Festetics I. György halálának emlékei

Hónap könyve

A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum történelmi könyvtára a Hónap könyve kiállítássorozatával idén egész évben Festetics I. Györgyre emlékezik, különféle kötetek, dokumentumok bemutatásával, halálának 200. évfordulója előtt tisztelegve.

A gróf 1819. április 2-i elhunytát követően számos aprónyomtatvány, így gyászjelentés, gyászbeszéd, hírlapi tudósítás, vers került a könyvtári gyűjteménybe, melyek egytől egyig eredeti formájukban maradtak fenn. Ezek az áprilisi kiállítás darabjai. Bontz József Keszthely város monográfiája című munkája idézi fel a mecénás életének utolsó időszakát: „A nagy idők nagy embere midőn egészségét gyöngülni érezte, a vallás vigasztalásai közt keresett menhelyet. Az egyház szolgájától föloldozást kért, az élet kenyerét magához vette és a hű barátok és kesergő jobbágyok aggódásai között nyugalommal várta be a földi élet utolsó percét, mely 1819. ápr. 2-án neki az örökké tartó boldogságot nyujtá.” Korabeli folyóiratok, amelyek a Helikon Könyvtár állományában is kutathatók, egyöntetűen állapították meg, hogy a grófot 1819. február végén szélütés érte, agyvérzést kapott. Több kortársa szerint is betegségét végtelen megnyugvással, néha humorral fogadta. Pálóczi Horváth Ádám Kazinczy Ferenchez írt levelében így írt Festetics utolsó napjairól: „Ő, magamként igen vidám beteg vót, 's mennél inkább közelitett halála, annál játszibb...” A gyászjelentéséből, melyet Perger Ferenc keszthelyi nyomdász nyomtatott ki, aki egyébként a gróf pártfogoltja is volt, megtudhatjuk, hogy: „1819-ik Esztendei Böjtelőhavának 19-kén a' Szél által megüttetvén, hat egész hetekig tartó betegségéből, minden Szentségeknek áhítatos felvétele után, Keszthelyen folyó Sz. György Havának 2-kán Regveli 9, és 10 óra között, betses Életének 65-dik Esztendejében e' Múlandóságból az Örökkévalóságba által lépett.” Özvegye, Jakabházi Sallér Judit külön értesítést nyomtattatott, amelyben férje valamennyi címét felsorolta, a nyomtatvány a gyászoló családtagokat név szerint említi. Fiuk, László latin nyelven írt nekrológot. Irodalmár kortársai egy-egy verssel emlékeztek meg. Több egyesület, tudós társaság fejezte ki fájdalmát.  Számos ismeretlen szerző is siratta, ilyen volt Cseresnyés Sándor „nevendék orvos”, aki saját költségén adta ki Bécsben 1819. május 10-én „A' Nagy Festetits Árnyékához” című „versezetét”. A ravatalánál 1819. április 15-én a kor neves szónoka, Horváth János veszprémi kanonok mondott gyászbeszédet, mely ugyancsak fellelhető a haláleset dokumentumai között.

vissza az elejére

Németh Viktória, Hetesi Levente, Hoffmann Ágnes, Vajda Tamás

Az asbóth diákjai

A szakma sztárjai

A keszthelyi Asbóth Sándor Szakképző Iskola diákjai kimagasló eredményeket értek el a szakmai versenyek országos döntőiben a Szakma Sztár Fesztiválon.

A megszerzett érmek számát és a szakmai sokszínűséget tekintve egyaránt az ország legjobb iskolái között szerepeltek az élmezőnyben, 4 érmes helyet szerezve. Második helyezést ért el Németh Viktória fodrász, Hoffmann Ágnes kozmetikus és Hetesi Levente karosszérialakatos, harmadik helyen végzett Vajda Tamás, erősáramú elektrotechnikus.
– Diákjaink extra teljesítményt nyújtottak – mondta el a körükben tartott sajtótájékoztatón Csótár András, az iskola igazgatója, majd kiemelte: – A dobogós helyezések között csupán minimális különbségek vannak, az ezüst- és bronzérem értéke igen magas mind a 4 szakmában. Az érmek számát, a szakmai sokszínűséget figyelembe véve az ország legjobb iskolái közé jutott az Asbóth, az országos ranglistán a 4. helyre kerülve holtversenyben. Tanulóink az országban működő mintegy félezer szakképző hely legjobbjai közé tartozó, évszázados hagyományokkal rendelkező társintézményi diákok közt versengtek. Az iskola hírnevét öregbítve az utókornak is dolgoztak, eredményeik Keszthely városának is büszkesége. Linhart Rita igazgatóhelyettes beszélt arról, hogy a Szakma Sztár Fesztivál 3 fordulós verseny döntőjét jelenti, a szokottnál rövidebb felkészülési idő állt rendelkezésre, mivel idén a versenyre a korábbiakhoz képest egy hónappal előbb került sor.

vissza az elejére

Dr. Ifi Ferenc röntgenfőorvos

A „Kedd-velem” vendége volt

A mintegy másfél éve, a keszthelyi színházban indult „Kedd-velem” címet kapott, havonta egy alkalommal látogatható program legutóbbi rendezvényén egy nagy köztiszteletnek örvendő orvos volt a vendég. A hivatás mögötti embert mutatja be, hónapról hónapra az a Csányi Zoltán által kezdeményezett beszélgetős rendezvény, amelyen ezúttal egy közkedvelt doktor, egy ismert közéleti ember: dr. Ifi Ferenc, a Keszthelyi Városi Kórház radiológiai és ultrahang-diagnosztikai osztályának nyugalmazott főorvosa volt a meghívott. Az elismert gyógyító gondolataira félszáznál többen voltak kíváncsiak.

A kedvenc nagymamájához erősen kötődő, tőle hitet, fegyelmet és a rend szeretetét kapó, Balatonberényben egyszerű családban született Ferenc, fényképek segítségével mutatta be apai és anyai ágon is, szeretett és szorgalmas családját. Az apjától kapott szellemi örökség része volt a „nem muszáj lassan, csak jót!” bölcs mondás. A szüleitől megtanult keményen, fegyelmezetten dolgozni. Kiskorában sokat betegeskedett. A szép, de kemény gyerekkort megélő diák jól tanult, de az otthoni teendőket is el kellett látnia. A plébánosa segített neki bekerülni a pannonhalmi gimnáziumba. A tanáraitól rengeteget tanult, a könyvtár kulcsát pedig jó ideig birtokolhatta. Szerette a sportokat, de élsportolóvá nem lett soha. Az érettségi vizsgáján mindenből jelesre teljesített. A csillagászat azóta is megmaradt, folyamatos, a végtelenség érzete iránti lelki rácsodálkozásként. Az erős istenhitének egyik gyökere is az, hogy a világegyetem nem véletlenül, nem magától lett olyan és akkora, amilyen. Istenhitének másik gyökereként az anatómiát, az élettant jelölte meg. Először vegyésznek vagy építészmérnöknek készült, majd Keszthelyen, másodikos gimnazistaként, egy vakbélgyulladásos operációja után határozott arról, hogy orvos lesz. Az első fölvételije nem sikerült, majd az ORFI-ban fél évig betegszállítóként helyezkedett el. Egyetemi előkészítőre járt a fővárosban, majd felvették a pécsi orvosegyetemre. Éjszakánként még a pécsi pályaudvaron vagont is rakodott. Hatodéves korában született meg az első gyermekük. Kazincbarcikára került a városi kórház hatvanágyas gégészetére, ahol egy évig kezelte a reá bízott betegeket. Három hónapos sorkatonai szolgálatot is teljesítenie kellett, majd alhadnagyként került a hatvani alakulathoz. Három évig Alsónemesapáti univerzális körzeti orvosaként volt úgy, hogy egyszerre hét falu betegeit gyógyította. Háromgyerekes apaként aztán Zalaegerszegre költözött, hogy csemetéi tudjanak óvodába járni, illetve hogy körzeti orvosként ott is helyt álljon. 1979-től a megyeszékhelyi kórház röntgenosztályának gépeit, berendezéseit is megismerte. Mint kiemelte, a kórházban szinte nincs olyan diagnózis, amiben a röntgenes vagy UH-orvos ne lenne benn. A röntgenorvos olyan a gyógyítói team-ben, mint a kapus a fociban. A sebész csatárként brillírozik, de a röntgenes doki szerepe általánosságban nincs túlértékelve. Elárulta: borzasztó érzés megállapítani valakiről, hogy meg fog halni, az viszont nagyon örömteli benyomással tölti el, ha képes valakinek segíteni a teljes felgyógyulásában. Márpedig ő a gyógyításra tette föl az életét.

vissza az elejére

A Balatoni Múzeumban

Tavaszi népművészeti tárlat

A keszthelyi népművészeti alkotóház majdnem három évtizede fogja össze a Balaton nyugati medencéjében a népi kézműves hagyományok ápolóit.

A Balatoni Múzeum időről időre kiállítja az alkotó közösség magas színvonalú, országos megmérettetéseken is kiválóan szereplő alkotásait, de teret ad a tanítványok szárnypróbálgatásainak is. Az alkotóház népművészei, népi iparművészei vezetik a helyi szakköröket a Zala Megye Népművészetéért Alapítvánnyal (ZMNA) és a Goldmark Károly Művelődési Központtal (GKMK) szorosan együttműködve. Mindezekről is szót ejtettek a múzeum emeletén rendezett népművészeti tárlat nyitóünnepségén. A kiállítás a keszthelyi alkotóházhoz kötődő kézművesek segítségével mutatja be Zala megye és a Balaton környékének gazdag népművészeti hagyományait, egyben a húsvéti időszak hangulatához illeszkedő kellemes időtöltést kínál a népi értékek kedvelőinek. A hímes tojások mellett hímzett, szövött, faragott alkotások, valamint kerámia-, fonott és csipketárgyak, viseleti darabok és népviseletes babák jelenítik meg a kortárs népművészetet. Az április 27-éig látogatható kiállítást Gyanó Szilvia néprajzkutató rendezte. A GKMK fafaragó, szövő-, kosárfonó és kerámiaszakkörein túl a ZMNA csipkeverő, babavarró, hímző- és kéregedény szakköre is elhozta alkotásait. Az alkotóházhoz kötődő népművészek: Bereczky Csaba fafaragó, Bereczky Csabáné csipkeverő, Bognárné G. Piroska kosárfonó, Bordácsné Kishonti Erika szövő, Csízy Istvánné tojáskarcoló, Dancsecs Diána bőrműves, Jankovics Tamás fafaragó, Kiss E. Hajnalka lószőrfonó és Molnárné Riskó Erzsébet népviseletibaba-készítő a legszebb kincseiket tették közszemlére. A Tördemic Néptáncegyüttes közreműködésével tartott nyitóünnepségen a partneri együttműködést, a közösségépítés fontosságát dicsérte Havasi Bálint múzeumigazgató, Csengei Ágota, a GKMK igazgatója, Devecz Zsuzsi, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület népművészeti referense és Vozár Péterné önkormányzati képviselő is.
 

vissza az elejére