Impozáns kiállítás

Nincs szellemi holdudvar

Tanösvény a bunkerek mentén

TRÓFEASZEMLE SZENTPÉTERFÖLDÉN

Impozáns kiállítás

Szentpéterföldén, a vadászház előtti szépséges völgyben tartotta meg a Zalaerdő Zrt. a már hagyományosnak számító szezonvégi trófeaszemléjét. Az országban elsőként kezdeményezték ezt a szakmai programot és ezúttal hatodik alkalommal kerítettek rá sort. A vadászat kiemelkedő időszaka, a szarvasbőgés „termését“ mutatták be rendkívül ötletesen, látványosan, amely a szakma képviselőinek lehetőséget nyújt tapasztalatok, ismeretek gyűjtésére, a laikusnak pedig úgy tetszik, méltó búcsúzás az elejtett vadtól. Annál is inkább, mert így együtt már sohasem lehet összerakni a trófeákat, hiszen a javarészt külföldi bérvadászok magukkal viszik.

Feiszt Ottó, a Zalaerdő Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg a bemutatót azzal, hogy az impozáns kiállítás különleges idényt tükröz. Kiemelkedő, átlagsúlyban, éremarányban is. Legutóbb 1990-ben volt hasonlóan jó vadászati idény.
Ezután Páll Tamás vadászati felügyelő adatokkal is alátámasztva összegezte az eredményeket, miszerint 164 szarvasbikát ejtettek el az erdőgazdaság területén, s ebből 31 arany-, 45 ezüst-, 38 bronzérem minősítést kapott. A korábbi éveknél jobb a minőség, átlag felettiek a trófeák.

A szemle iránt nagy érdeklődést tanúsítottak a vadászok, s a hazaiakon kívül a környező országokból is eljöttek tanulmányozni az ország egyik legjobb vadászterületén esett trófeákat. A megyei rekord trófeát is megtekinthették az érdeklődők, a szervezők ugyanis elkérték a baki Válickavölgye Vadászklub területén elejtett 13,32 kilogrammos, 241,83 pontos kapitális trófeát. A szép példány országos viszonylatban az első tíz között van és dán vendégvadász kapta puskavégre.

vissza az elejére

FESZÜLTSÉGEKKEL TELI MŰKÖDÉSRE SZÁMÍTANAK

Nincs szellemi holdudvar

A parlament döntésének megfelelően három új kistérség alakulhat Zala megyében. A zalakarosi, a pacsai és a hévízi kistérségi társulás megalakulása után a korábbi hatról kilencre nőhet a megye kistérségi társulásainak száma. Három településen azonban nem aratott túl nagy sikert a kistérségi lehatárolás megváltoztatása. Dióskálon és Sármelléken már belenyugodtak a kialakult helyzetbe, Zalakomár képviselő-testülete azonban az Alkotmánybírósághoz fordul, az országgyűlés ugyanis – a polgármester, Varga Miklós és a képviselők minden tiltakozása ellenére – a zalakarosi kistérségbe lökte a települést, miközben az a nagykanizsaiban akart maradni.

Zala megyéből négy kezdeményezés érkezett a kormányhoz a kistérségi lehatárolás megváltoztatására. Az önkormányzatok Pacsa, Zalakaros, Zalalövő és Hévíz központtal akartak új társulásokat alakítani. Első körben a kormány a pacsai és a zalakarosi kistérség létrehozását tartotta indokoltnak, a másik kettőt elutasította. A hévízi térség megalakulását azért ellenezte, mert az indoklás szerint az önálló hévízi térség sajátos módon beékelődne a keszthelyibe, s ugyan településeket nem vágna el egymástól, de jelentősen megnehezítené a kapcsolatokat.

Az országgyűlés ennek ellenére elfogadta Göndör István, Mohácsi József, Kiss Ferenc és Teleki László szocialista képviselők módosító javaslatát a hévízi térség megalakításáról. A képviselők azt terjesztették elő, hogy Hévíz fontos gyógyászati központ volta indokolja a térségi szétválást.

A módosító javaslat a hét kezdeményező település, Hévíz, Alsópáhok, Felsőpáhok, Nemesbük, Zalaköveskút, Rezi és Cserszegtomaj mellett Sármelléket is a hévízi térséghez sorolta. A döntés érthető módon nem aratott osztatlan sikert a településen, s konfliktusok forrása lett. Szabó Vendel, Sármellék polgármestere elmondta, márciusi ülésén a képviselő-testület úgy határozott, hogy a település nem kíván elszakadni a keszthelyi kistérségtől. Az országgyűlést azonban ez nem különösebben érdekelte.

– Megszületett a döntés, most már túl sokat nem lehet tenni – kommentálta a történteket Szabó Vendel. – Egyébként, amikor zajlott a törvénymódosító javaslat előkészítése, felhívott az egyik szocialista képviselő, s azt kérdezte, mit szólnék ahhoz, ha Sármellék Hévízhez tartozna? Erre természetesen csak azt tudtam mondani, hogy ezt mindenképpen meg kell tárgyalnunk a testülettel.

Azt is hozzátettem, hogy ha már mindenképpen megszületik egy ilyen döntés, akkor a velünk közös körjegyzőségben lévő Szentgyörgyvárral, illetve a repülőteret velünk együtt működtető Zalavárral együtt menjünk, persze, ha ők is beleegyeznek. Ezt követően azonban senki nem keresett bennünket, az előbb említett testületi határozat után újabb nem született, hiszen nem láttam indokát annak, hogy ismét a közgyűlés elé vigyem az ügyet, mert ismétlem, az ominózus telefonbeszélgetés után a továbbiakban nem egyeztettek velünk erről a kérdésről. Telt-múlt az idő, s egy nagyrendezvény másnapján tudtuk meg, hogy döntött az országgyűlés, s Sármelléket átsorolta a hévízi kistérségbe. Most már, sajnos, nem tehetünk semmit.

– Mit gondol, a történtek nem terhelik meg a további együttműködést?
– Ha valóban mindenki az együttműködésre törekszik, akkor nem. Az új kistérségben is azt javaslom majd, hogy a keszthelyi és a hévízi társulás a továbbiakban is működjön együtt, s a közös feladatokat működtessük tovább együtt.
A sármelléki polgármester tehát úgy tűnik, belenyugodott a történtekbe.

Keszthely polgármestere, a keszthelyi kistérségi társulás elnöke, Ruzsics Ferenc azonban jelezte, a döntés miatt az Alkotmánybírósághoz fordul, ugyanis a korábbi elutasító döntést felülírva, a sármelléki képviselő-testület tudta nélkül terjesztették be és fogadtatták el a szocialista képviselők a parlamenttel a módosító indítványt. Márpedig Ruzsics Ferenc – mint ahogy az korábbi nyilatkozataiból kiderül – álláspontja szerint alkotmányos alapjogot sért, ha a meghozott döntések elleni lépésre kényszerítenek egy önkormányzatot.

Hasonlóan vélekednek Zalakomárban is, a település a nagykanizsai kistérségben maradt volna, ám az országgyűlés másként döntött. Vélhetően azért, mert a környező települések valamennyien a zalakarosi kistérségbe igyekeztek, s Zalakomár ott maradt volna egyfajta kis szigetként, a kanizsai társulás tagjaként az újonnan alakult kistérségben. Ehhez azonban a parlament nem járult hozzá.

Varga Miklós polgármester elmondta: már a tervezéskor sem támogatták az elszakadást Nagykanizsától. A község képviselői most egyhangúlag úgy döntöttek, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak, mert a törvényhozók a település akarata ellenére sorolták át a települést az új kistérségbe, ami sérti az önkormányzati törvényt, a települések szabad önrendelkezési jogát.

Varga Miklós szerint még számos kérdés is tisztázatlan.
– A kistérség legnagyobb településeként még azt sem tudjuk pontosan, hogy mennyi normatívát hívhatunk le – mondja. – Úgy tudjuk egyébként, hogy az új kistérségekben – mivel a nagyvárosok ugye, kiesnek – többe kerül a településeknek az intézmények működtetése, mint korábban, hiszen kevesebb forrás érkezik majd.
Fura utasításokat kaptak egyébként a települések az új lehatárolások kapcsán. Például a képviselő-testületeknek, mielőtt megalapítják az új társulást, határozatot kell hozniuk a régiből történő kilépésről – akkor is, ha nem akarnak. Varga Miklós szerint ez nonszensz.

Hasonló volt a helyzete a Pacsához közeli Dióskálnak is, szintén egyfajta szigetként maradtak volna az újonnan megalakuló pacsai kistérségben.
Végvári Kálmán polgármester azt mondja, a település önkormányzata korábban úgy határozott, hogy inkább a keszthelyi kistérségben marad és nem kíván Pacsához csatlakozni, de a törvény Zalakomárhoz hasonlóan földrajzi okokból mégis oda sorolta. Utóbbi döntéshez vélhetően az is hozzájárult, hogy aláírásgyűjtés indult a faluban annak érdekében, hogy Dióskál mégis Pacsához csatlakozzon.

– Az országgyűlési döntés Pacsához sorolt minket, s ezt mi – bár nem értünk egyet vele – tudomásul vesszük. A pacsai kistérségben is igyekszünk Dióskál érdekeit képviselni. A korábbi, lakossági kezdeményezésre indított aláírásgyűjtés után a képviselő-testület úgy döntött, hogy fejet hajt a lakossági akarat előtt, s belenyugszunk a parlament döntésébe. Ha pedig közben mégis az Alkotmánybíróság elé kerül az ügy, véleményformáló falugyűlést hívunk össze, mondják ki a falu lakói a végső szót – mondta lapunknak Végvári Kálmán, aki már alá is írta a társulási megállapodást.

A polgármester ezzel együtt úgy véli, az új társulás feszültségektől lesz terhes, ugyanis a törvény szembemegy a települések akaratával. A vélt feszültségek pedig már megmutatkoztak, amikor első körben nem sikerült megválasztani a kistérség elnökét. Végvári Kálmán úgy látja: nincs meg az a szellemi holdudvar, ami egybe kovácsolná a településeket.

vissza az elejére

Tanösvény a bunkerek mentén

Tanösvény készül Páka határában az ötvenes évek elején megépített lövészbunkerek mentén, többet pedig már kitakarítottak és megtekintésre is alkalmassá tettek a helyi lokálpatrióták. November hatodikán egy konferenciára is sor kerül a téma kapcsán „A magyar Maginot” címmel.

A Tornyiszentmiklós és Csömödér között húzódó, futóárkokból, bunkerekből, géppuskafészkekből és harckocsi-lőállásokból álló védelmi rendszert még a Rákosi-korszakban hozták létre. A védelmi vonal megépítésének oka nemcsak a jugoszláv határsáv közvetlen közelsége volt; hanem az is, hogy a közeli, lovászi és bázakerettyei olajfeldolgozó stratégiai fontossággal bírt, amit ezért délről, az egykori Jugoszlávia irányából védett az államhatalom.

Ezek a bunkerek különböző méretűek: volt olyan, amelyikbe harckocsi, teherautó, vagy légvédelmi lövegek is befértek, voltak több helyiségből álló parancsnoki bunkerek, és pár négyzetméteres géppuska-fészkek is. Stratégiai szempontból fontos közlekedési gócpontok közelébe épültek e katonai objektumok, amelyeket nem egy térbeli vonal mentén helyeztek el, hanem szétszórtan, a terepviszonyoktól függően.

Az önkormányzat és a Páka Értékeiért Egyesület a Zalaerdő Zrt.-vel közösen most történelmi és biológiai tanösvényt hoz létre a bunkerek mentén, amelyek közül már többet kitakarítottak, s az érdeklődők számára szabadon bejárhatóvá tettek.

– Törekvéseinket dr. Holló József altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója is támogatja, aki már a kezdetektől jelezte, felkarolják a védelmi rendszer bemutatására vonatkozó ötletünket – mondta Bécs József, az egyesület elnöke. – Ez egy jelentős történelmi érték, mert fontos, hogy az utókor is megismerje, milyen körülmények között éltek itt őseink.

Most kitakarítottunk több bunkert, a környezetüket is rendbe tettük, s ösvényt is csináltunk a könnyebb megközelíthetőség érdekében. Egyfajta tanösvény ez, s a Zalaerdő Zrt.-vel már tárgyalunk arról is, hogy a környékre jellemző növényeket telepítsenek az ösvény mentén. Így nem csak e vidék történelmét, hanem szűkebb környezetük értékeit is megismerhetik az ide látogató diákok.

Molnár László polgármester, helytörténész jelezte, november hatodikán a védelmi rendszerrel kapcsolatos konferenciának és kordokumentumokat felvonultató kiállításnak ad otthont a település, amely egyúttal Srágli Lajos: Erődország című könyvének hivatalos bemutatója is lesz.

vissza az elejére