Csokrok, alakok | Maszkolás és könnyed színek | Novelláskötet-bemutató | Könnyű életmódtanácsok | Dobó-szobor |
Alkotói reflexiók metaforákban
A mindenkori társadalmi környezetben születő művészet lenyomat a korról, időbeni dimenzió, reflexió a körülvevő világ hatásaira.
Nemes László festőművész és Diénes
Attila Munkácsy-díjas szobrászművész napokban Keszthelyen megnyílt
közös kiállításának megnyitóján vetette fel a fenti gondolatokat dr.
Kostyál László. A művészettörténész a Balaton Színház időszakos
tárlatsorozata részeként a Básti-teremben rendezett bemutatón említést tett
a ma Zalaegerszegen élő két művész életpályája indíttatásáról, ami
magyarázat a metaforákban való kifejezésmódra. Közös bennük az erdélyi
származás, alkotásaik hasonló életérzések tükrei. Művészetük által adatott
meg, hogy „beszéljenek”, metaforákban szólva megfeleljenek a kortárs
művészet időbeni dimenzión túli másik sajátos ismérvének: a mindennapokkal
való összefüggésekre való reagálásnak.
Dr. Kostyál László rámutatott: Nemes Lászlót időről időre váltva újabb és
újabb kérdéskörök foglalkozatják, széles az a spektrum, melyben a
gondolatait megfesti. A keszthelyi kiállítással virágok sorozatát hozta a
nézők elé. A látnivalók magányosak, egyedülállóak. A csokrokat szemlélve,
köztük kivehető egy-egy alak, a festményeket nézve egyre több minden
fedezhető fel bennük.
Az alkotások ítésze a tárgyakból és gondolatokból álló látnivalók
felfedezésére invitálta a látogatókat, mondván: az értelmezés nézői feladat,
a műélvezet élményéhez jutásért. A sorozat pedig az egységével egészet is
alkot.
Diénes Attila munkái ugyancsak erőteljes asszociációkat indíthatnak be, az
alkotások a környezetre való érzékeny, sajátos és izgalmas reflektálások.
A kettős tárlat látogatói egy meditatív világba érkeznek, ami alkalmat ad a
gondolkodásra, kérdések feltételére, és az azokra való válaszok
megtalálására a művekben. Közös érték, hogy a divatirányzatok mellőzése nem
kelt hiányérzetet.
Kiss Ágnes Katinka: új tárlat, új technika
A színek sokfélesége megmaradt, a hatás azonban világosabb, áttetszőbb, könnyedebb lett. Kiss Ágnes Katinka festőművész mostanság inkább akvarelleket fest. Ezért is lett Vízjel a címe a keszthelyi Balatoni Múzeumban nemrégiben nyílt tárlatának.
Persze a kiállításon láthatóak a korábbi, nagyméretű olaj- és
akrilképei is, ám már érződik az új irány. A megnyitó előtt (és alatt) két új
akvarellt is készített a helyszínen. Ennek apropóján váltottunk néhány szót az
alkotóval; új technikáról, kísérletezésről.
Hosszú ideje nem foglalkozott már vízfestéssel, amikor a Göcseji Múzeum
munkatársaként – különféle foglalkozások során – elkezdte használni, újra
felfedezni ezt a technikát. Mint meséli: kedvet kapott hozzá, hiszen
sokféleképpen lehet alkalmazni, rengeteg kísérleti lehetőség rejlik benne, s ez
utóbbi amúgy is mindig inspirálja. Annak ellenére, hogy az akvarell az egyik
legnehezebb technika, mert nem lehet „visszaszedni”. Ha elfolyik a festék, az
úgy is marad, ha színek összefolynak, az is…
Épp emiatt az esetleges elfolyás miatt inkább kisebb méretű festmények készülnek
vízfestéssel. A képek színvilága viszont sokkal tisztább, könnyedebb lesz.
Kiss Ágnes Katinka továbbra is nonfiguratív képeket fest, bár ezek
szimbolikája némileg eltér a korábbi művekétől. Itt egyelőre nincsenek állatok
és más lények. Persze később még bármi lehet. A térbeliség viszont fontos.
Bolygószerű színes gömbök formálódnak a papíron a keszthelyi múzeum aulájában.
Az üres felület bizonyos részeire (de nem koncepció nélkül) először
maszkolófolyadék kerül, ezt kezdi körbefesteni az alkotó. A folyadék ráragad a
papírra, később, ha lehúzza (mint egy megszáradt maszkot), az alatta lévő
felület fehér marad, amit tovább lehet alakítani, színezni. A maszkolást több
rétegben is ki lehet próbálni: ha az első festékrétegek megszáradtak, a
színezett részeket is ki lehet átmenetileg takarni. Bár a felszedésnél vigyázni
kell, nehogy eltépődjön az első réteg.
Szóval az akvarellfestés nem veszélytelen vállalkozás, de Katinka azt mondja,
hogy most pont ezek a kihívások érdeklik. Azért azt is hozzáteszi, praktikus
okai is vannak az újításnak: ezzel a módszerrel gyorsabban lehet dolgozni,
kisebb helyet is foglal a készülő kép, s neki most erre van lehetősége. Azért a
nagyméretű olaj-, akrilfestményekről sem mondott le végleg. De most az
akvarellfestésben lát sokféle lehetőséget, amit szeretne kihasználni.
A Balatoni Múzeumban megnyílt tárlatot – mely április 30-ig látogatható –
dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum igazgatója
ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A megnyitó alatt a művész elkészült két
újabb festményével, melyek szintén a kiállítótér falára kerültek.
Álmok Völgye – Orosz teázó
Írói nevén Kantibuk, alias Simon József: Álmok Völgye – Orosz teázó című novelláskötetének bemutatójára hatvannál több érdeklődő ment el március derekán, a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtár olvasótermébe, ahol a megjelenteket elsőként Pappné Beke Judit igazgató köszöntötte.
A költészet világnapján tartott est háziasszonyi szerepében a szerző párja, Balázsy Mária Éva, nyugalmazott művelődésszervező, újságíró jeleskedett, aki bemutatta az agrárdiplomás Vas megyei írót, nyugalmazott államtitkárt, korábbi országgyűlési képviselőt, szociológiát, újságírást és grafológiát kitanult szakembert, modernkori polihisztort, aki a néhány éve szerzett pszichotronikai végzettségét tartja a legtöbbre, de őstermelőként és fafaragóként is jeleskedik. A négyéves kora óta író szerző – mint jelezte – csak olyan novellákat vetett papírra, amik vele a valóságban is megtörténtek. A Mesék az előző átkosból alcímet kapott, magánkiadásban megjelent kötet közel félszáz rövid novellát tartalmaz. A rendszerváltás előtti, izgalmakban bővelkedő évtized történéseit összefoglaló novellagyűjteményben egy vidéki újságíró és értelmiségi barátai rendhagyó módon találkoznak a kis- és nagypolitikával. A sajátos kor- és jellemrajzban pikáns politikai történetek is megelevenednek. A hajdan volt és a mai idők politikai életének jellegzetes szereplőire név nélkül is ráismerhetünk. Az életmesék hajdani álmainkkal szembesítenek bennünket, kedélyes humorral. A szerző szerint a nehezen tanuló, makacs ember zuhanásra és kapaszkodásra született, ám ha az úton a jószándék lesz a társa, akkor könnyebben eljut végcéljához. A programot Keresztény Tamás – színművész-zenész Hintalan László János zenetanár és Horváth Péter pedagógus színesítette.
tavasszal is frissen, vidáman
„Használjunk ki minden napsütéses percet, mert az felüdíti a testünket-lelkünket!” – javasolja Bokor Katalin természetgyógyász, fitoterapeuta. Az egyik hazai televíziós életmódcsatorna háziasszonya szerint a napsütés a Menny ingyenes ajándéka, amely mindenki számára korlátlanul elérhető áldás, ami életet és erőt nyújt a megfáradt, elgyengült szervezetnek.
A szakember állítja: télen sokat voltunk zárt térben, ezért családilag irány a természet, ahol kellő testmozgást végezhetünk. Ez hozzásegít bennünket a jó vérkeringés fenntartásához. Amíg fűtjük a lakást, érdemes sós, citromfüves vizes oldatot a fűtőtesten párologtatni. A túlfűtött szoba különösen a tüdőbetegeket viseli meg, nekik a legfontosabb sok időt eltölteni a friss, szabad levegőn. A helyes, mély, hasi légzés elsajátítása azért is lényeges, mert enélkül nem tudjuk fenntartani a vérünk tisztaságát. A mély lélegzetvétel csendesíti az idegeket, felgerjeszti az étvágyat, elősegíti az emésztést, és egészséges, üdítő alvást okoz. A gyerekek köhögését eredményesen mulasztja el a lenmagpakolás. Kerüljük a műszálas, szorító ruhadarabok viselését.
– A jó idő egyre többeket kicsalogat a természetbe...
– A napfény az anyatermészet egyik legjobb gyógyszere, egyike a legrégebbi fizioterápiás kezeléseknek. A napfény 45%-ban látható fényből, 50%-ban infravörös sugárzásból és 5%-ban ultraibolya-sugárzásból áll. Mindhárom sugárzás együttesen érvényesül. A bőrben a barnulással együtt D-vitamin képződik. A vérképző-rendszer serkentése, az izomzat fokozása is elképzelhetetlen napfény nélkül. A szervezet védekezőrendszere aktivizálódik, így kevésbé leszünk fogékonyak a fertőző betegségekkel szemben. Napi húsz percet mindennap érdemes napfényben eltölteni, mert akkor, tablettaszedés nélkül is jó lesz a D-vitamin-szintünk. A fokozatosság elvét betartva szoktassuk hozzá a testünket a napfény befogadására. A napfény kifakíthatja ugyan a szőnyegeink színét, de egészséges színt fest mindannyiunk arcára. A lakásunk csak akkor lehet egészséges, ha azt minél több oldalról átjárja az éltető napfény. Ha édes és hívogató az otthonunk, varázsoljuk vidámmá a friss levegővel és a napfénnyel. A napfény, a legerősebb létező gyógyítóeszközként, növeli a fehérvérsejtszámot, így erősíti az ellenálló-képességünket. Véd a kórokozók ellen. Csökkenti a vércukorszintet, illetve a vérnyomást.
– Még mindig kevés folyadékot fogyasztunk?
– Lesújtóak a tapasztalataim. Az emberek töredéke fogyaszt csak elegendő folyadékot naponta. Nem vagyok szomjas! – jön a válasz, pedig az emberi szervezet 65%-a vízből áll. Az agyunk 70 százaléka, a vérünk 90 százaléka vizet tartalmaz. Sokan szedik a vérhígító gyógyszereket, ahelyett, hogy több folyadékot és több nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanának. Minimum két és fél liter egészséges folyadékot kellene napjában bevinnünk a szervezetünkbe. Sok ember még egy liter folyadékot sem fogyaszt el egy nap. A vízhiány számlájára sok betegség írható: a kiszáradás, székrekedés, fejfájás, magas és alacsony vérnyomás, a hajszálerek elhalása, a ropogó ízületek, a légzőhólyagocskák zsugorodása, a vesekövek. Bizonyított tény, hogy a májbetegségek és a megnövekedett koleszterinszint hátterében is állhat dehidratáció. A szervezet, ha nem kap elegendő folyadékot, nem képes megfelelő módon tisztítani önmagát. A víz, mint a legjobb szövettisztító folyadék, segít a betegségek legyőzésében. A betegség egy belső szenny. E szenynyet nem nehéz kimosni tiszta folyadékkal. Életfontosságú szerveink felélénkítése elképzelhetetlen víz nélkül. Életerőd ad az idegrendszernek és rendbe hozza az egész szervezetet. Áldásosak a belsőleges és külsőleges vízterápiák is.
Keszthelyi alkotótól
Túri Török Tibor, keszthelyi szépmíves Dobó Istvánról készített mellszobrát avatták fel nemrég a legendás történelmi személyiség szülőhelyén, a kárpátaljai Szerednyén.
A Pro Cultura Keszthely díjjal kitüntetett Túri Török Tibor
személyesen volt jelen az eseményen. Az egri vár kapitányának emléket állító mű
avatóünnepségén Magyarország ungvári főkonzulja, Buhajla József
idézte fel Dobó életét, beszélt Szerednye történelméről, melyben a szőlő- és
borkultúra meghonosítójaként is szerepe van a Dobó családnak. A szobrot az
általuk építtetett, ma is funkcionáló pincerendszer bejáratánál állították fel.
Az alkotó életrajzáról elhangzott: pályája a rajzoláson, a festészeten, a zenén
keresztül érkezett el a szobrászatig, ma Keszthelyen néprajzi tárgyak, régiségek
gyűjtőjeként különleges látnivalókat bemutató több múzeumot működtet.
A szerednyei esemény jelentőségét méltatta Balogh Lívia, a
Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári szervezetének elnöke.
Többek közt elmondta: Dobó Istvánnak ez ideig nem volt szobra Kárpátalján, ezért
is kiemelkedő jelentőségű a megemlékezés. Örömmel szögezte le, hogy ily módon is
tiszteleghetnek előtte. A kisváros polgármestere, Emerih Krickij
beszélt arról, hogy az egri vármúzeum munkatársainak módszertani segítségével
hamarosan Dobó Múzeum is létrejöhet a településükön, s felkérte Túri Török
Tibort, hogy az oda tervezett köztéri szobor elkészítésében is vegyen részt.
A szobrot az alkotó és az ungvári főkonzul leplezte le, majd a magyar, szlovák
és ukrán képviseleti körben, görögkatolikus szertartással lett felszentelve.