Az olajkutatás kezdeteire emlékeztek

Takarítás a skanzenben

A kiskertek szépségéért

Négyszemközt Csukás Istvánnal


HETVENÉVES A MAORT

Az olajkutatás kezdeteire emlékeztek

A MAORT (Magyar–Amerikai Olajipari Részvénytársaság) 1938. július 15-én alakult meg, százszázalékos amerikai tőkével. Az alapítás 70. évfordulójára egész napos programot szervezett a Magyar Olajipari Múzeum (MOIM), a MOL Csoport fővédnökségével.

Péceli Bélának állítottak szobrot.Június 11-én a Hotel Balaton konferenciatermében zajlott előadás-sorozat, melyen részt vett Philip J. Mulhall, a Standard Oil Company részét képező Exxon-Mobil (Esso) menedzsere is. A szimpózium levezető elnöke dr. Dank Viktor, a MOIM Alapítvány elnöke volt. A rendezvényt Holoda Attila, a MOL Nyrt. Eurázsiai Kutatás- Termelés kiemelt vezetője, és Tóth János, az olajipari múzeum igazgatója nyitotta meg.

A konferencián előadások hangzottak el többek között az EUROGASCO és a MAORT termelési módszereiről, az 1930–40-es évek hazai gazdasági-politikai életéről, a MAORT későbbi államosításáról, valamint mai jogutódjáról, a MOL-ról. Szó esett arról is, hogy az olajtermelés és -kutatás hogyan változtatta meg a mindennapi életet azokon a zalai településen, ahol az ország első olajkútjai működtek.

Kovács Zsuzsa, a Göcseji Múzeum etnográfusa „Az olajkorszak és hatása a falusi mindennapokra a zalai településeken“ című előadásában kifejtette, hogy az olajipari kutatások kezdetén Zala egy archaikus megye volt, a települések lakói jóformán 19. századi viszonyok között éltek. Jellemzőek voltak az 1-5 holdas paraszti gazdaságok, melyek azonban méreteik miatt nem értékesítésre, hanem a család megélhetésére termeltek. A lakóházak is nagyjából a 19. századi formájukban álltak: boronaházak zsúpfedéllel. Egyetlen modernizáció az volt rajtuk, hogy kéménnyel látták el őket.

Az olajkutatás hatására olyan munkáslakások épültek, melyek a 60-as évektől elterjedt falusi „kockaházak“ előfutárának tekinthetők. A vizsgált „olajos falvakban“ (így például az előadáson részletesen tárgyalt Gellénházán és Lovásziban) lassan átalakult a településkép. Az új lakó- és közösségi épületek valamint a megváltozott munkakörülmények a hagyományos paraszti életmód felszámolását eredményezték. Ezekben az épülettípusokban a modernizáció és a technikai fejlődés eredményeként új tárgyak, használati eszközök jelentek meg.

Az elektromos áram lehetővé tette a nappalok meghosszabbítását, a fűtés korszerűsítése és a víz bevezetése a lakók kényelmét szolgálta; megváltoztatva ezzel az egész addigi életmódot. A falvakban presszók, boltok, közösségi házak és egyéb kiszolgáló intézmények létesültek. Mindezek, valamint a 8 órás munkaidő következményeként megjelenő szabadidő, megváltoztatta nemcsak a lakáskultúrát, hanem a mindennapok rutinját, és az étkezési szokásokat is.
Az előadásokat követően bemutatásra került Srágli Lajos „A politika csapdáin át. A MAORT története 1938–48“ című könyve.

Tárlat a MAORT történetéről.Délután az olajipari múzeumban szoboravatással és kiállításmegnyitóval folytatódott az emléknap. A magyar olajipar egyik legnagyobb egyéniségének, Péceli Bélának állítottak szobrot, melyet fia, Péceli András, és dr. Kelemen Béla, a MOL finomítási igazgatója leplezett le.

Az ünnepélyes avatást követően a MAORT történetéről nyílt kiállítás, melyet Aspen Rosell, az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségének gazdasági vezetője nyitott meg, felidézve az Egyesült Államok és Magyarország több évtizedes eredményes együttműködését.

A kiállítás részletesen, gazdag fotóanyaggal illusztrálva mutatja be az ország egyetlen jelentős kőolajtermelő vállalatának, és az első olajfúrásoknak a történetét. A trianoni Magyarország első termelő kútját 1936 júliusában fúrták ki Budafapusztán. A jelentős mennyiségű földgázt, és kevés, ám jó minőségű kőolajat adó kútból 1937 februárjában indult meg a termelés. Még ebben az évben döntés született egy Magyarországon bejegyzett részvénytársaság létrehozásáról, melynek égisze alatt lehetőség lenne a további olajtermelésre és -kutatásra. 1938-ban így jött létre a MAORT, melynek alapítója az EUROGASCO volt.

1940-ben újabb olajterületet találtak Lovásziban, egy évvel később pedig két kisebbet, Lendvaújfalun és Pusztaszentlászlón. Ettől kezdve a megyében több területi iroda is alakult a megnövekedett feladatok koordinálására. A kommunizmus megszüntette a gyümölcsöző amerikai–magyar együttműködést; a MAORT több vezetőjét, szakemberét vitték az Andrássy út 60.-ba gazdasági szabotázs gyanúja miatt. Az olajipari részvénytársaságot végül 1949-ben államosították.

vissza az elejére


ÉVFORDULÓRA KÉSZÜLVE

Takarítás a skanzenben

Sár és szalma az első réteg, majd erre vékonyabban ugyancsak sár és pelyva kerül, hogy ne lehessen látni a szalmát – ez a technikája a sározásnak, melyet önkéntes segítők, a Zalai Falvakért Egyesület és a Göcseji Múzeum munkatársai vállaltak magukra. A munkát – melynek a sározás mellett része lesz a takarítás és a meszelés – meg is kezdték, mégpedig június 7-én, az önkéntesek világnapján.

A két szervezet az ország első szabadtéri néprajzi múzeuma 40 éves évfordulója kapcsán talált egymásra annak érdekében, hogy augusztus 20-ára, a jubileumi ünnepségre a házakon, pincéken és egyéb gazdasági épületeken javító, szépítő munkálatokat végezzenek el, mondta el dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese az önkéntes akciót megelőző sajtótájékoztatón.

A Zalai Falvakért Egyesület keretei között működő zalaegerszegi Önkéntes Központ vállalta, hogy olyan önkénteseket toboroz, és közvetít a múzeum részére, akik segítenek rendbe tenni az épületeket, tájékoztatott Illés Dóra projektmenedzser. A felhívásra örömmel jelentkeztek azoknak a településeknek lakói és polgármesterei, ahonnét a házak, gazdasági épületek származnak.

Az első akción így jelen voltak Nemeshetés, Teskánd, Kálócfa és Zalalövő elöljárói, valamint Szentgyörgyvár polgármestere, aki az egyesület elnökségének tagja. Ugyancsak az egyesület tagja, Pusztainé Sümegi Valéria, aki gazdasági előadóként ott volt a kezdeteknél. Elmondta, a falumúzeumot először a Május 1. ligetben akarták létesíteni, oda is telepítették az első, Kávásról származó házat, amit felgyújtottak. Ezután került a skanzen a mostani helyére, ahol 1966 és 68 között hat portát és azok gazdasági épületeit állították fel.

A kezdeményezés további céljaként dr. Kostyál László megemlítette, azt szeretnék, hogy a „tulajdonos“ falvak lakói visszataláljanak valamikori építményeikbe, egy-egy rendezvény során programmal, helyi értékeik, hagyományaik bemutatásával élettel töltsék meg azokat.
Az első önkéntes akción a nemeshetési és a zalatárnoki hegyi pincét tették rendbe, igaz csak belülről, mert a nyári eső megakadályozta a homlokzat sározásának javítását és meszelését.

Az épületek Göcsej 19. századvégi jellegzetes népi építkezését és technikáit szemléltetik, berendezéseik, eszköztárgyaik pedig a kor paraszti lakás- valamint munkakultúráját mutatják be, mondta el Kovács Zsuzsanna, a Göcseji Falumúzeum etnográfusa. Hozzátette: minden egyes feladat előtt szakemberekkel mérik fel a teendőket, melyet a nyár folyamán önkéntesekkel, és a falvak segítő lakóival együtt végeznek el.

vissza az elejére


NEGYVENÉVES A ZALAEGERSZEGI KERTBARÁTKÖR

A kiskertek szépségéért

Jó levegőn, kerti foglalatoskodással eltölteni a szabadidőt, egyebek között ezen okokból indult el sok-sok évvel ezelőtt a kertbarátkör-mozgalom, melynek első fecskéje a megyében a Zalaegerszegi Kertbarát Kör volt. Nos, volt tehát mire visszatekinteni, és felidézni a szép élményeket 40 éves évfordulójukon, melyet a minap tartottak a Keresztury Dezső Általános Művelődési Központ megyei közművelődési intézményegységében.

A baráti hangulatú ünnepségen – melyre a társ kertbarát közösségeket is meghívták – dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere köszöntötte a jubilálókat. Elmondta, jelenleg Zalában több mint tíz kertbarát kör működik, melynek tagjai rendszeres szakmai összejövetelekkel gondoskodnak arról, hogy a kiskertjeikben ízletes és egészséges haszonnövényeket termeljenek maguk és mások javára.

Borász és növénytermesztő szakemberek vezette találkozókat rendszeresen tart a Zalaegerszegi Kertbarát Kör is, amelynek igényes termény- és termékbemutatói bizonyítják, a gazdák jól alkalmazzák az útmutatásokat a gyakorlatban. A polgármester a város vezetése nevében emléklappal köszönte meg a kiskerti szőlő-, gyümölcs-, zöldség- és borkultúra fejlődése érdekében tett tevékenységüket, valamit polgármesteri alapjából felajánlott 50 ezer forintot az egyesület számára.

Az elmúlt 40 év történéseit Szabóné Robb Aranka népművelő, a kertbarát kör szakmai vezetője idézte fel. A Hazafias Népfront és az akkori megyei művelődési központ karolta fel a kertbarát-mozgalmat, így alakulhatott meg 1968-ban a kertbarát kör, melynek első szakmai vezetői Fazekas Mária és Makkai András voltak. Az első kiállítás 1969-ben volt, majd sorra követte a többi, amelyen a kiskertek gazdái mellett a jelentősebb mezőgazdasági vállalatok is bemutatkoztak.

Felidézte, a kertbarát kör 1980-ban költözött át a mostani színház épületéből a VMK-ba – akkor Komáromi László személyében társadalmi vezetője is lett már az egyesületnek –, majd 1986-ban a volt MMIK-ba, a jelenlegi helyére. Szabóné Robb Aranka jelezte, a 40 éves évforduló alkalmából 40 fát szeretnének elültetni a városban, és kérte a polgármestert, legyen segítségükre a hely kiválasztásában.

Mrakovics Miklósné elnök ünnepi köszöntőjében a kertbarát kör tevékenységét mutatta be. Elmondta, évente 10–12 alkalommal tartanak szakmai előadásokat, de a tapasztalatszerzés és ismeretgyarapítás céljából szívesen ellátogatnak más körök programjaira is. Jelezte, szeretnék fiatalítani szervezetüket, ezért ifjúsági civil szervezeteket hívnak majd egy-egy rendezvényükre.

A jubileumi ünnepségen külön köszönetet mondtak azoknak, akiknek áldásos munkája végigkísérte a fennállás negyven évét. Nekik Gönczi Ferenc: Göcsej című könyvét nyújtották át.

vissza az elejére


FELVETTE AZ ÍRÓ NEVÉT AZ ISKOLA

Négyszemközt Csukás Istvánnal

A teskándi nevelési és oktatási intézmény a közelmúltban vette fel Csukás István író-költő nevét. A névadó ünnepség kétnapos rendezvénysorozatán részt vett az író is, akivel szót váltottunk a nem mindennapi történetről.

Csukás István dedikál.– Többről van szó, mint hogy egy iskolához adtam a nevem, hiszen, mint egy nagy családban együtt vannak a gyerekek bölcsődéstől 14 éves korig. Hogy elfogadtam a felkérést, abban az volt döntő, hogy a gyerekek szavazták meg a személyemet, erre pedig nem lehet nemet mondani. Ezzel kicsit megsuhintott a halhatatlanság szele, ami benne van a műfajban is, mert aki gyerekeknek ír, gyerekekkel dolgozik, az a jövőnek dolgozik.

– Mennyire adták vissza az elképzeléseit a gyerekek által színre vitt darabok?
– Jó értelemben volt meglepetés. Az utazás a szempillám mögött darabot én felnőtt, profi színészektől láttam Pesten és őszintén mondom a mostani előadás legalább akkora élmény volt, amatőr gyerekekkel. Bár tapasztalatból tudom, hogy a tehetséges gyerekek eleve színészek is.

Volt is a darabban néhány kiemelkedően jó teljesítmény. Gyerekekkel játszatni színdarabot nagy pedagógiai feladat, de több is annál, mert ezzel a gyerek bekerül egy másik világba, a kulisszák mögé, az irodalom és a dráma útjára. Én máig emlékszem egy gyerekkori szerepemre. Az ovisok által előadott Sün Balázs pedig egy az egyben olyan volt, mint amilyennek elképzeltem.

– Az előadás alatt látszott, hogy olyan örömmel fogadja a poénokat, mintha először hallaná.
– Minden szövegem tudom fejből, ez néha fárasztó is, de a gyerekek szájából hallva egész másként hat.

– Lesz-e folytatása a találkozásoknak?
– Most, hogy így megismertük egymást, és megvolt a keresztelő, alkalmanként vagy rendszeresen szeretnék újra eljönni. Ez nekem is egy felüdülés, frissé tesz, leveszi a ráncokat az archomlokról. Tanulok a gyerekektől, mert ők nyelvalkotó zsenik. Szabadon használják a magyar nyelvet, játszanak a szavakkal és én ezt a könyveimben fel is használom. A gyerekirodalom a kicsit már csikorgó, betokosodott felnőtt képzeletet versenyre készteti a korlátlan és végtelen gyermeki befogadóképességgel és képzelettel.

vissza az elejére


Zalai Napló

Zala Média online

Zala.hu