Keszthelyi szezonértékelő | Jótékony célt is szolgált |
Castrum Virtuale
„Castrum Virtuale – Időutazás a fenékpusztai római erődben” címmel nyílt egy olyan különleges kiállítás a Balatoni Múzeumban, amelyik a Fenékpusztán 13 év óta folyó új kutatásokból kiindulva, a késő ókori erőd és épületei 3D-s rekonstrukciójára vállalkozva egy jövőbeli régészeti park vízióját vázolja fel.
![]() |
![]() |
Fenékpuszta nemzetközi hírnevét elsősorban nem a késő római
emlékeinek köszönheti, hanem annak, hogy itt a hetedik századi avar korig a
helyben maradt provinciális lakosság megőrizte római hagyományait és keresztény
hitét, kapcsolataik mindvégig kimutathatók a mediterrán világ felé. A terület
már közel 150 éve kutatott, mégis mind a mai napig újabb és újabb titkait
sikerül megfejteniük a régészeknek. Egy évtizeddel ezelőtt magyar és német
együttműködésben, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum, a keszthelyi Balatoni Múzeum
továbbá a lipcsei Kelet-Közép-Európai Történet- és Kultúratudományi Intézet (GWZO
Leibniz-Institut) és heidelbergi Ruprecht Karl Egyetem bevonásával újra indultak
a tervásatások a Kr. u. 4. században épült római erőd területén, környékét pedig
tájrégészeti módszerekkel vizsgálták. A tárlat keretében ezen új kutatások
eredményeinek és leleteinek bemutatásán túl egy lehetséges jövőképre és
hasznosításra is javaslatot tettek a szervezők. Fenékpuszta mind a mai napig
javarészt beépítetlen területe kiváló lehetőséget nyújt a régészeti emlékek
sokoldalú bemutatására. A kiállítás egyrészt az erőd hajdani védrendszerét és
épületeit varázsolja újjá modern digitális módszerekkel, 3D-rekonstrukciók
formájában; másfelől pedig egy régészeti park megvalósítására közvetít időszerű
koncepciókat.
A
kiállítás nyitóünnepségén prof. dr. Borhy László, az Eötvös Loránd
Tudományegyetem rektora kiemelte: a bolgár, szerb, német, osztrák, „erdélyországi”
prominens szakemberek körében érdemes arról szólni, hogy a korábbi kutatásoknak
sem az időzítése, sem a lehetséges funkciómagyarázata, sem az alaprajza nem volt
elég pontos. Az ókortudomány hagyományos módszereit a 21. század kihívásaival
összekötő kiállítást a digitalizáció, az informatika és a mérnöktudomány is
innovatívvá teszi. Köszöntőjében Ruzsics Ferenc, Keszthely város
polgármestere arra emlékeztetett, hogy az erőd fejlesztése 9 éve a kiemelt
projektek közé került, ám mégsem valósult meg. Keszthely szellemi-kulturális és
épített öröksége pedig megkívánja, hogy a temérdek kutatás eredménye látványos
formában napvilágra kerüljön. Dr. Müller Róbert, a Balatoni Múzeum
nyugalmazott igazgatója – aki hosszú évtizedekig kutatta az erdődöt – azt
hangsúlyozta ki, hogy a minőségi turizmusból élni szándékozó városnak érdemes
pénzt felkutatnia a Dunántúl egyik legfontosabb lelőhelyének felvázolt
bemutatására. Szerinte, az új uniós költségvetésben valószínűleg lesz forrás
arra, hogy a jelenlegi vigasztalan kép eltűnjék, és a tárlaton három dimenzióban
látható erődök valamelyik változata egy régészeti park részeként felépüljön.Havasi
Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója aláhúzta, hogy az izgalmas
kiállítás a múltból ered, de a jövővel foglalkozik. Jelezte: a kétnapos workshop
jó gyakorlatait áttekintve a szakemberekkel együtt ő maga is reménykedik abban,
hogy a tervezett bemutatóhely már a közeljövőben anyagi támogatást kapva
elviheti Keszthely jó hírét. Prof. dr. Matthias Hardt, a GWZO
osztályvezetője arról szólt, hogy 2006 óta számos gyümölcsöző, intézetek,
múzeumok közötti együttműködés révén Fenékpuszta fennmaradása már nem kétséges.
A kutatások egyértelműsítik, hogy a további lehetőségeket mindenképp érdemes
kihasználni. Prof. dr. Christian Witschel, a heidelbergi egyetem
professzora úgy látta, hogy itt az idő arra, hogy a tudományon túl minél
szélesebb réteg számára is ismerős legyen a feltárások eredménye. Örvendetes
lenne, ha a következő találkozás alkalmával már a régészeti bemutatópark
nyitóünnepségén találkoznánk – szögezte le. Dr. Heinrich-Tamáska Orsolya,
a GWZO munkatársa, a kiállítás kurátora tolmácsolta saját és dr. Roland
Prien, a heidelbergi egyetem munkatársával közös gondolatait. Hat, közös
ásatási szezon után úgy látta: elérkezett az idő, hogy a régészet iránt
érdeklődők is megláthassák, hogyan is nézhetett ki a 29 épületből álló erőd. A
vizuális rekonstrukció mellett a mindennapi élet tárgyai, leletei és a régészeti
park víziói is bemutatást nyernek.
A
szállodák hiányoznak
– A nyár időjárása némileg szélsőségesnek mutatkozott. Többször is tanúi voltunk nagy hőingadozásoknak. Nagyon nagy melegben idegenforgalmi szempontból csak a strandok arattak és az ahhoz kötődő vendéglátóipari vállalkozások, hidegebb időben pedig a múzeumok, az üzletek jártak csúcsra. Az amúgy jóra sikeredett főidényt azonban csak kisebb mértékben határozta meg az aktuális időjárás. Bár rövid távon jól jártak a szobakiadók és a kisebb hotelek, panziók, de hosszú távon a „Balaton fővárosa” nem nélkülözheti a minőségi szálláshelyeit – összegezte a főidény tapasztalatait Tar László, a Nyugat-balatoni Turisztikai Iroda ügyvezető igazgatója, akitől elöljáróban a városi szállodahiányról érdeklődtünk:
– Tragédiaként tekinthetünk arra, hogy az összes nagyobb szálloda szinte egy
időben bezárt Keszthelyen. Nélkülük a városra nem lehet komoly idegenforgalmi
szálláshelycentrumként tekinteni. Az is igaz persze, hogy a szomszédos
Ausztriában már nem a vendégéjszakaszám a bűvös mutatószám, hanem az
attrakciólátogatások mennyisége a döntő. Az utóbbiban pedig nincs okunk panaszra.
Szerencsére az érdeklődés töretlen, de a piacon, a sétálóutcán, a belvárosi
éttermeken, a cukrászdákon meglátszik, hogy nincs Balatonturist, nincs Helikon
Szálló, nincs Via Hotel, hogy csak a nagyobbakat említsük. A becsukott kempingek
és hotelek miatt naponta több ezer vendég hiányzott Keszthelyről, illetve a
mikrorégióból. a főszezonban. Amit a szobakiadók nyertek rövid távon, azt a
város mindenképp elvesztette hosszú távon.
– Hogyan alakult a hozzánk látogató vendégek összetétele?
– Nyár végéig úgy érzékeltük, hogy a német vendégek egyáltalán nincsenek,
de szerencsére augusztus második felére és szeptember elejére megmutatták
magukat. Nagyon sok lengyel turista érkezett annak ellenére, hogy a szakma
nagyon keveset tesz az ottani vendégek hozzánk csábításáért. A komoly
marketingmunka helyett inkább a számukra rokonszenves magyar politika és a
hagyományos lengyel–magyar barátság lehetett az indoka annak, hogy ők nagyobb
számban utaztak a Balatonhoz. A cseh vendégek mennyiségével is elégedettek
lehettünk. Az osztrákoknak nyoma nem volt a városban. Rájuk már csak kerékpáros,
utószezoni vendégként tekinthetünk. Az Ausztriából érkezők kimondottan a
szállodák vendégei, nekik ritkán esik a választásuk kempingre vagy apartmanra. A
városunknak jelenleg nincs olyan szállodája, amelyik az általuk elvárt
színvonalnak megfelelne, ezért is maradtak el ők nagy számban. A szallas.hu az
első számú szálláshelyfoglaló portállá avanzsált. Az itt foglalók 90 százaléka
magyar volt. Keszthelyen a külföldiek aránya egyébként harminc százalék fölött
volt. Látjuk, hogy tovább csökkent az arányuk, ami rossz tendenciát vetít előre.
A szakmai vélekedés ugyan a 75–25: belföldi-külföldi arányszámra mond igent, én
a fele-fele arányt tartanám helyénvalónak. A magyar persze nem értéktelenebb
vendég, de belföldi turista csak július eleje és augusztus 20-a között utazik
ide. A Balatonhoz a májusnak, a júniusnak és a szeptembernek is erősen kellene
kapcsolódnia. A helyieken és a külföldieken kívül alig akadt belföldi turista a
26 fokos vízben augusztus utolsó hetében.
– Mi a helyzet a programokkal?
– A meglévő rendezvények jól kiszolgálják az ittlévőket, nem pedig ide
csábítják. Nincsen olyan, több vendégéjszakát generáló nagyrendezvényünk,
fesztiválunk, amit Keszthely nevével azonosítana a kül- és belföldi turista. A
jelenlegi költségvetésből a művelődési központ nem képes több, hosszabb, esetleg
Európa-hírű, szezoni „rendezvénygyárrá” átlényegülni. Ilyen szuper programot
egyébiránt külső befektetők nélkül lehetetlenség életre hívni. Vannak ugyan,
akik nyaralási céldátumként a borfesztivál időszakát jelölik be a naptárjukban,
de a Keszthelyen található fesztiváloknál turisztikai szempontból sokkal
jelentősebb rendezvényeket találhatnak már a Balaton környezetében is.
Keszthelyt továbbra is jó szívvel el lehet adni a „kultúra kiemelt városa”
címmel, de önmagában egyik sem olyan márkarendezvény, ami rendkívüli, vagy
unikális jelentőséggel bírna. A kolbászfesztiválról mindenkinek Békéscsaba jut
eszébe, a Balaton Soundról mindenki Zamárdit azonosítja be. A közel húszéves
Keszthelyi Nyári Színház már közel került ehhez a brand rendezvény titulushoz,
de két évtized sem volt elegendő ahhoz, hogy állandó, fix, fedett, nyári színház
létesüljön. Az efféle nyári színház Puskás Tamásékon kívül is sok értékes zenés,
táncos, szórakoztató produkciót kiszolgálhatott volna. Tavaly a sokak által nem
támogatott Be my Lake rendezvény önmagában közel egy héttel hosszabbította a
szezont. A Verklifesztivál unikális, de állami támogatás hiányában nem tud
továbbfejlődni. Üde folt volt a rendezvények között idén a Gasztrosokk, akár
többször is megrendezhető lenne egy évben.
– A média keszthelyi, augusztusi algainvázióról tudósított…
– Vízminőségi problémákról nem értesítettek minket, sem a strandokat, de
a fürdőzést zavaró egyéb problémákról sem kaptunk bejelentést. Augusztus utolsó
napjaiban tényleg erősebb algásodás indult el a Balaton nyugati medencéjétől, és
tény, hogy több helyütt foltokban zöldebb lett a víz. Érdekes módon viszont a
Libás strand szinte alig volt érintett az egészségre egyáltalán nem veszélyes
jelenségben. Illik tudomásul venni, hogy a „Magyar tenger” élővíz, aminek a
természetes állapota mindenkor helyénvaló. A víz biológiailag már kezd túl
tiszta lenni az élővilága számára. A vendégek egy része bizonyosan több,
fertőtlenített parti medencét igényelne, de a strandolók zöme elfogadja a
természetes víz kínálta „hátrányokat”. Az Adria tisztaságára sem lehet panasz,
mégis sok helyen épülnek Horvátországban vízforgatós parti medencék is, mivel
egyre nagyobb igény mutatkozik a használatukra. Az átlagpolgárok egy része már
nem részesíti előnyben a természetes élővizeket. A kereslet elment egy
mesterségesen tisztán tartott fürdőmedencék irányába, de ez a trend csillapodni
látszik.
Veterán
járművek hévízi találkozója
Hévízen a kulturális programok közt divatja van a régi korok megidézésének, többnyire a helytörténelemhez kapcsolódva. A minap a járműtechnika hőskora elevenedett meg a fürdőturizmushoz köthetően a közlekedésgépészet veteránjaival, s immáron muzeális értékű darabjaival is.
A közlekedésgépészet múltját mintegy 150 veterán jármű idézte meg a minap Hévízen rendezett kiállítással. A belvárost ellepték a korukban modern, máig pedig becsben megőrzött csodák. Autók, motorkerékpárok szinte minden korszakból megjelenítgették az akkori idők jeles darabjait, a formatervezés, a motorizáció fejlődését. Száz évnél régebbre is vissza lehetett tekinteni egy replika darabbal, mely Henry Ford 1896-ban készített járművének pontos másolataként kerül közönség elé, eredetije a detroiti Ford Múzeumban található. Anno mindössze 3 darab készült 4 lóerős belsőégésű motorral, lapos szíjas kerékmeghajtással, 32 km/óra maximális sebességre képesen. Felvonultak a keleti és nyugati gyártmányok számtalan típusai, néhány olyan, amikkel még ma is találkozni az utakon. A mai éltesebb korosztály utazhatott még olyan „MÁVAUT” üzemeltetésű autóbusszal, ami ugyancsak szerepelt a kiállításon. A látogatók óránkénti indulással nosztalgiázó városnéző buszozáson vehettek részt. Más emlékek is fűződnek hozzá, ilyen járművekkel utazott az ország falvaiba az Állami Déryné Színház. A rendezvény jótékony célt is szolgált, a szervezők a kiállítóktól nem kértek regisztrációs díjat, helyette arra szólították őket, hogy lehetőségeik szerint iskolakezdési célt szolgáló adományokat: tollakat, füzeteket, táskákat hozzanak, a zalaszentgróti Koncz Dezső Általános Iskola, Kollégium, Készségfejlesztő Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény diákjait támogatva. A kiállításon az iskola képviseltette magát. A veterán járművek találkozója felett Hévíz város önkormányzata vállalt fővédnökséget