Térség1

A közelmúltban ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a Zalai Erdészeti és Faipari Részvénytársaság, ennek kapcsán könyvet is kiadtak az elmúlt időszak történéseiről. A jubileumra a cég vezetése ünnepi ülést hívott össze, ahol nemcsak a szakmabeli kollégák, hanem az üzleti partnerek és neves közéleti személyiségek is részt vettek. Az ünnepi ülésen előadást tartott Csóka Péter, az Állami Erdészeti Szolgálat főigazgatója, aki az EU erdőgazdálkodását mutatta be – a kollégák nagy érdeklődésétől kísérve. Ezután Feiszt Ottó, a Zalaerdő Rt. vezérigazgatója idézte föl az elmúlt tíz év sikereit és kudarcait.

Feiszt Ottó vezérigazgató felidézte az elmúlt tíz évet.

– A Zalai Erdészeti és Faipari Részvénytársaság tíz évvel ezelőtt, 1993-ban alakult – meséli Feiszt Ottó vezérigazgató. – Akkoriban voltak akik ódzkodtak ettől a működési formától, mert úgy gondolták: a részvénytársaság esetében nagy a profitérdekeltség. Azt azonban tudni kell: az erdőket nem lehet a minél nagyobb profit elérése okán korlátlanul letermelni, ennek megvan a pontos törvényi szabályozása. Az azonban tény és való – és ezt sokan nem akarják elfogadni –, hogy amikor a fát elválasztjuk a tőtől, akkor egy áru keletkezik belőle, amit a piacon ekként is kell megjelenítenünk.
– Mekkora szeletet tudnak kihasítani a piacból?
– A Zalaerdő Rt. termékei nagyon sok helyre eljutnak, tehát egy-egy termékfajta piacán nem nagy a részesedésünk. Amiben a cég erős, az a bükktermelés, a térségben ezen a területen piacvezetők voltunk. A fakitermelésünk éves szinten háromszázezer köbméter körül alakul, az országos összmennyiséghez képest ez nem olyan sok. Az ország más területeihez viszonyítva Zalában több az erdő, és itt minőségi állományokban folyik a termelés. Az osztrák papírfapiacon nagy a részesedésünk; a cser, tölgy farostfa Olaszországba megy, a fenyő papírfa pedig Ausztriába. De szállítunk bükk papírfát Szlovéniába is. A tűzifapiac legnagyobb vásárlója a lakosság, de az energetikai hasznosítás előtérbe kerülésével komoly felvevők lehetnek a hőerőművek is. Ausztriába például szintén lakossági felhasználásra harmincezer köbméter tűzifát szállítunk, és az uniós csatlakozás után az osztrák határszélen üzembe helyezett lombosfa-feldolgozó üzemmel kiteljesedhetnek kapcsolataink.

– Mi az, amit az elmúlt tíz év kapcsán kiemelne?
– A Zalaerdő az elmúlt évtizedben a társasági és az erdővagyont is folyamatosan növelte, mindig az első három cég között tartózkodott a portfolión belül. Szakmailag is kimagasló eredményeket értünk el: az Állami Erdészeti Szolgálat a szokásos éves értékelése során beszámolójában úgy fogalmazott: a Zalaerdő Rt. olyan szakmai színvonalon kezeli erdőit, hogy azt már fokozni nem lehet, csak a szinten tartás a feladat. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy valamennyi elvárásnak meg tudtunk felelni! Büszkeségeink közé tartozik az is, hogy az országban egyedülállóan ötven kilométernyi feltáró utat építettünk, ezzel is növelve erdeink értékét. Ezt mindenképpen szeretnénk folytatni, ezenkívül növelni kívánjuk arborétumaink területét, jövőre pedig talán át tudjuk adni a lenti kisvasúti múzeumot is.
A vezérigazgató szólt a kudarcokról is: Feiszt Ottó azt az erdőfenntartási járulék-fizetési kötelezettséget értékeli az erdőgazdálkodás kudarcaként, amely teljesen feleslegesen egy hibás elosztási rendszer alapelemeként nagy összeget visz el Zalából azért, hogy azt más, gyengébb minőségű erdők támogatására fordítsa az állam. Úgy tűnik, ez a túlzó elvonási rendszer még az uniós csatlakozás után egy évvel is megmarad. Az elmúlt évek törekvései is kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a rendszert megreformálva kedvezőbb finanszírozási feltételeket alakítson ki a földművelésügyi kormányzat.

Pacsa zalai viszonylatban – a maga 1900 lakosával – nagy településnek számít. A helyi képviselő-testület a falu folyamatos szépítése mellett kiemelt figyelmet fordít a fiatalok megtartására, melynek egyik lépéseként nyolclakásos bérház épülhet a községben.

– Az előző ciklusban alpolgármesterként tevékenykedtem az önkormányzatnál, majd a 2002-es helyhatósági választásokon immár polgármesterként mérettem meg magam. Mindezt azért tettem, mert rengetegen kértek arra a faluban, hogy vállaljam el ezt a tisztséget, másrészt szerettem volna bebizonyítani, tudok tenni a településért – mondja Henczi Zoltán polgármester. – A választások után nagy lendülettel kezdtünk hozzá a munkához. Az önkormányzat kötelező feladatai mellett legfontosabb célkitűzésként azt fogalmaztuk meg, hogy növeljük a Pacsán élő emberek komfort- és biztonságérzetét. Ennek szellemében az elmúlt időszakban négy önkormányzati utat aszfaltoztattunk le, s több mint ezer négyzetméter felületű járdát újítottunk fel. A közelmúltban felavattuk a község új ravatalozóját. Egy szakember felmérése alapján úgy döntöttünk, hogy a régi ravatalozó helyett egy teljesen új épületet készítünk. A mintegy 12 millió forintos beruházás keretében egy szép és mutatós ravatalozó épült a temetőnkben. Ehhez 2 millió forintot a Zala Megyei Területfejlesztési Tanács pályázatán nyert el a falu, valamint az önkormányzat támogatásával és a helyiek felajánlásának, társadalmi munkájának köszönhetően idén októberre elkészülhetett az új épület.
Megtudtuk, a falukép szépítéséért és a közösségi élet fellendítéséért rengeteget fáradozott az idei évben alakult helyi Faluvédő és Faluszépítő Egyesület. A község virágosításában igen aktívan részt vettek, de az augusztus 20-án megrendezett sikeres falunap és az októberi nyugdíjas-találkozó szervezésében is közreműködtek.

– Ezeket a rendezvényeket szeretnénk ezután minden esztendőben megrendezni – avat be az önkormányzat terveibe a polgármester. – Pályázatot nyújtottunk be a Belügyminisztériumhoz egy mintegy 80 millió forintos költségvetésű nyolclakásos bérház kivitelezésére. Ehhez 30 százalékos önerőt kell a településnek biztosítani, ezt az összeget már a 2004-es költségvetésbe be kívánjuk építeni. Igény van ezekre a lakásokra, s ezzel a lépéssel mindenképpen a fiatalok megtartására törekedik az önkormányzat. Emellett az iskolával közösen adtunk be pályázatot, amely az intézmény rekonstrukciójára és számítógépes eszközállományának fejlesztésére irányul. Az ehhez szükséges önerőhöz ugyancsak rendelkezésünkre áll a fedezet. Ha ez a két pályázat ebben az évben nem sikerülne, akkor a következő esztendőben kívánjuk megvalósítani. Az iskola tornacsarnokának felújítására szintén pályázatot szeretnénk benyújtani. A falu szépítésére a jövőben is kiemelt figyelmet fordít a képviselő-testületünk, ehhez is próbálunk pályázati forrásokat találni. A központban és a főutcán kezdtük el a parkosítást, s évről évre szeretnénk ezt egyre több utcában elvégezni. Ez nagyon jól bizonyítja, hogy hosszabb távra tervezünk, nem csupán a négyéves ciklusra. 2004. január 1-jétől állandó orvosi ügyelet lesz a faluban, s az úgynevezett csillagpontos kábelrendszert ugyancsak szeretnénk kiépíteni Pacsán. Megemlíteném, hogy terveink között szerepel, hogy a közelmúltban átadott felújított ipari parkunkba vállalkozókat telepítsünk be, akik alkalmazni tudják a helyi lakosokat. Ezentúl a jövőben a lakótelkek kialakítását is meg szeretnénk oldani a faluban.

Legyen ez a ravatalozó emlék a mindennapok hőseinek! – mondta avatóbeszédében Bali József, a területfejlesztési tanács igazgatója október 26-án Petriventén, ahol új, igazán impozáns ravatalozót avattak a település temetőjében. Ez a nap igazi ünnep volt az először a XIV. században említett településen, így nem csoda, ha a szomszédos Horvátországból is érkeztek vendégek: megjelent az ünnepségen Branko Salamon, Csáktornya polgármestere, és Petrivente testvértelepülésének, Ivanovecnek az elöljárósága is.


Bali József és Kránicz József polgármester átvágják a szalagot.	Az adományozó Trojkó család két tagja húzhatta meg elsőként a harangot.

Ők, valamint Kiss Bódog Zoltán, a megyegyűlés elnöke és a környező települések polgármesterei is részt vettek az ünnepi szentmisén, melyet Kiss György, a falu plébánosa celebrált. A miséről aztán az új ravatalozó elé vonultak az ünneplők, ahol előbb Kránicz József, Petrivente polgármestere, majd Bali József mondott ünnepi beszédet, ezt követően pedig Kiss György, Kirner Zoltán és Németh Károly esperes közösen felszentelték az épületet.
– Egy statikai vizsgálat bebizonyította, hogy a régi ravatalozónkat nem szabad felújítani, hisz az alapjaiban megrendült – mondta Kránicz József polgármester. – Ezért vált szükségessé az új épület megépítése, amely mintegy tizennégymillió forintos beruházás volt. Ehhez támogatást kaptunk a területfejlesztési tanácstól hárommillió forint értékben, a cigány kisebbségi önkormányzat hatmillió forintot biztosított a céljainkhoz, Petrivente önkormányzata pedig a fennmaradó ötmillió forintot adta. A ravatalozó harangját pedig egy adományozó: a településről elszármazott Trojkó család ajándékozta Petriventének.
– Milyen további terveik vannak?
– Készül a roma közösségi ház, amelyet szeretnénk jövő márciusban átadni. Ehhez nyertünk több millió forintos támogatást, de újabb pályázatot nyújtottunk be a területfejlesztési tanácshoz a bútorzat beszerzéséhez szükséges források előteremtésére. A teleház is készül, november végén megvásároljuk a számítógépeket. Szeretnénk bővíteni a polgármesteri hivatalt és felújítani az orvosi rendelőnket, ez utóbbi azonban mindenképpen áthúzódó beruházás lesz.

Korábban Nagykanizsán és Letenyén is komoly forgalmat jelentett a horvát bevásárlóturizmus, ám az utóbbi években egyre kevesebben jönnek odaátról, hogy a ruhaneműt, lábbelit nálunk vásárolják meg. Annak idején a magyarországi árak komoly vonzerőt jelentettek a horvát turisták szemében, mára azonban ez a vonzerő alaposan megkopott; ugyanis saját hazájukban szinte ugyanazért az árért ugyanazt a terméket megkapják, és utazgatni sem kell érte.

A nagykanizsai piacozók már régóta keseregnek, évről évre többen „akasztják szegre” vállalkozói igazolványukat, hisz a horvát tömegek már el sem jönnek a dél-zalai városig, mivel Letenyén jóval nagyobb kínálatból válogathatnak az Adria szupermarket piacán. A legújabb hírek szerint azonban horvát barátaink már Letenyéig sem jönnek, és aki jön, az is keveset vásárol. A helyi kereskedők meglehetősen borúlátóak, de olyan árussal is találkoztunk, aki szerint ha nem érné meg, akkor senki sem csinálná...
– Minden évben kevesebb horvát érkezik. Talán az kicsit kompenzálja, hogy mintha a szlovének többen jönnének – mondja Salamon Jenő kereskedő. – Körülbelül húsz százalékos a forgalomcsökkenés, s ennek szerintem az az oka, hogy Horvátországban is megjelentek a „multik”, és sokkal olcsóbban juthatnak hozzá otthon sok árucikkhez, mint korábban. A költségeink növekednek, a forgalom csökken.
– Sokan bezárhatnak?
– Szerintem már nem, akik most itt árulnak, azok már a „kemény mag”, ők nem fognak lemorzsolódni. Aki nem volt versenyképes, az már korábban kidőlt.
– Körülbelül egyharmadával csökkent a forgalmunk az előző évhez képest – mondja a hasonló adatokat egy hölgy, aki neve elhallgatását kérte. – Korábban jöttek horvátok, szlovének is, a nyári időszakban néhány német, osztrák vásárló. Most már minimális az árkülönbség a kinti és az itteni árak között, nem éri meg átjönni bevásárolni. Nagyon szűken jövedelmező ez a tevékenység, és sokan gondolkodnak azon, hogy felhagynak az üzlettel. Vannak időszakok (pl. karácsony, húsvét), amikor felfut a forgalom, a köztes hetekben-hónapokban stagnál.
– Mégis, mennyi forgalmuk van egy-egy nap?
– Változó, függ a helytől is... Van olyan nap, hogy öt-hatezer forint a forgalmunk, de olyan is, hogy ötven-hatvanezer, a horvát ünnepek előtt pedig előfordult, hogy egy nap leforgása alatt kettőszázezer forint is bejött. Nagyon-nagyon ingadozó...
Több eladót is megkérdeztünk, és egyöntetűen állították: a forgalmuk nemhogy húsz-harminc, hanem ötven százalékkal is csökkent.