3300 diák, 300 kísérő

Helikoni Ünnepség Keszthelyen

– Két év szünet után kezdetét veszi Keszthely legismertebb és legkiemelkedőbb kulturális eseménye: a Helikon. A város a legtehetségesebb dunántúli diákokat látja vendégül, különleges pezsgéssel megtöltve a Balaton fővárosát – hangzott el a seregszemle nyitóünnepségén.

A legutóbbi létszámnál is több, mintegy 3300 diák vett részt idén a kétévenként sorra kerülő középiskolás Helikoni Ünnepségeken. Az ország legnagyobb ifjúsági kulturális és művészeti találkozójára 52 település 134 középiskolájából érkeztek a Balaton-parti városba. A negyedszáz zsűritag tíz helyszínen 855 produkciót értékelt húsz művészeti kategóriában. A tehetségkutató fesztiválon a tanulóifjúság tagjai a művészet több ágában versengtek. A diákokon kívül 300 kísérő is részt vett az április 19-én kezdődött háromnapos rendezvénysorozaton. A több mint kétszáz éves múlttal rendelkező eseménysorozat a szokásokhoz híven kezdődött. A nyitónap délelőttjén az ünnepségeket alapító gróf Festetics György Helikon Kastélymúzeum parkjában található szobrát koszorúzták meg. Köszöntőjében Pálinkás Róbert, a Helikon Kastélymúzeum igazgatója arra helyezte a hangsúlyt, hogy a Festetics-család nagyon jelentős szellemi és tárgyi hagyatékkal gazdagította az utókort, köztük hazánk legszebb főúri kastélyát. Az itteni műtárgyak európai mércével is kiemelkedőek. A szellemi örökség tulajdonosaiként büszkék lehetünk a tudáskincs alapját jelentő Helikon-könyvtárra és azon középiskolásokra, akik az itt tárolt értékekből merítenek. Az igazgató arra buzdított, hogy a közönség a Festeticsek címerében található daru figyelmével tekintse meg a bemutatókat, előadásokat. A diákok pedig a másik címerállat, az oroszlán bátorságával fussanak neki a megmérettetésnek. Regényiné Király Éva, az Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségek Alapítvány kuratóriumi elnöke, a versengés lebonyolításában részt vevőknek, a tanároknak, szülőknek, diákoknak köszönetét tolmácsolva, üdvözlő gondolataiban Kazinczyt idézve, aláhúzta: „A' mit Festetics cselekvék, az nem csak szép, hanem nagy is 's idővel nagy hasznot hajthat a jövőnek.” Kicsivel később, a városon végigkígyózó menet a Helikon parkban lévő impozáns emlékmű melletti nyitóünnep helyszínére vonult, ahol a láng meggyújtásával kezdetét vette a monstre művészeti seregszemle.
Köszöntőjében Ruzsics Ferenc polgármester kiemelte: a Helikon alkalmával a vendégszerető Festeticsek fővárosa élettel telik meg, a felkészítő tanároktól tanuló tehetséges fiatalok mosolyt varázsolnak arcunkra. „A Helikonnak lesznek díjazottjai, de a program nyertesei, mi keszthelyiek vagyunk” – mondta el. A polgármester azt kívánta: örökkön örökké, míg világ a világ, kétévente lobbanjon fel Keszthelyen a helikoni láng.
Az Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségek Alapítványának háromnapos eseménysorozatát Festetics György nyitotta meg a több mint kétszáz évvel ezelőtt indított rendezvény alapítójának leszármazottjaként. A rendezvényt 1992 óta megnyitó herceg köszönetet mondott a diákoknak, a rendezőknek, hogy életben tartják az egyedülálló, húsz művészeti kategóriában jeleskedő tradíciót. Az óriási szervezőmunkát igénylő rendezvény nemcsak Keszthelyen, de a térségben is komoly feladatokat ad, ugyanis a fellépőket összesen a mikrorégió tíz településének 56 szálláshelyén tudták elhelyezni. Az arany-, ezüst- és bronzminősítésekért folyó versenyprogramok ráadásul a háromnapos eseménysor első két napján kora reggeltől késő estig zajlottak. A bemutatókkal párhuzamosan közönségtalálkozók, versenyen kívüli fellépések, kézműves-foglalkozások, könyvvásárok, performance-ok, prevenciós fórumok, komolyzenei hangversenyek, könnyűzenei koncertek, táncházak is szórakoztatták a fiatalokat. A nyugat-balatoni régióban mindez idegenforgalmi szempontból 6300 vendégéjszakát jelent. A nagy hagyományokkal rendelkező tehetségkutató fesztivál költsége a 60 millió forintot is meghaladta, ebből a legnagyobb részt, 20 milliót, Keszthely önkormányzata biztosította, de a Nemzeti Kulturális Alap is a legfőbb támogatók között volt. A minden helyszínen díjmentesen látogatható produkciókat húsz művészeti kategóriában mások mellett Bencze Ilona, Balázs Árpád, Thész Gabriella, Sebő Ferenc, Malek Andrea és Szálinger Balázs értékelte zsűritagként. Jelen volt az eseményen Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, aki a Helikonra érkező 74 kórus tagjaiból összeálló összkart is vezényelte. A zárónapon a zsűrik értékelték és kiosztották a különféle minősítésekkel járó okleveleket, díjakat. A nagyközönség a helikoni gálaprogramon részese lehetett a fő- és különdíjak átadásának, illetve a legkiemelkedőbb produkciókat élőben is végignézhette.

vissza az elejére

Gulyáságyú és rohamsisak

Kiállítás gyomornézetből

A tavaly ősszel országjáró körútjára indult vándorkiállítás látványos installációs elemekkel, és több mint 200 műtárggyal jeleníti meg Spekál József mérnök ezredes továbbá S. Nagy Anikó, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) főigazgató-helyettes magángyűjteményét felhasználva, az osztrák–magyar hadsereg illetve a magyar lakosság étkezési szokásait, táplálkozási lehetőségeit és élelmezési nehézségeit.

 Az MKVM valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) öszefogásával létrejött vándortárlat április közepétől a Balatoni Múzeum emeleti nagytermében látogatható. A kiállítás rendezői felteszik, majd a tárlattal meg is válaszolják a kérdést: vajon a fronton harcoló katona vagy az otthon maradt nélkülöző tömeg érdemel-e nagyobb elismerést?
A nyitóünnepségen dr. Kovács Vilmos, a HIM parancsnoka mondott beszédet Havasi Bálint múzeumigazgató köszöntőjét követően, majd Spekál József tartott részletes tárlatvezetést. Mint kiderült: a háború ideje alatt az Osztrák–Magyar Monarchia éléskamrájának tekintett Magyarország a katonai kötelezettségek teljesítése mellett a közös hadsereg élelmezéséről szinte egyedül gondoskodott. A tárlaton reklámplakátok, szöveges falragaszok, korabeli fotók, reklám- és propaganda-képeslapok, karikatúrák, uralkodók, hadvezérek és frontharcosok képével díszített porcelán asztali edények, a katonák egyszerű bádog evőcsészéje, a kereskedők számolócédulái körvonalazzák a hadigazdálkodás keserveit. A szükség szülte „reform-táplálkozást, a hátországi és a frontélet egy-egy mozzanatát kis enteriőrök jelenítik meg. Feliratok szemléltetik a diadalmas hadba vonulást, a hadigazdálkodást, az áremelkedéseket, a jótékonysági mozgalmakat, a kantint és a menázsit a fronton. Tárlóba kerültek a rózsaszín tábori levelezőlapok; a háborús konyha takarékos ételreceptjei, élelmiszerjegyek érzékeltetik a mindennapi kenyér megszerzésének napi problémáit. A falragaszok, plakátok jól illusztrálják, hogy a szeretetcsomagok küldését és a jótékonysági akciókat hogyan váltotta fel az áruhiány, a drágaság és az éhínség. A leírásokból kiderül, hogy a porcelánedények nem csak státuszszimbólumként funkcionáltak, hanem egyfelől az egyre súlyosbodó fémhiány jeleinek tekinthetők, másfelől pedig karitatív szerepet is betöltöttek. Az uralkodók vagy katonai hősök portréival díszített tárgyakból származó bevételek gyakran a hadsereg segélyezését szolgálták, akárcsak a különböző adományjegyek. A kormány az általánossá váló liszthiányt a kiőrlési arány növelésével, a fejadagok csökkentésével és különböző pótszerek alkalmazásával igyekezett orvosolni. A gyenge minőségű hadikenyér mellett hamar megjelent a cirokból vagy lóbabból készült olcsó sör, és feltűnt a kukoricakávé is, de a mindennapok részévé lett a fűrészporos kenyér is. A takarékosság mellett a praktikusság is meghatározó tényezővé vált. A kiállításból kiderül, hogyan terjedtek el a konzervételek, teakeverékek, papírszalvéták, valamint az is, hogy a katonák milyen hazai ételekre vágyakoztak leginkább. A kolbász, szalonna, tepertő, sósborszesz gyakran szerepelt a tábori levelezőlapokon kívánságként. A tábor hangulatát elsősorban szögesdrótos akadályokkal, kantinként és tábori pékségként berendezett enteriőrökkel, kávés- és teáskannákkal, evőeszközökkel, valamint az étkezést ábrázoló képekkel és visszaemlékezésekkel idézik meg.

vissza az elejére

A fenntarthatatlan fejlődéstől

A Mennyek Országáig

A talányos címben jelzett tartalommal dr. Tóth Gergely közgazdász, a kaposvári egyetem gazdaságtudományi karának docense, az alternatív közgazdaságtan szakterületének elismert tudósa tartott előadást a közelmúltban Balatongyörökön. A hazai és külföldi konferenciák, vállalati tréningek helyi kötődésű előadója vetített képes előadásban tudományos oldalról megközelített módon tárta az érdeklődők elé, hogy az elhúzódó környezeti, társadalmi és gazdasági válságnak a közepén, a fenntarthatatlan fejlődési ütemet produkáló világunkban is érdemes az érdekeket az értékeknek alárendelni, mert az embert Isten jónak teremtette.

A docens szerint a fenntarthatóság mára divatszó lett és a társadalmilag, ökológiailag, gazdaságilag igazságos világ megteremtésének kulcskifejezésévé vált. Régebben az idegen hatalmaktól, az ufóktól féltünk, ma pedig már az élőhelyek elvesztésétől, magától az emberiségtől tartunk. Az édesvíz-használat, az óceánok savasodása, a sztratoszferikus ózon csökkenése, a klímaváltozás, a földhasználat változása, a fajok elvesztése, a biogeokémiai áramlások is azt igazolják, hogy tényleg átléptük a bolygó tűréshatárát. A gazdaság terjeszkedése miatt manapság gyorsabban kihalnak a fajok, mint a dinoszauruszok idejében. A világban nem terjed a jólét, sőt már 3,6 másodpercenként éhen hal valaki bolygónkon. Az élelem híján elhunytak háromnegyede ráadásul öt év alatti gyermek. A társadalmi egyenlőtlenség is kiszélesedett, és a bűn struktúrájának jócskán a részesei lettünk. A világ leggazdagabb nyolc emberének az összvagyona magasabb, mint a világ szegényebb felének az összes vagyona. Mintegy 3,7 milliárd embernek van összesen annyija, mint a nyolc legtehetősebbnek. A hazánkat is érintő offshore adóparadicsomok ellenére azért fel-felcsillan a remény. Az ózonlyuk méretén például sikerült csökkenteni a montreáli egyezmény hatására. Szerencsére van fejlődés. A pénz- és hatalomvágy, a fegyverkereskedelem, a kapzsiság, a nemtörődömség, a kapitalizmus és a konzumszemlélet már-már a III. világháború felé sodort minket Ferenc pápa szerint is, de a vallások között megindult egy óvatos közeledés. Rettegünk a terrorizmustól, de Európa békés sziget. 2050-ig 140 millió ember fogja elveszíteni a lakhelyét a felmelegedés miatt, de vannak pesszimista becslések 1 milliárd ember 2100-ig történő elvándorlásáról is. Emberségünkről és/vagy a biztonságunkról kell dönteni, de az ökológiai rendszereket helyreállítva mindenképp elegendő pénzt kellene hagyni a krízisek sújtotta államokban. Nem igaz, hogy többet háborúzunk, mint régen, nincs szó a nagyhatalmak egymás közötti harcainak, konfliktusainak szaporodásáról sem. A világvallások alaptanításai egyben: a mennyország létében azonosak. Attól, hogy a földi mennyországot még egyetlen politikai rendszernek sem sikerült megteremtenie, az még fennáll. A béke, a nyugalom, a boldogság, bűn nélküli, örök világa létezik, ahol „ember embernek már nem farkasa”.

vissza az elejére