Nagy siker a város napja Nagykanizsán

Bővül a kulturális kapcsolat

Civil szakmai fórum

SÁSKA MENÜ...                         ...KÜRTÖS KALÁCS

Nagy siker a város napja Nagykanizsán

„A város maga nyáron feneketlen por, máskor pedig ennek megfelelőleg ugyanolyan sártenger volt. Az utcákon esős időben fából készült, úgynevezett gólyalábakkal keltek át az emberek az egyik sorról a másikra. Sártengerben állott a piac is. Az egész nagy tér egyetlen nagy pocsolyává változott, ha feláztatta valami pár napos eső.” Ez bizony Nagykanizsa a 18. században, legalábbis ez a nem túlságosan bizalomgerjesztő kép tárul elénk Barbarits Lajosnak a városról készült monográfiáját böngészve. Ez ugyan már a múlté, ám a gólyalábak ma is előkerülnek néha, ha máskor nem, hát a város napján.

Így történt ez idén is április 23-tól három napon keresztül, ám a város ünnepe a gólyalábazás mellett rengeteg más, tartalmas programot is kínált. Volt itt minden ami szem-szájnak ingere, kézművesvásár, motoros kaszkadőr-bemutató, pop-rock koncert, gólyalábverseny, megkeresték a legkanizsaibb kanizsait, és még sorolhatnánk… A szervezést ebben az évben a Régi Jó Hagyományteremtő és -Őrző Egyesület, a Héliosz-N Bt., no és persze az önkormányzat végezte, akik már az év elején hozzáláttak a programok összeállításához.
– Hatodik éve szervezzük mi a városnapi programsorozatot, s a kezdetek kezdetén az volt a célunk hogy Nagykanizsán egy olyan rendezvényt valósítsunk meg, ami országos, vagy akár nemzetközi hírű is lehet, s több ezer embert a városba vonz, akik a programok közben megismerkedhetnek magával a településsel – mondta Ferencz József, a Régi Jó Egyesület elnöke. – Három évvel ezelőtt azon kutakodtunk, hogy tulajdonképpen mi is az, amire rá lehet építeni egy komplex programot. Ekkor akadtunk rá a gólyalábazásra, hisz még az 1800-as évek elején is annyira sárosak voltak az utcák, hogy csak így lehetett közlekedni. Úgy tűnik jó ez az ötlet, mert sehol a világon nincs Gólyalábas Világjátékok. A város napja programsorozatot alkotó három nap most már hagyományosan három nagy programot ölel fel: magát a város napját, a sár ünnepét (ekkor kerülnek elő a gólyalábak is), valamint a mesterségek napját. Idén ezt kibővítettük egy hónapossá, ami a Gólyalábas Világjátékokkal fog véget érni. Úgy látjuk, hogy a város elfogadta ezt a programsorozatot, várja, és most már néhány, az ország másik oldaláról idelátogató vendég is megjelenik. Az idei kínálatot három hónappal ezelőtt kezdtük el szervezni, de természetesen az elmúlt három év tapasztalatait is felhasználtuk. Most egy visszafogottabb város napjára gondoltunk, de ez idén sem jött össze…

* * *

Az ünnepi program április 23-án délelőtt vette kezdetét Litter Nándor polgármester „vásárnyitogatójával”. Közben az ország minden részéből érkezett árusok a forgalom elől lezárt Erzsébet téren kipakolták a portékáikat, mézeskalácsokat, ízesebbnél ízesebb süteményeket, mázas kancsókat, de az ínyencek is találtak „harapnivalót”: a nagyobb étkűek választhatták az extra adag káposztás rétesből álló „Sáska menüt”, az igazi kemencében sütött tejfölös-hagymás langalit, és a mézédes kürtös kalácsot. (Ez utóbbinál a három nap folyamán többször is egész gyerekcsapatok várakoztak türelmesen sorukra…) Odább egy ősz öregúr a bábozás rejtelmeibe vezette be a kicsiket és nagyokat, bár ez utóbbiak inkább a sörsátorban múlatták az időt.
Közben komolyabb események is történtek a vasútállomáson: Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter felavatta az ország első, nyilvános helyen telepített közösségi e-Magyarország Pontját. S akinek a mozdonycsattogásnál muzikálisabb vágyai voltak, az a Farkas Ferenc Városi Zeneiskola Kreatív Zenei Fesztiválján vehetett részt, ahol megtudhatta mi is a kapcsolat a winchester és a zene között.

E napon került sor a városismereti-helytörténeti túra eredményhirdetésére is.
Büki Pálné, a helyi Városvédő Egyesület tagja, a verseny fő szervezője elmondta, hetedik éve újra meg újra megrendezik a helyismereti túrát, s a kezdetek nyolc versenyző csapata helyett tavaly már nyolcvanhat csapattal kellett számot vetnie a zsűrinek, idén pedig nyolcvanhét csoport mérte össze tudását. A gyerekeknek ehhez pontosan meghatározott műveket kellett elolvasniuk, hisz e nélkül nem boldogultak volna a feladatlapokkal. Büki Pálné kiemelte, hogy a díjakat szponzorok ajánlották fel, akiknek nyolcvan százaléka évről évre támogatja a lokálpatriotizmusra nevelés eme formáját. S íme a végeredmény: a középiskolások kategóriájában első helyezést ért el a dr. Mező Ferenc Gimnázium „Kanizsai Iránytű” csapata, második a Piarista Iskola „Turul 2004.” csapata, harmadik pedig a dr. Mező Ferenc Gimnázium „Kisördögök” csapata lett. Az általános iskolások közt a legjobbnak bizonyult a „Szentmiklósi betyárok” a miklósfai suliból, a második helyre „besodródott” a kiskanizsai iskolások „Lavinája”, a harmadik helyet pedig a Kőrösi Általános Iskola „Osl lányai” nevű formációja szerezte meg.
Délután szintén a Nagykanizsai Városvédő Egyesület elismeréseket nyújtott át azoknak, akik a legtöbbet tették Kanizsa építészeti értékeinek megóvásáért. Lovrencsics Lajos elnök Litter Nándor polgármester és Göndör István országgyűlési képviselő jelenlétében az elismerést jelképező oklevelet és emlékplakettet nyújtott át Tóthné Krémer Máriának, Márcz Istvánnénak, és a Thúry György Múzeum kollektívájának, akiket dr. Horváth László igazgató képviselt. S a helyszín sem akárhol volt: az ünnepélyességet ötvenhat műalkotás, festmény és szobor fokozta, amelyeket kanizsai képző-, és iparművészek (köztük Ludvig Zoltán, Csávás Csaba, Ferkovics József, Kustár Zsuzsa, Stamler Lajos és Járási Ildikó) állítottak ki az ünnep tiszteletére a Hevesi Sándor Művelődési Központban. Az elismerések sora itt még nem ért véget, a közért végzett munka jutalmazása este, az intézmény kamaratermében folytatódott az ünnepi közgyűlés és díszelőadás keretében.

* * *

A kulturális produkciókat követően Litter Nándor polgármester ünnepi beszédében rámutatott: az uniós tagság küszöbén nem szabad kishitűnek lennünk, széles körű összefogással virágzó várost építhetnek az itt élők. Ezután került sor az ez évi elismerések átadására is: közigazgatási szakmai munkájáért Paizs Ferenc-díjat kapott Markó László, a Polgármesteri Hivatal munkatársa, Nagykanizsa Környezetkultúrájáért kitüntető címben részesült Takács Sándor, és a Faipari Szakosztály Egyesület, melynek képviseletében Hohl László elnök vette át az elismerést. Szekeres József-díjban részesült Kónya Istvánné védőnő, és dr. Dúll Gábor főorvos. Bajzáth László alezredes Nagykanizsa Biztonságáért kitüntető címet kapott. Nagykanizsa Sportjáért elismerésben részesítették Péter Ferencet, a MÁV-NTE egykori elnökét, valamint az ANTS BASEBALL CLUB edzőjét, Gondi Zoltánt. A város vezetése a Nagykanizsa Kutúrájáért címet adományozta Russay Olivérné nyugalmazott pedagógusnak, valamint az Erkel Ferenc Művelődési Háznak. Nagykanizsa Oktatásáért elismerésben részesült Sabján Imre, a Palini Általános Iskola vezetője, valamint dr. Pillér Imre pedagógus. A Zsigmondy Vilmos és Széchenyi István Szakképző Iskola nevében Mérksz Andor igazgató vehette át a Nagykanizsa Megyei Jogú Város Kisebbségeiért címet. Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címere emlékplakettet kapott Salekovics István, dr. Kovács Ferenc helyettes államtitkár, Vári Éva színművész, dr. Kovács Zoltán, és dr. Friedler Ferenc. Nagykanizsa Megyei Jogú Városért posztumusz kitüntetésben részesült Szabó Imre. Ugyancsak a Nagykanizsa Megyei Jogú Városért elismerő címet kapta Ludvig Zoltán festőművész. 2004-ben Nagykanizsa Megyei Jogú Város Díszpolgára pedig Zsoldos Ferenc lett, aki a meghatottságtól elcsukló hangon szólalt meg:
– Nagyon köszönöm a kitüntetést, s bár sokat tenni érte már nem tudok, igyekszem Kanizsa hű és jó polgára maradni. Azt kívánom ennek a városnak, hogy a polgármester által vázolt tervek váljanak valóra, s az itt élők érezzék otthon magukat e városban – mondta a város újdonsült díszpolgára. A Város Bora cím is gazdára talált: a fehérborok közül a legjobbnak találta a zsűri Muczer Györgyét, a vörösborok közül pedig Schneff Gáborét.

Az ünnepi közgyűlés befejeztével aztán éjszakába nyúlóan Innocents-koncert, Fő úti dalárda, táncház, D. Nagy Lajos-koncert, és motoros kaszkadőr-show várta a városlakókat. Másnap a legkisebbek a Sisere-fesztiválon mutatták be bájos produkcióikat, Horváth Lászlóné Törő Mária főszervező tájékoztatása szerint a gyerekek mindig nagy örömmel és kedvvel készülnek arra, hogy megmutathassák magukat a Város Napján. A mostani fesztiválon kilenc óvodás csoport szerepelt, s több gyermekjátékot mutattak be, sőt a zalakomári óvodások egy komplett lakodalmassal léptek fel. A Hétszínvirág Óvodából a három nap valamelyikén mindegyik csoport járt kint a kézműves-vásárban, s a gyerekeknek nagyon tetszettek a magukat kellető portékák, a sok színes dolog. A felnőtteket – idén első ízben – a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara várta a Kamara-kertben, ahol a szakmai tanácsadás és a partnerkapcsolatok építése mellett többek között a Sárec-bazárban a vásári forgatag elfogadott fizetőeszközéért, a sárecért, sárpénzért cserébe lehetett értékes dolgokhoz jutni abból a készletből, amelyet a kamarai tagok adományaiból állítottak össze. Nem maradt vetélkedő nélkül ez a nap sem, kosztümös próbatételek segítségével próbálták a Honvéd Kaszinóban (ahova az eső miatt kellett „menekülniük” a versenyzőknek) kideríteni, hogy vajon ki is a legkanizsaibb kanizsai? Nos, a Kunics Zsuzsa muzeológus, Kocsis Katalin könyvtáros, Ifj. Lehota János esztéta, és Horváth Ákosné pedagógus alkotta zsűri a „Legkanizsaibb kanizsai” címet a Thúry György Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola „Tripammer-csapatának” ítélte.

Délután századfordulós tűzoltógála, rock-koncertek, street-fighter show, kötélugró gála, népzene és multikulturális est várta a nagyérdeműt, mégpedig a Bojtár Népzenei Együttes, a Kanizsa Táncegyüttes, a Varasdról érkezett hagyományőrzők, a Fehér Kígyó, a Kanizsa Csillagai, és a Kalyi Jag együttes prezentációjában. S hogy ki ne hagyjuk: a gólyalábasok is megküzdöttek e napon egymással, no meg a gólyalábakkal… Czupi Gyula, a kanizsai gólyalábazás felelevenítésének ötletgazdája munkatársaival több feladatot is kitalált a vállalkozó kedvűeknek: rákhaladás, hátrafelé-, keringve haladás (ez bizonyult a legnehezebbnek), konfetti párbaj, s lehetőségként még felvetődött az oldalazás is. Egyéni és csapat kategóriában indulhattak a versenyzők; egy-egy csapat huszonöt főből állt. A csapatversenyben most már harmadik éve a Cserháti Sándor Szakközépiskola közössége bizonyult a legjobbnak, a tíz-tizenegy évesek korcsoportjában Czupi Áron és Csikós Anita vitte el a pálmát, míg a középiskolások közül Czupi Dániel és Szajkó Nikolett léphetett a dobogó legfelső fokára. Összesen mintegy százötven gyerek és felnőtt nevezett a versenybe, de rajtuk kívül több száz bátor ember próbálta ki a gólyalábazást. Fontos momentum, hogy a zsűrizésben mozgássérültek is részt vettek. Az ünnepi programok utolsó napján, vasárnap a kistérségek művészeti csoportjaié volt a főszerep, de lehetett látni modern táncot, divatbemutatót, fitness-varázst – ez utóbbi óriási sikert aratott. A nap folyamán a Szentgyörgyvári-hegyen hegykaput és Szent György-szobrot avattak, amelyek Németh Ferenc alkotásaként, a miklósfai kertbarátkör kezdeményezésében megvalósulva jelzi: a szőlőhegyet Szent György óvja. Este a város központjában koncertekkel búcsúzott idén a város napja.

* * *

A fáradalmak kipihenése után Röst János alpolgármestert kértük arra, értékelje a nagy tömegeket vonzó ünnepi programot.
– Minden városnak kell, hogy legyen méltó ünnepsége – mondta az alpolgármester. – Ez a város megérdemli, hogy felszabadultan ünnepeljen, s ez idén úgy érzem, sikerült. Az időjárás egy kicsit „közreműködött” abban, hogy kevesebben jöjjenek el, de így is több ezer ember látogatta a programokat. Színvonalas kulturális kavalkád készült most is, s itt szeretném megköszönni a Régi-Jó Hagyományteremtő és Őrző Egyesület, a Héliosz-N Bt. és a Polgármesteri Hivatal dolgozóinak munkáját. Idén különös jelentőséggel bírt a multikulturalitás megjelenése a rendezvényeken, hisz az európai uniós csatlakozás küszöbén fontos, hogy többféle kultúra találkozhasson a régióban, és a csatlakozást követően a Nagykanizsát a Régiók Kapujaként elképzelő távlati koncepció is új értelmezést nyer. Nagykanizsa ezt a szerepkört büszkén vállalta és megpróbálja képviselni, hisz a rendezvény jellege is régiós volt, sok kistelepülésről látogattak hozzánk kulturális csoportok. Tehát összességében úgy érzem ez a program – amellett, hogy turistacsalogató is – erősíti a város régiós szerepkörét – zárta az értékelést Röst János alpolgármester.
S a város „gyarapodása” a város napján is töretlen volt: április huszonharmadikán, éjjeli fél tizenkettőkor megérkezett a városnapi újszülött ifjabb Perendy Tamás személyében. Talán épp ő volt az ünnep legifjabb résztvevője, a legkisebb lokálpatrióta…

vissza az elejére

Bővül a kulturális kapcsolat

Szokatlan, ám annál örömtelibb esemény történt Murakeresztúron: a Horvát–Magyar Phare CBC határon átnyúló programokat ösztönző pályázatán az önkormányzat és a helyi iskola is nyert támogatást az alig két kilométerre lévő horvátországi Kotoriba településsel folytatott partnerkapcsolat bővítésére.

– Már több, mint tízéves kapcsolatunk van a kotoribai általános iskolával – mondja Kovácsné Kővágó Anna, a murakeresztúri iskola igazgatója. – Légvonalban alig két kilométerre van az iskola a miénktől a Mura túlpartján, ami vonattal alig öt perces utazást jelent. Az együttműködés elsősorban a nyelvgyakorlás miatt alakult ki még anno, ám most már egyfajta barátsággá változott, hisz a tantestületek immár hat éve közös kirándulásokon vesznek részt. A gyerekekkel is át szoktunk menni, és akkor ott beülhetnek egy-egy tanórára. A horvátországi gyerekeket pedig a Zrínyi-napokra, illetve gyereknapra is meghívjuk.
– Most bővülhet a kapcsolat...
– Igen, a Horvát–Magyar Phare CBC-program keretében nyertünk pályázati pénzt, ám ezt nem kifejezetten nyelvtanuláshoz használjuk fel, hanem más lehetőségekre. A teljes program költségvetése huszonhatezer euró, körülbelül hat és fél millió forint. A háromezer eurós önrészt magunknak kell kigazdálkodni. Az együttműködés több részből fog állni: tervezünk egy, a Zrínyi-családhoz kapcsolódó történelmi emléktúrát a határ mindkét oldalán. Kismesterségek bemutatása is szerepel a terveink közt, Kotoribában például nagy hagyománya van a kosárfonásnak, sokan ebből a tevékenységből élnek. Itt Murakeresztúron pedig a szövést tanulhatnák meg a gyerekek. Előkészítés alatt áll egy közös színpadi produkció, sőt, egy tamburazenekart is alapítunk majd, ehhez már meg is rendeltük a tamburákat egy ottani mestertől. Szeretnénk készíteni egy közös történelmi fotóalbumot, „Kotoriba és Murakeresztúr a múltban” címmel, ehhez a határ mindkét oldalán gyűjtjük a fotókat. Persze a sport sem maradhat el, mindenképpen szervezünk közös találkozókat fociban, ping-pongban, sakkban. Az egész program egy nagy kiállítással zárul, amelyen bemutatjuk a kismesterségek elsajátításának eredményeit – vázolta fel a terveket az igazgatónő.
A murakeresztúri iskolán kívül egyébként az önkormányzat is ugyanezen a pályázaton nyert ötvenháromezer eurót a Murán átívelő közúti híd és az odavezető út tervdokumentációjának elkészítésére. A kivitelezés költségeinek előteremtése pedig már a jövő zenéje...

vissza az elejére

INFORMÁCIÓADÁS UNIÓS PÁLYÁZATOKRÓL

Civil szakmai fórum

Nyugat-dunántúli regionális civil fórumot tartottak nemrég Zalaegerszegen, a magyar–dán termelőiskolában. A rendezvényen elmondták, Magyarország az uniós fejlesztési alapokból 1350 milliárd forint értékben jogosult támogatására. Ezen alapok egyik célja a fejlettségbeli különbségek csökkentése a régióik között. A fejlesztési források lehívásához azonban megfelelő számú és minőségű pályázatra van szükség annál is inkább, mert 2007–13 közötti tervezési időszakban mintegy 25 milliárd euró áll majd rendelkezésre.

Ezen feladatok koordinálására, az Európai Unió pályázati intézményrendszerének megismertetésére, a pályázatok kidolgozására, a projektekhez szükséges partnerségek kialakítására alakultak országszerte a regionális foglalkoztatási klubok, melynek első tanácskozását tartották a csácsi termelőiskolában, tájékoztatott Petrovics Nándor, a munkaügyi minisztérium munkatársa. Megtudtuk a párbeszéd másik eleme a szaktárca támogatásával tavaly júliusban létrejött civil foglalkoztatási műhely, melyben 5 foglalkoztatási célú nonprofit ernyőszervezet működik együtt a hátrányos helyzetűek munkába állítása és érdekvédelme érdekében. Elhangzott: a civil szervezetek konzorciális együttműködése létkérdés a sikeres pályázatok miatt, és jó lenne, ha időközben valamilyen intézményes kapcsolat is kialakulna közöttük.
A fórumon az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány új kezdeményezéseiről is beszámoltak. A gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülő fiatalok társadalmi reintegrációs programjára 100 milliót, a többgenerációs munkanélküliség kezelésére 150 milliót, a kistelepülések, községek közösségi tereinek revitalizációjára irányuló programra 200 millió forintot különített el a közalapítvány kuratóriuma.

vissza az elejére