőhegynek, a szőlőbirtoknak, a hegyközségnek, mint autonóm működési egységeknek mindig sajátos jogállása volt. Többnyire a hegyvám volt a földesúr évenkénti járandósága. A legrégebbi 1653-as diási és vonyárcsi szőlőhegyi artikulusok már konkrét iránymutatást adtak bíráskodási döntéshelyzetekben.
A múzeumok néprajzi raktárának XIX. század végi tárgykészlete is arról árulkodik, hogy a talajviszonyok miatt például Balatongyörökön sokkal nehezebb volt az ültetés, mint a másik parton. Ekkor még Badacsonyban sem törekedtek egységes fajtaállományra, a karózásra, a sor- és tőtávok megtartására és a kordonos művelésre, de Kitaibel Páltól tudjuk, hogy a 19. század elején a Szentgyörgy-hegyen, a rezi, a keszthelyi hegyekben már megindult a soros ültetés. Mindez a Festeticseknek és a Georgikon Gazdasági Tanintézetnek volt köszönhető. Az intézet cserszegi szőlőjében 7 kataszteri holdon több mint 400 fajú szőlő volt. A szőlőhegyek egyesülésével alakult önálló politikai községgé 1840-ben Gyenes és Diás; 1846-ban Cserszeg és Tomaj; 1850-ben pedig Vonyarc és Vashegy. Jankó leírása alapján, a Balaton mellékén 1902-ben mintegy 60 szőlőfajtát termeltek. Bontz János monográfiaszerző szerint a XIX. század utolsó harmadában, közvetlenül a filoxéra előtt Keszthely városának és a hegylakóknak legfőbb jövedelmi forrását a bortermelés képezte. A filoxéra hatására az északi parton a szőlő megfogyatkozott, lejjebb került a hegyoldalakon és turisztikai szempontok miatt gyakran nem telepítették újra. A peronoszpóra és a lisztharmat elleni védekezés seprűvel kezdődött, majd a vízpumpa után elterjedtek a háti permetezők, hogy az 1950-es évekre virágkorúkat éljék a házi változatok. 2001-ben a balatoni borrégió hivatalos borvidékei: a balatonboglári, a badacsonyi, a balatonfüred-csopaki, a Balaton-felvidéki és a Balaton-melléki. Kilenc éve megalakultak a borvidékek hegyközségi tanácsai. Az ezredfordulón a balatoni szőlészet és borászat az idegenforgalom termékkínálatának részévé vált. A minőségi fejlődés jegyében megerősödött a borturizmus és elterjedtek a több lábon álló, komplex családi gazdaságok.
Az északi és déli part eltérő fejlődési pályaívet járt be. Fél évtizeddel ezelőtt megjelent a XXX. bortörvény, a magyar értéktárról, a magyar nemzeti értékekről, a hungarikumokról szóló törvényi rendelkezés, ami új erőt és lehetőséget adott a Balaton szőlészetének és borászatának.

vissza az elejére

                                                    Keszthelyi Növényvédelmi Fórum

Példaadó szerepvállalás

A Pannon Egyetem Georgikon Kar Növényvédelmi Intézete minden évben találkozóra hívja a növényvédelmi szakterület iránt érdeklődőket a Keszthelyi Növényvédelmi Fórumra, amely immár 27. alkalommal került megrendezésre az intézmény D-épületében január derekán. A háromnapos program prekonferenciáján a növényvédelmi szakma kiválóságát, dr. Gáborjányi Richárd professzort ünnepelték 75. születésnapja alkalmából.

Polgár J. Péter dékán köszöntőjében büszkeséggel szólt az elért eredményekről, az idős, de aktív professzorok példaadó szerepvállalásáról. A keszthelyi Georgikon Kar jogelődeit tekintve Európa legrégebbi rendszeres mezőgazdasági felsőoktatási intézménye idén ünnepli fennállásának 220 éves jubileumát. Ez idő alatt a „Georgikon vitorlása” sokszor volt erős oldalszél alatt, de mindig látta a túlpartot, köszönhetően a tartalmas szakmai életutat befutott személyeknek, a tudományos közéletben és az utánpótlás-nevelésben is fontos szerepet vállaló professzoroknak. Kiemelte: Soha nem volt még ilyen erős hallgatói állomány, ilyen magas, 1500-fős aktív hallgatói létszám. Az intézmény soha nem nyert el még ekkora mértékű projekttámogatást, mint tavaly. A jelenlegi projekt portfólió 3,5 milliárd forintos fejlesztésről szól a következő 3–4 évben. Hamarosan infrastruktúra-fejlesztés startol a növényvédelmi intézetben, és a működtetésre is megvannak a megfelelő források.
A rendezvényen gondolatokat és tapasztalatokat cserélhettek a termelésben, a szolgáltatásban, a kereskedelemben, a szakigazgatásban dolgozók, a kutatóintézetek és az oktatási intézmények munkatársai. A programon dr. Horváth József akadémikus megemlékezett a 75. születésnapját ünneplő Gáborjányi professzor sikeres életpályájáról, majd bemutatta a fenntarthatóságról, a fennmaradásról szóló frissen megjelent könyvét is. A szakmai rendezvényen akadémikusok beszéltek: a növényi hormonok, a gombavírusok szerepéről, jelentőségéről. Előkerült: a precíziós tápanyag-utánpótlási lehetőségek vizsgálata, a feromonkutatás jövője valamint a növények élettani állapotának hatása is a kórokozó-fertőzésekre.

vissza az elejére

A keszthelyi Asbóth Sándor Szakképző Iskola dobogós eredménnyel került be a tavaly lezajlott EuroSkills tanulmányi verseny történetébe.

Az európai országok legjobb fiatal szakmunkásai Göteborgban mérték össze tudásukat különböző versenyszámokban, a 14 szakágban jelen lévő magyar résztvevők közt a keszthelyi intézmény képviselője: Beke Barbara a szépségápolásban szerepelve bronzérmesként végzett. A 3 napon át tartó verseny és az azon való sikeres részvétel körülményeit sajtótájékoztató keretében osztotta meg az iskola képviselete a nyilvánossággal.
– Beke Barbara teljesítménye iskolánkban az eddigi legmagasabb eredményként tartható számon, melyhez foghatót a hazai szakképző intézmények 99 százaléka még nem tudhat magáénak – mondta Csótár András, az Asbóth-iskola igazgatója. – Nemzetközi szakértő pedagógusunk, Linhart Rita volt a felkészítő, iskolánk vállalta az egész szakma menedzselését, a szükséges eszközök, anyagok, egyéb körülmények biztosítását, ami különleges és értékes együttállás. Iskolánknak és a Zalaegerszegi Szakképzési Centrumnak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának, valamint az egész magyar szakképzésnek büszkeség és elismerés az elért eredmény.
Szabó Károly, a Zalaegerszegi Szakképzési Centrum főigazgatója elismerően szólt a keszthelyi intézmény munkájáról, ami példát mutat arra, hogy milyen figyelmet kell fordulni a szakképzés minőségére.
Csótár András kiemelte: a rendezvény rangját és fontosságát jelezte, hogy a svéd miniszterelnök személyesen nyitotta meg azt. Magyarországot is magas rangú vezetők képviselték a helyszínen mind a kamara, mind az Nemzetgazdasági Minisztérium részéről.
– Az eredmény alkalom arra, hogy felhívja a figyelmet a kiemelt nemzetgazdasági célként kezelt szakképzésfejlesztés ügyére, rávilágítson a szakmai területeken végzett munkákban rejlő kiemelkedő lehetőségekre – hangsúlyozta az igazgató.

vissza az elejére

vissza az elejére