Castrum Virtuale

Fenékpusztai időutazás

„Castrum Virtuale – Időutazás a fenékpusztai római erődben” címmel nyílt egy olyan különleges kiállítás a Balatoni Múzeumban, amelyik a Fenékpusztán 13 év óta folyó új kutatásokból kiindulva, a késő ókori erőd és épületei 3D-s rekonstrukciójára vállalkozva egy jövőbeli régészeti park vízióját vázolja fel.

Fenékpuszta nemzetközi hírnevét elsősorban nem a késő római emlékeinek köszönheti, hanem annak, hogy itt a hetedik századi avar korig a helyben maradt provinciális lakosság megőrizte római hagyományait és keresztény hitét, kapcsolataik mindvégig kimutathatók a mediterrán világ felé. A terület már közel 150 éve kutatott, mégis mind a mai napig újabb és újabb titkait sikerül megfejteniük a régészeknek. Egy évtizeddel ezelőtt magyar és német együttműködésben, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum, a keszthelyi Balatoni Múzeum továbbá a lipcsei Kelet-Közép-Európai Történet- és Kultúratudományi Intézet (GWZO Leibniz-Institut) és heidelbergi Ruprecht Karl Egyetem bevonásával újra indultak a tervásatások a Kr. u. 4. században épült római erőd területén, környékét pedig tájrégészeti módszerekkel vizsgálták. A tárlat keretében ezen új kutatások eredményeinek és leleteinek bemutatásán túl egy lehetséges jövőképre és hasznosításra is javaslatot tettek a szervezők. Fenékpuszta mind a mai napig javarészt beépítetlen területe kiváló lehetőséget nyújt a régészeti emlékek sokoldalú bemutatására. A kiállítás egyrészt az erőd hajdani védrendszerét és épületeit varázsolja újjá modern digitális módszerekkel, 3D-rekonstrukciók formájában; másfelől pedig egy régészeti park megvalósítására közvetít időszerű koncepciókat.
A kiállítás nyitóünnepségén prof. dr. Borhy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora kiemelte: a bolgár, szerb, német, osztrák, „erdélyországi” prominens szakemberek körében érdemes arról szólni, hogy a korábbi kutatásoknak sem az időzítése, sem a lehetséges funkciómagyarázata, sem az alaprajza nem volt elég pontos. Az ókortudomány hagyományos módszereit a 21. század kihívásaival összekötő kiállítást a digitalizáció, az informatika és a mérnöktudomány is innovatívvá teszi. Köszöntőjében Ruzsics Ferenc, Keszthely város polgármestere arra emlékeztetett, hogy az erőd fejlesztése 9 éve a kiemelt projektek közé került, ám mégsem valósult meg. Keszthely szellemi-kulturális és épített öröksége pedig megkívánja, hogy a temérdek kutatás eredménye látványos formában napvilágra kerüljön. Dr. Müller Róbert, a Balatoni Múzeum nyugalmazott igazgatója – aki hosszú évtizedekig kutatta az erdődöt – azt hangsúlyozta ki, hogy a minőségi turizmusból élni szándékozó városnak érdemes pénzt felkutatnia a Dunántúl egyik legfontosabb lelőhelyének felvázolt bemutatására. Szerinte, az új uniós költségvetésben valószínűleg lesz forrás arra, hogy a jelenlegi vigasztalan kép eltűnjék, és a tárlaton három dimenzióban látható erődök valamelyik változata egy régészeti park részeként felépüljön.Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója aláhúzta, hogy az izgalmas kiállítás a múltból ered, de a jövővel foglalkozik. Jelezte: a kétnapos workshop jó gyakorlatait áttekintve a szakemberekkel együtt ő maga is reménykedik abban, hogy a tervezett bemutatóhely már a közeljövőben anyagi támogatást kapva elviheti Keszthely jó hírét. Prof. dr. Matthias Hardt, a GWZO osztályvezetője arról szólt, hogy 2006 óta számos gyümölcsöző, intézetek, múzeumok közötti együttműködés révén Fenékpuszta fennmaradása már nem kétséges. A kutatások egyértelműsítik, hogy a további lehetőségeket mindenképp érdemes kihasználni. Prof. dr. Christian Witschel, a heidelbergi egyetem professzora úgy látta, hogy itt az idő arra, hogy a tudományon túl minél szélesebb réteg számára is ismerős legyen a feltárások eredménye. Örvendetes lenne, ha a következő találkozás alkalmával már a régészeti bemutatópark nyitóünnepségén találkoznánk – szögezte le. Dr. Heinrich-Tamáska Orsolya, a GWZO munkatársa, a kiállítás kurátora tolmácsolta saját és dr. Roland Prien, a heidelbergi egyetem munkatársával közös gondolatait. Hat, közös ásatási szezon után úgy látta: elérkezett az idő, hogy a régészet iránt érdeklődők is megláthassák, hogyan is nézhetett ki a 29 épületből álló erőd. A vizuális rekonstrukció mellett a mindennapi élet tárgyai, leletei és a régészeti park víziói is bemutatást nyernek.
 

vissza az elejére

A szállodák hiányoznak

Keszthelyi szezonértékelő

– A nyár időjárása némileg szélsőségesnek mutatkozott. Többször is tanúi voltunk nagy hőingadozásoknak. Nagyon nagy melegben idegenforgalmi szempontból csak a strandok arattak és az ahhoz kötődő vendéglátóipari vállalkozások, hidegebb időben pedig a múzeumok, az üzletek jártak csúcsra. Az amúgy jóra sikeredett főidényt azonban csak kisebb mértékben határozta meg az aktuális időjárás. Bár rövid távon jól jártak a szobakiadók és a kisebb hotelek, panziók, de hosszú távon a „Balaton fővárosa” nem nélkülözheti a minőségi szálláshelyeit – összegezte a főidény tapasztalatait Tar László, a Nyugat-balatoni Turisztikai Iroda ügyvezető igazgatója, akitől elöljáróban a városi szállodahiányról érdeklődtünk:

 – Tragédiaként tekinthetünk arra, hogy az összes nagyobb szálloda szinte egy időben bezárt Keszthelyen. Nélkülük a városra nem lehet komoly idegenforgalmi szálláshelycentrumként tekinteni. Az is igaz persze, hogy a szomszédos Ausztriában már nem a vendégéjszakaszám a bűvös mutatószám, hanem az attrakciólátogatások mennyisége a döntő. Az utóbbiban pedig nincs okunk panaszra. Szerencsére az érdeklődés töretlen, de a piacon, a sétálóutcán, a belvárosi éttermeken, a cukrászdákon meglátszik, hogy nincs Balatonturist, nincs Helikon Szálló, nincs Via Hotel, hogy csak a nagyobbakat említsük. A becsukott kempingek és hotelek miatt naponta több ezer vendég hiányzott Keszthelyről, illetve a mikrorégióból. a főszezonban. Amit a szobakiadók nyertek rövid távon, azt a város mindenképp elvesztette hosszú távon.
– Hogyan alakult a hozzánk látogató vendégek összetétele?
– Nyár végéig úgy érzékeltük, hogy a német vendégek egyáltalán nincsenek, de szerencsére augusztus második felére és szeptember elejére megmutatták magukat. Nagyon sok lengyel turista érkezett annak ellenére, hogy a szakma nagyon keveset tesz az ottani vendégek hozzánk csábításáért. A komoly marketingmunka helyett inkább a számukra rokonszenves magyar politika és a hagyományos lengyel–magyar barátság lehetett az indoka annak, hogy ők nagyobb számban utaztak a Balatonhoz. A cseh vendégek mennyiségével is elégedettek lehettünk. Az osztrákoknak nyoma nem volt a városban. Rájuk már csak kerékpáros, utószezoni vendégként tekinthetünk. Az Ausztriából érkezők kimondottan a szállodák vendégei, nekik ritkán esik a választásuk kempingre vagy apartmanra. A városunknak jelenleg nincs olyan szállodája, amelyik az általuk elvárt színvonalnak megfelelne, ezért is maradtak el ők nagy számban. A szallas.hu az első számú szálláshelyfoglaló portállá avanzsált. Az itt foglalók 90 százaléka magyar volt. Keszthelyen a külföldiek aránya egyébként harminc százalék fölött volt. Látjuk, hogy tovább csökkent az arányuk, ami rossz tendenciát vetít előre. A szakmai vélekedés ugyan a 75–25: belföldi-külföldi arányszámra mond igent, én a fele-fele arányt tartanám helyénvalónak. A magyar persze nem értéktelenebb vendég, de belföldi turista csak július eleje és augusztus 20-a között utazik ide. A Balatonhoz a májusnak, a júniusnak és a szeptembernek is erősen kellene kapcsolódnia. A helyieken és a külföldieken kívül alig akadt belföldi turista a 26 fokos vízben augusztus utolsó hetében.
– Mi a helyzet a programokkal?
– A meglévő rendezvények jól kiszolgálják az ittlévőket, nem pedig ide csábítják. Nincsen olyan, több vendégéjszakát generáló nagyrendezvényünk, fesztiválunk, amit Keszthely nevével azonosítana a kül- és belföldi turista. A jelenlegi költségvetésből a művelődési központ nem képes több, hosszabb, esetleg Európa-hírű, szezoni „rendezvénygyárrá” átlényegülni. Ilyen szuper programot egyébiránt külső befektetők nélkül lehetetlenség életre hívni. Vannak ugyan, akik nyaralási céldátumként a borfesztivál időszakát jelölik be a naptárjukban, de a Keszthelyen található fesztiváloknál turisztikai szempontból sokkal jelentősebb rendezvényeket találhatnak már a Balaton környezetében is. Keszthelyt továbbra is jó szívvel el lehet adni a „kultúra kiemelt városa” címmel, de önmagában egyik sem olyan márkarendezvény, ami rendkívüli, vagy unikális jelentőséggel bírna. A kolbászfesztiválról mindenkinek Békéscsaba jut eszébe, a Balaton Soundról mindenki Zamárdit azonosítja be. A közel húszéves Keszthelyi Nyári Színház már közel került ehhez a brand rendezvény titulushoz, de két évtized sem volt elegendő ahhoz, hogy állandó, fix, fedett, nyári színház létesüljön. Az efféle nyári színház Puskás Tamásékon kívül is sok értékes zenés, táncos, szórakoztató produkciót kiszolgálhatott volna. Tavaly a sokak által nem támogatott Be my Lake rendezvény önmagában közel egy héttel hosszabbította a szezont. A Verklifesztivál unikális, de állami támogatás hiányában nem tud továbbfejlődni. Üde folt volt a rendezvények között idén a Gasztrosokk, akár többször is megrendezhető lenne egy évben.
– A média keszthelyi, augusztusi algainvázióról tudósított…
– Vízminőségi problémákról nem értesítettek minket, sem a strandokat, de a fürdőzést zavaró egyéb problémákról sem kaptunk bejelentést. Augusztus utolsó napjaiban tényleg erősebb algásodás indult el a Balaton nyugati medencéjétől, és tény, hogy több helyütt foltokban zöldebb lett a víz. Érdekes módon viszont a Libás strand szinte alig volt érintett az egészségre egyáltalán nem veszélyes jelenségben. Illik tudomásul venni, hogy a „Magyar tenger” élővíz, aminek a természetes állapota mindenkor helyénvaló. A víz biológiailag már kezd túl tiszta lenni az élővilága számára. A vendégek egy része bizonyosan több, fertőtlenített parti medencét igényelne, de a strandolók zöme elfogadja a természetes víz kínálta „hátrányokat”. Az Adria tisztaságára sem lehet panasz, mégis sok helyen épülnek Horvátországban vízforgatós parti medencék is, mivel egyre nagyobb igény mutatkozik a használatukra. Az átlagpolgárok egy része már nem részesíti előnyben a természetes élővizeket. A kereslet elment egy mesterségesen tisztán tartott fürdőmedencék irányába, de ez a trend csillapodni látszik.
 

vissza az elejére

Veterán járművek hévízi találkozója

Jótékony célt is szolgált

Hévízen a kulturális programok közt divatja van a régi korok megidézésének, többnyire a helytörténelemhez kapcsolódva. A minap a járműtechnika hőskora elevenedett meg a fürdőturizmushoz köthetően a közlekedésgépészet veteránjaival, s immáron muzeális értékű darabjaival is.

A közlekedésgépészet múltját mintegy 150 veterán jármű idézte meg a minap Hévízen rendezett kiállítással. A belvárost ellepték a korukban modern, máig pedig becsben megőrzött csodák. Autók, motorkerékpárok szinte minden korszakból megjelenítgették az akkori idők jeles darabjait, a formatervezés, a motorizáció fejlődését. Száz évnél régebbre is vissza lehetett tekinteni egy replika darabbal, mely Henry Ford 1896-ban készített járművének pontos másolataként kerül közönség elé, eredetije a detroiti Ford Múzeumban található. Anno mindössze 3 darab készült 4 lóerős belsőégésű motorral, lapos szíjas kerékmeghajtással, 32 km/óra maximális sebességre képesen. Felvonultak a keleti és nyugati gyártmányok számtalan típusai, néhány olyan, amikkel még ma is találkozni az utakon. A mai éltesebb korosztály utazhatott még olyan „MÁVAUT” üzemeltetésű autóbusszal, ami ugyancsak szerepelt a kiállításon. A látogatók óránkénti indulással nosztalgiázó városnéző buszozáson vehettek részt. Más emlékek is fűződnek hozzá, ilyen járművekkel utazott az ország falvaiba az Állami Déryné Színház. A rendezvény jótékony célt is szolgált, a szervezők a kiállítóktól nem kértek regisztrációs díjat, helyette arra szólították őket, hogy lehetőségeik szerint iskolakezdési célt szolgáló adományokat: tollakat, füzeteket, táskákat hozzanak, a zalaszentgróti Koncz Dezső Általános Iskola, Kollégium, Készségfejlesztő Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény diákjait támogatva. A kiállításon az iskola képviseltette magát. A veterán járművek találkozója felett Hévíz város önkormányzata vállalt fővédnökséget

vissza az elejére