Színes forgatag, óriási érdeklődés Nagykanizsán

VÁROS NAPJA 2007

Színes forgatag, óriási érdeklődés Nagykanizsán

Április huszonhetedikén és huszonnyolcadikán színes kavalkád várta a nagykanizsaiakat és a városba látogató vendégeket, ugyanis e két napon került sor a hagyományos város napi rendezvényekre. A Kiskanizsai Általános Iskola diákjainak rigmusokkal, néptánccal megtűzdelt városnapi nyitogatójával vette kezdetét az idei kétnapos rendezvénysorozat, amelyre évről-évre a város első írásos említésének (1245) évfordulóján kerül sor. A kisbíró és a gyerekek rigmusai, vidám, néhol pajzán humort is megcsillantó versikéi után Marton István polgármester nyitotta meg a 2007. év Város Napját.

Közben a legkisebbeket már várta a Levendula Játszóház és a Királyi Udvar a Városháza előtt, ahol fátylakat, díszeket, pajzsokat, palástokat, ékszereket, koronákat, bábokat és lovacskákat készíthettek a gyerekek.
A nagyszínpadon négy iskola, a Zrínyi, a Hevesi és a Péterfy általános iskolák, a Cserháti Sándor SZKI tánccsoportjai, valamint a Goór Andrea vezette Rebel Lions Tánccsoport tagjai kápráztatták el a szép számú közönséget.

Kicsit távolabb a régmúlt idők játékaival ismerkedhettek a gyerekek, kipróbálhatták az ugróiskolát, az építést kukoricacsutkával, a karikahajtást, valamint a Kanizsán már jelentős hagyománnyal bíró gólyalábazást is.
A Rebel-lányok fergeteges műsora után került sor az iskolák számára meghirdetett Kanizsai Kincsvadászat eredményhirdetésére, a tizennégy oktatási intézmény versengő tanulóinak „egymásból” kellett felkészülni – a jelek alapján ez jól sikerült. Az első helyezést a Cserháti SZKI csapata érdemelte ki, megelőzve a Körösi és a Batthyány Lajos Gimnázium csapatát. A gyerekeknek Marton István polgármester gratulált.

Ezután Lakner Bácsi Színházának gyerekszínészei léptek a közönség elé, akik ismert és közkedvelt musicalekből adtak ízelítőt az érdeklődőknek. Bár kevéssé ismert, de a Lakner Bácsi Színháza az egyik legelismertebb gyermekszínész-képző tanoda, amelynek érdekes módon mégsem a színészképzés a deklarált célja, hanem a gyerekek kultúrára, a nemzeti értékekre nyitott, művelt, fogékony felnőttekké nevelése.

A gyermekszínházat a húszas években alapította Lakner Artúr, a mozigépészből lett író, műfordító, mozi- és színidirektor, aki már akkor ráébredt, hogy a gyermekek személyiségfejlődésére milyen rossz hatással vannak egyes filmek és színházi előadások. Ebből a gyermekszínházból indult Ruttkai Éva, Ábel Anita és Vass Gábor is.

A zenés produkció után többek közt a Hevesi Sándor Általános Iskola akrobata csoportja, Bóka Gábor mesélő, a Kanizsa Táncegyüttes és a Nagykanizsai Ifjúsági Fúvószenekar szórakoztatta a nagyérdeműt. Délután került sor az ünnepélyes zászlófelvonásra, amihez a Fő úton vonult végig a tömeg a Turulmadárhoz, ahol a város első embere kívánt jó szórakozást a város napi programokhoz.

Közben a Vasember-ház udvarában, az Aradi udvarban egy száz táblás sakkjátszmára is sor került Zalaegerszeg és Nagykanizsa válogatott csapatai között, itt az attrakciót a két szomszédvár polgármesterének, dr. Gyimesi Endrének és Marton Istvánnak az összecsapása jelentette.

Számos sakkozó érkezett a nagy eseményre a megyeszékhelyről, de természetesen ez nem egy zártkörű rendezvény volt, az ült le az asztalok mellé, aki akart. Sajnos azonban, a két polgármester csatája nem lehetett igazi, kőkemény összeugrás, ugyanis a felvonulást vezető huszárok lovai már türelmetlenkedtek, így a két városvezető kiegyezett egy döntetlenben.

– Döntetlen született közöttünk, s ennek több oka is volt – kommentálta a játszma végeredményét Marton István. – Egyrészt dr. Gyimesi Endre kollégámmal úgy gondoltuk, nem várakoztatjuk tovább a felvonulásra készülő embereket, másrészt meg állítólag papírforma szerint én vagyok az erősebb játékos, ezért felajánlottam a döntetlent, amit úgy láttam, polgármester úr nem túl nagy bánattal fogadott el.
A csapatmérkőzés összesített eredménye végül a vendégek 58,5:41,5 arányú győzelmét hozta.

Szintén e napon a központi helyszíntől, az Erzsébet tértől elég távol, a Csengery úton, a Sétakert bejáratánál Marton István polgármester részvételével a Dél-Zalai Víz- és Csatornamű Zrt. műszaki igazgatója, Zajzon Imre egy emlékhelyet avatott fel. Az apropót az adta, hogy a cég tavaly ünnepelte a nagykanizsai vízszolgáltatás kilencven éves évfordulóját. A vízmű ez alkalomból állított emléket a város régi vízvezeték-hálózatának: az emlékhelyen egy 1915-ben készített tűzcsapot helyeztek el.

Mint azt Zajzon Imre műszaki igazgató elmondta, egykor a Babóchay utcában állt a tűzcsap, amely a város ipartörténetének közel százéves emléke. A Nagykanizsán öntött tűzcsapot a Merkur Vasöntöde helyi gyára által készített fedlappal együtt azért helyezték el a Sétakert egykori bejáratánál, mert erre haladt a város első vízvezetéke, amely a Ligetvárostól a Teleki út végéig húzódott.

A vezetéket annak idején a katonaság építette, érdekessége, hogy orosz hadifoglyok ásták az árkát. A vízmű csatlakozott Tarnóczky Attila helytörténeti kezdeményezéséhez is, ugyanis a cég elvégeztette a Sétakert bejáratának egyetlen, eredeti helyén maradt kapuoszlopának restaurálását, amelyre egy, a helyi jelentőségű épületeket jelző emléktábla is került.

Aki pedig (ha már a városismeretnél tartunk) városnézésen akarta jól érezni magát, az felszállhatott a keleti városrésztől a vásárcsarnokig közlekedő nosztalgia-kisvonatra is. A nap folyamán nem csak a mozgást, hanem a filmeket, rajzfilmeket kedvelő gyerekeknek is tartalmas szórakozást kínáltak a Város Napja szervezői a volt moziban, a mai Medgyaszay Házban, ahol mindkét nap filmvetítést tartottak.

Itt került sor este az ünnepi közgyűlésre is, ahol Takács János nyugalmazott közgazdász, a Hortobágyi Kényszermunkára Elhurcoltak Egyesületének alapítója és tiszteletbeli elnöke, valamint Harkány László, nyugalmazott gimnáziumi tanár vehette át Marton István polgármestertől a díszpolgári címet.

– Annál összetartóbb egy közösség, minél több fontos tradíció él a mindennapjaiban, hiszen a múltból származó ismeretek nélkül nem örülhetünk a jelen vívmányainak, de nem formálhatjuk a jövőt sem – mondta köszöntőjében Marton István. A kitüntetettek nevében Takács János mondott köszönetet, aki beszédében hangsúlyozta: nem akartak nagy dolgokat tenni, csak próbálták azt az utat követni, amit a szülői háztól, az iskolától és a munkahelyi közösségtől kaptak.

A két díszpolgáron kívül a Város Címere Emlékplakettet adományoztak DeCleva Pálnak, a városhoz a tengeren túl is hűséges kanizsainak, Jókuthy Bélának, a József-laktanya egykori parancsnokának (a posztumusz elismerést dédunokája vette át), valamint Kalmár Béla nyugalmazott állatorvosnak. „A városért” kitüntető címet érdemelte ki Erdős Géza főesperes, kiskanizsai plébános, „A város kisebbségeiért” elismerést pedig Deme Dávid evangélikus lelkésznek adományozták.

Karádi János anyakönyvvezető Paizs Ferenc-díjat vett át, „A város biztonságáért” kitüntető címmel pedig a Nagykanizsai Határőr Igazgatóság munkáját ismerték el, amelyet Lukács Sándor ezredes, az igazgatóság vezetője vett át. „A város oktatásáért” címet kapta Boros Antal és Serfőzőné Horsetzky Mária nyugalmazott pedagógus. A kultúráért végzett munkájáért ugyancsak kitüntették Fentős Ferenc nyugalmazott zeneiskolai igazgatót, valamint Schmidt Istvánt, színjátszó- és versmondókörök vezetőjét.

A sportért járó elismerést posztumusz kapta Hári László, a sportiroda volt vezetője, illetve ugyanezt a kitüntetést vehette át Tihanyi István, nyugalmazott osztályvezető, újságíró is. „A város környezetkultúrájáért” díjat Csető Árpádnak adományozták, a Szekeres József-díjat pedig prof. Dr. Bátorfi József főorvos, illetve Simánné Mile Éva, a polgármesteri hivatal szociális osztályának korábbi vezetője vehette át.

Az ünnepi közgyűlés az ORFF Ütőegyüttes virtuóz ütős produkciójával, valamint a város vegyeskarának musical-részleteket felvillantó előadásával zárult.

Másnap aztán folytatódott a városnapi kavalkád, azon gyerekek – mintegy félszázan –, akik kedvet éreztek ahhoz, hogy összecsapjanak a polgármesterrel, megtehették, igaz, „csak” a sakktáblák mellett. Nagy sikert aratott a város hivatásos tűzoltóinak immár hagyományos, öt év óta minden évben sorra kerülő, a XIX. századot idéző humoros bemutatója, amikor általában több víz jut a nézőkre, mint az úttest közepén lángoló szalmabálákra. A lánglovagok korhű öltözékben és eszközökkel, például egy rozzant tandem-biciklivel siettek a tűz oltására, amit elővigyázatlan önkéntes kollégáik okoztak, akik a mezőt, a hegyi birtokokat járták, figyelve, nem ütötte-e fel a fejét a vörös kakas.

Persze a hegyi birtokokon be-betévedtek egy-egy pincébe is, ahol bizony nem tudtak ellenállni a kísértésnek, s a pohár fenekére néztek. A hőségtől és a bortól kissé kókadttá váló tűzoltóink így aztán dohányzás közben maguk okoztak tüzet, amit csak komoly erőfeszítés árán sikerült eloltani. A zuhatagból rendesen jutott a közönségnek is – ez már hagyomány Kanizsán, kicsit olyan, mint Pamplonában a bikafuttatás, ahol mindenki tudja, hogy jön a bika...

A város napi programok második napján került sor a Kanizsa Futó- és Szabadidősport Klub által szervezett Nagykanizsa–Zalakaros futóversenyre, amit az önkormányzat is támogatott. Az országos kitekintésű megmérettetésre csaknem százhúsz sportoló érkezett az ország több pontjáról, közülük nem egy a futósport élvonalát képviselte.

A húsz kilométeres táv teljesítése a legjobbaknak picivel több, mint egy órába telt, a férfiaknál Tóth Tamás (A-Tomsport), a nőknél pedig Farkas Ágota diadalmaskodott. A férfi váltóban a Kanizsai Futóklub-Nagykanizsai Atlétikai Klub Gadányi Bálint, Varga Zsolt, Markó Gábor alkotta, a nőiben pedig a Kanizsai Futóklub Vránicsné Deák Ildikó, Vargáné Kocsis Katalin, Godina Ibolya összetételű csapata állhatott a dobogóra.

Marton István polgármester és Cseresnyés Péter alpolgármester köszöntötte a város napi babákat, Krániczné Feifarek Hajnalka ikreit is: Jánost és Kristófot, a két apróság április 27-én, pénteken délelőtt, ötperces különbséggel látta meg a napvilágot. Mindketten 49 cm-rel és 2600 grammal, császármetszéssel születtek. Közben a város fő terén tobzódott a nép, aki éhes volt, erdélyi és zalai étkeket kóstolhatott, amiket aztán a borházaknál öblíthetett le jófajta nedűkkel.

Csaknem harminc fő vett részt a Czupi Gyula vezényelte gólyalábas versenyben is, ahol a rákoló, keringve haladó, féllábaló és gyorsasági számokban tehették próbára tudásukat az efféle közlekedéshez affinitást érző versenyzők.
Persze a „hagyományos” sportágak kedvelői is találtak kedvükre valót: a Batthyány Lajos Gimnáziumban huszonhét órás foci zajlott, míg az 56’-os emlékkertben petanque-kupára került sor. A délután pedig igazi csemegét tartogatott az „ütősebb” sportágak kedvelőinek, a MÁV-csarnokban magyar–szerb boxmeccs várta az érdeklődőket.

Az Erzsébet téri kavalkádban látogatott volt a vércukor-, koleszterin- és vérnyomás-, illetve a PSA-prosztatahormon-mérésnek is helyet adó egészségügyi sátor, az állatvédők és a polgármesteri hivatal standja, de nagy sikert aratott Nagykanizsa Város Vegyeskarának musicalestje és a M.É.Z Együttes produkciója is.
Az idei Város Napját a United és Pély Barna élő koncertje, valamint tűzijáték és utcabál zárta.

– Úgy tűnik, hogy egyesek várakozásával ellentétben jól sikerült a programsorozat – utalt a szervezőváltásra Marton István polgármester. – Ezúttal ugyanis nem a Régi Jó Hagyományőrző Egyesület szervezte a programokat, hanem egy fővárosi vállalkozást bíztunk meg a feladattal. A programok színvonala, a városlakók részéről tanúsított érdeklődés felülmúlta az én nem csekély várakozásaimat is. Rendkívül színes, elképesztő mennyiségű program várta az érdeklődőket, s a két nap során tapasztalt tömeges érdeklődés önmagáért beszél. Beszélgettem a kézműves utcában kipakolt árusokkal is, s örömömre szolgál, hogy ezúttal ők sem panaszkodtak...

vissza az elejére