MÉLTÓ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÉ KERÜLHET A MAGÁNGYŰJTEMÉNY
A település egész újkori históriája kirajzolódik a tornyiszentmiklósi Kulcsár József helytörténeti gyűjteményéből, amely egyelőre még dobozokba zárva, a gyűjtő garázsában várja a kikeletet. Ami, úgy tűnik, már nincs messze, a település új vezetése ugyanis határozottan támogatja a gyűjtő célját, miszerint az anyagból létesüljön egy állandó helytörténeti kiállítás Tornyiban.
A
ma már idős úr az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején kezdett hozzá a
gyűjtéshez, a község egykori, időközben Baranyába elkerült tanítója, Kerti
Sándor biztatására, aki maga is kutatta Tornyiszentmiklós történetét. Kulcsár
Józsefet nem kellett sokat ösztökélni, hiszen már gyerekkora óta amúgy is
vonzalmat érzett a történelem és az irodalom iránt.
Házak bontásánál, tulajdonoscserénél, vagy egyszerűen csak nagytakarítás során rengeteg olyan irat, dokumentum és használati tárgy került elő, amelyek az átlagember számára nem túl nagy értéket jelentenek, de a lelkes helytörténész számára igazi kincsek.
Később már ő maga is kérte a tornyi embereket, ha valami olyat találnak, ne dobják ki, hanem feltétlen vigyék el hozzá. Szőttesek, halotti lepel, tehénpatkó, korsók, másfélszáz éves fakulacs, tulipános láda, évszázados hálóruha – csak néhány értékesebb darab a gyűjteményből, amely hosszú évek óta a lelkes gyűjtő garázsában, dobozokba zárva várja sorsa jobbra fordulását.
– Az iskolában kaptam egy termet a gyűjteménynek – meséli Kulcsár József, aki csaknem negyed évszázadig társadalmi munkában a falu könyvtárosa is volt. Jött a rendszerváltás, s az akkori, új településvezetés kipaterolta a gyűjteményt az iskolából, mert a tisztségeim miatt az előző rendszerrel hoztak összefüggésbe.
Az anyagot tehát át kellett vinnem a volt tsz-irodába, egy nagyon nedves helyiségbe. Annyira rossz állapotban volt az épület, hogy attól kellett félnem, leszakad a plafon... Ezt akkor meg is írta a megyei napilapban Török András barátom. Emiatt aztán itt óriási botrány kerekedett, volt, aki szerint egyenesen szégyenbe hoztam a falut.
A szégyenbe hozásról csak annyit: Kulcsár József volt az, aki megörökítette 1956 tornyiszentmiklósi történéseit, s megőrizte az utókornak a fotókat, pedig azokat követelték tőle a megtorlás miatt utánuk kutakodó karhatalmisták is. Nem sok fénykép maradt a zalai eseményekről, ezért ma már felbecsülhetetlen értéknek számítanak a Kulcsár József által készített fényrajzok.
A nedves, lógó plafonú épületben azonban nem maradhattak az értékes
helytörténeti anyagok, így kerültek a kartondobozba csomagolt relikviák Kulcsár
József garázsába – még a képviselők is segítettek a csomagolásban.
A legutóbbi önkormányzati választások után sok minden megváltozott a faluban, új
pap is érkezett Páli Zoltán személyében, aki időszakos kiállítási lehetőséget
biztosított a templomban a helytörténeti gyűjtemény egyházi vonatkozású
darabjainak.
Közben a község kultúrházában is nyílt egy tárlat a gyűjtemény régi,
évszázados fotóiból.
Most jobbra fordulhat az anyag sorsa: Kulcsár József azt mondja, ígérettel bír a
település vezetésétől arra, hogy a nyár folyamán felújítják a három nagy
helyiségből álló egykori agronómus-lakást, ahol végre létrejöhet az állandó
tornyiszentmiklósi helytörténeti kiállítás.
(Horváth Attila)
TÖRTÉNELMI SÉTA
Zala megyében összesen 363 templomot tartanak számon, amelynek döntő többsége a katolikus egyház tulajdonában van. A legrégibb egyházi ingatlan a XII. században épült nagygörbői, de további 13 templom, illetve kápolna maradt fenn az Árpád-korból, többek között a híres kallósdi kerektemplom, a börzöncei hegyi kápolna vagy a kustányi romtemplom. A legkevesebb egyházi építmény a török megszállás idején épült, a XVI. században például az egész megyében csak kettő. A legnagyobb építési hullám a huszadik században történt.
Zala őrzi a régi kultúrák maradványait, ápolja a hagyományokat. Nem véletlen, hogy 2003-ban elkészült a megyei templomkataszter is, amelyből kiderül, hogy a történelmi egyházak templomai, kápolnái milyen műszaki állapotban vannak. Az is kiderült, a megyében sokan vannak, akik szeretnének többet tudni a környezetükben lévő műemlékekről. A Zalai Napló – a teljesség igénye nélkül – igyekszik számba venni az idegenforgalmi szempontból is figyelemre méltó zalai templomokat, valamint egyes települések múltjába is bepillantást nyújtunk. (Sorozatunk havonta egyszer jelentkezik.)
Alsópáhok (római katolikus templom – műemlék). A falunak már a 12. században volt temploma, ennek feltárt és visszatemetett alapfalai az ótemetőben vannak. A mai templom 1777–78 között épült barokk stílusban. Homlokzat előtti tornyán hegyes sisak, homlokzatán két üres szoborfülke, a homlokzat felső részének szélein kővázák. Bejáratánál a torony alatt kőkeretes külső és belső kapu, a belsőn rombuszos díszű fa ajtószárnyak vannak. A templom mennyezete ornamentális festéssel díszített. Barokk főoltárán két angyal, a szószékén a négy evangelista szobra.
Bagod – Szentpál falurész (templomrom – műemlék). 1260 körül épülhetett, kisebb méretű román stílusú körtemplomként. 1333-ban a pápai tizedjegyzék említi papját, a templom ekkor Szent Pál tiszteletére volt felszentelve. A 16. században a falu elpusztult, a templom is elhagyottá vált. 1755 körül építették újjá. Ekkor elbontják a körtemplom szentélyét, a román hajót szentéllyé alakítják, a nyugati kaput elfalazzák, így a tájolást is megfordítják. Barokk hajót, tornyot építenek hozzá. 1860-tól már nem miséznek benne, a századforduló táján teteje is beomlott. Szentpál, melynek temploma volt, ma Bagod része. (2007. év végén ünnepélyes keretek között került felavatásra a felsőbagodi falurészben található harangtorony és a körülötte kialakított park.)
Bánokszentgyörgy (római katolikus templom – műemlék jellegű) Az 1699-es visitatio szerint a régi templom romjai már nem javíthatók. 1718-ban új templom épült, azt 1740-ben javították, de 1774-ben újra rossz állapotban volt. Ennek helyére 1787-ben építenek templomot, melyet 1965-ben restauráltak. A barokk stílusú templom a falu közepén, az utcasorban épült. Oszlopos barokk oltárára két királyszobor került. A padok egy része későbarokk faragású.
(Összeállította: Vadas Zsuzsa)
KÖNYVBEMUTATÓ
A
tájegység és szülőföldszeretet által inspirálva született meg a Göcseji
históriák és ételek címet viselő könyv, melynek kóstolóval egybekötött
bemutatójára került sor a közelmúltban.
A szerző, Miszori József több mint három évtizedes szakmai múltjára, nagyanyáink és szakmabeliek tudására alapozva jegyzett le 50 hagyományos helyi étket. Mégsem szakácskönyv született, hanem egy gazdagabb műfajú kötet. Az olvasó elé tárul a gödrös Göcsej múltja, nevének feltételezett kialakulásától, történelmi, földrajzi áttekintésen át, a jellegzetes lakóházak és azon belül a konyhák, a táplálkozási és életviteli szokások bemutatásáig.
Turisztikai jelentősége is lehet a kiadványnak, hiszen a göcseji étkek országosan is ismertek és elismertek, szívesen kóstolják azt a vendégek. Ildomos lenne, ha minél több étterem felvenné ezeket a kínálatába. Az elkészítési mód a könyv felcsapása után nem okozhat gondot. A kötetet Mészáros T. László igényes fotói és Szabó Csilla grafikái teszik teljessé. A szerzők hozzátették, 10 éves álmuk vált valóra, nem kapkodták el a munkát és ennek megfelelő mű született, melynek próbája most kezdődik.
(Az alábbiakban egy jellemző göcseji ételt kínálunk.)
Káposztás borított
Hozzávalók: 1 kg savanyú káposzta, 60 deka darált hús, 2 kanál zsír, 1 nagy
fej vöröshagyma, só, bors, 2 gerezd fokhagyma, késhegynyi fűszerpaprika, 10 deka
füstölt szalonna, 2 tojás, 3 kanál liszt, 2 deci tejföl.
Elkészítés: Legelőbb is a tojásokkal és a liszttel, kevés víz hozzáadásával
tésztát készítünk, vékonyra nyújtjuk, széles metéltre vágjuk és forró, sós
vízben kifőzzük. A kockára vágott szalonna zsírján apróra vágott vöröshagymát
pirítunk, hozzáadjuk a darált húst, a zúzott fokhagymát, csipetnyi borsot, sót
és gyors lángon hírtelen lepirítjuk.
Ha elkészült meghintjük pirospaprikával és az elpárolgott levét vízzel pótolva megpároljuk. A savanyú káposztát kiáztatjuk és egy jól kizsírozott tepsibe rétegezve rakjuk oly módon, hogy alulra a káposztát, aztán a kifőtt tésztát, majd a megpárolt húst. A rétegezést megismételhetjük, ügyelve, hogy végül a káposzta kerüljön felülre. A tetejére tejfölt terítünk és a sütőben megsütjük.